Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-25 / 4. szám
12. oldal SZÚRJUNK?... NE SZÚRJUNK?... Irta: SÁGI PÁL Akárcsak a ping-pong-politika kezdetén állt a vita, hogy helyes-e barátkozni a kínai kommunistákkal, most orvosok orvosokkal, páciensek páciensekkel vitatkoznak azon, amiről — valljuk meg — orvos is, páciens is egyformán vajmi keveset tud: jó gyógymód-e és egyáltalában mi az akupunktúra, a kínai tüszurásos kezelés. Olvasóink között talán van már aki átesett rajta, de mondhat akármit, ő sem tudja, hogy tulajdonképpen mi az. Honnan is tudná, hiszen az orvosok sem tudják még, akik nagy kíváncsisággal tanulmányozzák. Anélkül, hogy pártjára állnék, vagy ellene szólnék, méginkább anélkül, hogy orvosi tanácsot osztogatnék, utazzuk körül egy kicsit a csoda-tűket. Az első állomás 2000 év vissza az időben, de nem kell megijedni, hamarosan visszaérkezünk a mába. Kínában és a kínai kultúrkörhöz tartozó országokban körülbelül a krisztusi időszámítás óta ismerik. Több mint 1700 éve irodalma van. Krisztus után 256-ban Huang Fu kinai orvos megírta a “Bevezetés az akupunktúrába” cimü munkáját. Huang Fu mester azt Írja, hogy a bőrünk alatt testünk minden szervét finom csőhálózat köti össze, amely egészen a mélyenfekvő szervekhez ágazik le. ő az egyetlen, aki ilyesmit állít, A nagy görög és még nagyobb arab orvosok egy szót sem mondtak, vagy Írtak erről. A modern orvostudomány szerint sincs ilyen csőhálózat, ilyen anatómiai vagy biológiai rendszer. Nincs, de ez nem jelenti azt, hogy el kell vetni egy terápiát csupán azért mert nincs meg a kellő elméleti alapja. E‘gy magyar szakember szerint: ha a kezelés hatásos, teljesen mindegy, hogy a kezelőorvos az ördögűzésben hisz vagy a baktériumok elpusztításában. Kínában, amikor modernizálódni kezdett, az uj képzettségű orvosok nyugati módra kezelték a betegeket, de a régiek továbbra is szurkálták a maguk tűit és a két irányzat vitatkozott. Mao Ce-tung forradalma után pedig nagyon zűrzavaros állapotok uralkodtak az országban és a kommunisták egyszerűen kiadták a parancsot, hogy abba kell hagyni a vitát, kezelni kell a betegeket, mindegy, hogy milyen módszerrel. Alig egy éve, hogy két amerikai tudós, Arthur Galston, a Yale egyetem professzora és Ethan Sigmar, a Massachusetts Institute professzora jelentette, hogy Kínában még mindig akupunkturáznak. A nyugati szaklapok Írtak ugyan róla, de nem nagyon hittek a két amerikainak. De amikor Nixon elnök pekingi látogatása minden tekintetben “divatbahozta” Kinát, egyszerre csak élénkké vált az érdeklődés a tűk iránt. Most már egyre többen gondolnak arra, hogy talán Amerikában is be kellene vezetni a módszert. Nem úgy, mint a régi kinai orvosok használták: nem gyógyításra, hanem a fájdalmak enyhítésére, megszüntetésére. Alighanem ez lesz a kompromisszum, amig az amerikai és nyugateurópai orvosok egy rétege elmegy. Hiszen a kinai orvosok és kinai páciensek közül sem mindegyik esküszik a tükre. A modernebb felfogású kinai orvos inkább csak azt ismeri el, hogy a tűvel való kezelés bizonyos esetekben fájdalomcsillapító, sőt műtét esetén érzéstelenítésre is alkalmas. Az ő tanácsukra vezették be a tűkbe a villamos áramot. Most pedig nézzük, mit csinál az akupunkturázó. Először megállapítja, hogy a fájdalom melyik szervtől származik. Ennek megfelelően kiválasztja a test felületén azokat a vonalakat és pontokat, amelyeken keresztül befolyásolni lehet, illetve akarja a beteg szervet. A különböző fémből készült és különböző méretű tűket beleszurja a kiválasztott pontokba. A beszúrás után hoszszabb-rövidebb ideig maradhatnak a bőrben. Néha változtatják a helyzetüket, csavarják, forgatják, vagy rezegtetik őket. A tűket meghatározott irányban és módon szúrják a bőr alá aszerint, hogy a kérdéses szervet megnyugtatni, vagy ellenkezőleg, stimulálni, vagyis ingerelni kell. Egy pekingi közlemény már tiz évvel ezelőtt azt állított, hogy akupunktúrával idegrendszeri megbetegedéssel járó fájdalmakat, arcidegbénulást és agyvérzést követő féloldali bénulást lehet gyógyítani. Ugyanakkor azonban elismerte, hogy elmeszesedések gyógyítására nem alkalmas. Az “ellenzék” fő-érve az, hogy gyógyítani semmit sem lehet vele, legfeljebb fáldalomcsillapitásra alkalmas. Neves orvos-professzorok úgy magyarázzák, hogy az idegrendszerben egy úgynevezett ellenőrző-kapu van. Ha a kapu nyitva áll, érezzük a fájdalmat, amit akármi okoz. Ez, ha becsukódik, nem érzezzük a fájdalmat. A kinai orvos lényegében azt mondja, hogy nem biztos, de a betegben mégis olyan érzést kelthet, hogy nem fáj. Amerikai és angol kórházakban kísérleteket is végeztek. Kiválasztottak néhány beteget, aki fájdalomcsillapítónak morfium-injekciókat szokott kapni. Morfium helyett azonban titokban konyhasó-oldatot tettek a fecskendőbe. Ennek ellenére a betegek az injekció után azt mondták, hogy megszűnt a fájdalom. Mi egyszerű betegek ezt becsapásnak mondjuk. Tudományosan placebo reakció a neve. A bírálók álláspontja az, hogy az akupunktúra nem egyéb, mint gyorsított placebo-reakció. Ha igy van, akkor ez a hipnózishoz hasonló. Az akupunkturás érzéstelenítés esetére mondanak is ilyesmit a nyugati orvosok. Régebben, az éteres és kloroformos érzéstelenítés bevezetése előtt egyes kórházakban, főleg Londonban gyakran használták operációhoz a a mesmerizmust, a magnetizálást. Ez a német Anton Mesmer tana, amely feltételezi, hogy az emberi szervezetben állati mágnesesség, vagyis emberről-emberre áradó delejes áram van. Feljegyzések maradtak arról, hogy a magnetizált betegek éppen úgy mint az akupunktúrával kezeltek, a műtét alatt eszméletüknél voltak, beszélgettek, tudták, hogy mi történik körülöttük és nem éreztek fájdalmat. Pat Wall, londoni professzornak az a benyomása, hogy a sebészetben a kinai tüszurásos érzéstelenítés esetén lényegében hipnózisról van szó. Bizonyítéknak tartja erre azt is, hogy az akupunktúrát a sebészetben nem alkalmazzák gyermekeken. Gyermeken ugyanis a hipnózis közismerten nem használható. Tény az is, hogy nem minden kinai reagál a tüszurásos érzéstelenítésre. Ez további bizonyítéknak látszik arra, amit Wall professzor mond: a hipnózishoz hasonló személyes gyógymódról van szó és nem az egész emberiségre érvényes általános hatásról, amilyennel a mai érzéstelenitők rendelkeznek. Viszont nem lehet letagadni, hogy ugyanakkor az általános érzéstelenítő gyógyszerek használata legtöbbször bizonyos fokú kockázattal jár. A mai nyugati orvosok legtöbbje azért igyekszik is elkerülni és ha csak lehetséges, helyi érzéstelenítést alkalmaz. Éppen ez az oka annak, hogy Nyugaton, Amerikát is beleértve, elsősorban az érzéstelenítő orvosokat foglalkoztatja legjobban az akupunktúra kérdé-Az érzéstelenítő orvosok azonban nem állnak egyedül a problémájukkal. A sajtó, a rádió, a televízió olyannyira divatbahozta Kinát, hogy az amerikai milliókon valósággal “kinafertőzés” keletkezett: ami kinai, az jó. az szép, az helyes. Az amerikai orvosra, belgyógyászra, sebészre, idegorvosra, general prakticerre sokmilliós lelki tömegnyomás nehezedik és ott áll töprengve: ping vagy pong, szúrjak, vagy ne szúrjak, az itt a kérdés ... VARÁZSSZAVAK (Folytatás a 9-ik oldalról) csákóknál és a csuvasoknál. Az “iró”-t viszont a 16. században említi először Írásban a gyöngyösi latin—magyar szótár-töredék. Elég régi a mesterségem. A “könyv” eredete homályos, valószínű valamelyik török nyelvből származik. A “toll” viszont finnugor, s már a török korszak előtt, ismertük a “róvás”-t. Magát a rovás-írást a törököktől vettük át, amikor belekerültünk a steppei lovasnomádok nagy ázsiai és keleteurópai kultúrkörébe. Rokonaink élnek ma is az Ural két oldalán — a “rokon” szó ugor eredetű. De a “nép” ismét finnugor. S amerre a nép vándorol, mindig gazdagszik szavakban s teremt maga is szavakat. Bár a honfoglalás előtt egy sereg szláv szó került a nyelvünkbe, később latin, francia, olasz, német szavak. S felvettünk európai “vándorszavakat” is, mint a “molnár”-t. Mily gazdag regénye van a magyar szavaknak, a magyar nyelvnek. Varázsigék a szavak, melyek őrzik múltúnkat és magyar örökkévalóságunkat. Minden egyes szóban ott a sorsunk és a történelmünk. Az Ázsia és Európa adta kincseket formálta át a magyar lélek, hogy a miénk legyen, csak mi értsük titkát, varázsigéjét. őriznünk kell a magyar nyelv varázslatos titkát. Ránk bízták! HUMOR BIZTOS JEL Egy new-yorki bankár információt szeretne valakitől, aki hitelt kér nála. Felhívja üzletfelét, hátha az többet tud mondani. — Ismered Smith urat? — Hogy ismerem-e? Szegény meghalt. Micsoda? — hördült fel a bankár. — Hiszen itt ül nálam az irodában! Honnan veszed, hogy meghalt? Elcsukló hangon rebegi a másik: — Szerdán kölcsönkért nálunk ötszáz dollárt... És még azt mondta a szerencsétlen, ha nem halok meg, szombatig ott vagyok a pénzzel . . . RENDELŐ Egy férfi nyit be az orvosi rendelőbe. — Kérem levetkőzni. Mi a panasza ? De mielőtt belekezdthetne, pardon, mondja az orvos, mert az asztalon megszólal a telefon. Befejezi a beszélgetést, de mielőtt a páciens újra belekérdezne, megint csilingel a telefon. — Egy pillanat. így megy ez még néhányszor. A negyedik telefonálás közben a beteg feláll és az ajtó felé lopakodik. — Hová megy? — szól utána az orvos. A legközelebbi telefonfülkéhez. TUDATLANSÁG A mama majdnem kiborul, rengeteg a munka, gond a hat gyerekkel. Az egyik kicsi felfigyel. s nem állja meg szó nélkül: Mama, én igazán nem értlek téged. Mindig kapsz kisbabát, s talán nem is tudod, hogy ezekből lesznek a gyerekek. SÁGI PÁL
