Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-25 / 4. szám

i

11. old*l

BIZALOM JELIGE — Kedves Homoki Erzsébet, nyári mulatságon megismerkedtem egy fiúval, szimpatikus, jómegjelenésü, pár hétig udvarolt, aztán megkérte a kezemet. Én már 26 éves vagyok, őszintén megmondom, hogy szeretnék férjhezmenni. Igent mondtam neki. Most már azonban megbántam. Sokat gondolkozom az egész dolgon. Társaságnak, szórakozóparineknak jó volt, de valahogyan nem tudom elképzelni, hogy bizalmas, benső kapcsolatba kerüljek vele, mint férfivel, akinek joga van hozzám, a feleségéhez. Nagyon nagyon rossz óráim vannak, mert ő folyton a jövőnket tervezgeti és olykor hamisnak érzem magam. Teljesen összezavart az egész érzésem. Látom, hogy nagyon ragaszkodik hozzám és nem tudom, hogy mit tegyek. Nem akarok fájdalmat okozni neki, de hogyan kerülhetek ki ebből a zűrzavarból?

VÁLASZ — Megértem, hogy bajban érzi magát. Ilyen laza, kuszáit érzelmekkel nem lehet belemenni egy házasságba. Szint kell vallania önmaga előtt. Vizsgálja meg a lelkét mégegyszer alaposan, hogy mit jelent magának ez a férfi. Ha valóban csupán annyi érzelem fűzi hozzá, hogy nem akar neki fájdalmat okozni, az nem elég ahhoz, hogy hozzámenjen. Ha mégis megteszi, az csúnya becsapás lenne. Akkor már inkább mondja meg, hogy meggondolta magát és szakítson vele. Ezzel kevesebb fájdalmat okoz neki, mint azzal, ha hozzámegy és akkor pártol el tőle, amikor már a felesége. De jól vigyázzon, nehogy felületesen hozzon döntést.

FÉRJ — Három évi boldog házasság után meghalt a feleségem. Azóta két év múlt el. Nagyon szerettem őt, olyan feleség volt, hogy mindenki irigyelt érte. De nem tudtam továbbra elviselni az egyedüllétet és tavaly megismerkedtem egy fiatalasszonnyal, nagyon szimpatizáltunk és feleségül vettem. Nekem kis lakásom volt. az övé nagyobb, az én lakásomat feladtam és az ő lakásában lakunk. Én magammal vittem első feleségem képét és fölakasztottam az egyik szoba falára. Második feleségem nem szólt ez ellen semmit, de azért láttam, hogy nem nagyon örül neki. Most volt első feleségem születésnapja. Életében mindig megünnepeltük ezt a napot. Visszagondoltam erre és azon a napot virágot tűztem a kép rámájába. A második feleségem emiatt nagy jelenetet rendezett, kikérte magának és ugv felizgatta magát, hogy majdnem belebetegedett. Én mindenféleképpen próbáltam csillapítani, de hiába hallgat, hiába hagyja abba a veszekedést, érzem, hogy még mindig neheztel rám. Azt szeretném megkérdezni, igazam van-e, mert én úgy gondolom, hogy jogom van tisztelni első feleségem emlékét és ezzel nem sértem meg a második feleségemet.

VÁLASZ — Nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy első felesége emlékét tisztelje és megőrizze. De határt kell tartani. Hát még a külsőségekben! Kitette a falra a fényképét, még ez is rendben van, elfogadható. Az már azonban túlzás, hogy születésnapi emlékünnepet rendez virágokkal a közös otthonban, ahol az uj asszonnyal él. Ilyesmi könnyen azt az érzést keltheti benne, hogy még mindig az első asszonyt tartja az igazi feleségnek és ő csak valami pótlék. A nők érzékenyek ilyesmiben. Könnyen bánthatja az érzékenységét, hogy ezen a módon az első feleség valósággal ott él a házban. Az ilyen hármas házasság semmiképpen sem vezethet jóra. A házasság ugyanis nem három, hanem csak két ember közössége. Zárja csöndes kamrába első feleségéről való szép és jó emlékeit. Az elhalt asszonynak azonban szép csendesen a háttérben kell maradnia. Ezzel még nem sérti meg az emlékét, viszont nem okoz zavart második házasságában. A

második feleség nem élhet az első árnyékában.

* * *

BARÁTNŐK. — Kedves Erzsébet, legyen szives, döntse el a vitánkat. Azon vitatkozunk, hogy sértő-e a nőre, ha egy férfi nézegeti és rá kell-e szólni ilyenkor vagy nem.

VÁLASZ A kérdést több oldalról kell nézni. Kedjük ott, ami a leglényegesebb: álszenteskedik az a nő és nem természetes, aki azt állítja, hogy nem örül annak, hogy tetszik valaki -GÖRBE TÜKÖR:

AZ UJ NIXON-ADMINISZTRÁCIŐ

Nixon elnök nemrég bejelentette, hogy uj kormányával még szorosabb kapcsolatot fog tartani, mint a régivel. Az elmúlt négy év során az elnök csak néhány Fehér Ház-beli tanácsadót vont be közvetlenül munkájába.

Most persze már mindenki elfelejtette, de Nixon négy évvel ezelőtt, amikor első Ízben választották az Egyesült Államok elnökévé, már tett ilyen kijelentést. Amint mondta, nemcsak a kormány tagjaival alakit majd ki szorosabb kapcsolatot, hanem még a miniszterek feleségei is részt vesznek a tanácskozásokon, hogy jobban megértsék a kormányzás gépezetének működését. Akakkoriban a sajtó bő tálalásban hozta ezt, sőt fényképeket is közöltek Nixonról, aki miniszterei és a miniszterfeleségek társaságában ült egy óriási asztalnál.

De röviddel ezután Nixon még a férjekkel is megszakította a kapcsolatot.

A miniszterek mindebből nem csináltak különösebb gondot maguknak, de a feleségek zúgolódása nem csitult.- Amikor a férjem miniszter lett — mondta az egyik feleség nekem, — azt hittem, hogy éjfélig fog dolgozni a hét minden napján. De mi történt a valóságban? Mindennap pontosan öt órakor már otthon volt, s még a hét végén sem volt hajlandó elhagyni a házat.

— Értem, értem, de hol itt a probléma?

A férjemnek, valahányszor hazajött, az volt az első kérdése: nem keresett telefonon az elnök? Mindig azt kellett válaszolnom: nem. Ez-CSEPELI SZABÓ BÉLA:

A Földgömb arca

A Föld: emberfej alakú.

Erős, férfias, érdes.

Vascsontu, őserdőhaju, de jaj, az arca összetört, — a Földgömb arca véres.

A Föld: remek asszonyi fej.

Jól formált, finom metszet, de nézz az ég tükrére fel:

A Földgömb csupa sebhely, s hajában tűzvész reszket.

A Föld: gyermeki koponya.

Még lágy mezőktől fénylik de nyilt teraszos homloka,

már alvadt vértől kavicsos, már véresen sötétlik.

Ó, ember, emberi világ, mikor változol végre igazán bölcsre, szépre,

mikor hajolsz meg mélyen, hogy megmosd sebzett homlokod — a véres arcú Földgolyót — az ég tiszta vizében?

nek. A tetszés minden nőnek legyezgeti a hiúságát. Ez örök és általános női tulajdonság, nem kell szégyellni, nem kell letagadni. No mármost a nézés. Ami a nézést illeti, attól függ, hogy milyen. Lehet kedves, jóizlésü és lehet otrombán tolakodó. Egy nő csak örülhet annak, ha egy férfi kedvesen ránéz és tekintetéből látszik, hogy tetszik a nő, de tovább megy, ez nem sértő. Természetesen más a tolakodó aszfaltbetyár, aki szemtelenkedik. De rászólni sem erre, sem arra nem helyes. Az elsőre azért, mert a nézésével nem sértett, a másodikra pedig azért nem tanácsos reagálni, mert az aszfaltbetyárt további tolakodásra buzdítja minden szó, akármilyen elutasítóan, akármilyen szigorral szólnak rá, sőt a végén még durva szavakkal is inzultálja áldozatát. Az ilyen csirkefogót nem szabad szóra méltatni.

után általában a gyerekekhez fordult: nem szeretném, ha bárki hozzányúlna a telefonhoz, amíg itthon vagyok. A Fehér Ház minden percben hívhat.

— Valahányszor telefonálni akartunk, le kellett mennünk a boltba. Amikor megszólalt a telefon, a férjem felugrott, felkapta a hallgatót: parancsoljon elnök ur! Legtöbbször anyám hivott bennünket, s ilyenkor a férjemet kis híján megütötte a guta.

— Ó, szörnyű ideges hangulat lehetett a házban — mondtam.

— A férjem hónapokig ette magát emiatt. A helyzet végül olyan rossz lett, hogy magam kérdeztem tőle: miért nem hívod te az elnöködet?

— Igazad van, telefonálok neki. Felvette a kagylót, a tudakozót hívta, kérte a Fehér Ház számát. Ezután ismét tárcsázott.

Az egész család lélegzet-visszafojtva figyelte a fejleményeket.

— Az elnökkel akarok beszélni — mondta a férjem a telefonba. Ezután kis szünet következett, majd a férjem ingerülten szólt a kagylóba: persze, természetes, hogy fizetem a hivást. Most egy másik emberhez kapcsolták, aki lebetüztette vele a nevét. Ezután beosztása után érdeklődött. Megmondta, hogy miniszter. Ennek már lett némi foganatja, mert egy újabb emberhez kapcsolták, aki azt válaszolta neki, hogy az elnök nincs bent. Természetesen hazudott az illető, hiszen percekkel azelőtt láttuk a TV-előadásban az elnököt a Fehér Ház ovális termében.

— A férjem azt mondta: sürgős dolgom lenne az elnökkel, a minisztériumom hatáskörébe tartozó fontos ügyről akarok vele szót váltani. A másik végén azt felelték erre, várjon egy kicsit. Nem sokkal később megérkezett a válasz: a férjem láthatja az elnököt a jövő vasárnapi, fehérházbeli ima-reggelin.

— És ez volt az utolsó alkalom, hogy a férje látta az elnököt? — kérdeztem a nejtől.

— Nem, épp a múlt héten láttuk — pontosan három évvel később.

— Épp a Rockefeller-központban intéztük a karácsonyi bevásárlást, és kikkel találkozunk? Nixonnal és a feleségével. A férjem gondolt egyet és átnyomakodott az elnököt körülvevő detektívek gyűrűjén. — Üdvözlöm, elnök ur! — kiáltotta.

— Nixon feléje nyújtotta a kezét. — Maga hova valósi ? — kérdezte tőle az elnök.

Washingtonba — felelte a férjem.

— És? — szólt az elnök —, mit szól a Red Skins multheti meccséhez?

Még mielőtt a férjem válaszolhatott volna, az elnök továbblépett.

— Lefogadom, ez olyan élmény volt, amit önök ketten soha nem felejtenek el — mondtam az aszszonynak.

Igen, bizonyára. A férjem azt mondta, soha nem fogja megmosni ezután a jobb kezét.

Art Buchwald