Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-09-20 / 38. szám

4. oldal KRAKKÓI LEVÉL LENGYEL ORSZÁG, AHOGYAN AZ AMERIKAI TURISTA LÁDA Már elöljáróban meg lehet mondani a következőket: A polka meghalt Lengyelor­szágban. A lengyeleknek nincs módjukban lengyel son­kát vásárolni saját hazájuk­ban. Lengyel idegenforgalmi attrakciók lettek a működő római katolikus templomok. Ennyit nagyjából. Most pedig egy kicsit rész­letesebben: A 34 milliós nép­nek mintegy fele a mezőgaz­daságban dolgozik és egy lengyel paraszt átlag 2—3 acre megművelhető föld tu­lajdonosának mondhatja ma­gát. Megélhetésük egybefo­nódik a városi lakosság szük­ségleteivel. A lengyel farmer kora reggel viszi be a városi piacokra terményeit, s szállí­tóeszközül kocsit, lovat hasz­nál. Ha van neki. Ha pedig nincs, akkor bérel valamiféle jármüvet. A begyűjtött termés, egy évi fáradságos munka gyü­mölcse, csak félig az övé, másik felét be kell szolgáltat­nia az államnak. Viszont az­zal, ami megmarad, szabadon rendelkezhet. Megeszi, vagy pedig eladja. És a lengyel pa­raszt igyekszik minél többet el is adni belőle, hogy pénz­hez jusson. És a lengyel há­ziasszony mindennap megje­lenik, hogy elvégezze az az­napi szükséges bevásárlást. Munkából hazafelé jövet pe­dig a férje is vesz valami zöldségfélét, vagy gyümöl­csöt. Érthető ez a mindenna­pos bevásárlási mód, ha el­gondoljuk, hogy a lengyel háztartásban ritka fényűzés­nek számit a hűtőszekrény. A lengyelországi diétás koszt elég ahhoz, hogy egy amerikait néhány hét után ágyba döntsön. Viszont a lengyel orvosi ellátás, a szo­­c'alista államok szisztémájá­nak megfelelően, ingyenes. Különben pedig a lengyel dol­gozó, a havi 1,800 zlotys mi­nimális átlagkereset mellett, amely körülbelül 30 dollár­nak felel meg, igyekszik vi­gyázni az egészségére. A lengyel életmód egy amerikai számára úgyszólván lehetetlen. Először is nem tudja meginni a szennyezett vizet (ökulógusok számítása szerint Lengyelországnak 17 év múlva nem lesz elegendő iható friss vize a rohamos iparosítással együtt járó kör­nyezeti szennyeződés miatt), nem tud megbarátkozni a tejjel, amelyet itt nem pasz­­törizálnak. Jelenleg az amerikaiak ál­tal leginkább keresett szomj­oltó italok a palackozott ás­ványvíz és a Pepsi Cola, mely uj divat Krakkóban. Ha más­féle vizet iszik az amerikai, könnyen megkaphatja a len­gyel diarrheák egyikét, me­lyet itt Visztula folyásának hívnak. Az olcsóbb éttermek menüi annyira egyszerűek, hogy tápértékük is elmarad a napi szükséglettől. Néhány nap után az amerikai szükségét érzi, hogy valami jobb étte­remben pótolja, amit elmu­lasztott. A többi kelet-európai or­szágból származó italok rend­kívüli olcsóak. Egy üveg bol­gár bor, vagy orosz pezsgő átszámított értékben még 2 dollárnál is kevesebb. Viszont a nyugatról importált hason­ló termékek ára elképesztően drága. Egy üveg francia ko­nyak még egy olcsóbb étte­remben is 2,000 zlotyba ke­rül. (Emlékezzünk: egy len­gyel munkás minimális fize­tése havi 1,800 zloty.) Még dollárra átszámítva is meg­fizethetetlen az ilyen ital, amelynek egy varsói éjsza­kai mulatóban 46 dollár az ára. Ezzel szemben az üzle­tekből teljességgel hiányzik a hires lengyel sonka, amely kizárólag exportcikk. A fekete-piac Lengyelor­szágban főként az autók adás-vételénél dívik, miután az autók csak nyugati valu­tában vásárolhatók meg. A hivatalos árfolyam 19 zloty 1 dollár fejében, de a fekete piacon adnak 60, 80 sőt 100 zlotyt is dolláronként. Persze a valutavásárlók magasfizetésü egyének. Dol­lárért minden! — ez a jelszó. A modern tánczene elüldözte a polkát a nagyvárosok mu­latóiból, de ha megkérdezed a varsói Krokodil Nigh Club zenekarának vezetőjét, tud­­na-e eljátszani egy polkát, az rögtön rávágja: öt dollárért mindent eljátszunk! ... A legtöbb amerikai char­ter-járattal érkezik ide, mert igy sokkal olcsóbb. Viszont az ilyen túrának előre meg­határozott útvonala van. — Meglehetősen rossz, léghütés nél küli autóbuszok szállít ják a vendégeet Oswiecimbe (Auschwitz), hogy megte­kintsék a helyet, ahol a ná­cik négymillió embert legyil­koltak. A túrába beletartozik Ko­pernikusz szülőhelye, Torun is, valamint Czestochowa, ahol Lengyelország védő­­szentje, a Fekete Madonna évente többmillió zarándokot vonz. És mivel a legtöbb kül­földi látogató római katoli­kus, a kormány kifizetődő­nek tartja a legtöbb katoli­kus templomok nyitvatartá­­sát. Vannak előnyös oldalai is ennek az országnak. Az igaz, hogy a fizetések alacsonyak, viszont a megélhetés sem drága. (Természetesen a 46 dolláros francia konyak nem tartozik a közszükségleti cik­kek közé). Egy eléggé laká­lyos, egy hálószobás lakás havi bére átszámítva mind­össze 5 dollár. Még ha hihe­tetlen, akkor is. Egy szép nagy rozskenyér ára 6 zloty, kevesebb, mint 5 cent. S ha­sonló árai vannak az étlap­hoz szükséges többi fonto­sabb élelmicikkeknek is. A környezeti szennyeződés fokozódása azonban aggasz­tó sürgős tennivalókat köve­tel. A lengyeleknek azonban ugylátszik semmi sem sür­gős, még az sem, amitől a jö­vőjük függ. Enyhe akasztó­fahumorral igy vélekedett erről a több mint 600 éves krakkói egyetem egyik taná­ra: “Ezer éves történelem­mel rendelkezünk már most is. Minek siessünk?...” Krakkó, 1973, szeptember hó... Thomas Poster Jackie Kennedy Onassis férjével és John-Johnnal Párisban sétál. A 12 éves Kennedy-íiuban látja utódját a görög billiomos PÁRIS — Minden jel arra mutat, hogy Aristotelesz Cnassisnak, a tartály haj óki­­rálynak uj örököse van, a 12 éves John-John Kennedy, második feleségének, Jackie­­nek első házasságából szár­mazó fia. Miután Alexander Onassis baleset áldozata lett, hosszú ideig bizonytalannak tűnt, hogy fia halála után kire bíz­za majd az egész világot át­fogó vállalatait a dúsgazdag görög billiomos. Úgy látszik, hogy Onassis leküzdötte a fia halála miatti depressziót és megint az üz­letre gondol. Környezetéből elvan hírek érkeztek, hogy örökbe akarja fogadni mos­tohafiát, John-Johnt, és örö­kösévé szándékozik tenni. Onassis, akinek vagyonát 6 billió dollárra becsülik, mos­tantól kezdve maga akar tö­rődni a fiú nevelésével, s ha Onassis neveli ,akkor John- John idővel bizonyára sikeres üzletember lesz . . . A 12 éves fiú állítólag min­dig nagyon szívélyes kapcso­latban állt mostohaapjával. S Onassis nemcsak kedveli a fiút, hanem sokat is költ rá. Párisban időközben alapo­san renoválják Onassis laká­sát az előkelő Avenue Fo­­chon. A család ugyanis úgy döntött, hogy a Szajna-parti városban telepedik le, s üz­leti ügyeit is a francia fővá­rosból akarja irányítani a jö­vőben a tartályhaj ókirály. Az átköltözés New York­ból Párisba állítólag Jackie gyermekei miatt történik. A 15 éves Caroline az Egyesült Államokban állandó veszély­ben él. Egyetlen intézetben sem akarják befogadni őket, mert az igazgatók nem tud­ják garantálni a biztonságu­kat. Az egyik intézet vezetője közölte Jackievel, hogy leg­mélyebb sajnálatára, az isko­la kezdetekor nem tudja fel­venni Carolinet növendékei közé. Az iskola ugyanis keve­sebb, mint egy hónap alatt 12 levelet kapott, amelyek­ben azzal fenyegetőznek az ismeretlen levélírók, hogy meggyilkolják Kennedy volt elnök lányát. Hasonló okból egy New York-i iskola igazgatója már három hónappal ezelőtt kérte Jackie-t, vegye ki John- John-t az iskolából. A meg­gyilkolt amerikai elnök fiát erre egy New Yorktól 490 mérföldre fekvő iskolába íratták be. Ennek az iskolá­nak a vezetője nagyobb biz­tonságot ígért, s ezenfelül hét testőrt is beállítottak a fiú védelmére. Ebbe az iskolába is oly sok gyilkosságaggal való fenye­getőzés érkezett, hogy az igazgatónak fel kellett kér­nie Jackie-t, vegye ki a fiút az iskolából. Onassis további hat testőrt állított John-John és Caroli­ne védelmére. A fenyegető levelek hulláma azonban nem apadt el. Ezért költöztek Pá­risba. Kellemes utazás... Taxit hivatott az angliai Horsham városkában (Sus­­sex-grófság) Mrs. E. Murphy. — Hová? — kérdezte a so­főr. Ausztráliába - vála­szolta szemrebbenés nélkül a hölgy —, Perthbe. A lányo­mat akarom meglátogatni. Pillanatnyi csodálkozás után a taxisofőr megállapodott az utassal a szállítási dijban: 1500 font! Az ut három hónapig tart majd és Európán, Közép-Ke leien, Afganisztánon, Indián, Thaiföldön és Singapuron keresztül vezet majd, onnan pedig hajón Ausztráliába. A sajátságos észjárású an­gol hölgy — mint a hambur­gi Die Welt jelenti — a kö­vetkezőkkel magyarázta meg nem mindnnapi lhatározását: “Ha az ember ilyen mesz­­szire utazik, szamárság len­ne repülőgépet használni, amiből semmit- sem látni. Mi­után magam nem vezetek — tette hozzá a világ legtermé­szetesebb hangján — taxiba ülök! ., ,”

Next

/
Thumbnails
Contents