Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-23 / 34. szám
18. oldal KANADAI ÚTI JEGYZETEK: THUNDER BAYKANADA LEGNAGYOBB BUZATÁROLÓJA (Folyt, a 11. oldalról) EGY PISZTOLYNAK NYOLC GAZDÁJA Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Bódit a rekikenő hőség, ami itt Torontóban olyan nedvességgel jár, hogy az ing odatapad az ember bőréhez. A perzselő nap hevétől elhalványul kertemben a rózsa, szirmait széjjelteritette maga alá halotti ágynak. Ebben a roppant bágyadtságban üzenetet kaptam, hogy indulnom kell. Az ontarioi kormány turistaminisztere minden évben elviszi “országjárásra” az etnik lapok újságíróit. Utunk első állomása Thunder Bay. Óriási kikötőjéről hires ez a város, a nevét pedig onnan kapta, hogy olyan égiháboru dörgeti a fellegeket, amilyent csak a világokat bontó, városokat temető háborúkban élt át az ember. Igaz, akkor a föld alá kotródott félelmében, most csak a falak védik biztonságosan — ha úgy vélik —, mert egyelőre a sejtéseken kívül más egyéb baja ritkán adódik. Székely-Molnár Imre Nagyon érdekel ez a város, mert állandó a rémisztgetés, hogy igy meg úgy, éhezni fogunk Kanadában, hogy nem lesz elég kenyér, kiürültek a raktárak, a farmereknek pedig bizony nem nagyon van kedvük szorgalmazni a vetéseket. A farmer, hacsak teheti, nem kenyérmagvakat termel, mert sokkal kifizetődőbb háziveteményekkel foglalkozni, és ha közel van egy konzervgyár, akkor a gyümölcsökre és paradicsomra köt velük szerződést. Első, ami feltűnik, hogy nagyban szépitkezik a város, friss és fiatal, szinte duzzad az erőtől. A terjeszkedés éhsége pedig csillapíthatatlan. De egyben rátarti és büszke is. Teli a múltat élesztő legendákkal, papírgyára fogyasztja nemcsak a rengeteg fát, de mérgezi a vizet és pusztítja a halat és benne felőrlődik az ember is. Óriási buzafelvevő raktárai, tárolóhelyiségei szinte bástyáivá izmosodtak Kanada külkereskedelmének. Hengeralaku tornyaiban zugnak, morognak a gépek, vaslapátok karjai forgatják az életet adó kenyérmagvakat. Ide valósággal ömlik Kanada nyugati részéből a földek gazdag termése, a világ legjobb búzájának tengere. Soha véget nem érő folyamat ez. Az aranytenger. Hosszú vonatsorok hozzák a rengeteg búzát. A vagonok beállnak a rámpára — igy mondják ezt otthon — és egymásután nyílnak ki az ajtók és gazdag sugárban ömlik ki az aranyló élet a csatornába. Ügyes gépiszerkezet viszi, szállítja a tároló, vizsgáló helyekre, szalagon vezetik el tovább, ahol menet közben megtisztítják, majd mentesitik a betegségektől. S aztán jönnek a hajók, hordják, viszik messzi utakra, idegen ország malmaiba, éhező emberek gyomrába. Csodálatos a szállító vagonok szerkezete. Kecsesen emelkednek fel a levegőbe, mint a lipicai paripák Bécsben, majd valósággal összecsukjanak, hogy az aranyfolyó mind az utolsó szemig ki tudjon ömleni belőlük. magyarul, s lassan el is felejtik édes anyanyelvűnket. A búza, amit itt tárolnak, kanadai kenyér és a befogadó ország olvasztókemencéjéjében kanadaivá változik át a haldokló magyar lélek. De erről már nem lehet tenni. Este, amikor lefekszem a szállodában azon gondolkozom, hogy miért nem kerül ezeknek az itteni magyaroknak a kezébe magyar könyv, vagy magyar újság? Nem telik, nem futná a fizetésükből arra, hogy előfizessenek akár csak egy magyar nyelvű lapra? És halkan mormolom az éjszaka csendjében ezt a Tompa idézetet: “Szivet cseréljen, ki hazát cserél”. Úgy látom, hogy az itt lakók már útban vannak a teljes beolvadás felé . . . MOSOLY Az áruházban fókabőr-kabátot gusztál egy nő. Nagyon tetszik nekem. De, mondja csak, nem árt neki az eső? Az eladó megnyugtatja: — Asszonyom, látott már valaha fókát ernyővel ? • A kolléga megviselten érkezik a hivatalba. — Mi történt? Ma reggel szörnyen összekaptam a feleségemmel. Ha nem tartanak vissza, két kezemmel végeztem volna vele. — És ki tartott vissza ? — A feleségem. • A kisfiút összeszidja a mamája. Mire a gyerek veszi a batyuját, elmegy. A kapuban a papájába botlik. — Hová te? — kérdezi csodálkozva. — A Mama kiabált velem. Megyek vissza a gólyához. • Minden lap tele van biztos receptekkel, amelyektől fogyni lehet. A rendelőben is ostromolja a beteg az orvost: — Drága doktor ur, nem tudna valami egészen egyszerű diétát ajánlani? — Dehogynem. Ha valami Ízlik, ne nyelje le. • A földszinti ablakból torka szakadtából kiabál egy férfi: — Péter! János! Pista! Tamás! Arra jár egy nő, s elismerően mondja: — Szép családja van . . . — Tévedés. Nekem csak egy fiam van, az is alig egy órája született. — Hát akkor kit hiv? — Senkit. Csak kipróbálom, melyik név cseng a legjobban. ÚJBA HÍVLAK Az automatikus szerkezet nem igényel emberi segítséget. Minden megy magától. Thunder Bay gazdag város. Itt van Kanada legnagyobb buzatárolója. Millió s millió tonna fér el helyiségeiben. Egyik oldalán beveszi a terményt, a másik oldalán pedig ott állnak a nagy tengeri hajók, amelyekbe szintén gépi szerkezet ömleszti a búzát. A gép mindent elintéz. Még azt is megmutatja, hogy hány tonnát nyelt el a hajó gyomra. Ebben a gazdag városban találkozni lehet magyarokkal. Sajnos már csak akadozva beszélnek Elhagyott évek pletyka-száján Megbántott órák vallanak Csalódás-napot feledő esten Megsimogatnak uj szavak. Botló hitemre friss erő száll Holnap-reménybe testesül Megalkuvón most újra hívlak Szerelem-harcra emberül BOÓR ANDRÁS toly előéletét nyomozta végig. Ha eljut a pisztoly első gazdájához, akkor kivédhetetlenül eljut az utolsóhoz. A nyomozás 1944 tavaszának ahhoz a napjához vezetett el, amelyen egy fiatal angol katona valahol Franciaországban, egy lövészárokban megtalálta a pisztolyt és zsebrevágta. A katona, aki egyébként a királyi gyalogos tengerészek kötelékében harcolt, még jó néhány véres ütközetben vett részt, amig hazatérhetett Angliába és leszerelt. A pisztolyt, a hadizsákmányt megtartotta. Néhány évvel később egy barátja vette meg tőle, akinek a céllövészet volt a szenvedélye. Ez az ember Bisleyben, a céllövőversenyen, 1950-ben első dijat nyert. Az, hogy őt sikerült megtalálnia a detektivnek, nagy lendületet adott a nyomozásnak, mivel az ember eltette emlékbe azokat a kilőtt golyókat és semmi kétség nem volt felőle, hogy a golyókat ugyanabból a pisztolyból lőtték ki, amellyel az ismeretlen tettes megölte Barry Page-et. így haladt tovább Fairweather detektivfelügyelő lépésről-lépésre. Egy pincér, aki biztonsági okokból hordta magánál, mivel késő éjjel járt haza külvárosban lévő lakhelyére. Egy asszony, aki életének egy kétségbeesett órájában az öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Egy taxisoffőr, egy pszichiáter, akit életveszélyesen megfenyegetett elborult elméjű páciense. A pisztolynak hét gazdáját kellett megtalálnia a detektivf elügyel ön ek ahhoz, hogy eljusson a nyolcadikhoz: Kevin Guilfoyle-hoz, aki használt autók eladásával foglalkozott. Ő adta el az Aston Martin autót Barry Page-nek, melynek árával azonban Page adós maradt és nem mutatott fizetőkészséget. Mig egy hajnalon utolérte Slough előtt az országúton. A detektivfelügyelő is hajnali órában érkezett Guilfoyle lakására. — Öné volt ez a pisztoly ? — kérdezte. Guilfoyle nem-mel válaszolt. A detektív ezután lement a ház elé, ahol Guilfoyle autója parkolt. Beült és begyújtotta a motort. A zaj fölverte a hajnali utcát. A kipufogócső fülsiketitő hangos volt. Barry Page meggyilkolásának vádjával ezennel letartóztatom — mondta Fairweather. A readingi bíróság ezen a héten Ítélte életfogytiglani börtönre Kevin Guilfoyle-t. VÁNDOR PÉTER (Folyt, a 12. oldalról) KIKAPCSOLÓDÁS — Igaz — mondta a férj. — Még beszélgethetünk egy kicsit . . . — Mindig csak beszélgetni? Még majdnem két hetünk van, ha ennyit beszélgetünk kifogyunk a témából — mondta az asszony és átült a férje ágyára. így telt el két hét. — Csodálatos volt, szinte ujjászülettem — mondta az asszony a vonaton . . . — Gyönyörű két hetünk volt — sóhajtotta a férfi. — Egy ilyen üdülés után az ember alig várja, hogy bemehessen dolgozni . . . ŐSZ FERENC I
