Magyar Hiradó, 1973. július-december (65. évfolyam, 27-52. szám)
1973-08-09 / 32. szám
8. oldal r HOGYAN ÜNNEPEL GREAT SOMERFORD? Irta: HALÁSZ PÉTER A tizenkilencedik században épült iskola legnagyobb osztályterme zsúfolásig megtelt ezen az estén, moccanni is aliig lehetett, mivel szavazásra gyűlt össze az angliai Somerford falu apraja-nagyja. Abban a kérdésben kellett dönteniök, hogy mennyi pénzt használhat fel a községi adóból a helység tanácsa november 14-én Anna hercegnő és Phillip hadnagy esküvőjének méltó megünneplésére. Great Somerfordot azért érinti az esemény oly közelről, minthogy a falu volt Phillips hadnagy szükebb pátriája, szülei most is ott élnek a Fő utcán álló 16. századbeli udvarházban. Az már a gyűlés kezdetének első perceiben bebizonyosodott, hogy a tanácsnak nem lesz könnyű dolga, a falubeliek eleve úgy érkeztek, hogy szorosra húzták a bugyelláris zsinórját. Elmést Kent, a tanács elnöke nyitotta meg a gyűlést és nyomban előterjesztette javaslatát, amely szerint az ünnepi napra lobogókkal és színes lampionokkal kell földisziteni a falu utcáit. A tanácselnököt hangos “nem, nem!” kiáltások-GONDOLATOK Mindenki panaszkodik az időjárásra, de senki sem tesz ellene semmit . . . • Sok ember több időt fordít arra, hogy problémáit elmesélje, mint hogy megoldja. • Ha szeles fiatalok házasodnak össze, ebből csak viharos házasság lehet. • “Lassan járj, tovább érsz“ — vigasz, ha valakit utói akarunk érni, aki gyorsabb nálunk. • Most, hogy pozícióba került, kimondhatná, amit gondol. De ő már csak a pozíciójára gondol. • Előfordul, hogy valakit az égbe emelnek, mert itt lent semmire sem használható. • Miért van az, hogy ostoba embereknek vannak a legerősebb hangszálai? Sok fiatal nemcsak fejhosszal előzi meg elődeit, hanem haj hosszal is. • Az a szabász, aki nem meri megkockáztatni, hogy esetleg belevág a szövetbe, sohasem fog uj fazont kitalálni. • Sok nulla azzal dicsekszik, hogy megtízszerezi annak értékét, aki mellé áll. • “A fiam liftes egy olyan magas épületben, hogy mielőtt elindulna felfelé, felhívja a meteorológiai intézetet.“ • A tapasztalat megfizethetetlen érték, mert tüstént felismerteti velünk, megint milyen baklövést követtünk el. • Stokowski mondta: “A legveszélyesebbek azok a kritikusok, akik semmihez sem értenek, de jól irnak.“ V. J. kai hurrogták le, tiltakozva a dekoráció ellen. Mire talpra ugrott Great Somerford közéletének egyik vezető egyénisége (civilben a falu postása) , Stanley Bridges ur és keserűen kifakadt: — November 14-én az ország és világ szeme rajtunk, lehetünk-e oly fösvények, hogy elspóroljuk a lobogókat és a lampionokat? Minden angol falu boldogan cserélne velünk! Brian White, a községi jegyző azonban megfelelő perspektívába helyezte a kérdést: — A falu házai elszórtan állnak — mondotta —, lehetetlen tehát úgy fellobogózni és kivilágítani lampionokkal, hogy az egész terület ünnepi arculatot nyerjen. Az alvég ünnepibb volna, mint a felvég, vagy megfordítva, márpedig, ha községi adóból fedezzük a kiadást, akkor ez nem igazságos, mivel a falu minden lakója adófizető. Az előtte szólóhoz csatlakozott Pengelley ur, az iskolaigazgató, aki elvi síkon fejezte ki, hogy a költségeknek adóból való fedezése mindenképpen ünneprontó szándék. Az adóból való fedezés ugyanis azt jelenti, hogy az egyénnek nincs választása, ha pedig nincs választása, akkor elmegy a kedve az ünnepléstől. Az volna tehát a leghelyesebb, ha abban maradnánk, hogy mindenki úgy díszíti fel a házát, ahogyan akarja, illetve, ha akarja földisziti, ha nem akarja, nem díszíti. — Ilymódon a kényszerű hozzájárulás tudata eliminálható és az őszinte ünneplésnek mi sem állja útját. Hosszasan vitatkoztak, tanakodtak, érvek és ellenérvek tömege hangzott el, a falugyűlés azonban nem volt eredménytelen, mert végül létrejött egy egységes elhatározás, hogyan ünnepeljék meg tehát az esküvő napját. Csináltassanak százötven reggeliző bögrét, ráfestve: “Great Somerford, 1973.” Azért százötvenet, mert annyi gyerek van a faluban, mindegyik kap egy bögrét. Abból a bögréből aztán életük alkonyáig reggelizhetnek, délután pedig teázhatnak, mikor pedig elérkezettnek látják rá az időt, unokáikra testálhatják, akik majd tovább reggelizhetnek és teázhatnak a bögrékből. Ilymódon nemzedékről-nemzedékre szállnak majd a bögrék, mígnem családi ereklyévé nemesednek és fenntartják minden időikre a nagy nap emlékét. Egyhangúan elfogadták Miss Portia Hobbsnak, a falu tanítónőjének azt a javaslatát, hogy az ünnepségsorozat második pontjaként ültessenek el egy gesztenyefát a Phillips család házával szemben, a Fő utcán. A faültetéssel egyidejűleg pedig változtassák meg az utca nevét Fő-utcáról Hercegnő utjává. Az ünnepség csúcspontja azonban az lesz, hogy tábortüzet gyújtanak a faluban, ökröt sütnek és KÖLTŐ A PAPÍR ELŐTT Kis ceruzám, mi jön? Hová viszel ma, E kikötötten papír tengerén? Min túl Odüsszeusz tengere tátong — S tán a legszörnyebbb szörny most jön (elém, A hallgatás. Jó pilótám, vezess még, Itt állok égen-földön egyedül, Csak tőled várok mindent, s ha te elhagysz, Utam megáll, életem elmerül. Kegyes múzsa, vidd kalandos hajóm még (Régi a név, „hajó” is elcsepült), Hadd szálljak még, mint rég, szántsam tovább is A képzeletbeli, vizetlen űrt. Csak így tudok élni, ha mély-magamban Átélhetek valót s képzelt csudát, Míg ceruzám papíron szántva rebben A mán s álmodott világokon át. FODOR JÓZSEF tűzijátékot rendeznek. Már most kiszámították, hogy az öfcörsütés és tűzijáték költségei összesen 275 fontot tesznek ki. Ez pedig sok pénz. Elcsüggedni azonban mégsem kell, minthogy az angol nép minden esztendőben november 5-én tábortűzzel, ökörsütéssel és tűzijátékkal ünnepli meg ama Guido Fawkes-nak emlékét, aki 1605 november 5-én föl akarta gyújtani a londoni parlamentet és azon az estén Great Somerford amugyis tábortüzet gyújtana, ökröt sütne és tűzijátékot rendezne — nos, a megoldás kézenfekvő: az idei Guy Fawkes ünnepséget Great Somerford népe áthelyezi november 14-re. Mindezekben megállapodva a falu népe elégedett szívvel házába tért, a gyűlés eredményes volt, az erszény-zsinóron nem kellett lazítani, s mégiscsak méltó keretek között ünnepük meg a napot, amelyen a világ Great Somerford felé tekint. Nixon belpolitikáját taglalva 'kritikusai szemére vetik — s nem is alaptalanul, hogy tapasztalatlan fiatalemberek népes gárdájával vette körül magát. A fiatalság nem lenne baj, de a tapasztalat hiánya már súlyos elnézés. Ezek a 28, 30, 32 éves fiatalemberek fontos állami funkciókat töltöttek, vagy töltenek be még ma is, beleszólásuk van az állam sorsába, holott nagyrészüknek ez az első munkahelye, sehol máshol nem tevékenykedtek addig, kivéve az egyetemi teniszpályákat, uszodákat, társasági partyk táncparkettjeit. Elképzelhető, hogy ezeket a fiatalembereket elsősorban saját karrierjük érdekelte és nem az ország ügyei. A becsvágy fütötte őket mind magasabb és magasabb pozíciók felé, ami a Nixon-adminisztrációban nem tartozik a megvalósíthatatlan álmok közé. Mondják, hogy Nixon elnök 30— 35 éves korában éppen ilyen törtető, becsvágyó ember volt, s ezért előszeretettel látja maga körül a fiatal gárda tagjait, akikben saját életpályájának megestesülését látja. És ezek a fiatalok most a feszült visszaemlékezések óriát élik a vizsgálóbizottság tanupadjaiban, s jótevőjüknek, Nixonnak a hátán taposva igyekeznek “kint“ tartani a fejüket a Watergate-ügy hínárjából. * * * A görög és fülöpszigeti “demokráciának“ szomorú eseménye volt a napokban megtartott elnökválasztási parádé. A két diktátor-elnökre természetesen túlnyomó többségben “igen“-nel szavazott a nép. De hát másként nem is szavazhatott annak veszélye nélkül, hogy súlyos következmények szakadnak rá. Más választás nem volt. Nem voltak jelöltek, akik között válogatni lehetett volna. Egyetlen jelölt volt, akire igent, vagy nemet kellett mondania a népnek, s nagyon ajánlatos volt igent mondania. Bátor emberek azonban igy is akadtak jócskán. Görögországban a szavazók 21 százaléka nemet mondott, 16 százaléka pedig egyszerűen távolmaradt a szavazástól, ami végeredményben szintén negativ véleményt fejez ki. Egy börtönökre és megtorlásokra épült katonai diktatúrában nagyon is bátor kisebbséget jelent az öszszesen 37 százalék kisebbség. Valamivel népszerűbbnek mutatkozik a Fülöpszigeteg Ferdinand E. Marcos elnöke 90 százalékos szavazótöbbséggel. Ez azonban azzal magyarázható, hogy ígéreteivel kieszközölte a nép bizalmát. A nép bízik abban, hogy Marcos áttér a népképviseleti kormányzatra. Marcos azonban az őt pártoló szavazótöbbség ellenére sem látja elérkezettnek az időt ahhoz, hogy felszámolja az általa bevezetett statáriális rendszert.
