Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-01 / 1. szám

8. oldal ITT A ROBOTEMBER! Irta: SÁGI PÁL Aki a televízión, a moziban, az egyre gyako­ribb tudományos kalamdfilimeken gépembereket lát, vagy regényekben olvas róluk, talán nem is gondol arra, hogy az utópia nem is egészen utópia: itt a robot­ember. Igaz, hogy miég csak el­enyésző, csekély számban és je­lenleg a világon mindössze 15 ezer robot működik. Hol? Mind­járt sorra vesszük. De előbb né­hány szó arról, miért hívjuk a gépembert úgy, hogy “robot” és mi az, hogy robot. Karel Gapek cseh iró az 1920-as években “RUR” címmel szociális tárgyú drámát irt, a jö­vőben játszódott, amelyben gépemberek végezték a münkát. Munka csehül: robota. Capek elhagy­ta az “a” betűt és igy nevezte: robot. A darab­nak óriási sikere volt, az egész világon játszották, mindenhová elvitte a robot szót és igy lett a gép­ember fogalma a világon: robot. A ma meglévő 15 ezer robot célja nem irodal­­mi-szöciológiai| hatáskeltés: gyáraikban dolgoz­nak, itt Amerikában is. Fejlettségük szerint a tu­domány három csoportba osztja őket: intelligen­cia nélküli robot, intelligens robot és szuperin­telligens robot. Rögtön hozzá kell tenni, hogy ész szempontjából a szuperintelligens robot sem ver­senyezhet az emberrel, mert gondolkozni nem tud. A jelenleg munkában álló robotok egyelőre mind intelligencia nélküliek, úgynevezett mani­pulátorok. Az uj év küszöbén nem szűkölködtünk esemé­nyekben. Az Egyesült Államok légi ereje újra megkezdte Észak-Vietnam bombázását. Hanoi a tárgyalások félbeszakításának lehetőségével fe­nyegetőzik. A tárgyalások sorsa már mindenkép­pen kérdéses. Úgy az amerikai tárgyalófél, mint Hanoi küldöttsége szkeptikus. Nem hisznek egy­más ígéreteiben. Egyelőre nem tudni, mikor si­kerül újra a tárgyalóasztal mögé vinni a vietna­mi kérdést. A nicaraguai földrengés megrázta az egész vi­lág közvéleményét. Managuában, a nicaraguai fővárosban többezer halottja van a súlyos termé­szeti csapásnak. A főváros épületeinek 80 száza­léka megsemmisült. A világ minden részéből ér­keznek most a segélyszállítmányok, de Managua, a tengerparti üdülőhely talán soha nem épül fel romjaiból. Amerikai viszonylatban szintén tragikus ese­mény érte a világot. Meghalt Harry Truman, az Egyesült Államok 334k elnöke. A 88 éves korá­ban elhunyt politikus nevéhez fűződik a NATO, a Marshall-tenv megalakulása. A Truman admi­nisztráció alatt történt az amerikai atombomba ledobása Hiroshimára és Nagasakira. Ekkor lé­pett Amerika a koreai konfliktusba. Tudományos téren ismét nagy események szü­lettek. Az Apollo-17 űrhajó sikeres Hold-expedi­­ciója után az amerikai űrkutatás uj fázisába lé­pett. A következő cél a Födi körül keringő űrál­lomások megteremtése. Az ország egy uj és még küzdelmesebb év előtt áll. Az Egyesült Államok külkereskedelmi mér­lege súlyos deficitet mutat. Az egyetlen, amit tehetünk, reméljük, hogy ez az év sikeresebb lesz, mint a tavalyi és ennek reményében indu­lunk el az uj évben. Egyik típusa a Syntelmann. Ezt 4 évvel ezelőtt kezdték kikisérletezni nyugatnémet kutatók. Em­beri irányítással dolgozik. A robot-mester emelvé­nyen ül. Kezéhez, lábához mozgatható emelők csatlakoznak. Az emelők mozgását elektromos jelekkel, kábelköteg továbbítja a távolabb elhe­lyezett robotemberhez. Ennek szerkezete csak­nem azonos egy emberi kézfej csontvázával. Amit a robot-mester keze csinál, ugyanazokat a moz­dulatokat végzi nagy távolságban a robot-kéz. Olyan precízen működik, hogy a cigarettát fel­veszi az asztalról és akár gyufával, akár öngyúj­tóval meggyujtja. Elszívni azonban már nem tud­ja. De nem is erre a látványos mutatványra szer­kesztették, hanem komoly feladatokat lát el. Rádioaktiv sugárzó anyagokat vagy robbanó­anyagokat lehet vele kezelni, mozgatni tisztes tá­volságból anélkül, hogy emberi kéz érintené. Ipa­ri üzemekben is dolgoznak veszélyes anyagokkal. Az emberi egészségre veszélyesek például a lak­kok oldóanyagai, az acéltárgyak edzéséhez hasz­nált cián-vegyületek pedig erős mérgek. Jóné­­hány gyár — különösen Európában — már robo­tokat, manipulátorokat használ ott, ahol ilyen anyagokkal dolgoznak, mert a védőruha, védő­kesztyű sem nyújt teljes biztonságot a munkás­nak. Az óragyárakban is kezd otthonossá válni a robot. Az ember kezeujja néha túlságosan nagy ahhoz, hogy apró alkatrészeket összeállítson. Vi­szont a szerelő-robotokat egészen kis, finom fo­gaskerekekkel látják el, ez gyorsabban, biztosab­ban, könnyebben működik, mint az emberi kéz. Ugyanennek az ellenkezője is áll. Embernek nem könnyű súlyos munkadarabokkal1, vagy forró tárgyakkal dolgozni. A gépgyárak kovácsoló üze­meiben már megjelentek az első robotemberek. Acélkarjukkal megragadják a forgó hengerekkel hozzájuk juttatott súlyos, izzó vastömböt és rá­helyezik a kövácsológép üllőjére. Sőt ha kell, a vasat ide-oda forgatják, hogy a gépkalapács ki­alakíthassa belőle a megfelelő formát. A robot erősebb, mint az ember, tehát nagyobb munka­darabokat is gyorsabban mozgat. Ráadásul az ember szemmértéke nem tökéletesen pontos, a ro­bot azonban legfeljebb másfél milliméterrel té­veszti el a vasdarab előirt helyét. Vagyis a gép­kovács az embernél precízebb munkadarabokat tud késziteni. Fejlettebb, de még mindig intelligencia nélkü­li robotok — mint például az amerikai UiNIMATE automatája — 360 művelet elvégzésére képesek. Érzékeny “kezükkel” szerszámokat is tudnak tar­tani és használni, például elektromos fúró és csa­varó gépeket, autogén vágó- és hegesztő-piszto­lyokat. Az UNIMATE hegeszt és a fémlemezekből elő­re meghatározott alakokat vág ki. Az autógyá­rakban egymáshoz hegeszti vagy összecsavaroz­za a karosszéria-darabokat. A japán Mitsubishi vállalat MR-3-ja egymás­után 50 műveletet tud elvégezni egyszeri beállí­tással: a fröccsöntőgépbe a formákat egymás­után belehelyezi, a gépet működésbe hozza, a megolvadt fémet a formákba nyomja a formát azután eltávolítja és kinyitja, szóval a gépet ke­zelő embert teljesen helyettesíti. Az intelligencia nélküli robotok nagy hibája azonban, hogy a váratlan helyzetekre egyálta­lán nem tudnak reagálni. Már a csavart sem tud­ják felvenni, ha másképpen fekszik. Tehát ahol ilyen robotot ákarnak használni, ott mindenféle mellékberendezésnek is pontosan kell működni. SÁGI PÁL Ezért foglalkoznak az intelligens-robotok ki­­fejlesztésével is. Ezek a másik fajtától lényegileg abban különböznek, hogy az emberi szemet he­lyettesítő egy vagy két televíziós kamerájuk van és vezérlő berendezésük lényegesen bonyolul­tabb: komputernek is beillik. Eddig csak néhány kísérleti példánya, prototípusa készült el. A szu­perintelligens robot esetében még nehezebb a helyzet. Ennek a munkába állítására még nagyon sok évig várhatunk. Egyelőre komputer-program­jának a kidolgozásával foglalkoznak. A szuper­­intelligens robot valóban tökéletes gép lesz. Nem­csak a tanulatlan vagy betanított munkást he­lyettesíti, hanem a magasabb képesítésű szere­lőt, sőt bizonyos fokig a mérnököt is. Ennek a ro­botnak a kifejlesztésében az amerikaiak mellett a japánok vezetnek. Dr. Masakazu Ejiri a tokiói Hitachi vállalat igazgatója ismertetett egy ilyen kísérleti gépet. Még csak egészen egyszerű, pri­mitív tervrajzokat tud olvasni, de a rajzok eset­leges hibáit is meg tudja állapítani. A szuperintel­ligens robotok mindig nehezebbek, nagyobbak lesznek, mint az ember, viszont olyan körülmé­nyek között is működhetnek, amilyeneket az em­ber védőruhában sem tud elviselni. Például a ten­gerek mélyén, ahol az ember életét a nagy nyo­más fenyegeti, a szakértők véleménye szerint: előbb-utóbb meg kell jelenni a robotnak, hogy a többezer méter mélységben lévő olaj, szén és érc­lelőhelyeket kiaknázhassák. Az ára nagyon magas lesz. Becslés szerint da­rabomként legalább 1—2 millió dollárba kerül és mivel mindig csak egyfajta munkára lehet hasz­nálni, például egy hajó, vagy egy elektromos áramfejlesztő készítésére, ez nagyon drága. A használati cikkeket, rádiót, televíziót, háztartá­si gépeket, autókat azonban majdnem mindig nagy sorozatokban, futószalagon gyártják. Futó­szalagnál az intelligencia-nélküli robotok is he­lyettesíthetik az embert. A futószalag mellett, a nyugati országokban, sokan már nem is szívesen dolgoznak, egyhangúnak, unalmasnak, lélekölő­­nek találják az ilyen munkát. Ez könnyen arra késztetheti a gyárakat, hogy a munkásokat egy­szerű robotokkal helyettesítsék. A befektetés nem túl sok, mert az ilyen gépek ára alig lesz több, mint egy munkás 4—5 évi bére. A robot általános alkalmazása még messze van, de súlyosnak látszó problémákat vet fel. Mi lesz a munkásokkal? A társadalomtudósok és ipari szervezők azt mondják, nincs ok aggodalomra. Már most folyamatban van a 4 napos munkahét bevezetése. Ha sok lesz a robot, tovább csökken a munkaidő, de bizonyos számú munkásra, em­berre is szükség lesz és ezek, valamint a munká­ból kiesők anyagi helyzetében nem hoz rosz­­szabbodást. Erről a haladó szociális intézkedések gondoskodnak majd. Annál nagyobb és előre kiszámíthatatlan vál­tozást hozhat a robot a politikába. Kevesebb lesz a munkás, kisebb lesz a szakszervezet és ki­sebb lesz politikai befolyása is. Tapasztalat mu­tatja, hogy a munkás sokkal aktívabban vesz részt a politikai életben mint például az elárusító, a bankhivatalnok és más hasonló fehérgalléros tö­meg. A politikusok a demokráciákban — Ameri­kában például a demokrata párti politikusok — a munkásokban elvesztenék egy rendszerint mel­lettük álló hatalmas tömeget. Felvetődik a kér­dés : a konzervatívabb, jobboldalibb politika kerül túlsúlyba? A szociológusok szerint nem, mert az intellektuellek, orvosok, ügyvédek, tanárok, ta­nítók és hasonló fehérgallérosok viszont egyre balfelé tolódnak a politikában és az idők pótolják a haladó politikusok mellől kidőlt munkássereget. Végeredményben azonban ha egészen cinikusak akarunk lenni, azt is mondhatjuk: mindezek az emberi, társadalmi és politikai problémák a mai nemzedékben csak felvetődnek, megoldásuk nem a mai, hanem a jövő nemzedék gondja, feladata lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents