Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-01 / 5. szám
ÖHAZAI ARCOK: A KÉMÉNYSEPRŐ Az ország legészakabbra fekvő városában, Sátoraljaújhelyen talán mindig hamarább beköszönt a tél, mint máshol. Mintha a Sátor-hegy csúcsa csalogatná át a telet odaátról, néhány száz méterről — Szlo-JhÍazai KHÓiyiRA Az első női lelkészt avatta a magyarországi evangélikus egyházban dr. 0111 y k Ernő püspök. Kovács Etelka csöngei lelkészi munkatárs az Országos Presbitérium döntése alapján teljes jogú lelkészi szolgálatot teljesít. • A legkiválóbb hazai iparművészek készülnek a Torontóban megrendezésre kerülő Iparművészeti expo ’74-re. A pályamüvekre, amelyeket a hazai zsűri véleménye után bocsátanak 1973. május 1-ig a New York-i zsűri elé, kétmillió forintot szánnak. • A nemrég elhunyt Kádár Imréről, a református teológia professzoráról emlékezett meg hosszú cikkben a romániai Előre cimü lap november 28-i száma. • Magyar-olasz kereskedelmi megállapodást Írtak alá Budapesten. Ebben az évben elsősorban gép- és elektronikus termékekből, textilárukból, cipőből és egyéb könynyüipari cikkekből növekszik az export, Magyarország főként a gépipari termékek vegyianyagok, gyógyszeripari alapanyagok, műanyagok, kohászati termékek, textil készáruk behozatalát kívánja fokozni. A magyar nyomdaipar 500 éves évfordulójának tiszteletére Kner Imréről, a magyar nyomdászat legendás hirü alakjáról készített bronzplakettet Künvári Lilla szobrászművész. • Csehszlovák papi küldöttség tett látogatást Magyarországban, és Kalocsára is ellátogatott, ahol Ijjas József kalocsai érsek vendége volt. Esztergomi kirándulásán, a Bazilikában, a magyar főpapokkal közösen mutattak be szentmisét, majd a vendégek megtekintették a Keresztény Múzeumot és a ferences gimnáziumot. vákiából. Amilyen szép volt errefelé a vidék alig pár hete, szüret idején, olyan rideg most itt, ebben a szűk völgyecskében, ahol a Felsőzsolyomka utca húzódik egyre feljebb, a város felől az “aranyat” termő szőlők irányába, még szomorkásabb hangulatú a tél. A kis házban azonban, ahol az ország egyik legidősebb és talán legtapasztaltabb kéményseprője él, vigan duruzsol a kályha. — Ez aztán az öröm! Akihez jöttünk, Schawiller Imre bácsi, beteg. A még igy, erejét veszitetten is piros arcú ember nehézkesen tápászkodik fel a dikóról. Próbál felállni, hogy köszöntsön bennünket, de aztán csak ülve ráz kezet a régi látott főnökökkel, dr. Majoros Barnával, a Borsod megyei Kéményseprő vállalat igazgatójával, s Viszokai Tibor főmérnökkel, kísérőimmel. Rég járt már erre az igazgató ur. Látja ez lett belőlem azóta . . . Pedig még sokáig szerettem volna dolgozni. De egyszerre csak elfogott a szédülés, annyira, hógy a kórházban is alig tudtak megmenteni. Pedig az uj nyugdíj rendelet nekem is kedvezne. Hej, ha most lehetnék fiatal! . . . — Mélyről, nagyon mélyről tör fel belőle a sóhaj. Most 71 éves vendéglátónk A vízaknai református templom a várfallal együtt egyike a legrégibb ilyenfajta építményeknek Dél-Erdélyben. A templom építését 1240- ben kezdték meg. Közben .°. tatárjárás idején félbeszakadt és csak 1280-ban fejezték be. A templomot körülvevő várfalat a második tatár pusztítás után építették, védelmi célból, 1300 körül. A templomot, mely eredetileg román bazilika stílusban épült, 1441-ben a Mezid bég vezetése alatt Nagyszebeni ostromló török csapat felgyújtotta. Csak 1506-ban javították ki, gót stílusban. A templom alatt kripta van, melyben koporsók vannak elhelyezve. Utoljára 1910-ben vizsgálták meg, amikor is elzárták a lejáratot, mely a templom deszka-padlózata alatt van. Művészettörténeti szempontmég 12 éves korában lett kéményseprőtanonc a Komárom megyei Felsőgallán. Négy évig kellett akkor tanulni a szakmát, hogy aztán sokfelé vesse a sors azt, aki még többet akart tudni. Imre bácsi is jár Németországban, Ausztriában, Oroszországban, a Felvidék városaiban. S mert a kéményseprők szervezettek voltak, fiatal fejjel kijutott neki a Magyar Tanácsköztársoság harcaiból is. — Nehéz idők voltak azok, s aztán még nehezebbek jöttek — emlékszik vissza. — De sokszor jártam rongyosan, mezítláb, hányszor voltam munka nélkül. Nem úgy volt, mint most, hogy munkaruhát, bakancsot kapnak a kéményseprők. De azért olyan bátran senki nem mert kimenni a gyárkémény tetejére, mint én! Messzelátóval nézték lentről, hogy mit csinálok ott a magasban. Aztán ide vetődtem, Kassa és Ujhely környékére. Megszerettem ezt a várost, a szivemhez nőtt. Az újhelyiek sem néztek le soha amiatt hogy kéményseprő vagyok, még urnák is tituláltak nemegyszer. Az emlékek áradását a hűséges feleség, Schawiller néni érkezése állítja meg. Csak később tudjuk meg, hogy 33 évig dolgozott a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban. — Bizony, sok dohányszaból legértékesebb része a déli bejárat felett levő, bizánc stílusban készült timpanon. Két egymással szemben álló párducot ábrázol, melyek között az élet fája látható, stilizált liliomlevélben végződve. Feltételezhetően ez a kultur-emlék a 12-ik század második feléből származik. Nehéz időket élt át ez a templom got beszivtam — mondja. — de azért annyit nem, mint amennyi kormot a férjem. 54 éveg seperte a kéményeket! Erős újhelyi, valódi hegyaljai bor kerül az asztalra. Imre bácsi csak kóstolgatja. Fel-felcsillan a szeme, amikor egy-egy kedves, régi emlék eszébe jut. Aztán a fényképekkel teli falra néz, s büszkén emel le egyet, amely kitüntetésekkel a mellén ábrázolja. Az utcán törköly-, friss bor szagu levegőt csap arcunkba a szél. A dombról lefelé menet el-elnézegetjük, a füstölgő, pipáló kéményeket, Sohawiller Imre bácsi munkahelyeit— és jó barátait. Akaratlanul arra gondolunk, beteljesedhet-e vágya: söpörheti-e még őket, megerősödik-e annyira, mire eljön a március? Mert azzal búcsúzott el tőlünk, hogy tavasszal szeretné megkezdeni az ötvenötödik, kéménysepréssel eltöltött esztendőt is. Nyikes Imre Szabolcs megye helységnévtára Szabolcs megye történetietimológiai helységnévtára megjelent. A kiadvány középkori oklevéltárak, papi tizedjegyzékek, a helytörténeti, régészeti, valamint nyelvészeti problémákkal foglalkozó szakirodalom gondos tanulmányozása alapján készült és tudományos igénnyel dolgozza fel a megyei települések nevének kialakulását, változásait. A templom belső falán, a vakolat alatt helyenként freskók, vannak. A legértékesebbeket viaszosvászon takaró fedi. Ezek egyike a keresztre-feszitést, a másik az árulást, a harmadik Jézus temetését ábrázolja. Ezeket a festményeket Wincentius festő készítette 1522-ben, Makray Márton rendelése alapján. A várfalat többször renoválták. 1747-ben az északi részen közelebb hozták a templomhoz. A templom bútorzata közül legrégibb a papiszék, mely 1515-ben készült. Valószinü, hogy ebből az időből való a szószékkorona is, amit 1784- ben renováltak. A toronyóra szintén nagyon régi. Sajnos csak annyit tudunk róla, hogy 1787-ben már megvolt. A templom eredetileg római katolikus volt. 1596-ban ment át a reformátusok tulajdonába. 1905-ben nyilvánították műemlékké és napjainkban államsegéllyel folyik renoválása és karbantartása. DIÓHÉJBAN A londoni magyar kultúrkör szervezésében nagysikerű Petőfi ünnepséget rendeztek, amelyen töb bneves magyarországi művész is fellépett. Major Tamás, Keres Emil, és Gordon Zsuzsa színművészek, Vámos Ágnes és Vadas Kis László operaénekesek, valamint Érsek Mária zongoraművésznő tolmácsolták Petőfi legszebb költeményeit. A magyar művészcsoport — Hollandia és Belgium több magyar egyesületében is vendégszerepeit. • Bensőséges ünnepségen köszöntötték Miskolcon 70. születésnapja alkalmából dr. Ujszászi Kálmánt, a református egyház egyházkerület főgondnokát. A magyar békemozgalomban végzett eredményes munka elismeréséért az Országos Béketanács Elnöksége dr. Ujszászi Kálmánnak, a magyar békemozgalom kitüntető jelvényét adományozta. • Székely Lajos, irói nevén Eörsi Béla művészettörténész, újságíró, közgazdász, a külföldön élő magyarság haladó mozgalmának szervezője hoszszu betegség után Budapesten elhunyt. Hamvait a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. • Jugoszláviában elkészült az első magyar nyelvű játékfilm, a Teher, melynek forgatókönyvét Deák Ferenc fiatal vajdasági iró irta. Rendezője Vük Babies. A parasztság mai helyzetéről szóló film főszerepeit a szabadkai színház magyar művészei, valamint belgrádi színészek alakítják. • A Szabadkai Népszínház december közepén tartotta Tóth Ferenc vajdasági magyar drámairó Jóv cimü versesdrámájának ősbemutatóét. A darabbal a színház a Sterija Játékokra is pályázik. • A Nagybányai Állami Magyar Színház ebben az évadban ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Előadásait az 1971-72-es évadban nyolcvanezren tekintették meg. • Pozsonyban rövidesen megnyílik a kézművesek múzeuma, amely kiállítja a helybeli iparosok ügyességéről, szaktudásáról szóló dokumentur mokat a legrégibb időktől kezdve napjainkig. A kézművesek múzeuma összegyűjti az asztalosok, az ötvösök, fafaragók és más kézművesek munkáit. Érdekesnek Ígérkezik a 18 és 19-ik században Pozsonyban előállított órák gazdag gyűjteménye. ERDÉLYI MŰEMLÉK: A VÍZAKNAI templom
