Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-27 / 39. szám
8. oldal Vietnam és a Szent Korona írta: SÁGI PÁL Bad guy? ... Good guy?... Jó fiú, rossz fiú ... eddig a western filmek találóskérdése volt. Most bevonult a világpolitikába, annak is a magyar részébe: a Szent Korona problémájába, ráadásul az ázsiai Vietnammal összefüggésben. Hogyan kerül össze Szent István koronája és Vietnam? A politika útjai olyan csavarosak, hogy semmi sem lehetetlen. A második világháború végén a koronát Nyugatra menekítették, nehogy az oroszok kezére jusson. Amerikai kézre került és azóta itt őrzik. Van aki szerint az Egyesült Államok aranytartalékával együtt Fort Knoxban, atombiztos bunkerben, mások úgy tudják, hogy a New York-i Szent Pál katedrális titkos földalatti óvóhelyén. A mindent tudók azt is mondják, rejtekhelyét csak 10 ember ismeri: a mindenkori pápa, az Egyesült Államok mindenkori elnöke, a mindenkori New York-i püspök és még 7 magasrangú kormányhivatalnok, aki külön fogadalmat tesz arra, hogy akkor sem beszél a titokról, ha kilép a hivatalából. A budapesti kormány — különféle kormányváltozatokban — az évek során már nem egyszer kérte Amerikát, hogy adja vissza a koronát. Kérését eddig mindig elhárították. A bennfentesek legutolsó értesülése úgy szól, hogy Amerika ezúttal hajlandóságot mutat, de bizonyos feltételekhez köti a visszaadást. Vietnamban már két fegyverszüneti szerződést írtak alá. Észak Vietnam és a Vietkong egyiket sem tartja be. A harc folyik, a változás csak annyi, hogy az amerikaiak betartották a fegyverszüneti egyezményt és kivonultak. A fegyverszünetet ellenőrző négytagú bizottság is felbomlott. Kanada otthagyta, mondva, hogy a lengyelekkel és a magyarokkal nem tud boldogulni. Amerikának fontos érdeke, hogy Vietnámban végre igazi fegyverszünet legyen: ezért a Szent Korona kiadásának ügyét állítólag a magyar bizottság magatartásától teszi függővé. Magyarán szólva: ha Budapest Vietnamban rossz fiú, akkor nincs korona, ha jó fiú, akkor lehet beszélni a kiadásról. Legalábbis ez a hír járja. Régi szólós-mondás, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Viszont sokan hiszik, hogy sokszor bolond lyukból bolond szél fúj és majd elül a haraszt zörgése. De azért, azok közül, akik a hosszú évek során már tapasztaltak egyet-mást Amerika kanyargós politikájában, szaporodnak, akik arra gondolnak, hogy Szent István koronája ezeréves vándorútjának mégis új fejezete következik. A korona már sokat vándorolt. Még mi magyarok se nagyon ismerjük valamennyi állomását. Nem is lehet mindent elsorolni, mert belefulladnának a városnevek és évszámok tengerébe. Inkább csak néhány kiragadott részlet a történetéről. III. András, az utolsó árpádházi király, gyermektelenül halt meg. A magyar trónra hárman is pályáztak rokonság alapján. II. Vencel cseh király volt a legfürgébb. Kisfiát, Vencelt Budára vitte és királlyá koronáztatta. Vencel később lemondott a trónról és örült, hogy az apja hazaszöktette: a koronát azonban magával vitte. Ottó bajor herceg javára mondott le. A hozzá érkező hercegnek adta át a koronát, öttó elindult Magyarország felé. Útközben a fatokba zárt korona a mai Ausztriában, Fischamend tájékán elveszett. Nagy kutatás után találták meg a mocsárban. Ottó utóbb Erdélybe ment. Ott azonban póruljárt. Apor László vajda lecsukta, elvette tőle a koronát és csak aztán engedte el. Ottó kivonult az országból korona nélkül, de a magyar királyi címet haláláig viselte. Utódja Robert Károly lett, az Anjouk-házból. Apor vajda nem adta ki neki a koronát. A pápai követ segítségével nagynehezen sikerült visszaszerezni: 9 év telt el amíg Robert Károlyt megkoronázhatták. Attól fogva Budán a Támokházban őrizték és a nádor vigyázott rá. Zsigmond király idején az esztergomi érsek felügyeletére bízták. Albert király Visegrádra vitette. Halála után, várandós özvegye Erzsébet, udvarhölgye Kottaner Ilona segítségével ellopatta és utószülött fiát Fehérváron megkoronáztatta. Közben megérkezett Ulászló lengyel király, akit a főurak meghívtak a magyar trónra. El is foglalta, de a Szent Korona hiányában egy másikkal koronázták meg. Mikor Erzsébetnek menekülnie kellett, magával vitte a koronát Ausztriába és Frigyes császárhoz került. Mátyás király szerezte vissza 24 év múlva. A mohácsi vész után Szapolyai János erdélyi vajdát a pártján levő főurak Fehérváron királlyá választották. Nála volt a korona, a fejére is tette. A csatatéren meghalt II. Lajos özvegye viszont Pozsonyba hívott össze országgyűlést és ott az ő hívei Lajos sógorát, Habsburg Ferdinándot kiáltották ki Magyarország királyává. Az országnak egyszerre két királya volt: egyik koronás, a másik nem. A helyzet azonban gyorsan változott. Szapolyai János koronaőre, Perényi Péter, a koronával átpártolt Ferdinándhoz és annak a fejére tették. A kaland ezzel még nem fejeződött be. Perényi hazafelé indult, de útközben a törökök elfogták. A szultán Szapolyai Jánosnak adta ki a koronát. Ez magával vitte Erdélybe. A nagyváradi békében megosztoztak az országnak azon a részén ahol nem volt török. Erdély is Jánosnak jutott. János özvegye, Izabella, kiadta a koronát Ferdinándnak. A 600-as évek elején Mátyás főherceg lemondásra kényszerítette a gyengeelméjű II. Rudolfot, aki a prágai Hradzsinba bezárkózva óragyűjtéssel, csillagászattal és aranycsinálással foglalkozott. A főherceg II. Mátyás néven került trónra. Beiktatására a koronát ismét Pozsonyba hozták. A vallási háborúk kiújulása során utódja, II. Ferdinánd a csehekkel harcolt. Bethlen Gábor, a protestáns erdélyi fejedelem a cseheket támogatta. Féltették is tőle a koronát: Zólyom várában, Kassára, Eperjesre, Ecsed várába, majd végül ismét Pozsonyba vitték. Bethlen felvette a "Magyarország és Erdély fejedelme" címet, elfoglalta Pozsonyt és birtokba vette a koronát. A besztercebányai országgyűlés királlyá kiáltotta ki. Koronázása azonban elmaradt, mert közben a cseh szövetséges elbukott. Bethlen Gábor békét kötött Ferdinánddal és átadta neki a Szent Koronát bár utóbb még kétszer is harcolt vele. Bethlen Gábor tehát választott magyar király volt koronázás nélkül. Egyik "hivatalosan beiktatott” királyunk ellenben valójában nem uralkodott, holott megkoronázták. III. Ferdinánd német—római FODOR JÓZSEF: IJESZTŐ Mint mellényzsebből elegánsan Odavetett néhány arany. Int a pár lomb, hogy noha nyár van, Már augusztusnak vége van — S utána, egy-kettő, s az ősz jön, Irhánkra ordas foga les: Ez pályánknak útja a földön, S jön a tél, a rettenetes. És bennünk csak jár az idő, jár, Nem üt bent, semmi sem jelez, Levél sem int arra, mi jön, jön, Csak megy, megy útján, semmi nesz- Zárt az idő, csukott a számlap És nem tudjuk, holnap mi lesz — Már augusztusnak vége; pár nap S jön a tél, a rettenetes. császár és magyar király még életében IV. Ferdinánd néven magyar királlyá koronáztatta 13 éves fiát, de ez meghalt mielőtt trónra lépett volna. A kalapos király története pedig közismert. Mária Terézia fia, József, nem koronáztatta meg magát magyar királlyá. A koronát Pozsonyból Bécsbe vitette és a kincstárba helyezte el a ritkaságok közé. Hat év múlva azonban megengedte, hogy Budára vigyék. Napoleon idején ismét útra kelt. A hódító francia császár 1809-ben, hadbaszállt Ausztriával és győzelmesen nyomult előre. Mentették is előle a koronát: Munkács, Eger, Gyöngyös, ezek voltak az állomások. Mindenütt egy század gránátos őrizte. Nem is ártott a nagy óvatosság. Napoleon ugyanis elfoglalta Bécset sőt Győrig jutott és proklamációt intézett a magyarokhoz: szakadjanak el Ausztriától, legyenek függetlenek, válasszanak magyar királyt, felhívása azonban nem járt sikerrel. Napoleon kivonulása után a korona visszakerült Budára. A szabadságharc alatt 48-ban Bónis Sámuel kirendelt kormánybiztos Debrecenbe vitette. 49-ben, amikor a helyzet rosszabbodott, Szemere Bertalan belügyminiszter intézkedésére Nagyváradra került, majd magával vitte Aradra. A temesvári vesztett csata után Lugos, Karánsebes azután Orsóvá felé vitt az útvonal. Ott, a török határ közelében elásták. Négy év múlva találták meg. Előbb Budára, onnan Bécsbe vitték. A 23 éves Ferenc József megtekintette és elrendelte, hogy azonnal vigyék Budára. Még 14 év telt el amíg létrejött a kiegyezés és Ferenc József megkoronáztatta magát. A Szent Korona további regénye már századunkban, modern világunkban folytatódott, ha lehet ezt mondani: modern körülmények között. Erről majd a következő, befejező cikkben. A kezdetben elszigetelt jelenségnek tartott olaszországi kolerajárvány, amely már eddig is számos áldozatot követelt, súlyos következményeket vont maga után. A járvány hírére a turisták széles Ívben elkerülik nem csak Nápoly környékét, hanem Olaszországot is. Jelenleg megszakítás nélkül folyik az olaszok millióinak járvány ellenes beoltása és az olasz határállomásokon, valamint a nemzetközi repülőtereken éles szemek vizsgálják az utasokat, akik esetleg a járvány kórokozóit magukkal hozhatják Olaszországból. A tények mellett is kedvező ismérv, hogy Olaszország, Európa többi részéhez és Észak- Amerikához hasonlóan, nem látogatott területe ennek a rettenetes járványnak. Kolera csak egyszer pusztított azon a környéken. 1866-ban az Egyesült Államokban 50,000 halálos áldozatot ragadott magával a koleravész, amelyből 2,000 New York városban pusztult el. A közegészségügy és főként az ivóvíz feljavításával a járvány csak hírből ismert fogalom lett a fejlettebb ipari államokban. Szerencsétlenségre azonban a kolerát nem sikerült teljesen kiszorítani világunkból. Ázsiában fel-felbukkan és most egyre többet hallat magáról Afrikában is. A World Health Organization jelentése szerint az elmúlt két évben Afrikában 80,000 kolerás megbetegedést jegyeztek fel, amelyből 20,000 halállal végződött. A nehezen átfogható afrikai területek miatt ezek a számadatok a valóságban sokkal nagyobbak. A szigorú tisztaság, fertőtlenített ivóvíz, az ételek és italok steril feltételek közötti készítése az egyedüli sorompó a járvány útjában. Az előrehaladottabb országok tőlük telhetőleg be is tartják e feltételeket. A védőoltás hasznos, de hatása 50—60 százalékig biztosított csupán. Az erélyes megelőző módszerek alkalmazása és az anibiotikumos kezelés a leghatásosabb ellenszere a kolerának. SÁGI PÁL
