Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)

1973-08-23 / 34. szám

I 15. oldal A HÁZASSÁG ÉRTELME Irta: SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT Az Élet célja értelmet szerezni. Értelem nélkül céltalan lenne az élet. Az életnek útja az értelmes ember számára felfelé vezet. — Minden keres­ményedből szerezz értelmet — int a Bölcs, tiszteltté tesz téged. A házasságnak is van értelme: az erkölcs. Célja: két szív, két lélek közössége — örömben, bá­natban. Ezek igazságában nem osztom a “próba-házasság” el­vét. Nem tisztátalanságra, ha­nem szentségre hivott el min­ket. az Isten (Tes. 4, 7.). Nem lehet eléggé bizonyítani, hogy a boldog házasélet lelki és szellemi közöség. Kell, szükség, hogy a házastársak egyenlő lelki és szil­iem i szinten legyenek. Csakis ekkor képesek fel­lelni egymásban önmagukat. A közmondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást, a nemre vonatko­zik: férfi és nő, tehát vonzzák egymást, egymás mágnesei. Nem elég a szerelem, a szív pezsgő lobbanása. Föltétien szükséges a lelki kapcsolat, a szellemi összhang. A lírán nem lehet kalapálni. A lírát csakis zeneszerszám teheti zengővé. Még a müvészházasságokban is meg kell lennie az össz­hangnak; különben, bár együtt élnek, de nem tartanak össze s nem tartoznak együvé. Ismerek egy szinmüvésznőt, aki fülig szerelmes lett a színtársulat babéros sikerekben, tapsorká­nokban ragyogó színművészébe. Házasság lett a szerelemből. A mézeshetek után kezdte megis­merni az ifjuasszony a művészetben az embert. A szinipróba nem keret arra, hogy felismerjük az embert a színészben. A szerep próbái alatt is a színész “játszik” — szerepének karakterét ala­kit ja. Művészete abban áll, hogy mennyire képes az iró által megrajzolt karaktert kihozni megele­venítve önmagából. Azaz: a próbák alatt is a szí­nészt látjuk a szerepében, és nem az önmaga jel­lemében. Minden ember jelleme, egyénisége a szórakozásaiban, a kedvteléseiben nyilatkozik meg. Itten a kártya volt a szenvedély. S a kártyán elcsúszott a házasélet vagyona, a boldogság. Nem a szex: az érzéki szerelem a házasság bol­dogságát éltető erő, (noha egyik főkellék) hanepi az ízlések egyezősége. Hogy ne csak szeretkezze­nek, de együtt szórakozzanak is; ez teszi társal­­kodásukat kellemessé s ehhez hogy együtt dicsér­jék az Istent is, szükséges a rokonlelkület, a szel­lemi közösség minden téren. ( Mint minden, amit Ravasz László a tollára vett, a házasságot is gyönyörű képekben szem­lélteti. “Férfiúvá és asszonnyá teremtette őket az Isten és ezzel megírta sorsukat. Törvényük­ké tette, hogy olthatatlan vággyal keressék egy­mást és se lelkűk, se testük ne nyugodjék, mig egymásra nem találnak.” — Azonban ez az egy­másra találás nem csupán a test; a szív, mely földi, hanem a ‘lélek’ egymásratalálása kell le­gyen, mely értelmi felsőbbség, tehát mennyei. A csak szerelmes szívre épült házasságon, mint jégen, elcsúszik a boldogság. Még a bölcseknél is! íme csak két példa. Sokrates, a Krisztus.előtti kor egyik bölcsének szive megtalálta házasságában a nemi kielégülést, de a szerelme társtalan volt. Korareggel elfo­gyasztotta sebtében a reggelijét: a karéj kenye­ret és a serleg bort s mint “a hajnal az éjszaká­ból, úgy menekült otthonából.” Milton János is szomorú házasságban élt. Nem volt kedvére való a kissé ledér, köznapi lelkületű nő. “Az Elveszett Paradicsom” 10. énekében csalódott szive pana­szát, boldogtalanságát olvassuk, midőn Évának szemrehányást tesz: “Bölcsnek, szilárdnak, érett­nek, erősnek képzeltelek bármilyen ostrom ellen, nem tudva, hogy csak látszat mindaz és nem való erény.” Második házassága sem volt boldog. Hiányzott abból is a feleség jóság-szeretete és az elme gaz­dagságában való gyönyörködés. Az elme gazdag­sága lelki tulajdon. A szívből csókok fakadnak: szerelem! A lélekböl az elme gazdagsága: az ér­telem! A soha el nem fogyó szeretet. Bár a sze­relem is inspirál, de csak akkor, ha gazdag az el­me. A szerelem önző, tehát határolt. A szeretet ön­zetlen, határtalan, ezért képes meggyőzni a sze­relmet is. A szerelem, mint a színjáték, felvoná­sokból, jelenetekből áll. A szeretet cselekvő, tevé­keny, átnemesiti a benne élőt. Nem azért szere­ti párját, mert szerelmes, hanem azért szerelmes, mert szereti. És nem szójáték ez, de a valóság igaza. A materialista, akinek minden öröme az anya­giak, akár férfi, akár nő, ne kössön házasságot idealistával, aki mindenben eszményit, a remeket, a fenségest kedveli, — a szerelemben is. Az idea­listának erkölcsöt sértő beszélni a szexről, nemi életről. Tantárggyá tenni, mint napjainkban; fel­csigázni ártatlan ifjakat, gyermekifjakat mind­két nemből és érzékileg próba-házasságra ösztö­nözni őket, erkölcsi züllés. Kéj barlangokká tenni egyetemek, főiskolák kampuszait! “Virginia Woolfokat” nevelni! Erény helyett erkölcsi fe­gyelmezetlenséget támasztani! Nem, nem vagyok hive a próba-házasságnak. Hiányzik a lélek belő­le; az elme gazdagsága. Még a tiszta házaséletben is előfordul, hogy megkísérti a Sátán férfiben a nőt, nőben a férfit, de ha fegyvere az erkölcs, • ellenáll győztesen! Szent Györgyként győzi le a sárkányt: a minden bűn sátánját. Igen, lelki fegyver az erkölcs! De­­hát hogyan tudhatnák ezt a oampuszok próba­­házasságban élő diákjai: '“hogy a Szentháromság egyörök Istennek terve, és alkotó gondolata a szent házasság, a férfinak és a nőnek tökéletes testi és lelki közössége.” (Ravasz László) Vajha erkölcsre, a házasság értelmére ébrednének a pró­ba-házasság propagálói. MESÉL A MÚLT BUDAPEST TÖRTÉNELMI SZOBRAI t Budapest nyílttéri szobrai szinte összefüggő láncolatot képeznek a legrégibb időktől a közel­múltig. A “legrégibb idők” magával a Szenthá­romsággal kezdődnek, két messze múltból maradt veterán emlékműve mindmáig áll: a várbeli Szent­­háromság téren és az újlaki Zsigmond téren. — Mindkettő mintegy negyed évezredes alkotás, az előbbi művészi restaurálása mostanában nyert befejezést, s az utóbbiéra is sor kerül. — Nemré­giben renoválták Szent Gábor Arkangyal szobrát is, aki — Magyarország védőszentje — a milleni­­umi emlékműnek kimagasló oszlopon álló közpon­ti alakja. Szűz Máriának is vannak nyilt helyen álló uj­­jáfaragott, de régebbi eredeti szobrai, a budai Krisztina és Mária téren és Pesten is, a Martinelli téren. A korai kereszténység legendás szentjének, a sárkányölő Szent György vitéznek is van szobra a középkorban élt Kolozsvári-testvérek prágai szobrának hii másolata. A magyar történelem első nagy keresztényének, Szent István királyunknak két szobra is van: az egyik a városligeti ezredéves emlékmű középkori királyi galériájában, a másik pedig — lóháton ül­ve — Budán, a Mátyás templom mellett. — A szent király szent fiának, Szent Imre hercegnek ércalakja a budai Móricz Zsigmond körtéren emel­kedik; Kisfaludi Stróbl Zsigmond művészi alko­tása. Szent nevelője, Gellért püspök pedig a ró­la elnevezett sziklás hegy oldalában emeli magas­ra érckezében a keresztet. — A harmadik Árpád­házi szent — László király — a milleniumi emlék­művön kapott helyet. És a negyedik nagy Árpád­házi szentnek, az irgalmasság mintaképének, Szent Erzsébetnek is van nyilttéri szobra: Pesten a Rózsák terén. Kivolt Anonymus, a honfoglalás krónikása, me­lyik Béla királyunk jegyzője? — Még máig sem tudjuk teljes bizonyossággal. Ezt a bizonytalan­ságot jelképezi névtelen neve és csoklyába burkolt titokzatos arca a városligeti fák alatt . . . Julián barátról pontosan tudjuk, hogy ki volt. IV. Béla követe a Volga vidékén maradt ősmagyarokhoz, ezért mutat kelet felé szoboralakja a Halászbás­tya mögött. Következnek a török harcok hősei. A törökve­rő hadvezérnek, Hunvadi Jánosnak két szobra is van Budán, a Halászbástyán, s egy másik Pes­ten, a milleneumi galériában. Legendás hirü nagy barátjának, Kapisztrán Szent Jánosnak is van szobra fent a Várban, azon a téren, amely ma is az ő nevét viseli. A katolikus hitbeli újjászületés nagy hőse, Páz­mány Péter is kapott fehér márványszobrot, mely — jelen korunkban restauráltan — most a józsef­városi plébániatemplom előtt áll. — Katolicizmus és szabadságharcos forradalmár szellem egyesült II. Rákóczi Ferenc személyében. Ennek a kettős­ségnek emlékére emelődött bronzszobra a Parla­ment bejáratánál. De nemcsak a magyar történelem, hanem az egyházias szellemű művészet is szobrot kapott a magyar fővárosban. Liszt Ferencnek, számos val­lásos ihletésű zenemű alkotójának, két szobra is van: az egyik az Operaház bejáratánál, a má­sik a Zeneművészeti Főiskola oromzatán. (Folvt. a 8. oldalról) ISTVÁN, A KEGYES KIRÁLY... nem olyan jelzőt szentesített, “kegyes király”, amelyet az európai kulturvilág szemében és a magyar nép szivében a nagy király még életében kiérdemelt. Ezt a nagy magyar szentet siratta halála nap­ján a nép apraja és nagyja. Ezt a nagy magyart és nagy szentet ünnepelte születésének ezredik véfordulóján a hazában és annak határa­in kivül élő valamennyi magyar. Az állam­férfit ünnepeltük, aki bátran lépett uj utakra azért, hogy megőrizze a múlt értékeit. “Emberi közössé?, népi-nemzeti közösség nem élhet és nem fejlődhet önbecsülés nélkül”. A nemzet önbecsüléséhez tartozik az is, hogy mit tart múltjáról, hogyan vall ha­gyományairól, hogy tiltakozva elszakad-e tő­le vagv emlékezve megjeleniti azt. A megmara­dó« ieénve elsősorban a nemzeti élet feltételei­nek valósághű ismeretét és a folytonos meguiu­­lást. parancsolja meg azoknak a népeknek, ame­­'vek folvtatni akarják életüket. Másodszor arra figyelmeztet, hogv eeyetlen nép sem függetlenít­heti magát a múltjától. Végezetül azt kívánja mee. hogv a visszaemlékezés, a történelmi múlt megidézése és megelevenitése minden egyes kor­iakban ui alakot öltsön. A királyt ünnepeltük, “bogy a hit, melv Szent István buzgó munkájá­nak eredménveként rendkívüli módon megerősö­dött” nemzetünkben, “ne csak megmaradjon a maga érintetlenségében — irta VI. Pál pápa —, hanem a mindennapi élet gyakorlatában uj élet­erővel mintegy újra fel virágozzék és uj meg­nyilvánulási formákkal gyarapodjék a társada­lom mai igényei szerint.” Nyiri Tamás SZABÓNK LÉVAV MARGTT I

Next

/
Thumbnails
Contents