Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-13 / 37. szám
. HOMOKI ERZSÉBET i LELKI KLINIKÁJA ! MRS. R. D. — Kedves Homoki Erzsébet, 56 óta vagyok Amerikában, férjem és két gyermekem van. Perfekt angol vagyok, sokat olvasok angolul, sokat hallgatok rádiót, televíziót. Nem tudom, hogy én vagyok bolond vagy mások őrültek meg. Cikkek, nyilatkozatok folyton támadják a család intézményét, gyalázzák, leszólják a tisztességes családi életet, azt hirdetik, hogy a gyereket ki kell venni a családból, stb. Honnan jött ez az őrültség és nem lehet ezt megakadályozni? Mert ha így folyik tovább, akkor végleg szétrombolják a családot és egy másik, undorító világ születik....................................... VÁLASZ. — Pársoros kérdése óriási és sokoldalú problémát érint. Ezen a kis helyen csak nagyon összesűrítve tudok rá válaszolni. Pár évvel ezelőtt David Cooper apgol pszichológus a Család Halála című könyvében vádiratot írt a család ellen. Szerinte a család idejétmúlt, önállótlanságra neveli tagjait. Mikor kikerülnek az életbe, tanácstalanul állnak. A lányok azért vadásznak férjre, mert árvának érzik magukat a világban. Továbbá a család a társadalomnak is árt. A szülők ugyanis arra szoktatják a gyermeket, hogy alkalmazkodjon az általánosan elfogadott normákhoz vagyis olyan egyént nevelnek belőle, aki alkalmatlan a társadalmi megújulás, a forradalom előmozdítására, tehát a család végeredményben a fejlődés kerékkötője. Ezeket az elveket hirdette Cooper mester. Az amerikai új baloldal reklám-tudósai, ál-pszichológusai és gazdag szalonkommunisták, akik maguk sem tudják milyen "forradalmat” akarnak, kapva-kaptak ezen az otrombaságon és azóta más-más változatokban ők is szajkózzák, hogy ezzel szupermodernnek mutassák magukat. Fertőzésükkel annyit el is érnek, hogy szaporítják a kóbor hippik számát. Azt kérdezi, hogyan lehet ezt a rombolást megakadályozni. Nehéz. Amerika kultúrája még nagyon fiatal és kezdő ahhoz, hogy pontosan megkülönböztesse a szabadságot a szabadságtól. A családoknak önmaguknak kell megvédeni magukat. Attól is tart, hogy ezek szétrombolják a családot és új világ születik. Ne féljen. A várandós asszony néha olyan fájdalmakat érez, hogy azt hiszi, itt a nagy pillanat, kiderül azonban, hogy csak csikarás. Ezek a kelekótya hamis próféták és szalon-forradalmárok divatosak, de nem szülnek új világot, csak hascsikarásuk ocsmány termékével szennyezik társadalmunkat egy ideig. Sajnos addig el kell viselnünk a bűzét, de majd elmúlik. •fr ☆ ☆ BIZALOM JELIGE. — Kedves Miss Homoki, már amikor férjhezmentem, akkor sem voltam sovány, sajnos azonban hét év alatt túlságosan elhíztam. Próbáltam már többféle fogyókúrát azonban egyiket sem tudtam végigcsinálni miután szeretek enni, jó étvágyam van és különösen az édességet, süteményt, bonbont, csokoládét szeretem. Amióta ilyen kövér vagyok a férjem már nem olyan hozzám, mint azelőtt és tudom, hogy meg is csal. Mit tehetnék? VÁLASZ. — Kérdésének két értelme is van. Mit tehet a hízás ellen és mit tehet a férje csalása ellen. Valószínűleg mind a kettő érdekli. Mit tehetne? Egyet: orvosi diétával fogyjon le. Azt mondja, nincs hozzá ereje. Mesebeszéd. Lehetne, csak attól függ, hogy mit kíván jobban: a cukrot vagy a csókot. ☆ ☆ ☆ ISMERŐS JELIGE. — Kedves Homoki Erzsébet, én is bemutatkozom levelem elején, ahogyan a Lelki Klinika levélírói szokták. 50 éves férj vagyok (23 éve) és még nagyon kevés vitám volt a feleségemmel. Most sincs férj-feleség prolémánk. Másról van szó. Nekem az a szokásom, ha megismerkedek valakivel, nem mondom rögtön, hogy barátom, csak ismerősömnek tartom. Nemrégen partyn megismerkedtünk egy magyar mérnökkel aztán egy másik partyn megint találkoztunk vele. Pár héttel később társaságban valaki szóbahozta őt és a beszélgetésben én megemlítettem, hogy nekem ismerősöm. Később megtudtam, hogy a mérnök ezen megsértődőlt. Azt mondotta, hencegős vagyok, olyan nagy fiúnak tartom magamat, hogy ő nem elég előkelő nekem barátnak. Most haragszik rám a mérnök és haragszik a feleségem is, aki neki ad igazat. Nem vitatkozók vele tovább, nem töröm a fejemet, hogy ki a barát és ki az ismerős, inkább megkérdezem a Lelki Klinikát, hogy kinek van igaza, nekem vagy a feleségemnek. VÁLASZ. — Magának van igaza. Tipikus régi "pesti szokás” volt, hogy aki egyszer együtt feketézett a kávéházi asztalnál egy másikkal, kölcsönösen, mint barátot emlegették egymást. Minden érzelmi kontaktus nélkül maradt találkozás két partyn, olyan messzi van a barátságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ki a barát, ki az ismerős? Egy szellemes író azt mondja: barát az, akinek mindent adnánk, de semmit sem várunk tőle, ismerős az, aki elég ismerős ahhoz, hogy kölcsönt kapjunk tőle, de nem elég ismerős ahhoz, hogy kölcsönt adjunk neki. Arra külön elv van, hogy melyik nő ismerőse és melyik nő barátnője egy nőnek. Adja át a feleségének ezt az elvet: barátnő az ,akit úgy ismerünk, mint a tenyerünket, de ennek ellenére mégis szeretjük. i FLÓRIÁN TIBOR: PÁRHUZAMOSAN A SZÉLLEL Virágport hozó termékenység nem beszélek ha te sem beszélsz szálló magokkal száll tenyéren Miért vagy oly szüzi-szerény? Tavaszi rügy virágok anyja légy te is vidám virág-anya esőcseppeket szór szerteszét már messziről futnék ma feléd szárnya eléri a bokrokat vágytalak és vártalak sokat felhő-lángokat gyújt az égen a szánk tűz-piros csókban ég el vihara tenger-mélybe sodor nyomunkba száll néhány víz-fodor Millstone Ridge, Conn. VIDÁM SAROK ISMERI ÖN MR. JENKINST? — Uram, ismeri ön Mr. Jenkinst? — Hát, hogy is mondjam ... — Uram, semmi hát, meg semmi hogy is mondjam ... Ha így kezdi, akkor nem ismeri, vagy legalábbis személyesen nem ismeri Mr. Jenkinst, és nem csodálom, hogy szégyelli is, hogy nem ismeri ön Mr. Jenkinst... — Miért, maga talán ismeri ezt a mistert? — Hahaha... Hogy én ismerem-e? Micsoda kérdést tesz itt fel nekem! Természetesen, hogy ismerem a nagy Jenkinst. Nagyra tartja a barátságomat, nincs olyan kérdés, amelyben ki ne kérné tanácsomat, mielőtt döntene. Hallatlanul érdekes egyéniség ez a Mr. Jenkins, nagytudású, széles látókörű ember, de nélkülem, hogy úgy mondjam, egy lépést sem tenne szívesen ... — Ha maga, kérem, ilyen jól ismeri Mr. Jenkinst, nem mondaná el, hogyan néz ki ez a fickó? — Uram, visszautasítom az effajta jelzőket Mr. Jenkinssel kapcsolatban. Mr, Jenkins nem fickó, 11. oldal hanem egy igen mértéktartó, nagynevű, nagy tekintélyű és mint mondottam, nagy tudású gentleman. És mi sem könnyeb annál, mint hogy leírjam ön előtt, hogyan néz ki az én barátom, aki szintén barátjának és fő tanácsadójának is tekint majdnem minden fontos ügyben ... — Mindenesetre lekötelezne, ha ezek után mégis elmondaná, hogy maga szerint milyen ez a... hm ... gentleman. Ha csak nem okoz ez magának nehézséget... — Nehézséget? Nekem? Aki úgy ismerem Mr. Jenkinst, mint a tenyerem. Ide figyeljen, ember, önnek az a szerencséje, hogy velem találkozott, aki igazán elmondhatja irigy és kiváncsi lelkének, milyen az a Mr. Jenkins, aki nekem barátom, és uram. önnek még csak ismerőse sem. Igen, Mr. Jenkins először is igen megválogatja a barátait. Különben magas, széles vállú, értelmes tekintetű gentleman, nem olyan fickó, mint maga ... pardon, de mit csináljak, ha nem olyan... Egész megjelenéséből tekintély sugárzik, az egész ember bizalomgerjesztő és... — A haja milyen? — A haja ... izé ... olyan barnás ... Igen, barna. Sötétbarna, kérem, és kissé hullámos. Majdnem olyan, mint a magáé, uram, de Mr Jenkins mégiscsak más. Egészen más. — Értem. Szóval egészen más. Mindenesetre irigylem magát, hogy ennyire ismeri a nagy Mr. Jenkinst. Valóban csodálatos lehet a barátjának és bizalmasának lenni. Mikor találkozott vele legutóbb? — Hogy mikor? Uram, fogódzkodjék meg, most is onnan, tőle jövök. Mit szól hozzá? Tőle! Néhány fontos ügyben kérte ki a tanácsomat és én nem fukarkodtam a nagy Jenkinsnek segíteni... — Hát ez igazán csodálatos. De bocsásson meg, nem is tudom még a nevét magának... Ha lenne olyan kedves ... — Kérem, az én nevem Mr. Feteg. És önt, uram, önt hogy hívják?... — Engem? Mr. Jenkins vagyok, kérem. GYURKÓ GÉZA (Folyt, a 8. oldalról) REMHIRTERJESZTŐK lyekre, melyek főleg amerikai és kanadai turistáknak vannak fenntartva. Menjen oda, ahol a belföldi turisták szállnak meg, azokon a helyeken garantálom, hogy 20 dolláron alul fizetnek egy luxus szobáért. A drágaság valóban nagy Németországban, Franciaországban, Belgiumban és Angliában, de mindenhol meg lehet találni azt a bizonyos kisajtót, ahol nem vágják meg a turistát, s kijöhet olcsó, normális áron. Olaszország is aránylag olcsó, ott nem értékelték le a dollárt, s így mindenki megtalálja a zsebéhez mért nyaralási lehetőséget. Az élelem a restaurantokban általában mérsékelt, mert étkezni nem csak a turisták járnak, hanem a vendégek nagy része belföldi, ezért az árakat nem lehet felemelni. — Aztán — tapint rá a legérdekesebb részre — az a végzetes hiba is sok bosszúságra ad alkalmat, hogy a dollárt ezekben az államokban a napi értékelés szerint váltják be, s inkább kevesebbet adnak érte, mint a napi árfolyam. Ezért mindenki jól teszi, ha itt, a bankjában váltja be a dollárt fontra, márkára, és azt viszi el travel-csekk alakjában magával, s akkor senkit sem ér csalódás és nem lesz oka a bosszankodásra. A travel-csekket aztán mindenhol kötelesek elfogadni. Ezt az információt ajánlom mindenkinek a figyelmébe, akik a rémhírek dacára mégis vállalkoznak egy európai utazásra. Magyarországgal kapcsolatban meg kell még írni, hogy az Intercontinental kivételével minden szállodában 20 dolláron alul kapni szobát, viszont nem érdemes seftelni vinni semmit, mert az elmúlt hónapban majdnem minden fogyasztási cikknek — nylon holmi, ruhanemű, fehérnemű, kozmetikai cikkek — jelentősen leszállították az árát.
