Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-10-04 / 40. szám

5. oldal RAJNAMENTI UTIJEGYZETEK: DÜSSELDORFTÓL BONNIG A HERCEGNŐ ISKOLÁBA MEGY Esett az eső. Hol rázendí­tett, hol megcsendesült. Ide­je volt fedél alá kerülni. Az óvárosban, a kikötő közelé­ben járhattam. A Rajna felől idáig bugatták üzeneteiket- a tolatóhajók jelzőkürtjei. A széles térre vezető utcában füves parkká rendezett fog­­hijak, restaurált régi épülje­tek és vadonat uj házcsodák váltogatják egymást. Szinte egy csokorban seregnyi étte­rem, vendégfogadó. Sőt, egy argentin steaksütő intézmény. Barangolásaim során más városokban is hirt adott ma­gáról a végtelen pampák szarvasmarha-állománya — roston sült formájában. A gyomor lelkes hazafiai pana­szolják is, hogy az amerikai konyha másfél-két ujjnyira metszett, tenyér nagyságú szeletei a sajátos német éte­leket lassan kiszorítják. Már itt is kalória-táblázatok sze­rint főznek. Tudományosan és hisztérikusan. A kíváncsi­ság csak rávett az argentinok­ra. Óriási étterem, istállóvá álcázva. Gerendák ácsclatai, jászolok és csüngő láncok ká­osza. És sötétség, azaz csupán gyertvavilágitás. A pincérek mint a gaucsok: bőrnadrág­ban, kockás ingben. Egyikük­­másikuk afféle uttörővödrök, másikuk afféle úttörő nyak­kendőt kötött. Lasszák, bálák itató vödrök, szivarfüst. Vas­tag romantika és még vasta­gabb árak. Átmenekültem a szomszéd­ba. A ház oromzatán aranyo­zott vitorláshajó a cégér. A Das goldene Schiffchen nem okozott csalódást, sőt tanul­ságokkal is szolgált. A pincérek germán óriá­sok, földig érő kék köténybe burkolva, a gyakran meg­markolandó söröshordók mi­att és az '“egyenruha” kedvé­ért. Valóságos Ínyencek. Ecetben. Kifejtették, hogy náluk a csülök, az Eisbein ér­demel megkülönböztetett fi­gyelmet. És a mellékelt sava­nyú káposzta. Meggyőztek. Azután némi bűntudattal tájékoztatták, hogy ez a mai mégsem v<ilt az igazi. A káposzta, vagy in­kább az ecet miatt. Ehhez ugyanis borecet dukál. Mert ecet és ecet között óriási a különbség. Az almaecet pél­dául valóságos orvosság. A reuma legjobb gyógyszere. Bedörzsölve és fürdővízbe öntve is kiváló hatású. Való­sággal megfrissiti a szerveze­tet, ha vízzel hígítva és méz­zel szelídítve egy-egy pohár­­kányit elkortyolnak belőle evés közben. Napóleon ezt nem tudhatta, nem is volt 40 étvágya. Felütöm a fejem a ritka jártasságról árulkodó közlés­re. — Csak egy kis csirkét evett, azzal sem birkózott meg egészen. Ott történt az eset. A sarokban. A nevezetes helyen emlék­tábla: ‘‘Itt ült Napoleon a ge­nerálisaival 1811-ben.” Met­szetek, térképek, erőditésraj­­zok és egy bronz mellszobor. Alatta gondosan megtérített asztal, elegáns kartonlappal: foglalt Düsseldorf gazdag város. Azt mondják, hogy Nyugat- Németország metropolisai kö­zött is az elsők között van. Divatos hely. Az ipari világ vezető hatalmasságainak igé­nyeit szolgálja itt minden. A Kö-nek becézett “Király ut­ca” végtelen üzletsora való­ságos “hiúságok vására”. ,A hivalkodó szerénységü portá­lok csak jelzik a választék le­hetőségeit. Az egyik éksze­rész például olyan egyetlen, fejtett babszem nagyságú brilliánsgyürüvel kápráztat­LIZÄ SPANYOLORSZÁGBAN MADRID — Elizabeth Taylor, filmszinésznőt fotóriporterek hada várta, amikor megérkezett a San Sebastian-i Film Fesztiválra. Különben a nézők egy kicsit lehurrogták, amikor filmbemutatója megtekintésére 90 perces késéssel érkezett meg. ja a járókelőket, amelynek ára, dollárban fél millió. Bonn-nak más a hangulata. Az óváros főterén oldottabb, szinte mediterrán jellege van. Éppen áll a piac. A ponyva­­sátorok utcáin az ausztráljai piros héjú almától a görög görögdinnyéig és az izraeli sárgadinnyéig, az olasz őszi­baracktól a holland földiepe­rig és a rejtélyes ujzélandi kiwi-ig minden ott halmozó­dik. Fél dióval gazdagított francia sajtok és a norvég tenger különös herkentyűi, rodoszi borok és zsenge bam­busz-hajtásból mesterkedett konzervfantáziák. Az egész körül harsány kavargás, ki­kiáltók és targoncák, fagylal­­tosök és Bratwurst-árusok. Ahova igyekszünk, a Bonn­­gasse sem csendesebb. Itt a boltosok az utcára is kirak­ják az árujukat és a városi táj bazárrá változik. Pedig Beethoven Archivum áll itt egymás szomszédságában. Kétemeletes, manzárdtetős épület. A zöld zsalus ablakok­ban muskátlik. Nem kis elfogadottsággal álltam annak a kicsiny pad­lásszobának ajtajában, ahol született. A ház udvari olda­lán van ez, egyetlen apró ab­laka parányi kertre néz. A kamraszerü helyiség nincs bebutorozva. Közepén egy márvány mellszobor, a berli­ni Wolf professzor és tanítvá­nya, Karl Voss alkotása. Előt­te hatalmas babérkoszorú. Jön velem a kitünően tá­jékozott őr, mert — Beetho­ven nagyon szerette a magya­rokat. A ‘‘bajuszosokat” — igy mondogatta. Abban az évben, amikor Napóleon a csirkével bajló­dik a düsseldorfi Arany Ha­jócskában, egy kitűnő me­chanikus, az ütemmérő szer­kezet, a metronóm megalko­tója különféle hallócsöveket mesterkedik Beethoven szá­mára. Maizei eszközei most is láthatók Bonnban,- Fantasz­tikus formájú és különböző méretű, rézlemezekből alakí­tott szerkezetek. Fülbe dug­ható végű trombitaöcsérek, fejpánttal vagy anélkül. Na­gyobb, fantasztikus tészta­­szűrőkre emlékeztető alkot­mányok. “Ha lehet, dacolni fogok sorsommal, noha tudom, jönnek pillanatok, amelyek­ben Isten legszerencsétlenebb teremtménye leszek.” Beetho­ven dacolt sorsával. Ha nem segítettek is rajta Maizei esz­közei — az Alkotó győzött. Nem messze, a Bonngassén van egy akusztikai szaküzlet, gyengén hallók számára, MONTE CARLO, Monaco — A monacói gyerekeknek is befejeződött a szünidő és mint minden anya, Grace herceg­nő is iskolába kiséri gyermekét. Stephanie, Grace hercegnő legfiatalabb lánya 9 éves. UJ HITVALLÁS FÉSZKE A SVÁJCI ALPOKBAN HUEMOZ, Switzerland — akik közelebbről megismer­kedtek a teleppel, amely ott húzódik meg a svájci Alpok hófödte bércei között, Che­­siéres falu mellett, a Lélek Menedékházainak nevezik a kis imaházat és a környező turista-szállókhoz hasonló, hegyi lakásokat. Larry Sng­­dernek, aki egy svédországi borlerakatban dolgozott, egy barátja említette néhány év­vel ezelőtt, hogy létezik a svájci Alpokban egy helv, ahol minden háborgó lélek, minden zaklatott érzés meg­nyugvásra talál és a lét min­den alapvető kérdésére vá­laszt kap az, aki a világ-igaz­ságtalanságaitól menekülve oda zarándokol. A 31 éves Mr. Snyder azóta rendszeres látogatója a te­lepnek és lelkes misszioná­riusa is egyben. Mr. Larry Snyder csak egy a néhány ezerből, akik nagyrészt fiata­lok és legnagyobbrészt ame­rikaiak, és akik magukévá Olyan elektronikus hangerő­­sitők kaphatók itt, amelyek szemüvegszárba vannak épít­ve. Bonn, 1973, szeptember hó . . . Bélley Pál tették ennek a havasi, filo­zófiai és teológiai szeminári­umnak tananyagát. A telep ma már kiinduló góca egy uj vallásnak, amelynek “előre­tolt helyőrségei” Olaszor­szágban, Franciaországban, Hollandiában, Angliában és Californiában is megtalálha­tók, és fellegvára a protes­táns szemléletnek. Az alapitó ma is ott lakik fenn, az örök hó birodalmá­ban, az Alpok csúcsai között. A 61 éves, fehérszakállu Francis A. Schaeffer reve­rend, teológus és filozófus a keresztényi igék hirdetője, de tanításait más “csomago­lásban” nyújtja. Módszere nem az egyoldalú szónoklat, hanem a nyílt társalgár, nem az érzelmi ráhatással operáló prédikáció, hanem ra­cionális értekezés. A tanít­ványok Amerikán kívül a vi­lág legtávolabbi országait is képviselik. A legutóbbi évfolyam egyik szeminaristája, a 33 éves Mukasa Leonidas Kam­­palából jött ide, mert meg­győződése, hogy itt választ talál Uganda szükségleteire. Mr. Schaeffer öt évvel ez­előtt jelentette meg gondola­tait könyv formájában, ame­lyet azóta 15 nyelvre fordí­tottak le.

Next

/
Thumbnails
Contents