Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-21 / 25. szám
14. oldal ÉP TESTBEN ÉP LÉLEK Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Annyiszor hallottak már ezt a mondást emlegetni: “Ép testben ép lélek”, hogy állítását elfogadjuk, pedig sajnos, csak féligazságot fejez ki, különösen, ha Istenhez való viszonyunkra vonatkoztatjuk. Amig egészségeseik vagyunk, amig nincs semmire szükségünk, megfeledkezünk az IJrról és csak akkor fordulunk könyörögve Hozzá, ha kétségbeesetten szenvedünk és a nyakunkon a hurok. Azt mondják, azok közt, akik megtértek és az Ur odaadó hívei lettek, nagy számban voltak betegek, akik valamilyen gyógyíthatatlan kórban szenvedtek, akik bénán, tolószékre voltak ítélve, vagy ágyban sínylődtek és eszükbe jutott Szent Péter mondása: “Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom néked. A Názáreti Jézus nevében kelj fel és járt!” Határozottan állíthatom, hogy ez nem puszta fanatizmus vagy tévhit, mert tanúja voltam, hányán gyógyultak fel ima átal azok közül, akiket személyesen ismerek. Egy hölgy rákbeteg volt és úgy felépült, hogy nyoma sincs testében a kórnak, egy másik ismerősöm, egy fiatalasszony, polió folytán megbénult, két évig tolószékben sínylődött, akkor egyszerre azt hallotta, hogy az Ur szólítja: “Kelj fel és járj!” Feltápászkodott és hazatérő férjének legnagyobb meglepetésére fel-alá stált a szobában. Mindez megtörtént, ima által. Viszont az is igaz, hogy édesanyám és én egész nap imádkoztunk, neki mégis mennie kellett, mert eljött az ideje és mert Isten magához szólította. Ezek nagy titkok és ezekre senki sem tud válaszolni. Oral Roberts mindig mondja, hogy nem birja megérteni, miért van az, hogy egyesek felgyógyulnak imája által, másokra viszont nem hat ez a gyógymód. Sokan azzal érvelnek, hogy ezeknek nem volt elég erős a hitűik. Viszont egy közeli barátnőm, aki életét adta volna Krisztusért, mérföldőket hajtott félholtan, hogy eljusson abba a városba, ahol Oral Roberts istentiszteletet tartott, és mégsem gyógyult fel gyógyíthatatlan betegségéből, — néhány hét múlva meghalt. Talán éppen mert hite olyan teljes volt, hogy már nem volt szüksége arra, hogy tovább időzzön ebben az árnyék világban. Viszont nem minden betegnek van ereje imádkozni. Ha kínjaink elviselhetetlenek, keserűség, fájdalom fojtogat, szinte elkerülhetetlen, hogy fel ne lázadjunk Isten ellen, aki szerintünk ezeket a kínokat ránkszabta. De ilyenkor elfelejtjük, hogy ördög is van, és hogy “az ördög nem alszik”. Ezért már megtanultam, hogy szenvedés esetén lerázzam magamról a bilincsekbe verő depreszsziót és igyekezzek minden erőmmel Krisztusba kapaszkodni, mint az a szenvedő asszony, aki halála előtt, amint hörögve, küszködve kapkodott a lélegzetért, hálát mondott Krisztusnak, valahányszor egy kis levegőt kapott. A fő az, hogy soha el ne veszítsük Belé vetett hitünket. Oral Roberts elmondja, hogy egy vak leány, akit kutyája vezetett, hogyan utasította vissza valaki segítségét, magyarázva, hogy neki vezetőjére kell biznia magát, különben az rossznéven venné bizalmatlanságát. Mikor az illető megkér-ÓHAZAI NÉPSZOKÁSOK: PÜNKÖSD! KIRÁLYNÉZÉS Pünkösd hétfőn virradatkor a paraj d-sófalvi hegyek között hat kislány és egy 'kisfiú siet . . . Mindegyik ház előtt megállnak. Elől a király, fő ékessége a csúcsos fehér papirsüveg, széle lekanyarodik a nyakra, elöl szentkép díszíti, és csúcsáról körös-körül lelógnak a piros, zöld, rózsaszín selyempapir-szalagok, szinte takarják az arcát. Kezében fakard. Öltözete ing és mellény, fehér pantalló és csizma. Mellette a királyné, lebontott haját fátyol és mirtusz- vagy élővirágkoszoru díszíti, mint a falusi menyasszonyokét. Ruhája szőttes ingváll, aranyzsinóros piros mellény, bő szoknya, fehér kötény és csizma. Vállán kis táska az ajándékoknak, amit a köszöntésért remélnek. A királyi pár mögött áll a kisnyoszolyó, ő a legkisebb. Ezután következnek párban a többi lánykák, öltözetük mint a királynéé, csakhogy nincsen fátyoluk, ellenben van haj szalagjuk, piros, fehér, zöld, rózsaszín, mindegyiké más, és a csokrukat olyanképpen kötik, hogy párban állva a jobb oldaliaké jobbra, a bal oldaliaké balra legyen, és jól lássák. Ugyanígy tartják zászlóikat, körülbelül 45 fokos szögben jobbra, illetve balra hajlítva. Fehér abrosz van felesbe ráteritve a farudra, az abrosz szélén csipke, a közepén pedig szabályosan elrendezve hat színes szalagcsokor, a rúd csúcsán bazsarózsa-cokor é hosszan lelógó szalagok. Nyilik a ház ajtaja, vagy az ablaka, és az ébredő házbéliek ősi-szép virágénekeket, pünkösdköszöntő éneket hallanak: Heti fohász Uram, Te két főparancsot adtál nekünk: szeressük egymást és szeressük embertársainkat. Milyen könnyű is megtartani az első parancsot és szeretni Téged, aki magad vagy a jóság és szeretet. De milyen nehéz sokszor megtartani az emberszeretet parancsát. Pedig minden ember a Te gyermeked és mi mindnyájan testvérek vagyunk. Add uram, hogy erről ne feledkezzünk el soha. Te légy a példaképünk, aki életed adtad a mi megváltásunkért, ne pedig Kain, aki kioltotta testvérének életét. Ezért imádkozunk ma Hozzád. Ámen. Hess páva, hess páva, Császári»* pávája! Ha én páva volnék, Jó reggel felkelnék . . . Folyóvízre mennék, Gyöngyharmatot szednék, Szárnyam csattogtatnám, Szép toliam hullatnám. Szép leány felszedné, Kalapjába tenné Az ő édesének Bokrétába tenné. dezte, hogy honnan tudja a kutyája, mikor mehet át az útkereszteződésnél, hiszen kutyák nein ismerik a színeket, azt felelte: “Nem tudom, honnan tudja, de én rábízom magamat”. Annyiszor találtam vigaszt Ravasz László betegségről irt soraiban: “Némelyek azt hiszik, hogy a betegség büntetés. Sokszor halljuk az ilyen ember panaszát; nem vétettem senkinek semmit, mégis ilyen nagy fájdalmak jöttek énreám . . . Erre pedig nincs más felelet, mint álmélkodva meglátni a betegség második célját, a próbatételt. Isten kiválaszt némelyeket, sokakat és betegséget bocsát rájuk. Majd igy imádkozik Ravasz: “Jóságos Istenem, add vissza drága kincsemet, elveszett egészségemet. Végy ki engem nyoszolyámból, mint egy sírból s add meg nekem az életet, mint uj, ingyen ajándékot. Hálásabb leszek érette, hűségesebben szolgálok Neked s mindenestől fogva a Te dicséretedre szentelem . . . Lelkem élő hittel fogózzék bele a Kereszten érettem szenvedőbe, s értsem meg, hogy minden kinja az én vigasztalásom és sebeivel gyógyulok meg . . . Hordozzom testemben az Ur Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható legyen az én halandó testemben. Én Uram Jézusom, légy velem, mikor mindenki elhagy és mikor senki sem segíthet rajtam. Te légy az én segedelmem, menedékem, reménységem, és megtartásom. Ámen.” A pünkösdi rózsa Kihajlott az útra, Gyere be, viola, Szakassz egyet róla! / Én már szakasztottam, El is szalasztottam, De még szakasztanék, Ha jóra találnék, Ha jóra, ha szépre, Régi szeretőmre . . . Hess páva, hess páva, Királyné pávája! * * * Ludjaim, ludjaim, Tizenketten vagytok, Mind a tizenketten Hófehérek vagytok. Elhajtottam ludam Szentgyörgy közepébe. Elküldtem uramat Ludam eleibe. Ludam, gyere haza, Uram vesszen oda! . . . Ő se vesszen szegény, Mert jó pipás legény. Jó lesz komondornak . . . Kemence-buvónak . . . Hess páva, hess páva, Királyné pávája! Megmosolyogják a huncutkodó virágéneket a házbeliek, de az ajándékról sem feledkezhetnek meg. A háziasszony vagy a gazda kiált : — Király! Erre a kisfiú odamegy, átveszi az aprópénzt és a királyné táskájába csúsztatja. A kereseten eolsztoznak a játék végén. A király rigmussal búcsúzik a háziaktól: Köszönöm alásan Hogy igy ellátónak Hogy engem semmivel El nem bocsátónak! És ballag a csapat szertartásos szép menetben, a következő házakba, és a szomszédos falvakba. És hagyományosan, az első harangszóig hangos az utca énekszavuktól. * * * Volly István
