Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-01 / 5. szám
18. oldal világhír félreértésből Irta: SIMA FERENC Alig három héttel Petőfi után, most százötven esztendeje, 1823 január 21-én született a felvidéki Alsósztregován az a Madách Imre földbirtokos, akiből felesége, Fráter Erzsiké, a bihari alispán unoka"huga azzal csinált világhírű irót, hogy — megcsalta. De biztosra vehető, hogy nem csalta volna meg, ha 1852-ben letartóztatva Madách egy esztendőn keresztül nem lett volna távol tőle. Viszont Madáchot semmiként sem vetették volna börtönbe, ha nincs és nem bukik el a szabadságharc, amelyben ő ugyan betegsége miatt nem vehetett részt, de egy honvédtisztként bujdosó barátjának, Szontagh Pálnak menedéket nyújtott birtokán, ami az egyik szobalány elkotyogásából kiderült. Ezért kapta Madách földesur az egyévi börtönt, amit a tüzesvérü Fráter Erzsiké nemzetes ifiasszony nem győzött kivárni és elhütlenedett. A történések ennyi láncszemének kellett létrejönnie és egymásba kapcsolódnia, hogy a feleség hűtlensége miatt mardosó keserű fájdalom kiváltsa az addig csak selejtes müveket írogató alsósztregovai földesurból, a hűtlen asszony elűzése után, azt a csodálatos skálázatu filozófiai költeményt, ‘Az ember tragédiáját’, amely a világtörténelemnek egyetlen drámába foglalásával, az emberiség múltjának és jövőjének utolérhetetlen zengésű szintézisbe öltözésével olyan egyedülálló alkotói bravúr, hogy ezzel a magyar toll óriásai közül Petőfi mellett egyedül ő nyerte el méltó helyét a világirodalomban is. Itt Kanadában, a nemzetek nagy ólvasztókohójában beszélgettem irodalomról japánokkal, kínaiakkal, arabokkal és vagy húsz európai nemzet fiaival. Petőfi és Madách nevét azok is ismerték, akik senki mást Íróink közül. Ezt váltotta ki Fráter Erzsiké hűtlensége. Az a hűtlenség, amely — és itt olyat közlök, ami ellentmond az irodalomtörténet eddig szentesített adatainak — alighanem meg sem történt! A pozsonyi Komensky egyetem magyar tagozatának irodalomtanáraként az ötvenes években kutatásokat végeztem a Felvidéken született, vagy huzamosabban ott élt nagyjainknak — Kossuth, Petőfi, Madách, Jókai, Munkácsy, Mikszáth, Tompa, Bartók, Prohászká és mások — még ismeretlen életrajzi adatai után. így találkoztam Selmecbányán az akkor 83 éves Fráter Ágnessel, Madáchné Fráter Erzsiké unokahugával, aki egy irodalomtörténeti szempontból nagy értékű dokumentumot őriz: Fráter Erzsiké szorgalmasan vezetett naplóját, amelyben érdemleges feljegyzés van annak az é.vnek minden napjáról, amelyet bebörtönzött férje nélkül töltött. Hosszas kérlelésre sikerült kölcsönkapnom az ismeretlen naplót — becsületszóra, hogy két héten belül visszajuttatom —, amelyben az állitóagos hűtlenség megtörténésének időpontjára és körülményeire nézve az áll, hogy Fráter Erzsiké a leánykorabeli udvarlójának, Balogh Károly losonci ügyvédnek az unszolására hosszas vívódás után rászánta ugyan magát a részvételre a losonci megyebálon, ahol végigtáncolta az éjszakát szerelmes udvarlójával, de csábitó ostromlásának erélyesen ellenállott, erőszakos viselkedéséért arculütötte, örökre szakított vele és a férjének rabsága alatti bálozás miatt mardosó lelkiismeretfurdalásal kocsizott vissza az alsósztregovai kastélyba. A börtönből hazakerült férjének nem merte megvallani gyötrő titkát. Eltagadta előtte %zt a báli éjszakát, amelyről azonban a “jóakarók” utján Madách mégis tudomást szerzett. A börtönben erősen megviselt idegeinek ez igy teljesen elég volt bizonyítékul, hogy felesége hütlenül megcsalta és őt sirva sírva esküdözése ellenére is elűzte a kastélyból. Madáchné naplójának 17 oldalán kersztül, oly kétségbeesett, drámai erővel küzd férjének vádja ellen, hogy szinte lehetetlen nem hinni neki. Annyit a grafológiához is érték, hogy betűinek rajza alapján Madáohnét igazmondó, őszinte teremtésnek kell ítélni. A naplóját különben is mindenki önmagának Írja, miért hazudott volna Fráter Erzsiké — sajátmagának? Ez lélektanilag szintén az igazmondását tanúsító körülmény. — Mindez együttesen engem meggyőzött róla, hogy az irodalomtörténészeknek a napló ismerete nélküli megítélése téves és Madách ártatlanul űzte el a kastélyból a feleségét. Ezt a meggyőződésemet Fráter Ágnesnek is megmondtam, amikor visszaadtam a naplót. Ekkor mondotta: FÉRFI SAROK: NEKÜNK LEGYEN MONDVA! Az első olvasást részemről lelkes felkiáltás követte. Ez igen! Örömhír a nőknek, s mindjárt az uj év elején. A brit orvosi szövetség, a British Medical Association azzal kecsegteti a hölgyeket, hogy a 70- es évek uj tipusu, minőségi férjekkel áldják meg őket. Ezek — ígéri a szövetség egyik tanácsadó közleményében dr. Eric Trimmer — “egészségesebbek, férfiasabbak és hűségesebbek lesznek, mint az ötvenes és hatvanas évek férfiai”. Nekünk, mai férjeknek legyen mondva! Második olvasásra azonban megszólalt bennem az átkozott kétkedés: nono! Aztán már ki is mertem jelenteni: a mi nőink ne üljenek fel elhamarkodottan az ilyen jóslásnak. Lássák be, hogy mindez csak első hallásra ilyen szép. Mert picuri fejtörés árán rájönnek, hogy mindez csak porhintés, csalóka szivárvány, mese habbal. Mert a mai férjbiró nők számára bizony bosszantó, majd hervasztó illúziókeltés az egész. Szerencséje nőinknek, hogy mi„ mai férjeik, oly mélységesen önkritikusak vagyunk. Csak nézzenek meg jól bennünket! Feltételezhető rólunk, hogy a természeti törvényeket meghazudtolva, ugrásszerű, forradalmi változásokon menjünk át ily rövid időn belül. Hgy belőlünk a hetvenes években felsőbbrendü férj válnék? Ha pedig ez a meztelen valóság, feleségeink helyébe egyenesen tiltakoznék a csúfos áltatás ellen. Tetszünk, nem tetszünk, asszonyaink, meg kell elégedniük velünk, tehát eddigi, többé-kevésbé megviselt férjükkel. Mivel hivságos illúzió lenne, ha a mai feleségek beképzelnék maguknak, hogy azok a bizonyos ezutáni tökéletesebb férjnek valók — az “egészségesebbek, fréfiasabbak és hűségesebbek” — bevárják őket. Úgy véljük, ha fáj is nőinknek az illúziórombolás, beletörődnek, hogy végülis nekünk, konzerválódott mai férjeknek van igazunk amikor kiábrándítjuk őket. Mert azért fonákról is illik jól szemügyre venni a hir kihatásait. Például, hogy: az uj tipusu férjek mellé a nőknek is tökéletesebbé kell válniuk, másként fabatkát sem ér az egész férfitökéletesedés. SIMA FERENC — Erzsi nénémet még a halálos ágyán is ez az igazságtalan vád gyötörte és ezek voltak az utolsó szavai: “Lelkem üdvösségére esküszöm, hogy Imrén kivül sohasem voltam senkié.” Madáchot viszont a megcsaltság tévtudata gyötörte hasonlóképpen, gyógyihatatlanul. Ez a fájdalom váltotta ki belőle “Az ember tragédiájáénak sötét pesszimizmusát, hogy az ember minden szent eszmén elbukik, mert a férfi nagy terveit a gyarló nő meghiúsítja. Ennek a gondolatnak az egész világtörténelmen keresztülvezetésével Madách magávalragadó költőóriás. Amikor azonban az emberiség múltjából a jövőbe csap át, a Tragédia falanszter-jelenetében már a költőnél is több, a szinte kísértetiesen látnoki képességű gondolkozó nyűgöz le bennünket. A nógrádi falu magányából csodálatos pontosságú érzékkel napjainkig előrelátva a mának adja meg a legidőszerűbb figyelmeztetést: embertelen és természetellenes kísérlet az, amely az egész életet tudományosan szabályozva elnyomja az egyént. A félreértésből született Tragédia lazább, nyersebb sorainak csiszolását, tökéletesítését Madách igaz örömére a magyar verselés atyamestere, Arany János végezte el. így lett ez a remekmű még Madách életében nagy hazai siker, majd később, minden európai nyelvre lefordítva, megérdemelt világsiker. Mint az említett tanácsadó “Hazásodni” cimü közleményében olvasható, az uj tipusu nők vérében kell legyen, hogy sokkal fontosabb a férjük iránti szeretet, mint a tükörfényes parkett és a portörlés. Azaz, ugrásszerű minőségi változáson kell keresztülmenniük a nőknek is, ha méltókká akarnak válni pompás férjeikhez. Kegyetlenség volna ilyet kívánni is gyönge nőinktől, ugye, férjtársak? Ahogy asszonyainkat ismerjük, legtöbbjüknél végzetes megrázkódtatással járna még az átalakulás megkísérlése is. Vajon képesek lennének-e őszintén elfogadni nőtársuk, dr. Elizabeth Penrose tézisét, miszerint a feleség számára legfőbb érték a férj ? Az is bajosan hihető, hogy egyik évtizedről a másikra belemennének a négy “C” — compromise, consideration, communication, cooperation, vagyis megalkuvás, férjük tekintetbe vétele, megértés, és együttműködés — elfogadásába. Ha csak annál maradunk, hogy az olyan feleség, mint az orvosnő Írja, aki tekintettel van férjére, hagyja, hogy az saját maga mondja el végig a vicceket, nem javítja ki folytonosan társaságban, nem emlegeti férje gyenge pontjait, nem nevezi daginak, és nem hasonlítja össze anyagi vagy más sikereket elért férfiakkal, már ennél a tézisnél felborul minden. Emelje fel kezét az a férj, mai férj, aki nálunk csak ennél az egy “C”-nél el tudja képzelni felesége metamorfózisát- Már csak azért sem, ugyebár, mivel a mi nőink öntudat dolgában hengerük az angol ladyket. Már pedig, ha a mi mai nőink nem engednek a negyvennyolcból, aligha feltételezhető, hogy az utánuk következő nőnemzedéket másra neveljék. Ha már most az angol orvos szövetség tudományos megalapozottságú ajánlatára gondolunk, hogy tudniillik a nőknek is meg kell változniuk, ha méltók akarnak lenni a legtökéletesebb férjekhez, akkor biz’ kútba esik az uj tipusu férjek állandósulása is. Önmagukban ugyanis a hetvenes évk pompás férfiregimentjei sem képesek uj típusúak maradni. Mivelhogy kettőn áll a vásár, s mert amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Örömmel hallom a nagy döbbenést. Nagy kő esett le mindkét nembeli szivekről. Tóth I ván
