Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-01 / 5. szám
NÉV NÉLKÜL. Kedves Homoki Erzsébet, név nélkül irom levelemet, mert kényes amit írok. Én 46 éves vagyok, 22 évvel ezelőtt mentem férjhez, a férjem 47 éves. Mint minden családban, nálunk is volt, hogy vitatkoztunk valamin, igazi veszekedés vagy harag azonban sohasem volt közöttünk, ránk lehet mondani, hogy jó családi életet éltünk. Anyagi gondunk nincs, betegséggel nem kell orvoshoz járnunk. Nekem azonban van valami amibe nem tudok belenyugodni. Nem vagyok öregasszony és jólesik, ha férjem mint férfi kimutatja, hogy szeret. Sajnos azonban körülbelül ké*j év óta a férjem egyre ritkábban közeledik hozzám, néha egy-két hónap is elmúlik amíg jön. Én mint érintetlen lány mentem férjhez, más férfivel, mint a férjemmel, sohasem volt dolgom, ismerős asszonyoktól nem akarok érdekelődni erről, de tudom, hogy Miss Homokinál bizalmas helyen van amit kérdezek. Azt kérdezem, hogy ez jól van igy? Ebben a korban és ilyen sokévi házasság után amiben mi vagyunk, a férjnek csak ilyen ritkán kell eleget tenni a házastársi kötelességnek vagy többször? VÁLASZ. Amit házastársi kötelességnek nevez, annak a “számszerű mennyisége” semmiféle rendelkezésben sincs szabályozva. Nem is kötelesség, hanem érzelmi kérdés. A maguk korában a nő részéről ritka az ilyen panasz, hiszen a férje életkora éppen az, amit a legszebb férfikornak szoktak nevezni, 47 éves férfi rendszerint életerős ember. Ha mégis az a helyzet maguknál ahogyan leírja, annak az alapját elsősorban két okban keresheti. Egyik: talán valami miatt csökkent a férjében a maga iránti érzelmi vonzódás, a vágyódás. Ennek első gyógyszere: üljön le vele beszélgetésre és őszintén, nyugodt hangon beszélje meg vele, hogy van-e magával kapcsolatban valami érzelmi problémája. A nehézségeket azután aszerint tudják áthidalni, hogy milyen természetű a probléma. A másik lehetőségre pedig különösen azért hívom fel a figyelmét, mert levelében azt irja, “nem kell orvosihoz járnunk”. Vigyázzon. Itt is lehet valami baj. Némelyik férfinél idő előtti gyengeség mutatkozhat. Ha a beszélgetésben az derül ki, hogy a férje elhúzódását nem érzelmi probléma okozza, akkor itt lehet keresni a baj okát. Okosan, tapintatosan vezesse rá, hogy ez orvosi kérdés, amit ne hanyagoljon el. A férje hálás lesz ezért a beszélgetésért, maga pedig minden tekintetben jól jár. * * * MRS. E. 0. Kedves Erzsébet, 42 éve élek Amerikában, már nagyobbacska lány koromban otthon olvastam Jókai Mór egyik regényeben Czinka Pannáról a hegedűs cigánylányról, aztán sokkal később másik regényben is olvastam, azt hiszem,-hogy azt Lestyán Sándor irta. Ezeken kívül is sokszor olvastam már róla, szerelmi történeteket, egyikben azt is Írták, hogy ő a zeneszerzője a Rákóczi daloknak és a Fejedelemmel ment a bujdosásba. Annyiféleképpen írják le a történetét, hogy nem tudom kigondolni, hogy csak regényalak vagy igazán élt. Talán megírja nekem az igazságot, mert én azt hiszem, hogy nem szégyelni való az, ha én, egy amerikai magyar asszony ilyenről érdeklődök. VÁLASZ. Dehogy szégyen. Ellenkezőleg. Szép, hogy ennyi évtized után még ez a kérdés foglalkoztatja. Czinka Panna élő személy volt. Köhülbeliil 200 éve élt. Sok olyat Írtak róla ami csak regényes, költött dolog, de ez a költői szabadság. Somogy megyében született. Lányi János zeneértő földbirtokos már kislány korában felfigyelt zenei tehetségére, amit alighanem az apjától és a nagyapjától, a két kitűnő cigányzenésztől örökölt. Lányi Rozsnyóra küldte a kislány és az ottani városi karmesterrel taníttatta. A körülötte keringő sok romantikus szerelmi történet egytől egyig csak mese. Pontos adatok mutatják, hogy már 14 éves korában férjhezment egy cigányzenészhez. A férjével és két sógorával zenekart alakított. Később mikor a fiai felcseperedtek, azok is csatlakoztak hozzájuk. Sok önálló dalt szerzett. A Rákóczi dalok, ahogyan ön említi, vagyis Rákóczi siralma, Rákóczi kesergője, Rákóczi búcsúja azonban nem tőle van, hanem az apjától illetve nagyapjától. Egy feltevés szerint, de erre nincs komoly bizonyíték, kiment Rodostóba Rákóczi után és később visszajött. írott feljegyzés tanúsítja, hogy vagyon maradt utána, továbbá végrendeletében kérte, hogy díszruhában, ujján gyémántgyűrűvel temessék el és tegyék a koporsójába Amati mesterhegedüjét, amit Csáky bíborostól kapott ajándékba. Káldy Gyula zenetudós, a budapesti Operaház egykori igazgatója Czinka Panna több dalát felvette “A régi magyar zene kincsei” cimü gyűjteményébe. * * FÉRJHEZMENÉS JELIGE. Kedves Miss Homoki, udvarol egy 28 éves fiú, már házasságról beszéltünk többször, én hozzá is mennék, a tervezgetések közben mindenről beszél azonban egyszer sem említette, hogy életbiztosítást köt a javamra és öregségi biztosítási is köt. Nekem nagyon nem tetszik, hogy egy férfi, aki nősülni akar, ilyen könnyelműen nézi a dolgokat. Mit gondol Miss Homoki, lehet és érdemes ilyen körülmények között házasodni? VÁLASZ. Életbiztosítás, öregségi biztosítás: csupa okos, gyakorlati dolog, de azért a házasság alapkövének tartani bizony elég szívtelen dolog. Ajánlom, hogy ne menjen ehhez a fiúhoz. Nem a biztosítás hiánya, hanem a maga részéről mutatkozó érzelem hiánya miatt. H-UM-O-R A kis Pistike éjfél után felriad és keservesen bőgni kezd: — Anyuuu! — szepegi panaszosan. — Nem tudok aludni! Mesélj ! — Mindjárt — feleli a mama —, mindjárt itthon lesz az apád, majd meghallod, hogy micsoda, szép mesét fog nekünk mondani arról, hogy hol járt! * * -S: Kelemen szívélyesen gratulál főnökének abból az alkalomból, hogy magas kitüntetést kapott. — Köszönöm, kedves barátom, de tudja legalább, hogy miért kaptam ezt a nagy kitüntetést? — Sajnos — mondja sajnálkozva Kelemen —, ezt én sem tudom. A kis Karcsikét figyelmezteti a nénikéje: — Ne "egyél olyan mohón, kisfiam. Nézzed csak: én egyet harapok a vajaskenyérbe, miközben te háromszor harapsz bele! — Ez csak azért van felefi a kis Karcsi —, mert a te szájad háromszor ákkora, mint az enyém. — Szégyeld magad! korholja a kisfiát Kováesik. — Én a te korodban soha, de soha nem hazudtam! — És mikor kezdted el ? kérdi őszinte kiváncsi sággal a fiú. 11. oldal TÖRTÉNET AZ EMIGRÁCIÓBÓL (Folytatás a 10-ik oldalról) Az első pillanatokban meg sem ismertem. Elegáns volt és hangos. Megveregette barátságosan a vállamat s csak azért nem mondta, hogy “How are you, boy”, mert még mindig nem tanult meg angolul. Most áldottam csak előrelátásomat, hogy nem kótyavetyéltem el értékesebb holmijait! Úgyszólván nyomban egy “vadonatúj” mohair nyári ruha után kezdett érdeklődni, hogy azt mindjárt fel is venné, mert meleg van, meg egy másik “majdnem uj” öltöny után. amelyet szintén a fogason hagyott öt évvel ezelőtt. Egyikre sem emlékeztem zavaromban, azaz a fogason lógóra halványan, hogy igen, lógott ott éveken át valami, de hogy hová lett, ha agyonüt, akkor sem tudom. Könnyen lehet, hogy a szemétbe került, minthogy nincs senkinek szüksége használt ruhára többé. Nincs szegény ember Bécsben, de azt hiszem Pesten sem. De egyébként mindene meg van hiánytalanul, már ami az értékesebb ingóságokat illeti, csak a lim-lommal ajándékoztam meg Szelke bácsit. Nem kifogásolta, de nem is tetszett neki a dolog. Rendre megvizsgált mindent, amit visszakapott. Hol van a biblia? — kérdezte hirtelen szigorúan. Bizony könnyen lehet, hogy az is a papírkosárba került, de az is lehet, hogy Szelke bácsi féltett tulajdona. Sorra kérdezett mindent, kiderült, hogy titkos leltára volt a bőrönd tartalmáról. Megkockáztattam egy félénk megjegyzést holmijairól, amelyeket most visszakövetel, de amelyek öt évig nem hiányoztak neki . . . Lehet, hogy Önnek minden ócska és vacak, de nekem nem ... — mondta feddőleg. Hol van az aku?! — kiáltott fel. Megmondtam őszintén, hogy a “villogót” kiégett füstös patronjaival együtt a szemétre dobtam, ahová való. Már-már azt hittem, hogy megúsztam a szégyenteljes elszámoltatást, amikor vad kiáltást hallottam a hátam mögött. — Dehát ez nem az a váza, amit itthagytam! Villogó szemekkel méregette a csiszolt vázát, amelyt egy pozsonyi kirándulásáról hozott magával és amely bizonyára duplájára nőtt őt év alatt emlékezetében. — Az én vázám sokkal, de sokkal nagyobb volt. Ekkora ni! — mutatta és magasra emelte a kezét. — Ki van cserélve — állapította meg. Mogorván csomagolt és egy alig hallható jónapottal kisurrant. Később vettem csak észre, hogy a nehéz szabóvasalót csendben letette a szék lábához: sokba került volna repülővel, inkább itthagyta emlékbe, ajándékba, vagy csak azért, hogy én vigyen a szemétbe? Most nem tudom, hogy mi legyen a vasalóval, őrizzem meg, vagy engedjem át Szelke bácsi gyüjtőszenvedélyéniek ? S mi lesz, ha öt év múlva újra beállít és visszaköveteli ezt is mint a vállfát és a rongyos Uj testamentumot? RATKÖ JÓZSEF: TRÓNOM. KORONÁM ''tépem, hazám: kaloda SzivíiB csukva van oda. Ha mozdulok, meghalok. ■Sohase szabadulok. ■A gyűlt mentek leköpnek, feigúnvolnak, röhögnek. Élesedik a dühöm, kínokkal köszörülöm, fenem érdes jajokkal, köböl való bajokkal. Szégyenem és kalodám, szívemre szotuil hazám. mégis: trónom, koronám -mégis? trónom.,
