Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-09-06 / 36. szám
4. oldal PÁRISI RIPORT: A COSA NOSTRA A FRANCIA ALVILÁGBAN Páris, 1973 .augusztus 'hó . . . Dúl a francia gengszterháboru. Az utóbbi hat hónapban 12 halottat követelt a bandák torzsalkodása. Tizenöt kétes hirü mulatóban robbant bomba, csaptak magasra rejtélyes eredetű lángok. S a párisi, a lyoni és a marseille-i rendőrség hasztalan keresi, kutatja a tetteseket: ^szemtanú nincs, áruló nyomok nem maradnak a színhelyen, csak feltevésekből szövögetik szálaikat a detektívek. . . . Egy éve kezdődött. Már az utolsó vendég is felcihelődött a Nizza környéki dombok egyik előkelő mulatójában, a Club de Valbonne-ban, amikor egy autó fékezett a bejárat előtt. Reflektorának fénykévéjében két esőköpenyes férfi alakja rajzolódott ki. Sietve a mulató egyik félreeső ablakához osontak, csörrent az üveg, s a következő pillanatban lángokban állt a mulató. Mire a tulajdonos, a pincérek és a távozó vendég észbe kaptak, a gyujtófolyadék megtette a magáét. Alig fél óra múlva a lokál üszkös falai meredeztek csak az ég felé. Néhány nappal később Marseille-ben a Pussy Cat mulató toalettjében nagy erejű bomba robbant. Aztán a Scotch Club következett: itt néhány géppisztolysorozat okozott tetemes károkat. A kikötőnegyedben a Takata Night a következő “áldozat”. A változatosság kedvéért ezt a mulatót ismeretlen tettesek felgyujották. Ezt követően ismé Nizza és környéke a titokzatos látogatók' célpontja. Előbb a Brummel’s, majd a Whisky Club berendezése ég porrá, s a két tüzet további tucatnyi követi. Az előzmények mindenütt szinte pontosan azonosak. Néhány garázda verekedést provokál. A tulajdonos közbelép, kidobja ittas vendégeit, miközben a berendezésben némi kár esik. Másnap felkeresi a tulajt egy disztingvált úriember. Felajánlja: bizonyos ellenszolgáltatásért hajlandó embereivel védelmébe venni az üzletet, s a jövőben megakadályozni a hasonló kártevéseket. Szolgálataiért sok tízezer frankot követel. És persze azt is, hogy a régi személyzet helyébe az ő “megbízható” emberei lépjenek. Öszszeköttetései révén pénzes vendégkört is beígér, akiket — ezen sem lehet meglepődni — majd az általa verbuvált hölgyek szórakoztatnak . . . Ha a tulajdonos elfogadja az ajánlatot, mulatója — erre is volt jó néhány példa — rövid idő alatt kábítószercsempészek tanyájává züllik. Ha visszautasítja, számíthat a sortüzre, a bombára vagy a lángokre. Félszáz hasonló esetről tud a francia bűnügyi rendőrség. S azt is megfigyelték: a mulató roncsaitól olcsó pénzen megszabaduló tulajdonost, vagy bérlőt hamarosan követte egy másik. Rekordidők alatt helyreállították rendszerint fényűzőbb lett, mint volt. A Narcotic Bureau feltevése szerint Marseille-ből 1970 és 1972 között legalább két tonna heroin került Amerikába. Ennek az értéke eléri az egybillió dollárt! Vajon a kábítószer és a mulatók rejtélyes tulaj változása között van-e összefüggés? Néhány hulla erre és sok más körülményre is választ ad. Pierre Simonit jól ismerte a rendőrség. Kábítószercsempész hírében állt, általában magányosan dolgozott. Január 11-én öt revolverlövés végzett vele Párisban. Simoniról csak annyit tudtak, hogy összeköttetésbe lépett Raphael Dadounnal, a néhai algériai “feketelábuval”, aki ugyancsak a heroin útját egyengette az USA felé. ö látta utoljára élve Simonit. S a feltevések szerint az öt halálos lövést az ő pisztolyából adták le. Mire megszületik a letartóztatási parancs, Dadoun már halott. Március 13- án találnak rá Neuilly, Páris külvárosa, egyik föld alatti parkirozóhelyén. Újabb gyilkosság, persze tanuk és különösebb áruló nyom nélkül. A gyanú azonban két szépreményü gengszterre: Noel Artouillouxra és Raymond Elbazra terelődik. Arra azonban már nem jut ideje a rendőrségnek, hogy kiderítse, valóban a banditaeüvölvények lelkiismeretét terheli-e a bűntett. Április 15- én este, békésen távozva a Chez Clemence étteremből, ám egy kis furgon állja útjukat. Géppisztolysorozat csattan: mindketten több sebből vérezve ,holtan esnek össze. A lyoni kábitószercsempészek bandájára terelődik végképp a gyanú. Vezérük bizonyos Manley. A nyomozók szerint csak nekik állt érdelükben eltenni láb alól a riválisaikat. Ekkor azonban egy váratlan fordulat áthúzza a gondosan kimunkált elméletet. Május 19-én a Boulevard Keller mann egyik bárja, a Gentilly előtt ugyancsak géppisztolysorozat vet véget három gengszter: Nesmoz, Renard és Simonelli életének. Mestermunka volt — tanúsítják a nyomozók. Vérbeli profikhoz híven egyetlen golyóval sem lőttek ki többet, mint amennyi a három ember életének kioltásához szükségesnek mutatkozott. Manley három alvezére volt a sortüz áldozata. S alig három nappal később Gerard Coudiáre és Michel Adler — két magányosan dolgozó, Manley bandájához lazán kötődő — csempész fejezi be földi pályafutását. Cket 9 milliméteres revolverrel intézték el, sokak szemeláttára, a Pelica nevű bárban. Május 27-én Pierre Manley Opeljával a Rue Dupleix-n akar parkírozni. Egy fehér kocsi kanyarodik mellé. Három lövés dörren, s a lyoniak vezére holtan csuklik a kormányra. Barátja és cinkosa, Ischill Levites még ugyanabban az órában az Avenue Marceau-n készül kiszállni kocsi-MOSZKVA — Andrei D. Sakharov neves szovjet fizikus, a rendszer egyik nyílt és bátor hangú birálója elmondotta nyugati újságíróknak, hogy a kelet-nyugati enyhülés a szovjet részéről fenyegetőig hat a világra. Az 52 éves tudós 90 perces interjút adott Moszkva központjában lévő lakásán és elmondotta, hogy a Szovjetuniónak nyújtandó műszaki segítség révén ez a hatalmas kommunista ország le tudja rázni magáról azokat a technológiai problémákat, amelyeket egyedül nem tudna megoldani, s amelyek megakadályozták abban, hogy még a jelenleginél is komolyabb katonai utőerőt fe e j 1 e s s z e n ki. Ennek eredményeként a világ rövidesen védtelenül fog állani egy ellenőrizhetetlen, roppant gépezet előtt. Sakharov minősíthetetlennek tartja azt a nyugati igyekezetei, hogy kölcsönös kapcsolatokat építsen ■ ki egy olyan nagyhatalommal, amely elrejti igazi arcát és megvalósitásairól nem tájékoztatja partnereit is. A fizikust, aki 1948 és 19P8 között egyik vezéralakja volt a szovjet nukleáris fegyverzet kifejlesztésének, azzal vádolták, hogy ezidA alatt külföldi egyénekkel is kapcsolatot tartott és megszegte a jából. Egy szürke Peugeot azonban útját állja. Hat lövéssel végeznek vele a gengszterek. A rendőrség most már kétségbeesetten kutatja: kiknek állt érdekében a szörnyű vérfürdő. Egyszersmind azt is számításba veszik, kinek az életét fenyegeti veszély. A lista élén Louis Augé neve áll. Lyon-tól Marseille-ig ő az alvilág egyik koronázatlan királya. Julius 15-én ő is sorra kerül. Éppen a teniszpályáról tart hazafelé, amikor két álarcos útját állja. Hatalmas, 45-ös Colt pisztollyal oltják ki életét. Ő a tizenkettedik gengszteráldozat. A módszerekből ítélve, az olasz maffia megelégelte a franciák közreműködését az európai kábitószercsempészet láthatatlan hálózatában. Miután az Egyesült Államokban a Cosa Nostra tartja kezében az üzleti szálakat, úgy döntöttek, Lyon, Marseille és Páris alvilágában is átveszik a primhegedüs szerepét. S ehhez mindenekelőtt a riválisok félreállitására volt szükség . . . titoktartás kötelezettségét, ami miatt néhány évvel ezelőtt menesztették állásából. Sakharov elmondotta: noha valóban nem lát semmi kivetnivalót abban, hogy külföldiekkel is értekezik, valójában nem ezért fokozták le. Állásából azután távolították el, miután megjelent nyom tatásban “Haladás, Együttélés és Intelektuális szabadság” cimü müve, amelyet először titokban terjesztettek az országban, mig végül egy nyugati kiadó megjelentette. Könyvében az Egyesült Államok és a Szovjetunió jövőbeni kapcsolatának két alternatíváját fejtegette: Egyrészt békés együttműködést, amelyet a Szovjetunióban demokratizálódó fejlődés kísér, másrészt pedig egymás sakkbantartását egy nukleáris háború fenyegető kilátásaival. Arra a kérdésre, hogy, miként látja most a /könyvében kidolgozott téziseit, Sakharov a következőket mondotta: “A valóság bebizonyította, hogy sokkal fortélyosabb, mint ahogyan én előre láttam. Most itt állunk egy harmadik alternatíva előtt, éspedig : a két ország közötti feszültség enyhül, de a szovjet demokratizálódás bekövetkezése nélkül.” A 94 éves orvos még mindig rendel HONG KONG — A város szivében van egy impozáns épület, ahol orvosi klinika is működik. Minden hét keddjén nagy tömeg vár itt egy fehér orvosra, aki 70 éve működik sebészorvosként Kínában. Az orvost Dr. Harry Willis Miller-nek hívják, amerikai állampolgár és a ohioi Ludlow Fallsban született. Misszionárius orvosként kezdte tevékenységét a Menynyei Birodalom földjén, miután elvégezte az egyetemet a michigani Battle Creekben. Amikor megérkezett Kínába, az ottani idegen állampolgárok Dr. Harry Willis Miller még a boxerlázadás félelmetes légkörében éltek, amikoi nagyon sok külföldi misszió nárius életét vesztette. Dr. Harry W. Miller példa mutató orvos, kiváló sebés: a pajzsmirigy területén é; lelkes apostola a vegetarianiz musnak. Hét évtizeddel meg alapozott hire elterjedt és ki bírta a háborúk zivatarát is Igaz, ma már csak Hon? Kong a működési területe, d< páciensei közé nem kise j! személyiségek tartoznak, min maga Csang Kai-Shek, vág; pedig Chang Hsueh-liang Manchuria egykori fiata marshallja. Dr. Miller prak szisa során gyakran hazalá togatott, olykor néhány éve is eltöltött itthon, de szív mindig vissza vitte a Nag; Fal közelébe, megszokott kői nyezetébe. Mint a vegetarianiznui propagálója, ebben a szellem ben oktatja a hozzá látogat betegeket is. Dr. Miller meg jövendölte, hogy a század vő géig talán már az egész vilá vegetarianista lesz annál a egyszerű oknál fogva, hogy marha csordák és tarkanyi jak túl sok területet fogla nak el és túl sok tápláléké fogyasztanak. wwwwvwwwwwwwvwwM Gyapay Dénes A HARMADIK “ALTERNATIVA” SAKHAROV ÓVA INTI NYUGATOT A SZOVJET KELEPCÉT!
