Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-01 / 5. szám
1 SZTÁROK RAGYOGÁSA ÉS ALKONYA: A FILM ÜDVÖSKÉJE Irta: MÁRER GYÖRGY Századik születésnapja alkalmából Zukor Adolfot meginterjúvolták az újságírók. Arra a kérdésre, hogy mi a különbség a régi és az uj filmek .között, .a zemplénmegyei szegény fiúból az amerikai filmipar vezető egyéniségévé emelkedett pátriárka igy válaszolt: — Az én időmben a közönség azért áramlott a mozikba, hogy lássa kedvenc sztárjait. A személyiség volt a vonzóerő. Ma már más a helyzet, a sztá- Múer György rak dicsőségének már vége. Ma már a közönség magára a filmre kiváncsi. Azt azonban elhallgatta Zukor, hogy a sztárrendszert ő honosította meg Amerikában, ő volt az első, aki megérezte, hogy a sztárolásban van az üzlet magva, abban, hogy a szereplő művészt emberközelbe hozza a közönséghez, mintegy családtagjává teszi a nézőnek, aki mindent tud róla: hogy mik a szenvedélyei, mik a kedvenc ételei, ki szerelmes belé, hány férje (illetve felesége) volt már, ki a fodrásza, ki tervezi a ruháit, hol nyaral az idén és igy tovább. Persze, amit megtudott, az nem biztos, hogy mind igaz volt, a művész egyéniségét nagyrészt a propaganda formálta a publikum számára, már t.i.azét, aki hagyta. Az is a sztároláshoz tartozott, hogy a közönség színpadi kedvenceit vitték át a filmhez (persze jó pénzért, amit a színház nem tudott megfizetni) és igy a mozi megsokszorozta a színész vonzóerejét. És az is a sztároláshoz tartozott, hogy egyegy színészt állandó szerepkörbe helyeztek. Volt rettenthetetlen cowboy, lélektipró, démon, szende kislány, ellenállhatatlan amorózó, glamour girl, “bad guy” és “good guy”, aminek az volt a hátrányos oldala, hogy akit a közönség a neki kiosztott szerepkörben megszokott, annak azután soha az életben nem sikerült ebből kikerülnie. Ez volt a végzete pl. William Boydnak, aki bármi egyebet próbált, a közönséggel nem tudta felejtetni, hogy ő Happalong Cassidy. Az első nagy sztár az amerikai film egén Mary Pickford volt. Valójában Gladys Smith-nek hívták, Kanadában született, apja egyszerű munkás volt, aki koráin meghalt. Az anyja azonban gondoskodott kisgyermekei eltartásáról. Egyebek közt kosztosokat tartott, az egyik kosztosa színész volt és ez elhelyezte a két kislányt mint gyermekszinészeket egy vándortársulatnál. Gladys ékkor 5 éves volt. 15 éves korában már New Yorkban Belasco színházban dolgozott, egy év múlva azonban munka nélkül maradt és ekkor kezdődött moziszinésznői karrierje. Belasco adta neki a Mary Pickford művésznevet. Első film szerepét egy hatperces bohózatban kapta, ez volt a cime: Her First Biscuits. Anynyira gyerekes volt a külseje, hogy a moziba, ahol meg akarta nézni saját filmjét, nem engedték be anyai kiséret nélkül, mert a törvény tiltotta, hogy 16 éven aluliak szülői felügyelet nélkül járjanak moziba. Ez a gyerekes külső azonban nem. vált kárára, ő lett az amerikai film “Little Mary”-je, a kis göndörhaju szőke szende kislány, aki szivbizsergető, olykor könnyfakasztó szerepeket játszott és akiről a közönségnek nem volt szabad megtudnia, hogy az életben nem egészen ilyen. Gondosan eltitkolták, hogy már férjnél van, hogy Owen Moore színész felesége, a nyilvánosság előtt nem volt szabad innia, cigarettáznia, ruzsoznia a száját, szóval volt ára annak, hogy a fizetése egyre nőtt, de megérte. 1916-ban, hat évvel azután, hogy Zukorék vezető sztárja lett, már több fizetése volt, mint az Egyesült Államok elnökének, ponosan évi 104 ezer dollár. Mikor azután Chaplin fizetését heti 13 ezer dollárra emelték, ő is többet követelt és uj szerződést irt alá Zukorral, amelyben két évre 1,040,000 dollárt biztosítottak neki, azonkívül 300,000 dollár bonust, ha a filmek behozzák. Többet kapott, mint ma Joe Németh, pedig akkor a dollár sokkal többet ért. Ezt a 2 esztendőt azonban nem várta ki a Paramountnál. Megjelent ugyanis a szinen Douglas Fairbanks, akivel földrengető szerelembe esett. Első férjétől elvált és hozzáment Fairbankshez. E!z azonban más fából volt faragva, mint az első férj. Zabolátlan fenegyerek volt, nem ment abba bele, hogy a házasság titokban maradjon. Nem lehetett tehát a Kis Mary-t továbbra is úgy tálalni a közönségnek, mint egy ártatlan kis bakfist. Fairbanks apja new yorki ügyvéd volt, Ch. H. Ulmannak hívták. Doug először színész lett, majd a Wall Streeten hivatalnok, mikor azonban látta, hogy nem tud Morgannal versenyezni, elment vaskereskedősegédnek, majd egy hosszabb európai utazást tett egy teherhajón, utána jogot tanult s amikor ezt is megunta, egy szerszámgépgyárban dolgozott. Következő pályája újra a színészet lett, a Broadwayn dolgozott 13 évig s mialatt profi színész volt, egyúttal mint amatőr boxoló, birkózó, lovas, tornász és tréfacsináló is működött. 1915-ben, 31 éves korában, Hollywoodba került, itt látta meg öt Griffith, a hires rendező, amint éppen kézállást csinált valamilyen nyilvános előadáson. Max Sennett társulata éppi'ven akrobaták keresett. Griffith nyomban elküldte őt Sennettekhez, akik szintén Zukor érdekeltségében működtek. Amikor Mary Pickfordot elvette, már hires sztárként ünnepelték. Esküvőjük valósággal “királyi esküvő” volt, mindenki ott volt, aki a művészvilágban számított. Ilyen fényt és pompát azelőtt nem látott Hollywood. A fiatal házaspárt és Chaplint rögtön elcsábi-Nem, nem volt igazi szerelem csak hályogos, buktató hitem ami engedte égig nőni, fantáziám is betetőzni. És mennyi volt a szenvedés mig lazult s ledőlt a hitetés szilárdan felépített dómja, szárnyaló szép konstrukciója gyönyörtől káprázó szememnek, lánglobogtató napszivemnek —, mindkettőnket igézve, csalva, mig lávaként csapott magasba a tudat elfödött mélyéből: tőlem ragyogsz, lelkem fényétől. 9. oldal tóttá a Paramounttól a National Film. Chaplin 8 rövid börleszkért 1,070,000 dolláros szerződést kapott, Mary Pickford pedig 3 filmért 1,050,000 dollárt. De csak 3 hónapig dolgoztak a Nationalnál, ezt is otthagyták és Pickford, Fairbanks, Chaplain és Griffith megcsinálták a United Artist nevű vállalatot. Zukor emlékezéseiben azt irta Mary Pickfordról, hogy ha történetesen nem a filmhez megy, hanem a United States Steel-hez, akkor nem mozisztár lett volna belőle, hanem ő lett volna Carnegie. Annyira tehetséges volt, mindenhez értett és amit csinált, azt tökéletesen csinálta, ő volt a film üdvöskéje. Most 80 éves. Zukor egykori sztárjai közül szinte mindenki ott volt a 100 évet ünneplő diszestélyen. Mary Pickford nem mehetett el. Hoszszu idő óta ágyhoz köti őt súlyos betegsége. Fairbanks-szel 15 évig élt együtt, akkor elváltak. A végzetes szerelemből ennyire telt. (Utószó: E cikk megírása után tudtam meg, hogy a mai Magyarországon változatlanul éneklik a 150 éves magyar Himnuszt és soha senki meg sem próbálta, hogy nemzeti jellegét megszüntessék vagy hogy a szövegén változtatást eszközöljenek. Minden alkalommal, zászlók felhúzása, stb. esetén mindenki Isten nevének említésével énekli a himnuszt. A “Szózat” éneklését azonban majdnem teljesen elejtették, ami különben sem volt hivatalos nemzeti éneke a nemzetnek.) A150 ÉVES HIMNUSZ (Folytatás a 8-ik oldalról) kér számára a sorstól bocsánatot és segítséget, áldást az elkövetkezendő századok megújuló küzdelmeire. Tíz év alig múlik el s már mint a nemzet hivatalos himnuszát, imádságát éneklik szerte az országban, Erkel Ferenc ihletett dallamára. A magyar “Himnusz” valóban szinte egyedül álló a nemzeti himnuszok között. Ilyenek már akkor is voltak, de vagy a király személye előtt hódoltak s minden áldást arra kértek, vagy a maguk nemzetét állították minden más nép és nemzet fölé, vagy fegyvereket ráztak a fejük fölött, önbirálat, bünbánat, töredelem, isteni segítség kérése a nép számára egyikben sincsen. (Az Egyesült Államok “Star Spangled Bannerjének szövege is, dallama is megvolt már akkor, mint az amerikai lobogó dicsőítése, amelyet a levegőben felrobbanó bombák és lövegek védenek, de csalk 1916-ban lett nemzeti himnusszá, akkor is csak egy elnöki rendelet révén, amit a kongresszus csak 1931-ben hagyott jóvá.) Nagyszerűen írja le egy magyar iró a magyar Himnusz igazi lényegét: “Az egyetlen Európában, amely nem véres politikát hangoztat, nem személyért imádkozik és hódol, — hanem a nemzetért való imádság, elégikus multszemlélet alapján. Nem beszél minden más nemzet fölött vagy előttvalóságáról, nem kéri áhítattal az ellenség politikájának összezavarását. Ami vér és romlás van benne, az a mi népünk vére és romlása.” (Kerecsény Dezső.) Ez a magyar himnusz, amelyet a szivében és nagyon sokszor az ajkán is, magával vitt több millió magyar a világ minden tájéka felé. Ezt a Himnuszt harsogják, sokszor könnyes szemekkel a hazájukat vesztett magyarok ma is, 150 év múlva. Ma is ennek a szavaival imádkoznak egy szebb és boldogabb magyar jövőért. Szégyelem bevallani, de nem tudom : úgy éneklik-e ma is Magyarországon a Himnuszt, ha ugyan egyáltalában éneklik, kezdve az Isten nevével, ahogy Kölcsey megírta és sok millió magyar énekelte 150 esztendő óta? M*KES MARGIT: Első szerelem
