Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-30 / 35. szám
11. oldal HOMOKI ERZSÉBET j LELKI KLINIKÁJA i BIZALMAS. — Kedves Miss Homoki, fél éve van egy partnerem, elegáns, jóképű fiú, sokat keres és el akar venni. Minden OK lenne csak az a kifogásom, hogy nagyon sokszor nagyon goromba, veszekszik, kiabál velem és mások előtt is olyan durva kifejezéseket használ rám, hogy majdnem a föld alá süllyedek, egyszer meg is ütött. Az igaz, hogy ilyen gorombaságok után mindig ő jön kibékülni és drága ajándékokat, ékszereket kapok tőle. Mit gondol a házasságról Miss Homoki? VÁLASZ. — Szerintem az udvarlás ebben az ütemben fog fejlődni: egy pofon, egy ajándék, két pofon egy ajándék, és így tovább és ha feleségül megy hozzá, a gorombaság végleg megmarad, az ajándék végleg elmarad. ☆ ☆ ☆ CSALÁD JELIGE. — Kedves Erzsébet, talán nem is szabadna írnom, mert alaposan megmondja rólam a véleményét, hogy még én merészelek panaszkodni, amikor másnak annyi a baja. Mégis olvassa el a levelemet. 22 éve vagyok férjnél, a férjem szeret, a mi házunkban veszekedés nincs, nem is volt. Négy gyermekünk van, 3 lány és 1 fiú. A gyerekekből három már dolgozik, egy még iskolába jár. Rendesen megélünk, különösebb anyagi gondunk nincs. A háztartást én vezetem. Nem dolgozom magamat halálra, de 6 ember az mégis elég és minden az én gondom. Takarítás, főzés, mosás és a többi, amihez meg kell mondanom, hogy mosógépem és porszívóm van. Azonkívül én tartom rendben az egész család ruháját. Mindig van valami munkám. A lányok, nagyok, sokszor eljárnak hazulról, igazítanom, vasalnom kell a ruhájukat és amikor kirándulnak weekendre, előkészíteni őket az útra. Most ezt csinálni, most azt csinálni. A fiam is, a férjem is mindig kér valamit, reggeltől estig nem állok meg. Furcsa dolog, de nekem nem annyira a fáradság a baj, hanem az, hogy nincs időm törődni magammal, folyton ez, folyton az, mindig van tennivaló és a végén én sehol sem vagyok. Sok asszonynak biztosan sokkal több a gondja és talán nem helyes, hogy panaszkodok. Talán szégyelni kell magamat, hogy rossz családanya vagyok, de ha nem tartja fölöslegesnek, kérem legyen szíves válaszolni a levelemre. VÁLASZ. — Mintha egy ikertestvérének iker-panaszait olvasnám. Kaptam már ilyen levelet nem is egyet. Mindegyikre csak iker-választ adhatok: nincs mit szégyelnie, hogy ilyen gondolatok foglalkoztatják. Ettől még jó családanya marad. Maga a sok asszony közé tartozik, akinek mindenre van ideje csak önmagára nincs. Olyan családanya, aki a családban mindenkivel törődik, mindenkire dolgozik, minden megcsinálni valót észrevesz és aztán észreveszi, hogy a többiek ezt természetesnek találják és az anya az, aki mindig háttérben marad. A végén úgy megszokják, hogy már észre sem veszik, hogy tapintatlanok és kíméletlenek. De soha sincs késő valamin változtatni. Még akkor sem, ha önmagát kell megváltoztatnia. Ne végezzen el minden munkát amit fontosnak talál. Például hagyja csak a lányokra, hogy maguk vasalják és tartsák rendben a holmijukat. Ne lásson meg mindent. Ne akarjon mindent megcsinálni. Akkor majd a család valamennyi tagja rájön lassacskán, hogy neki is csinálnia kell valamit a házban. Ne sajnálja magától az időt, hogy elmegy egy kicsit sétálni, kirakatot nézni, beszédgetni a barátnőivel. Maradjon jó családanya, de attól még nem kell, hogy a család cselédje legyen. ☆ ☆ ☆ FÉRJ. — Kedves Miss Homoki, a feleségemnek nem tetszik, hogy malac vicceket mesélek társaságban, ahol nők is vannak. Szerintem a mai világban nincs ebben semmi. Egyszer sem volt olyan nő, aki megsértődött volna a vicceim miatt. Legyen szíves válaszolni a levelemre. VÁLASZ. — Pikáns, sikamlós, kétértelmű, de szellemes vicc elől kevés nő dugja e a fülét. A felesége panaszain elindulva azonban az a gyanúm, hogy a maga viccei trágár viccek lehetnek. Ez ízlés dolga és nője válogatja, hogy az ilyet melyik hallgatja szívesen, melyik nem. A felesége úgylátszik az Utóbbiak közé tartozik és ezért kifogásolja a vicceit. Hallgasson rá. Azt írja, hogy eddig még egy nő sem sértődött meg. Minek akarja kiprovokálni a sértőd dést? Ha kiprovokálja, a férjtói is kaphat valami nem vicceset. ☆ ☆ ☆ ÜZENETEK. — 1. Mrs. A. G. A vegetáriánus megeszi a főtt ételt, csak húst nem eszik. Amit levelében kérdez, azt bicsérdizmusnak hívták. Magyarországon így mondották a nyers növényi táplálkozást. Nevét Bicsérdi Bélától, a mozgalom népszerűsítőjétől kapta. — 2. ír jelige. Az ír függetlenségi mozgalom jelszava "Sinn Fein" kelta eredetű, magyarul azt jelenti: mi magunk. — 3. Magyar nyelv. Nem adhatok igazat. A "hogy" kötőszó igenis, gyakran elmaradhat, anélkül, hogy a kifejezés vesztene világosságából. Azt gondoltam, valaki jön. Kérdeztem, hová ment a férje. Félek, nagy baj ér. Azt hiszem, sikerül. — 4. Mr. S. 0. A budapesti Halászbástya Schulek Frigyes építész, műegyetemi tanár tervei szerint épült. H-U-M-O-R A főnök dühösen ripakodik rá a titkárságon dolgozó Mazsoláira: — Mondja, hányszor csengessek magának, hogy meghallja? — Elnézést kérek — szabadkozik Mazsolái —, de csak a harmadik csengetést hallottam! ☆ ☆ ☆ Texasban valaki puskát akar vásáraim. — Milyen célra óhajtja? — kérdi az eladó. — Le akarom lőni egy ismerősömet. — Ha nincs ellenvetése, fogadja meg a tanácsomat, várjon holnapig. — Miért? — Ma nagyon ingerült, könnyen célt téveszthet. ☆ ☆ ☆ Egy férfitársaságban Kovács megkérdezi: — Ki tudja megmondani, hogyan lehet szakítani egy nővel úgy, hogy a szakítás se nekünk, se a nőnek ne fájjon? — Nincs rá megoldás — vélik a többiek. — De van — mondja Kovács — El kell venni feleségül. ☆ ☆ ☆ — Segítsen rajtam, doktor úr — panaszkodik egy beteg a rendelőben —, állandóan magamban beszélek. — Nem olyan nagy baj ez — vigasztalja az orvos. — Dehogynem! Azt maga el nem tudja gondolni, doktor úr, hogy én milyen unalmas beszélgető partner vagyok! íz íz üt Vidéken autózik a család. Élvezik a táj érdekességeit. Egyszerre megszólal a papa: — Nézzétek azt a disznót! — De, papa — szólal meg a kisfiú —, miért vagy mérges rá? Nem is előzött meg téged. AZ ISTEN ÁLLATKERTJE A MACSKA Hányféleképpen lehet megmérni egy cicát? Igen, sokféleképpen. Ha le nem ugrik a mérlegről, megtudhatjuk: hány kiló. Centiméterrel a magasságát, hosszát is — egészen a farka végéig. Hozzáértők a pénzbeli értékét is megmondják, mert a sziámi nyilván becsesebb, mint egy korcs, kóbor kandúr. De hogy mi lakozik ott bent az ilyen vagy olyan bunda alatt? Ami több, mint ami az állatorvosi boncasztalon napvilágra derülhet!? Kit érdekel ez? Az állat "lelki világa” — ha van ilyen —, ugyan milyen lehet?... Nos, a tudósokat az ilyesmi foglalkoztatja. S igen elmésen fedték fel: mi rejtezik az állat ösztönvilágában, titkos belső életében. A tudós csak a mérhető dolgokra támaszkodik, az időbebn és téren tárolható és tájolható adatokra. — Hogyan segédkezett ebben a macska? A kutató professzor ketrecbe zárta a cicát. Oldalt, látható helyen elhelyezte a finom ennivalót. A macska lustán elhevert, nem érdekelte az egész. Egészen addig, amíg megnem éhezett. Akkor felállt és szaglászni kezdte a pecsenyét. Jó ám, de közbül volt a rács. Ahogy fokozódott az éhsége, egyre türelmetlenebb lett. A végén már tombolt, dühöngött, karmplt. Minden mindhiába. Ami eddigi életében céljához vezette, most kudarcot vallott. Kimerültén terült el a porondon. Aztán az életösztön újabb hajrára vezényelte. Most szerencséje volt: rálépett egy pedálra, amely önműködően nyitotta az ajtót. Huss ki!... ehetett kedvére. A kísérlet megismétlődött. A folyamat hasonló volt az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy most már tervszerűen pihent egyet az első nekirugaszkodás után. Töprengett. Valami derengett benne a megoldás felől. Újabb rohama után már könnyebben megtalálta a pedált, az ajtó nyitját. Az idő egyre rövidült. Mind kevesebb, kevesebb lett a dühöngéssel töltött oktalan erőpazarlás, s mind több a hasznos mozdulat. Utoljára már járt út vezette az ajtóhoz. A szűkített helyen és sűrített időben mért eredmények nemcsak az állat-lélektan számára jelentettek értékes eredményeket, hanem az ember lelkének mérésében is. Milyen sok szenvedéstől megszabadulhatott volna a macska, ha valaki alkalmasint megsúgja neki, mit tegyen. S érti és megfogadja a mondott beszédet... KEMENES ISTVÁN PÁKOLITZ ISTVÁN: JÓVÁTEHETETLEN A halottnak most nyújtana kezet. Szívesen szülne, de már nem lehet. A levél hull, későn kapkod az ág. Amit nem mondtál, holnap mondanád. MODERN Össztáncra járó lányok előtt sikere van új frizurádnak; de lemaradsz egy évszázaddal, amikor kinyitod a szádat. (Folytatás a 10-ik oldalról) ELMÉLKEDÉS A BARÁTSÁGRÓL jáért. Cicero megfelel a kérdésre: amíg nem ütközik össze a virtussal, vagyis a tisztességgel. Senkitől sem lehet kívánni, hogy a saját érdeke ellen cselekedjék, vagy hogy a barátja kedvéért bűnt kövessen el. Valahol olvastam a két falusi boltos esetét. Ezek nagyon jó barátok voltak, de mikor az egyik csődbe került, rá akarta venni a másikat, hogy hamisítsa meg az üzleti könyveit az ő javára. Mikor ez erre nem volt kapható, akkor az első azzal fenyegetőzött, hogy felköti magát. Mire a másik így válaszolt: — Meg foglak siratni, barátom, de ne kívánd, hogy én is ott lógjak melletted a padláson. Mert ha ezt kívánod, akkor nem vagy igaz barát, és egy hamis barátért miért áldozzam fel az életemet? BALÁZS SÁNDOR
