Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-09 / 32. szám
1 A PÁPA FIGYELMEZTET: NE HALLGASSUNK AZ ELLENSÉG SZAVÁRA CASTEL GANDOLFO — Nemrég jelentettük, hogy Hans Rung svájci professzor egy könyvében megtámadta a pápai csalatkozhatatlanság dogmáját. Az 1870-ben dogmaként kimondott tétel azt állítja, hogy a pápa nem tévedhet, ha “ex cathedra“, vagyis a pápai székből, mint az egyház feje jelent ki-valamit hit és erkölcs dolgában. A dogmát eddig egyetlenegyszer alkalmazták, mikor 1950-ben XII. Pius pápa Mária mennybevitelének dogmáját hirdette ki. Nemcsak Rung professzor, de most a vitával kapcsolatban Walter D. Dennis, amerikai episzkopális lelkipásztor is támadást intézett a dogma ellen. “Szerintem — mondja Dennis —, a pápák gyakran szóltak kitünően a múltban és valószínűleg teszik ezt a jövőben is. Nem a pápák nyilatkozatait bírálom, hanem a tévedhetetlenség logikátlanul hangzó dogmáját. A pápa fel van fegyverezve hathatósabb fegyverekkel, mint a csalatkozhatatlanság dogmája, mely még sok katolikusban is visszatetszést kelt. Ez a kérdéses dogma elválasztja, nem pedig egyesíti a keresztény egyházakat.. Rung profeszor a párisi Le Monde c. lapban válaszolt a Vatikán nemrég kiadott válaszára, melyben az ő nevét nem is említik. Rev. Rung szerint “a Vatikán nyilatkozata magán viseli a rossz emlékű inkvizíció nyomait. Ma már nem érdemes mártírokat csinálni.” A Vatikán külön felszólításban közölte Runggal, hogy vonja vissza könyvét, vagy jöjjön el Rómába további tárgyalások végett. A németországi Tübingen egyetemén előadó Rung profesz-NYELV ÉS ÉLET ŰRHAJÓS Az űrkutatás nagyon sok embert érdekel. Mi magyarok ugyan nem tartozunk a kozmosz meghódítói közé, a Magyarországon használatos szakszavak jórésze mégsem idegenből való átvétel, hanem magyar kifejezés. Maga az űrhajós szó görög eredetű, kozmonauta, ill. az ugyancsak görög asztronauta fordítása. Természetesen nem mindegyik kifejezés tükörszó, azaz egy idegen szónak szolgai lefordításából származik, hanem egyszerűen kölcsönöztük őket a hajózás nyelvéből. Vajon miért épp onnan? Mert ez látszott legtermészetesebbnek. Érdemes megjegyezni, hogy az első légi közlekedési eszköznek a léghajó nevet adták. A hajónak, a repülőgépnek, az űrhajónak egyaránt fedélzete van (e szó eredetileg csak a nagy testű, tengerjáró hajók fedélzetét, felső felületét jelentette), ismeretes a kikötő, a légi kikötő és az ürkikötő kifejezés is. A landol szó szintén a hajózás nyelvéből való, jelentése: partot, szárazföldet érni. E jelentések nyelvi tükrözései annak, hogy sem hajózáskor, sem repüléskor, sem űrutazás esetén nem szilárd talajon közlekednek, hanem “úsznak” a hajók, a repülőgépek és az űrhajók. Miként a folyó két partját összekötő közlekedési eszköz neve komp (esetleg komphajó), az űrutazásban úgy kapcsolja össze az anyaürhajót és a Holdat (azaz a két “partot”) a holdkomp. A felsoroltak mindegyike összetett szó, vagy több tagból álló kifejezés, mivel utalnunk kell arra, hogy használatukkor az űrhajózásra gondolunk. S ezzel — terünk elfogyván — be is fejezhetjük röpke anyanyelvi “ürjáratunkat.” Dr. Mizser Lajos szór mindkettőt megtagadta. VI. Pál pápa egy általános fogadáson tartott beszédében figyelmeztette a hívőket, hogy ne hallgassanak azokra, akik meg akarják szentségteleniteni és tradícióitól megfosztani az Egyházat. “Aggódva figyeljük az eseményeket, mondta beszédében a pápa, melyet rontásra kész kritikus szellemek okoznak és negativ viselkedésükkel és szavaikkal meg akarj áJk fosztani az egyházat szentségétől. A mi őrködő kötelességünk, hogy ne engedjünk az uj tanítások befolyásának, melyek tévesen magyarázzák az egyház tradicionális tanítását.” Ft. Rung ezután egy telefoninterjúban kijelentette, hogy az ő feladata megújítani az egyház tanítását. Ez egy kicsit úgy hangzik, mintha a tévedhetetlenséget, melyet a pápától megtagad, önmagának vindikálná. A katolikusak részére mindenesetre megnyugtató érzés, hogy tudják, ha a pápa hit és erkölcs dolgában nem tévedhet, akkor csak az igazságot tanítja, melyet az evangéliumok és a szent hagyományok tanítanak az egyház alapitója, Jézus Rrisztus szavai nyomán. A BOHÓC (Folyt, a 13. oldalról) róla, hogy valaha Grock művésznévvel hódítja meg a világot — megpályázta és meg is kapta az állást. A századforduló táján családjuk nehéz anyagi körülmények között élt, s bármennyire vágyott is arra, hogy apja meg nem valósult álmára, a cirkuszi porondra juthasson, nekivágott Erdélynek. Az állomáson hintó várta, igy vonult a kastélyhoz. A lépcső tetején ott állt a gróf, mögötte két libériás inas, akik máris ugrottak a bőröndökért. De bizony csak egyet találtak, a másik üres kézzel fordult vissza. A tekintélyt meg kellett menteni, mert már a gróf is elindult lefelé a lépcsőkön. Mit csináljon? A legmeglepőbb megoldást választotta — később sok világszáma született a váratlan helyzetek még váratlanabb megoldásából —, hátraszaltóval pattant le a gróf elébe a kocsiról és elegánsan meghajolt: — Grüss Gott, Herr Graf! Az erdélyi kúriák családias hangulatától nem volt idegen a humor. A meglepődött gróf nevetve kérdezte: — A svájciak igy mutatkoznak be? — Csak akik franciául beszélnek — hangzott a talpraesett válasz, az idegenből jött ifjú máris családtagnak számított. Neki kevesebb munkát jelentett a francia társalgás, mint tanítványainak, bőven jutott ideje zenére, akrobatikára. Attól kezdve pedig, hogy egy gyárkémény tetején megcsinálta a kézenállást, a társaság központja lett. Évekig élt igy gondtalanul vidéken, de szive mindig a nagyváros felé vonzotta. Mikor aztán szülei Pestre költöztek, ő is búcsút mondott Erdélynek és a gondtalan életnek. A pesti utcákon csatangolva azon törte a fejét, hogyan szerezzen pénzt hegedühurra, mert anélkül gyakorolni nem tudott. Megállt egy hangszerkereskedés kirakatánál, s a nyitott ajtón át felfigyelt, hogy valaki hiába próbálja franciául megértetni magát a kereskedővel. Az meg egyenesen fájt neki, hogy a kereskedő milyen silány cincogással akarja meggyőzni vásárlóját egy hegedű kiválóságáról. Bátor elhatározással belépett az üzletbe. — Megengedi uram, hogy én mutassam be a hegedűt ? — s már ki is vette a hangszert a meg-15. oldal lepett kereskedő kezéből. Az üzlet létrejött s másnap már ő dolgozott segédként az üzletben. A hires Sternberg cégnél. Sajnos azonban a tulajdonos gyerekeire is neki kellett vigyáznia, öltöztetni, fektetni, sétáltatni őket. A pesztonka szerepét megunva csakhamar egy kioszk zenekarába szegődött, majd onnan a Rátay cirkuszhoz. S ezzel megtette az első lépést a világhír felé. • Résőbb többször megfordult még Budapesten. Egy alkalommal beállított a Stemberg ur üzletébe: — Mi az, meg sem ismer? Egyszer pesztonka voltam önöknél. — Valóban! Wettach ur! És milyen elegáns! Csak nem az öné az a kocsi odakint? — De igen. — Akutyafáját! Mivel foglalkozik? — Bohóc vagyok. — Bohóc? Az lehetetlen! Mit lehet azzal keresni ? — Mindenesetre többet, mint a pesztonkasággal. E pillanatban egy 18 éves fiatalember, a tulajdonos egyik fia állított be az üzletbe. — Na Imre, megismersz-e még? Persze, hogy nem ismerte meg, de aztán felelevenítettek sok pajkos emléket. Majd a papa nem kis büszkeséggel fordult a fiához: — Ott kinn az a kocsi a Wettach űré. Most már láthatod ,hogy milyen pesztonkát fogadtam neked! Aznap estére az egész család tiszteletjegyet kapott a cirkuszba. • Az ifjúkori karrier-vágy hivatástudattá alakult benne. Élete leirását befejezve ezzel tette le a tollat: “Ha lenne újjászületés és az ember kiválaszthatná, hogy minek szülessen, én csak egy lehetőséget tudok elképzelni: ismét Grock lennék, — a bohóc.” Kelecsényi Gábor NAGYAPÓ Megrozsdált rajtad a borvirág Nagyapám — öreg zsivány Elfutott veled a nyolcvan év Lyukas vaskarikán A szürke tó is elfogyott Leballagott a hold Köszönni már csak azt tudod Hogy neked meghajolt BOÓR ANDRÁS NEVESSÜNK — Miért mázolja be a kerítést hetente? Egyszer is elég lenne . . . — Tudja milyen jó szórakozás az, amikor látom, hogy az emberek hozzáérnek a kerítéshez? * ■ * * — Nekem elég, ha öt percet beszélek az emberekkel és máris tudom, mit gondolnak rólam. .— Rettenetes érzés lehet . . . $ ❖ * Rét autóvezető beszélget: “Tegnap olyan gyorsan száguldottam, hogy a kilométerkövek utmenti korlátsornak látszotta.” Mire a másik: — Én egyszer olyan gyorsan robogtam körbekörbe, hogy el tudtam olvasni a saját rendszámomat!” ❖ ❖ sfc Rét özvegyember beszélget: — Meg kéne nősülnöd. Márcsak a fiad kedvéért is. — Ez nem olyan egyszerű. Fiatal feleséget már csak a fiam miatt nem veszek, öreget pedig saját magam miatt . . .
