Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-21 / 25. szám
11. oldal HOMOKI ERZSÉBET ] LELKI KLINIKÁJA ASSZONY JELIGE. — Kedves Miss Homoki, 21 évi házasság után a feleségem elhagyott epgem. Fiatalon nősültem, 21 évig a legjobban éltünk, sokat dolgoztam, de vettem egy kis családi házat, szépen berendeztem, a feleségem najy tisztaságot tartott és nagyszerűen főzött. Két éyvel ezelőtt belekeveredett egy szektába ahol a»t tanították, hogy a földi szerelem bűn, ezért nem akart velem házaséletet élni és pár hónap múlva elment Winnipegbe a szektásokhoz. Én nagyon magányos voltam egyedül a házban, eladtam a házal és beköltöztem a városba, nagy házba ahol mégis emberek között vagyok. Itt rögtön megismerkedtem a szomszéd csinos özveggyel és miután én még csak 47 éves vagyok és a test kívánta a magáét, jóba lettem vele. Nagyon jól éreztük magunkat egymással, nem költöztünk össze azonban mindig nála voltam, ott vacsoráztam, jóizü magyar konyhát tart, finom ételeket főzött és minden héten hazaadiam annyit amenynyi a háztartásra kell, hogy ne legyen rám kiadása. Azt nem mondtam meg, hogy nős vagyok. Két héttel ezelőtt, amikor munka után vacsorához érkeztem, nagy veszekedéssel fogadott, hogy becsaptam őt, Winnipegből levelet kapott, amelyben a feleségem megirla neki, hogy én nős vagyok ss mind a ketten el fogunk kárhozni. Nem tudom honnan tudta meg a feleségem az egészet és miért irt neki, amikor ő úgyse akar velem lenni. A baj vége az, hogy az özvegy elkergetett, most megint nincs senkim, nincs asszony, nincs aki főzzön rám. Mit tegyek kedves Miss Homoki, én nem vagyok hibás. VÁLASZ. — Abban minden esetre hibás, hogy titokban tartotta nős voltát. Mert hiába nincs ott a felesége, a törvény szerint maga nős és az özvegy bizosan arra gondolt, hogy majd elveszi. Sohasem tanácsolok válást, jogi tanácsot sem adok, különben sem ismerem a kanadai házassági törvényeket. De azt hiszem, ha a feleség megtagadja az együttélést a férjjel, már két éve elhagyta és nem tér vissza, akkor nincs akadálya annak, ha a férj válni akar. Gondolkozzon ezen, beszéljen ügyvéddel, aztán cselekedjen, rendezze a házassági állapotát. Biztosan talál harmadik nőt, aki éppen olyan jól főz, mint a felesége vagy a csinos özvegy. MAGYAR HÁZASPÁR. — Kedves Erzsébet, 5 éve, hogy Amerikába érkeztünk két kisgyermekünkkel. A múltkor lettünk állampolgárok. Nagyon hálásak vagyunk, hogy annyi sok baj után uj hazánk van. Az emberek itt nagyon jószivüek, az elején mindenben segítettek nekünk. Mar* majdnem mindent megszoktunk és beilleszkedtünk az uj környezetbe. Vannak mégis dolgok, apróságok amelyeket szivből megszokni nehéz. Például a. köszönés. A mi környékünkön nincsenek magyarok, amerikaiak között élünk. Folyton csak how are you és rá a visszaköszönés, hogy fine. Ez olyan gépies, hogy nem jöhet szivből, hiszen nincs mindig mindenki jól, finomul, néha rosszkedvű valaki vagy valami baja, bánata, bosszúsága van és akkor is csak azt mondja, hogy jól van, finomul van. Hol itt az őszinteség? VÁLASZ. — Ebben a megszokott köszöntés-váltásban valóban van valami sablonos, de közelebbi barátok, ismerősök másként is köszöntik egymást ,ezt maguk is megfigyelhették. Egyébként még hozzáteszek valamit. Ismerek egy ősrégi spanyol bölcstől származó mondást. Azt idézem. Ha a barátod kérdezi hogy vagy és bajod van, akkor is mondd azt, hogy jól vagy, mert a barátod örül ennek. Ha az ellenséged kérdezi, hogy vagy és bajod van, akkor is mondd azt, hogy jól vagy, mert az ellenséged dühös emiatt. NŐ JELIGE. — Kedves Miss Homoki, előbb leirom azt ami történt és azután tanácsot kérek. Két és fél évig voltunk jóba. Én hűséges voltam hozzá és biztos voltam abban, hogy ő sem csal meg. Egy hónappal ezelőtt, csütörtöki napon azzal búcsúzott, hogy weekenden nem találkozha-A tunk, mert pénteken háromnapos útra megy a főnökével. Ez máskor is megtörtént. Nem tartottam furcsának az üzleti utat weekenden miután a vendéglői szakmában dolgozik. Pénteken délben telefonon felhivolí egy női hang. Ha látni akarom a barátomat a főnökével, akkor siessk autón ebbe meg ebbe a szállodába, megadta a címet, az útirányt és letette a kagylót. Nagyon bántott a dolog. Végül kocsiba ültem, 4 órai vezetés után érkeztem oda. Bementem a szálloda lobbyjába és ott láttam a barátomat egy nővel táncolni. Ő nem vett észre engem. Megtudtam azt is, hogy egy szobában laknak, mint férj-feleség irták be magukat a vendégkönyvbe. Hagytam neki egy cédulát, hogy többé ne merjen hozzám jönni. Beültejn a kocsiba és indultam haza. Már majdnem New Yorknál voltam, amikor defektet kaptam. Az izgalomtól és a 8 órai vezetéstől úgy ki voltam fáradva, hogy nem volt erőm kereket cserélni. Kiálltam az ut szélére és az ülésben elaludtam. Éjszaka ébresztett fel egy férfi, aki aztán kereket cserélt nekem. Odaadtuk egymásnak a telefonszámunkat, ő másnap felhivolí, később többször együtt voltunk vacsorázni és most megkérte a kezemet. Szimpatikus ember, de számomra szerelmileg keveset jelent. Viszont, ha férjhezmennék hozzá, akkor hamarabb elfelejteném a másikat, miután be kell vallanom, hogy nagyon fáj az elvesztése, ez nagy seb. Kérem a sürgős válaszát, hogy javasolja vagy nem javasolja ezt a házasságot. VÁLASZ. — Nemcsak, hogy nem javasolom, hanem lebeszélem róla. Szerelmi sebet nem lehet házasság-tapasszal egyógyitani. Ha férjhezmegy valakihez, akit nem szeret, attól még nem felejti el azt a másikat. Várjon. Kutyaharapást a szőrivel: jön majd az uj szerelem és az fogja elfeledtetni a régit, nem pedig egy elhamarkodott házasság. KÜLT ÚkÉHSÉG FÉRFI SAROK: FÉRJ-JELÖLT E történetnek két szereplője van: Ganál Jenő és Boriska. Történetük ott kezdődött, hogy néhány hónappal ezelőtt Ganál Jenő helyet foglalt a Second Avenuei Gasztroláb Étterem asztalánál, és megállt előtte Boriska, a pincérlány. Ganál megrendelte az ebédet ,majd a fizetéskor megjegyezte: — A leves viz volt és a galuska hideg. A húsról csak azért nincsen véleményem, mert nem volt elegendő ahhoz, hogy megizlelhettem volna. Huszonöt cent borravalót adott a lánynak, és lehangoltan távozott az étteremből. Másnap azonban ismét megjelent, előző napi asztalához ült, húslevest rendelt és sertéspaprikást galuskával. Megebédelt, majd szólította Boriskát: — Felismertem a tegnapról megmaradt levest és paprikást — mondta Ganál. — A galuska ugyanolyan hideg volt, csak keményebb. Huszonöt cent borravalót hagyott az asztalon. Másnap, a szokásos időben ismét megjelent, húslevest rendelt és sertéspaprikást. — Ne hozzak egy bécsi szeletet? — kérdezte Boriska. — Húslevest, sertéspaprikást — mondta Ganál, rá sem nézve a pincérlányra — ezt szeretem. Megebédelt, de ezúttal a visszajáró huszonöt centet sem hagyta ott az asztalon. Azt sem mondta: jó napot. Másnap megint ott ült az asztalnál. Vendéglátólélektani ismereteim alapján érdeklődéssel vártam, hogy mikor kezdik Ganált kiutálni az étteremből. Meglepetésemre azonban Boriska figyelmesen hozzásietett, és szívélyesen igy szólt hozzá: — Egy húslevest és egy sertéspaprikóst kér a kedves vendég? Ganál csak a fejével bólintott rá, és reményveszte ttten üldögélt, ínig Boriska megjelent az ételekkel. — Milyen volt az ebéd? — érdeklődött a pincérlány a fizetésnél. — Gyalázatos — mondta Ganál és felvonta a szemöldökét. — Kérem! — emelte Boriska orra alá a számlát. —Miért számolt többet, mint eddig? — Infláció van — mondta mosolyogva Boriska —, a beszerzés nem mindig azonos, tessék megnézni az étlapon. Valamit drágultunk. — Megáll az ész! — állt fel Ganál az asztaltól, falfehéren a méregtől. — Nem szégyelik magukat, ilyen konyha mellett még emelni az árakat?! Másnapra vártam, hogy Boriska végez a vendéggel. Ehelyett Boriska olyan csinos volt, mint még soha, és kiderült, hogy Ganál miatt. Ganál ugyanis megint eljött, a tegnapi dühroham ellenére. Boriska ezúttal egyenesen a levessel és a paprikással sietett hozzá, meg sem kérdezve, hogy a vendég mit rendel. Boriskám — mondtam neki később, mikor Ganál már fizetett és ingerülten távozott —, nem értem magát. Miért nem utálja ki? — Én ezt az embert kinéztem magamnak — mondta Boriska. — Ehhez én férjhez fogok menni. Eltátottam a szájamat. — Figyeljen ide — mondta Boriska — Ez egy abszolút férj. Nem szórja a pénzét, állandóan lázong, és közben nincsen annyi sütnivalója, hogy elmenjen egy másik vendéglőbe. Még annyi önállóság sincsen benne, hogy egy másfajta étellel próbálkozzék, ez élete végéig a galuskájában reménykedik. Mintaférj lesz belőle. Somogyi Pál
