Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-18 / 3. szám
12. oldal FEDÁK SÁRI BOKÁJA Irta: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Lapunk minapi számában a sok érdekes közlemény között rábukkantam az egyik érdekes cikkre, amelyik külöinösen felkeltette az érdeklődésemet. Bodony Böske irta, a elme: “Levél egy női bokáról.” “Női boka”! . . . Vérpezsdítő, bizsergető ... Ez kell a magyarnak! “Női boka!” Szivringató, szívderítő. . . . Odakint dermesztő hideg tombol. Harminc mérföldes szélvihar süvít. Én meg a finom meleg szobában himbálódzom a nagyapai hintaszékben és élvezem a szellemes írást a “női bokáról. Csontot, velőt, szivet-lelket melenget. . . . Kiesik az újság a kezemből. Elbóbiskolok és szépeket álmodom régesrégen múlt időkről, az egykoron megcsodált női bokákról. “Táncot jár a múlt. Felujulnak a homályba hullt szavak, szépségek, száz elhiilt, forró semmiség.” álmodozom. Felpattanok az Istenajándékozta varázsszőnyegemre és visszarepülők a múltba. A NŐI BOKA TEMETŐJE súlyos fejtörést okoztak ezek a hires bokák. Elmesélem. Közel hetven esztendővel ezelőtt Beöthy László korának szinljázfejedelme úgy határozott, hogy a Király Színházat a János vitézzel nyitja meg Fedák Sárival a címszerepben. Fedák Sári átlapozta a szerepét és csak ennyit mondott: — Naiv mese — és elutazott a Tátrába. Amikor visszatért, megkezdődött Fedák puhitása. — Ki szerezte a darab zenéjét? — kérdezte Zsazsa. — Kacsóh Pongrác — válaszolták. — Hát az meg ki? Sose hallottam a nevét! — Kacsóh Pongrác a Tavaszmező utcai gimnázium matematika tanára. — Mit irt eddig? — kíváncsiskodott Zsazsa. — Tudományos müveket az elektromos rezgésről. Fedák hápogott, hümmögött. — Remeik a szereped — biztatta Rákosi Szidi. A te szilaj merészséged diadalmaskodni fog ebben a darabban! Bákonyi Károly, a librettists még azzal is megpaprikázta Zsazsa meggyurását, hogy közölte: — Kukorica Jancsi lebegő, libegő gatyában, János vitéz meg huszáros csizmábaín jelenik meg a színen. Fedáknak se kellett több. így kiáltott fel: — Borzalom! Borzalom! Hát csak nem képzelik, hogy én gatyát húzok fel, meg rámás csizmába szorítom a bokámat!? A bokák . . . Igen! Igen! Ezek a világhíres bokák okozták a bonyodalmat. Fedák ugyanis a trikós szerepeket kedvelte. A feszes, hajszálvékony trikóban maradéktalanul tündökölt szoborszerű alakja és megmutatkoztak a fenséges bokák. .. . Száz szónak is egy a vége. Végül is engedett Fedák és 1904. nov. 18-án bemutatták a János vitézt. A premieren fergeteges taps fogadta Zsázsát, amikor a színpadra lépett és éleset pattintott karikás ostorával. .... A “bokamentes” János vitéz elindult a világsiker utján. KÉT EMLÉK Sátoraljaújhelyen, hetedikes gimnazista koromban már nemcsak Verne Gyulát, meg Vas Gerebent olvastuk, hanem Zolát, Wedenkindet meg Arcübazevet is. Nemcsak Arany János “Ágnes asszonykát szavaltuk, hanem mohón habzsoltuk Adyt, Vajda János, meg Reviczky Gyulát. A női (Folyt a 15. oldalon) Dr. FABIAN SÁNDOR TORONTÓI RIPORT: A "ROYAL WINTER FAIR" Irta: SZÉKELY-MOLNÁR IMRE Messze-messze szállók. A varázsszőnyeg túlteljesíti a normát. Szédítő sebességgel egyszerre 100 esztendővel száguld visszafelé. Száz év ... Jaj, jaj! a tumér, a rokokó, a krinolin korszaka. Az “abronccsal” kiszélesitett hajdani hosszú szoknyák eltakarták, eltemették a leggyönyörűbb bokákat. Erzsébet királyné a nyolcvanas évékben hármasszoknyát viselt. Divatot teremtett. Blaha Lujza szoknyája is a pádimentumot seperte. A Népszínházban láttam. Még a cipellője se látszott ki a szoknyája alól. De ... mi történik? Eigyik pillanatban, amikor dalra nyílik ajka: “a nemzet csalogánya” izegve, mozogva kidugja a lábát a szoknya sötétségéből, s kikandikálnak a remek bokák és igy énekli csábitón, csengőn, csalogatón a huncut nótát: “így csinálunk, úgy csinálunk, — Isten tudja, hogy csinálunk?—Van már annak ezer módja minálunk... A kilencszázas évek elején Fedák Sári is hoszszu szoknyában pompázott. Ezt bizonyítja az országszerte, városban, tanyán és faluban énekelt, fütyörészett népszerű sláger: “Fedák Sári libája beúszott a Dunába, — Két tőt lépett utána: — Sáros lett a Fedák Sári fehér alsószoknyája.” . . . Ebben a női bájakkal zsugori világban csaknem kiugrott koplalásra kárhoztatott szemünk, amikor az autóbusz-, meg a villamosmegállónál lestük, hogyan helyezi a hölgy a lábát a lépcsőre és miként kerül napfényre az izgalmas boka . . . . . . Újabb divat: a textilt olyan szűkre, szorosra varrják a boka körül, hogy szegény nők járás helyett csak tipegnek. Pikáns rímet faragnak róla: Ezt a szoknyát úgy hívják, hogy “bukj el szoknya, s mindaz, aki ily szoknyában jár: előbbutóbb elbukik az már. ... Mi következik még? Nadrág. Nadrágszoknya. Megannyi: boka-temető. BONYODALOM FEDÁK SÁRI BOKÁI KÖRÜL Fedák Sári büszkélkedhetett a maga idején a földkerekség legformásabb, legtökéletesebb bokáival. Ezt a “történelmi tényt” mindenki tudja, aki figyelemmel kiséri a női bokák tanulmányát. Azt azonban kevesen tudják, hogy milyen A múlt ködéből rámtör az emlékezés. Évről-évre kijárok igy tél kezdetén a Royal Winter Fair kiállitásaira. Elnézem, hogy mit fejlődik évrőlévre ez a hatalmas gazdag ország, mert a mezőgazdasági kiállítás és az ott látható termékek mutatják legjobban Kanada arcát. Az idén különösen nagy ünnepet jelentett a Winter Fair, mert félévszázados jubileumához érkezett el. Immáron ötven esztendős múltra tekinthet viszsza, s valóban látványosságban vert minden eddigit. Ez a kiállítás a legfontosabb mezőgazdasági jellegű eseménye Kanadának, — amely lassan egyre inkább nemzetközi jelleget is kapott. Milyen csodálatos és szinpompás volt a virágbemutató és a tenyészállatok felvonulása. De láthattuk ott a legújabb autótípusokat, rendeztek főzőbemutatót is a háziasszonyok oktatására. Természetesen a világ egyik legfontosabb mülovas eseménye a Royal Horse Show volt a kiállítás fénypontja. Minden nap, amíg csak a kiállítás tartott valamilyen formában szerepeltek azok a csodálatos kanadai paripák. Volt díjlovaglás, az ügetőversenyeken óriási közönség volt, de a régi határok, a pionír korban használt instrumentumok látványossága külön büszkévé tette a látogatókat, hiszen őseik emlékét tisztelték meg ezzel. Olyan nagy volt az idei kiállítás vonzása, hogy több mint háromszázezren voltok csak Amerikából megnézni. Egyik legnagyobb esemény természetesen a lóugratás volt. Lovasok jöttek Mexicoból, Amerikából, Argentínából, s feltűnt, hogy még azelőtt, különösen a délamerikai lovak bizony gyönge felépítésű állatok voltok, amelyek hamar kidőltek, most mindegyik jól bírta az iramot és a lovasok szép trófeákat nyertek. A lovasok között az idén sok volt a nő, s előretörésüket az bizonyítja a legjobban, hogy a díjugratás legnagyobb trófeáját Liz Ashton nevezetű hölgy nyerte, megelőzve az olimpiai rekordereket, akik erre az alkalomra mind nyeregbeszálltak. S ha már a lovakról Írunk, akkor külön fejezet illeti meg az RCMP (Royal Canadian Mounted Police) lovasbemutatóját is. Ők mindennap résztvettek egyforma fekete lovakon, mindegyiknek zászló volt a kezében és szűnni nem akaró taps közepette impozáns lovasparádét mutattak be. Különösen tetszett, hogy a lovak zenére táncoltak. Nekik volt a legnagyobb sikerük. Az amerikai lovasokat Némethy volt magasrangú huszártiszt tanította be, s igy hát mi magyarok is képviselve voltunk Némethy által és résztvettümk ezen az ünnepi kiállításon. Nem lenne ez a beszámoló teljes, ha nem említenénk Steve Roman nevét, aki nagy barátja a magyaroknak. A Felvidéken született, s hihetetlen szorgalommal és tehetséggel nagy vagyont szerzett. Különösen az állattenyésztés terén ért el maradandó sikereket. Tenyészállatait most is szépen díjazták, s ezzel kapcsolatosan érdemes megimi, hogy már többszáz tenyészállatot, tehenet vásárolt tőle Magyarország, amellyel fel akarják javítani az otthoni állományt. S aki belefáradt a lovas sportok szemlélésébe, az megnézhette a kutyakiállitást, ahol nagy számban előretörtek a magyar pulik, a vizslák, a kuvaszok és a komondorok. Sok szép dijat nyertek az őstermelők is, akik között nagy számmal voltak magyarok is Delhi környékéről, ahol a föld minősége alkalmas gyümölcs, zöldségfélék termesztésére. Szemkápráztatóan szép volt ez a kiállítás is, mind megannyi bizonyságául szolgált annak, hogy milyen gazdag föld Kanada és boldog lehet, akit erre a földrészre hozott a sorsa . . . Ssikaly-Molnás Imr*