Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-01 / 5. szám
8. oldal 150 ÉVES HIMNUSZ Irta: VASVÁRY ÖDÖN A magyar nemzet imádsága 150 esztendővel ezelőtt született. Egy Kölcsey Ferenc nevű szatmármegyei kisnemes irta, mint költeményt, régies, ma már sokszor szokatlan magyarsággal. Amikor 1823 január 22-én az utolsó pontot tette a nyolc verszakból álló költemény végére, talán arra gondolt, hogy ime, egy verssel több van a szegényes magyar irodalomban. Álmában sem gondolt volna rá, hogy a költemény nemzetének imádsága lesz, amelynek szavai késő századok múlva is harsogni fognak a világ minden zugában. VaiváiT Ödön Ki volt ez a Kölcsey Ferenc? Született 1790-ben és meghalt 1838-ban. Élt 48 évet. magzatid hamvvedre”, “elsujtád villámidat dörgő fellegedben” stb. — már régen senki sem emlegeti. Az első versszak azonban örökre klasszikus maradt, méltó arra, hogy egy sokat szenvedett nép felejthetetlen s mindig megismételt imádsága legyen. Milyen ember volt ez a Kölcsey Ferenc? Valaki igy irta le: “Képzeljetek viseltes, szürke prém közt kitűnő fejet, szakáll s haj nélkül, ráncolt szemöldökkel, álomtól nehéz héjakkal, savanyu vonáskával a száj körül, oly forma alakban, mint a pultavai csatát vesztett hős . . .” Finom arcát kísértetiessé teszi, hogy balszeme állandóan le van hunyva s csak a jobb szemgolyó villog félelmetesen, —- irja egy másik valaki. LONDONI LEVÉL: Egy harmadik valaki, aki aztán igazi Valaki volt, bizonyos Kossuth Lajos nevű politikus, aki csak 12 évvel volt fiatalabb Köleseinél, igy ir róla: “Egy erős lélek, törékeny test láncai között. Tar agyát őszbevegyült kevés hajszálak lengték körül, színtelen arcán ezernyi átvirrasztott éjnek tikkadtsága ült; egyetlen szemében a nemzet minden múlt s jövő bánata tükröződik; szava tompa, mély és érctelen, mint egy siri hang, melynek monoton egyformasága csak ritkán, csak az indulat legfőbb hevében szállong alá és tompább, még siriasabb; ökölbe szorított jobbját emelve a rámeresztett szemek előtt úgy áll, mint egy tulvilági lény, kinek szellemszavát közvetlenül lelkűk leikével vélik hallani . . Kölcsey “Himnusz”-a olyan hatást gyakorolt a nemzetre, amilyenre még addig nem volt példa. Valósággal a nemzet lelkiismerete szólalt meg a nehéz veretű költeményben, amely bünbánattal ismeri be a múlt hibáit és vétségeit és (Folytatás a 9-ik oldalon) MESTERELME Irta: HALÁSZ PÉTER Koravén, bizonytalan egészségű, gyenge szervezetű ember volt, s hozzá balszemére teljesen vak. Szemevilágát erre a szemére himlőben veszítette el. Jogot tanult, de kénytelen-kelletlen gazdálkodó ember maradt, mert vagyoni körülményei arra kényszeritették. Szatmár megyének követe is lett és vezére az ellenzéki ifjúságnak. Hamarosan szálka lett a hatalmasok szemében, mint: “Veszedelmes demokrata elveket valló és népfelszabaditó” politikus. Mindig vidéken élt, Pestre csak ritkán látogatott el. Hadilábán állt korának Íróval, még a szinte prófétai tiszteletnek örvendő Kazinczyval is, akik felől az volt a nézete, hogy nem tartanak lépést a korszellem haladásával, ami alatt a demokratikus elvek terjedését értette. Nyelvezete, mint költőé és íróé, régies, csiszolatlan maradt, úgy hogy a “Himnusz” egyébként méltóságteljesen hömpölygő versszakaszaiból csak az első maradt fenn a nép ajkán, amit mindenki tud. A többit, amelyben ilyen sorok vannak: “S lettél magzatid miatt Mozgalmas hetünk volt. Végre létrejött a béke! A feltételek nem teljesen kielégitők, de a legjobb, amit Kissinger el tudott érni Párisban. Az igazság az, hogy ha Kissinger legutolsó párisi útja sikertelen maradt volna, az amerikai közvélemény mindenképpen kényszeritette volna a Nixon adminisztrációt haderőink teljes visszavonására és a szükségtelen véráldozat megszüntetésére. Most már a vietnami nép akaraterejétől függ a tartós béke. Johnson elnök még a szívbajával is élhetett volna jónéhány esztendőt, nem vitás, hogy a vietnami háború, amelynek kiterjedéséért őt okolták, nagyban hozzájárult egészségi állapotának leromlásához. Johnson tragédiája, hogy Vietnam miatt a nemzet elfelejtette, hogy elnöksége alatt a szükséges szociális reformok egész sorozatát léptették életbe. Johnson igazi kvalitásait csak az utóikor tudja felértékelni. A Supreme Court szentesítette az abortuszt. A jövőben az orvos és a páciens dönti el a magzatelhajtás szükségességét. Az egyházak erősen kritizálják a Legfelső Bíróság döntését, de leállítani nem tudják. A rablógyilkosságok, terrorhullám, utonállások megint csak bizonyítják, hogy a halálbüntetés eltörlése legyöngitette a közbiztonságot. A bűnözés terén nem sóik javulást várunk, amig a bíróságok nem az áldozatot, hanem a bűnözőt sajr - ják. Aki igazán müveit akar lenni és tájékozott a világ dolgai felől, tartson minden időben a kezeügyében szótárakat, lexikont, néhány referenciakönyvet s ha beszélgetés, vagy magányos tűnődés közben ráeszmél arra, hogy ismeretei valamely kérdésben hézagosak, ne legyen rest föllapozni azokat információért. A jó tanácsban hihetünk, minthogy Nancy Wilkinsontól származik, aki feszültséggel teljes döntő ütközetben megnyerte az angol televízió szellemi olimpiáját és az azzal járó büszke “Mastermind” címet. Magyar fordításban ez annyit jelent, hogy Mesterelme s bár tudom, hogy ez nem hangzik valami jól, a kezemügyében tartott szótárakban, lexikonokban és referencia-könyvekben sem találok megfelelőbb kifejezést. Egy esztendőn át csatázott a képernyőn a kiművelt emberfők kicsiny serege: negyvennégyen voltak az év elején, harmincöt férfi és kilenc nő s a nagy évvégi döntőre három asszony maradt a tudás arénájában, a férfiak sorra elhullottak. Nem tudom, mit szólnak ehhez a különböző női fölszabadító mozgalmak ékesszavu harcosai: valószinüleg azt, hogy a szegény, elnyomott nőknek sanyarú sorsukban nincs egyéb vigaszuk, mint a tanulás és addigaddig tanulnak, amig mesterelme lesz belőlük, ezzel is bizonyítva egyenlőtlenségüket, mert mig a férfiaknak joguk van ahhoz, hogy tudatlanok maradjanak, a kiszolgáltatott nők még ezt a luxust sem engedhetik meg maguknak. Végül tehát három asszony ütközött meg egymással — valószinüleg szintén valamiféle férfiúi praktika eredményeképpen és Nancy Wilkinson győzött. Igazán egyszerű témakörökben bizonyította tájékozottságát: francia irodalom, európai antikvitások a középkortól 1830-ig és a zene története 1550-től 1900-ig. Győzelme után szerényen megjegyezte, hogy szívesen fogadott volna néhány kérdést állattanból, növénytanból, építészetből, angol történelemből, festészetből, zeneszerzésből s ha nagyon muszáj, a sporthoz is konyit valamit N.ncy Wilkinson a háború után Cambridgeben tanított egy i eig angol irodalmat, francia nyelvet, németet, • ,-nét biológiát és kér* ikedelmi méreteket, c<- azutá;, férjé ez me .t, családanya lett és fölhagyott a tanári pályával. Azt mondja, hogy műveltségét nem kis mértékben a gyermekeinek köszönheti. — A gyermekek ugyanis szenvedélyes kérdezők — mondja — s ha az ember ki akarja elégíteni kíváncsiságukat, akkor jól teszi, ha a szakácskönyvön kivül még tart néhány könyvet a konyhában. Férjemnek is, nekem is beidegződött szokásunk lett, hogy ha beszélgetés közben felbukkan egy szó, fogalom, kérdés, téma, amiben nem vagyunk bizonyosak, akkor azonnal a szótárhoz, lexikonhoz fordulunk. A hangsúly itt azon van, hogy “azonnal.” Mert az emberek általában elhatározzák: ennek majd utánanézek. De aztán elfelejtenek utánanézni. “Ennek majd utánanézek, ha lesz időm,” valójában annyit jelent, hogy sahase tudom meg. Minden asszonynak más elképzelése van a tökéletes othonról. Nancy Wilkinson szerint a tökéletes otthon az, amelyiknek minden szobájában van egy biblia, egy sorozat encyclopédia és ráadásként Shakespeare összes müvei. És egy halom könyv a konyhában is. — Fontos az — magyarázza — hogy karnyújtásnyira legyen a tudás tárháza. Bámulatos, hogy valamilyen fontos adat földerítésére olykor tiz lépésnyi fáradságot is sajnálnak az emberek. Nancy Wilkinson egyébként bosszúsan elhárítja a kérdést: mit szól ahhoz, hogy három aszszony került a szellemi olimpia döntőjébe és a férfiak mind futásban kerestek menedéket. — E‘z a kérdés önmagában véve előitélettől terhes — válaszolja — mert ha három férfi került volna a döntőbe, akkor senki sem szól semmit. Ami engem illet: én tökéletesen fölszabadultnak érzem és vallom magam. Nők minden bizonnyal elragadtatottan figyelték Nancy Wilkinson diadalát és büszkeség töltötte el szivüket, amikor átvette a szellemi olimpia serlegét. A férfiak sem tagadhatták meg tőle elismerésüket. Hogy mit szólnak majd ahhoz, ha feleségük megfogadja a győztes hölgy tanácsait, az már más kérdés. Lexikonok a konyhában? Othelló rántáskavarás közben? Vagy ilyen kérdések: — Van elég nátriumklorid a levesben, drágám? Akarsz a hús mellé egy kis asperugó procumbens-fözeléket ? Átlag-férjeket esetleg zavarbaejti az ilyesmi. Nem véletlen, hogy nem akad közöttük egyetlen — mesterelme.
