Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-01 / 5. szám

18. oldal MAGYAR HÍRADÓ Thursday, Feburary 1, 1973 RIPORT BUENOS AIRESBÓL: SZAPORODNAK A HAZATÉRŐ DIKTÁTOROK: HAZASZALLITIAK “VÉRES” ROSAS TETEMEIT Buenos Aires, nov. hó . . . Juan Peron visszatérése az argentínai múltnak egy nálá­nál is régibb kísérteiét haza­­segiti a száműzetésből, ez utóbbi azonban csak haló po­raiban tér haza, az angliai Southampton-ban lévő régi temetőkert gránit síremléke alól. A hajdani diktátor teljes neve és címe úgy hangzott, hogy Juan Manuel de Rosas generális, Argentína nagy Caudillója, az argentin nép azonban röviden csak úgy be­cézte, hogy “Véres Rosas.” 1835-től 1852-ig uralkodott Buenos Airesben és történé-Kik és miért választják “hivatásul” a prostitúciót? Miért és hogyan lesznek a “romlás virágai” fiatal nők Nyugat-Németországban, ho­lott munkát kaphatnának, s jövedelmükből tisztessége­sen meg tudnának élni? A munkaiszony sodorja-e erre az útra őket, vagy a gyengén fej­lett értelem, esetleg született fogyatékosság? Maguk kere­sik-e ezt az utat, vagy a ka­pitalista társadalom áldoza­tai? Ezekre a kérdésekre kere­sett választ a fiatal Dorothea Röhr szociológus és egyetemi tanársegéd, amikor kérdőí­vekkel és személyes interjúk­kal 98 frankfurti prostituált életkörülményeit múltját és véleményét vizsgálta. Köny­vében közétett eredményeiről a Spiegel cimü nyugatnémet hetilap számol be. A régi elképzeléseket, me­lyek szerint a prostitúció — és a bűnözés is —, csak a nyo­morból fakad, megcáfolta az idő: bizonyítva, hogy a “lélek nyomora” is elég hozzá. Dorothea Röhr “rosszlá­nyai” a társadalomnak szin­te valamennyi osztályából származnak, értelmi fogyaté­kos csak kettő akad köztük, de egyetemet is végzett egy, általános iskolát 82, közép­iskolát 13; 89-nek volt előző­leg szakmája, állása, 14-nek törvényes férje is. Igen jel­lemzőek viszont a következő adatok: 40 közülük szüleitől elhagyatva nőtt föl, 26 apa vagy anya nélkül. A többi 34 is szeretetlen, rideg gyermek­korról számolt be. Ehhez az utóbbi adathoz fűzi következ­tetéseit a szociológus: sze­szek szerint ő tekinthető a modern rendőrállam, a mód­szeres terror és a mindenhová elérő titkosrendőri hálózat föltalálójának és megteremtő­jének. Nem csekély érdem, ha meggondoljuk, hogy “Véres Rosas” találmánya hová fej­lődött. A peronista párt Ro­­sast mindig is valamiféle tör­ténelmi szimbólumnak tekin­tette és számüzöttségét az angliai temetőben mindössze átmeneti jogf osztottságnak. Argentínai Kongresszus 1861- ben Véres Rosas-t távollété­ben halálra Ítélte gyilkosság, hazaárulás és rablás vádjá­rinte ezeket a fiatal nőket már serdülőkorukban a rom­lás útjára vitte az érzelmi kielégületlenség, a vágy, hogy valahol elismeréshez, “csodá­lathoz” jussanak. A gyermek­kor érzelmi hiánybetegsége, az “én-fejlődés” ez okból tör­tént lemaradása mutatkozik abban az infantilizmusban is, hogy babákkal, mackókkal és más játékokkal veszik körül maguat; életkoruktól, iskolai bizonyitványuktól függetle­nül, még mindig nem felnőt­tek. Nem felnőttek ugyan, de értelmesen gondolkodnak ön­magukról, legalábbis annyira, hogy maguk is elitélik tevé­kenységüket. Ezt bizonyítja életvitelük is: más kerület­ben laknak, mint ahol “dol­goznak” és nagyon vigyáznak rá, hogy magánéletük tanúi (barátok, szomszédok stb.) meg ne tudják valódi helyze­tüket. Szabályos kettős életet élnek tehát (néhányan férj­jel, vagy élettárssal), 97-nek gyermeke is van, otthonuk­ban csipketeritők és nippek árasztják a rendezett kispol­gári lét hangulatát. Bár nálunk Amerikában prostitúció — csak lappangó formában fordul elő —-, Do­rothea Röhr megállapitásai még érdekesek lehetnek, mert olyan neveléslélektani ténye­ket bizonyítanak, amelyeknek ismerete hasznos, s amelye­ken gondolkozdnunk érdemes: azt ugyanis, hogy az érzelmi nevelés hiánya az erkölcsi személyiség fejlődését erősen gátolja, s hogy alapvető in­dítását az erkölcs az érzelmi szférától kapja. Franz Bertalan val és törvényben tiltotta meg hazatérését akár élve, akár holtan. Ezt a törvényt az ar­gentin kormány az elmúlt hé­ten rendeleti utón semmisnek nyilvánitotta és igy Véres Rosas napjai a Southampton! temetőben meg vannak szám­lálva. Rosas a maga idejében nem érdemtelenül jutott a rendőr-terror föltalálójának reputációjához. Tizenhét esz­tendeig tartó zsarnoksága alatt vezették -be az argentí­nai titkosrendőrség földalatti kazamatáiban a kínzásokkal kierőszakolt vallomásokra ala­pított bünpereket, amelyek mindegyike halálos ítélettel végződött. Az elitélteket lefe­jezték és levágott fejüket karóra tűzve kiállították — mindenki okulására — Buenos Aires egyik közterén. Argen­tin történészek becslése sze­rint egyetlen évtized alatt ti­zenötezer embert öletett meg ilyen módon s rajtuk kívül még sokezret bebörtönzött. Ujitó volt abban az értelem­ben is, hogy serdülő gyerme­keket beszervezett: kémked­jenek saját szüleik ellen, fü­leljék ki, miről beszélnek ott­honuk falai között és azután jutalom ellenében jelentsék a rendőrségen. A Nagy Caudilló 1852-ben veszítette el utlosó csatáját Caserosnál a népfelkelők el­len, futásban keresett mene­déket, a népharag és a biztos lincselés elől egy angol hadi­hajó mentette meg. így ér­kezett Angliába, előrelátó zsarnok módjára nem üres kézzel, összeharácsolt kincsek tetemes mennyiségét hozta magával, birtokot vásárolt Swaythling mellett, South­ampton közelében és hátralé­vő húsz esztendejét a meg­szokott nagyúri módra élte, gyönyörűséges hollófekete pa­ripán lovagolt ki reggelenként és parancsszavakat ordított az álmélkodó parasztoknak. Elképzelhető, mennyire saj­nálta, hogy naponta nem vé­geztethet ki egyet-kettőt és levágott fejeiket nem állít­hatja ki közszemlére a south­­amptoni piactéren. Dehát meg kellett alkudnia száműze­tése sanyarú sorsával. Nyolc­vannégy esztendős korában halt meg, családjának egyes tagjai túlélték és vérvörös és szürke gránit-oszlopot emeltettek sirja fölé, reávés­ve a babérkoszorúval övezett, keresztbehelyezett két caudil­­lói kardpengét.Kegyetletes ke­zek időről-időre virágot he­lyeznek el sírján és Argentí­nából olykor zarándokok ke­resik föl. — Hányatott korszaka volt az az argentin történelemnek — mondják, akinek szive szive megenyhült a múlt ter­roristával szemben s min­denkor készek arra, hogy megbocsássák mások kiontott vérét — s különbenis: a történelmet a győztesek Ír­ják. Meg aztán — teszik hozzá az argentin zarándo­kok — nincs-e minden nem­zetnek és igy Anglia törté­netének is néhány véreskezü hőse? Argentínában is jó szószó­lói lehetnek Véres Rosas ügyének, erre mutat a múlt héten kiadott kormányrende-WASHINGTON — Wash­ingtoni hivatalos források szerint Északvietnam mult­­hónapi bombázása kb. 400 millió dollárba kerül az Egye­sült Államoknak. Bármi is legyen a decem­ber 18-tól december 30-ig tartó bomfoakampány költsé­ge, az kétségkívül nagyobb nehézséget okoz Nixon elnök­nek, hogy a szövetségi kor­mány költségvetését a 250 billió dollár alatt tartsa. Mint ismeretes, a költségek el­lensúlyozására a Fehér Ház több civil program felfüggesz­tését vagy csökkentését ren­delte el . Igen mértéklátó becslések szerint, a vietnami háború az idei költségvetési évben leg­alább 6.2 billió dollárba fog kerülni. A Kongresszus erre a célra, múlt évben 4.7 billió dollárt hagyott jóvá, de az idei áprilisi északvietnami of­­fenziva további 1.1 billió dol­lárral terhelte a vietnami had­ügyi költségvetés. Jóllehet a Pentagon még nem hozta nyilvánosságra, hogy tulajdonképpen hány hullámban is támadták az amerikai légierők egységei Északvietnam központi terű­iéit, azt már most beismerte az amerikai katonai főpa­rancsnokság, hogy a múlt hó­­napkban 15 óriási B-52 bom­bázógépet veszítettek, további féltucat javíthatatlan sérülé­seket szenvedett. Ezenkívül még 11 egyéb tipusu amerikai gép zuhant le Északvietnam területe fölött. Egy B-52-es ára 8 millió dollár, tehát nem nehéz kiszámítani, hogy a repülőveszteségek egyedül mintegy 200 millió dollárba kerültek. A bombák és személyzet ellátása valamint egyéb anya­gok biztosítása további 200 let, amely elgördit minden akadályt hazatérése elől. A kormány azonban vonakodik attól, hogy diplomáciai utón kérje ki a southamptoni te­mető-igazgatóságtól és azt javasolta, hogy Rosas leszár­mazottai tegyék meg a szük­séges lépéseket. John Sutton, a temető igazgatója máris kö­zölte, hogy nincs semmi kifo­gása Véres Rosas távozása ellen, a hivatalos utat azon­ban be kell tartani, a bel­ügyminiszternek jóvá kell hagynia az exhumálást s a családnak engedélyt kapnia a szállításhoz. Kerek százhúsz évvel elmenekülése után Vé­res Rosas hazatér. Poraiban már — talán — kevésbé ve­millió dollárba került. A bombák kb. 50 millió dollár­ba kerültek, hiszen egy 500 fontos bomba ára 160 dollár, mig egy úgynevezett “okos­bomba”, amely tévékamerá­val egyenesen a célpontra ve­zeti magát nem kevesebb mint 15,000 dollárba kerül. KUTYASZERENCSE BARCELONA — Barcelo­nában összeomlott két négy­­emeletes bérház. A szeren­csétlenség alkalmával 14 sze­mély meghalt és 16 megsebe­sült. A mentési munkálatokat követő romeltakarítás harma­dik hete után a munkások a több tonnányi törmelék alatt egy 18 hónapos kutyára buk­kantak. A Dick névre hallga­tó kutyusnak az ijedtség és éhség látható jelein kívül kutyabaja sem volt. KISSINGER UJ HELYETTESE WASHINGTON — Brig. Gen. Brent Scowcroft lett az elnök katonai tanácsadója, csak egy nappal azután, hogy Gén. Alexander M. Haig Jr. az Army vezérkari elnökévé lépett elő. Scowcroft 47 éves, nyugodt tábornok, aki inkább egy tudós benyomását kelti, semmint egy pilótáét, ami eredeti képesítése. A Colum­bia egyetemen doktorátust szerzett a nemzetközi kapcso­latok tudományából és az el­múlt 25 év alatt még 7 pol­gári és katonai iskolában ta­nult magasabb képesítésért. A West Point-on orosz tör­ténelemét tanitott. Nixon el­nök figyelmét Pentagon beli munkásságával vonta magá­ra a Légierők Főhadiszállásá­nak megtervezésénél. FRANKFURTI RIPORT: A "R0SSZLÄNY0K szélyes. Juan Vidor 400 millió dollárba került Északvietnam multhónapi bombázása

Next

/
Thumbnails
Contents