Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-23 / 34. szám
Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA A HALOTTAKRÓL VALÓ MEGEMLÉKEZÉS Ha valakit eltemetünk, akit végtelenül szerettünk — a lelki megrázkódtatás, a fájdalom szinte elkábit, megbénít. Irtózunk magunkra maradni és jólesik ha barátok, rokonok, ismerősök látogatnak, vigasztalnak, igy jobban eltelik az idő és mégha sokszor bele is fáradunk ebben a ránkerőszakolt emberáradatba, mégis jobb, mint egyedül tengődni. Amikor eltelik a részvétlátogatás ideje, irtózatos súllyal nehezedik ránk a magány. Nehéz ilyenkor gondolkozni, elmélkedni, még imádkozni is, mert minduntalan a múlt emlékei támadnak fel szenvedő szivünkben. A forrón szeretett lényre gondolunk és ilyenkor újra felszakadnak és véreznek a sebek. Az is jó, hogy a nagy fájdalom idején nem kell főzéssel foglalkozni, ételről gondoskodni, mert minden részvétlátogató valamilyen kész étellel állít be. imát. Később csak a haláleset évfordulóján mondatik el ez az imádság. Halálesettel kapcsolatos szokás a halott felett való virrasztás. Azok, akik a legközelebb álltak a megboldogulthoz, ott virrasztanak, imádkozva, a holttest mellett gyertyafénynél, mintegy búcsút véve tőle és megadva számára ezt az utolsó kegyeletet és tisztességet. Van egy gyönyörű festmény, mely Erzsébet királynét ábrázolja Deák Ferenc ravatalánál, amint térdelve imádkozik, hogy uralkodó felesége létére is hódolatát mutassa be ennek az általa elismert nagy embernek. Hagyomány szerint Erzsébet királyné igy virrasztóit Andrássy Gyula gróf ravatalánál is, egyedül, mert a gróf özvegye átengedte számára a helyet a halott mellett, nemcsak azért, mert első hely illeti meg az uralkodó hitvesét, de mert közismert tény volt, hogy a gróf mennyire rajongott a gyönyörű királynéért, aki ezt a vonzalmat teljes szivével viszonozta. Dohnánylné Zachár Ilona Ez a szokás már meg volt az izraelitáknál Jézus Krisztus idejében is, akiknek a gyász alatt nem volt szabad kenyeret sütniük, igy aztán mások látták el őket élelemmel. Voltaképpen a részvétlevelek vagy táviratok is arra szolgálnak, hogy a hátramaradott gyászolóknak némi vigaszt nyújtsanak. Régi időkben a hun és más pogány nemzetek szokása az volt, hogy a halottal együtt eltemették feleségét, szolgáit, lovát, kutyáját, hogy vele legyenek és szolgálják őt a túlvilágon. Mai felfogásunk, mely a kereszténység eszméje szerint irányul, a fősulyt nem az elköltözöttre, hanem a hátramaradott gyászolókra helyezi. Még a virág is, amit küldenek, a gyászoló fájdalmát van hivatva enyhíteni. A Szentirás is megemlékezik a gyászoló fájdalmáról. “Boldogok, akik simák, mert ők megvigasztaltatnak”, mondotta az Ur. A zsidók gyászuk alatt egy a Talmud által előirt szokást követték. Hogy a hátramaradott hozzátartozók ne sirassák elhunyt szeretteiket túlságosan soká, el volt rendelve, hogy a siratás ne tartson három napnál tovább, aztán két napig panaszos megemlékezés következik és harminc napig nincs hajnyírás vagy vasalt ruha viselése. A mély gyászra, immáron vigasztalási periódus következik, amikor a gyászolók alacsony széken ülve fogadja a barátok és rokonok részvétnyilatkozatát. Szülő halála után a gyászoló tizenegy hónapon át minden napon elmondja a Kadish nevű Heti fohász Uram, mikor egyszülött Fiadat elküldted a földre, ő igy szólt hozzánk: “Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szivü.” Ebből a mai vad és kegyetlen világból hová tűnt a szelídség? A technikai csodákkal büszkélkedő világból hová tűnt az alázat ?Tudom, Uram, hogy lehetünk büszkék alkotásainkra, de alázatos szívvel kell elismernünk mindig, hogy Tőled kaptuk a tehetséget és észt, amivel megtervezzük és felépítjük modern életünk csodáit. Ma a törtetés, a mások letaposása, a mindenáron érvényesülni akarás vágya nem hagy helyet a szelídségnek és elveti az alázatot. A mai világ jelszavai a gőg, a büszkeség, az önzés, az anyagi javak imádata. Vad és nemtelen indulatokkal van teli az emberi szív szelídség, jóság és szeretetből fakadó alázat helyett. Add Uram, hogy felnézve kereszten függő Megváltónkra, kinek szivét lándzsa járta át, mi vessük ki saját szivünkből a kegyetlenség, a büszkeség lándzsáit és lehessünk szelíd és alázatosszivü követői Fiadnak. Ámen. Elet és vallás NAGY EMBEREK HITVALLOMÁSAI mHHUUUHVUHVUUUWmVUUUHVUUV HETI NAPTÁR AUGUSZTUS 27— Hétfő: Huba 28— Kedd: Ágoston 29— Szerda: Róza 30— Csütörtök: Félix 31— Péntek: Arisztid. SZEPTEMBER 1— Szombat: Egyed 2— Vasárnap: Csongor mwwwwwwwwwwwwwvwwwvwv Wigner Jenő Nobel-dijas, magyar származású amerikai fizikus ezeket mondja: — Vallásos vagyok. Erősen érzem kötelezettségeimet embertársaim iránt, úgy vélem, hogy a morális követelményeknek nagyobb fontosságuk van, mint bármely más követelménynek. Jól tudom, hogy az emberi gondolkodásnak megvannak a korlátái; léteznek olyan dolgok, amiket az emberi ész nem képes felfogni. Ne higgyük tehát, hogy mindentudókká válhatunk. Arnold Toynbee, a világhírű angol történész szerint az emberi élet értelmét a kereszténység tisztán, minden hátsó gondolat vagy érdek nélkül meg tudja fogalmazni: a szeretetért, az alkotásért és a megértésért — amelyekre oly nagy szüksége van korunknak — kellene élnünk, ezért kellene föláldoznunk önmagunkat is, ha e célok követése áldozatot követel tőlünk. Az én keresi önmaga beteljesülését, ami csak egy módon történhet igazán: ha egyesül a világmindenség mögött álló szellemi valósággal. Ez a kiáradó szeretet egyfajta újraegyesülés a többi embertárssal és végül a végső szellemi valósággal történő egyesülés !” —o— Dietrich Bonhoeffer teológus azt hangsúlyozza, hogy “korszerűnek és kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy bizonyos meghatározott módon vallásosak legyünk. Krisztus nem egy bizonyos embertípust, hanem magát az embert teremti meg bennünk és kéri számon tőlünk. Nem a vallási aktus tesz minket kereszténnyé, hanem az, hogy a világi életben részt veszünk Isten szenvedésében . . .” Ezt a kereszténységet csak egyféleképpen lehet élni: csöndesen, szerényen, titoktartón, ahogy Francois Mauriac, a neves francia regényíró: “Nem nagyon szeretek kérkedni kereszténységemmel és hitemmel, bár eszerint cselekszem. De teljes őszinteséggel azt mondhatom, hogy felette boldog vagyok azért, mert tanuságtevő voltam. Szent Péter szavai: “Kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak” — számomra mindent összefoglal. A hitem végtelenül támogatott, vigasztalt és megmentett a kétségbeeséstől ebben a világban.” —0— , S hiába keresi-kutatja bárki, hol viseljük ennek nyomát, van-e valami különleges jele a korszerű kereszténységnek ? Charlie Chaplin, minden idők legnagyobb filmművésze e kérdésre igy válaszolt kollégájának: “Semmi szükség arra, hogy az ember a homlokán hordja a kereszténység jegyét; egyaránt jelen van a szentben és a bűnös és a bűnbánó em-’ berben — a Szentlélek ott van mindenütt.” HEGYI BÉLA BARTALIS JÁNOS: Idő, ne fuss! Bartalis János julius 29-én volt nyolcvan éves. Tisztelettel köszöntjük a mai magyar irodalom kimagasló személyiségét ezen a jeles évfordulón. Gazdag ősz ölel: ontja lombját. Mennyi arany a napok hamván. Ének, dal szárnyal! A hegyoldalakon most bíborodnak a szőlőtőkék. A patakokban hűvösek a vizek. Október mély árnya szivemben. Fáj a tavasz és a nyár, ami elmúlt. Valami rém közeledik felém érzem. Kiáltani szeretnék — messzehangzón: “Ne még! Ne még!” Uj dalok szállottak életembe. Életem ősze kivirágzott. Még mindig el kell mondanom, amit ott bent dobog. Örömet, fájdalmat, boldogságot. Ó, idő, ne fuss! Karom még erős, derekam egyenes. S lelkemben felszakadtak az avult zsilipek Most az uj élet dús árja zug. És biztat, hogy amit tudok, azt megteremtsem.