Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-18 / 3. szám
11. óidul HOMOKI ERZSÉBET LELKI KLINIKÁJA NŐI KÉRDÉS JELIGE — Kedves Miss Homoki, 15 éve vagyok Amerikában, tökéletesen beszélek angolul, amerikai tulajdonos üzemében dolgozok, amerikai munkatársak között. Megismerkedtem és egy fél év óta együtt járok egy lánnyal. Én 27 éves vagyok, ő 24 éves. Nagyon megkedveltem, igazán szeretem és meg is mondtam, hogy elvenném, ó' azt mondta, hogy szó lehet róla. A múltkor meg is hivott hozzájuk, hogy a szülei megismerjenek. A látogatás valósággal megdöbbentő volt. Az édesanyja, aki fiatalon ment férjhez és még csak 46 éves, úgy néz ki, mintha legalább 60—65 éves lenne, olyan öreg és csupa ránc. Miután úgy hasonlítanak egymáshoz, mint két tojás, a szájuk, a szemük, az orruk, a fülük formája pontosan egyforma, nagyon megijedtem, hogy ő is ilyen korán megöregszik, mint az édesanyja és akkor mi lesz. Legyen szives felvilágosítást adni, hogy a lány örökli-e ezt az örökségi hajlamot az anyjától és ha örökölheti, akkor lehet-e ellene valamit tenni? VÁLASZ — Nők a nő öregedése elleni orvosságnak általában azt tartják: nagy adag szerelem, gondoskodás, megértés, kényeztetés. Ez azonban csak olyasféle megbízhatatlan házi recept. Az örökléstan tudományához nem értek, nem is szólok bele. Ha megijedt, legjobb orvoshoz menni félelmével. * ❖ * KÁRTYA — Kedves Erzsébet, egy szerencsétlen asszony Írja ezt a levelet. Hat évi házasság után ott vagyok, hogy válásra gondolok és megyek két kicsi gyerekemmel. A férjem négy éve kártyázni kezdett, azóta nincs megállás, egyre lejjebb züllik, szemét népséggel üti a kártyát, minden pénz erre megy el, napokig nem jön haza. Hiába sírok, hiába látja a gyerekeket, néha Ígéri, hogy abbahagyja, azonban továbbra is igy megy, semmi sem fontos, csak a kártya. Mit tehetek? VÁLASZ — Mintha csak egy régebbi levél párját olvasnám. Szomorú dolog ez. A mértéktelen játékszenvedély idegbetegség, lelki betegség. A férje úgy játékos, mint ahogyan valaki megrögzött iszákos, vagy a kábítószer rabja. Valami kergeti a játékasztalhoz és gyenge ahhoz, hogy ellenálljon. Amikor föltámad benne a szenvedély, hiába minden lelkiismeretfurdalás, hiába minden ígéret és fogadkozás, mindent elfelejt, a szenvedély mindennél erősebb. Idővel mindig erősebb lesz, minden ellenálló ereje megtörik és teljesen tehetetlenül vergődik a szenvedély bilincseiben. így történik ez a maga férjével is. A maga könnyei, a maga bánata, a maga kérései, a gyerekek szomorú szemei csak olyan hatást váltanak ki belőle, hogy bűntudata növekszik és ettől szabadulni akar. Hová mehet? A szenvedélyébe menekül, a kártyaasztalhoz. Ez az örökös körforgás, ami végül testi, lelki, erkölcsi romlásba sodorja. Próbálja meg egyszer anélkül, hogy szemrehányásokat tenne neki, rábeszélni őt, hogy menjen kezelésre pszichoanalitikushoz. Ez talán — és szándékosan irom, hogy talán — még segíthet. Ez talán — még segíthet. Ez talán megmentheti őt és a házasságukat. Hangsúlyozom, hogy nem biztos, de egy próbát megér. Én mindig a házasság fenntartása mellett vagyok, azonban ha a férje nem változik meg, a házasságuk előbbutóbb összeomlik, tragédiába fullad. Erre gondoljon és legyen erős elhatározásában. :fí MRS. C. G. — Kedves Erzsébet, a lányom ebben az évben fejezi be a High Schoolt. Nincs kedve tovább tanulni. A férjem és én szeretnénk, ha irodába menne, mert jó gyorsíró, nagyon jól gépel, kitünően számol, azonkívül perfekt angol, (mert itt járt iskolába), perfekt német, elég jól tud franciául és természetesen magyarul is beszél. Neki azonban szállodához van kedve, szállodához, vendéglőhöz, vagy ilyesmihez. Az iskolaév vége még messzi van, de már most kell vele sokszor beszélni erről, mert mi a szülők csak a javát akarjuk. Egy irodában az ő tudásával nagyon jól kezdhetné, de nem akar ránk hallgatni, Mit tanácsol. VÁLASZ — A pályaválasztás bizony gyakran okoz gondot a szülőknek. Pályaválasztás előtt sokan képességvizsgáló intézetbe mennek, ahol tudományosan, lélektani és technikai vizsgálattal AZ ÉTKEZÉS MŰVÉSZETE: MINDENNEK MEG KELL ADNI A MÓDJÁT Az értelmező szótár szerint a gasztronómia “az ételek, italok szakértői ismerete, valamint élvezésüknek kifinomult képessége; az ízlés művészete, ínyencség. Szakácsmüvészet, konyhaművészet”. Az idegen szavak kéziszótára szerint viszont ennek a görög eredetű szónak jelentése “szakácsmüvészet, inyencmesterség, tágabb értelemben a terítés, felszolgálás művészete, az étkezés kultúrája.” Nem vagyok nyelvész, szeretném mégis megjegyezni: ha az asztronómia egyszerűen csillagászat, akkor a gasztronómia miért valaminek “szakértő ismerete” és élvezésének “képessége”? Ismerek gasztronómot (és nem gasztronómust!), akinek nincs szakértelme, ismeretei, csak az ételek és italok szülkebb körére korlátozódnak. Lehet valaki ételszakértő, aki mégsem gasztronóm, holott ínyenc; és lehet szakmáját élvező italszakértő, aki mustárral eszi a székelygulyást. A gasztronómia szerintem nem azonos az ínyencséggel, de még a szakácsmüvészettel sem. A szakácsmüvészet döntően abban tér el minden egyéb művészeti ágtól, hogy az alkotómunka szinte teljesen értelmetlen, öncélú, a mű elfogyasztása nélkül, ez utóbbinak művészi élvezete viszont elszakíthatatlan kapcsolatban van bizonyos olyan feltételekkel, körülményekkel, kisérő tényezőkkel, mint a terítés és felszolgálás esztétikája, az ételekkel harmonizáló italok helyes megválasztása, a kényelem, megfelelő tisztaságú és hőmérsékletű levegő, kulturált környezet, az élvezetes, szellemes társalgás. Mindennek együttes kifejezésére nincs más fogalom, mint éppen a gasztronómia, magyarul: a fehér asztal örömei nyújtásának és élvezetének művészete. Nem jó, ha valaki azért él, hogy egyék, de az sem, ha csak azért eszik, hogy éljen. Össze lehet és össze kell hangolni a táplálkozástudomány KOMLÓS ALADÁR: A tölgyek és a hegedű A völgyből szól a hegedű, a szava olyan keserű. Itt fönn dúslombu tölgyek békülten hömpölyögnek. Azt suttogják a tölgyek, hogy tölgynek lenni bölcsebb. De lenn sír-rí a hegedű, hogy sírni, az is gyönyörű. igyekeznek megállapítani, hogy kinek mihez van képessége. Természetesen nem akarom lebecsülni a tudományos módszerek értékét, de azt hiszem, legjobb mégiscsak az egyénre bízni, hogy azt a foglalkozást válassza, amelyikhez kedve és hajlama van. Szülői tanács, a szülői irányítás nagyon helyes, de csak bizonyos határig. Nem jó a lányukat irodába kényszeríteni, ha nincs hozzá kedve. Ha a magaválasztotta pályán nem boldogul, még mindig kijavíthatja a hibát és nincs kit okolnia a tévedésért. Ellenben, ha rábeszélik, vagy kényszerítik valamire és azon a pályán nem lesz sikere, joggal tesz majd szemrehányást a szüleinek. Egyébként még hozzáteszem, hogy nem tudom, maguk miféle irodára gondolnak, annyi azonban bizonyos, hogy a szálloda, az étterem idegenforgalmi, nemzetközi üzlet és ezen a téren lányuk nagy hasznát veheti annak, hogy több nyelven beszél. előírásokat a gasztronómia törvényeivel, hiszen ennek feltételeit sok tekintetben nem nehéz biztosítani, mert a legegyszerűbb étel is lehet gasztronómiai remek, egy friss lágytojás egy aranyló húsleves, egy marhapörkölt, melynek megadták a savát-borsát. Egy hamvas, illatos őszibarack magasabb élvezetet nyújthat, mint egy bonyolult étel, amelyet nem kiváló nyersanyagból főztek. Az Ízléses terítéshez nem kell selyemdamaszt abrosz vagy nyugati import hőálló edény, a legegyszerűbb edénnyel, olcsó papírszalvétával is lehet szingazdag célszerűséggel párosuló művészi összhangot teremteni. Hogy mit tartsunk szem előtt ? A legfontosabb talán a megfelelő stilusérzék, mértéktartás, Ízlés. Tartsunk be bizonyos arányokat. íme néhány példa: pörkölthöz ne adjunk tokaji bort és tokajihoz cseréppoharat. Ötfogásos ételsorhoz nem elég kétféle ital sem, de egytálételt ne köritsünk háromféle itallal, stb. A változatosság a gasztronómia terén legalább olyan fontos, mint az élet bármely területén. Egy ételt nemcsak egyféleképpen lehet mindig elkészíteni, “ahogy a férjem szereti”? Másképpen is izleni fog. Az egyszerű burgonyalevest is lehet csak “sóba-vizbe” főzve, de lehet zöldséggel, magyarosan füstölt hússal vagy lével, hamisgulyásként, tejfölösen, krémlevesnek vagy lebbencstésztával elkészíteni, de ezen belül a rántás eltérő ízesítésével is sokféle változatot érhetünk el. És miért csak husvétkor együnk sonkát kemény tojással és tormával, amikor ez olyan finom izharmóniát nyújt? Vagy farsangi fánkot, bejglit miért nem lehet Ilona-napon vagy Erzsébetkor is enni? Mindez szorosan kapcsolódik a táplálékonysághoz. Akinek csak egy kis főzési, terítési fantáziája van, annak nem probléma a változatosság biztosítása. Ne menjünk vásárolni előre elhatározott, merev tervvel: azt vegyük és főzzük meg, ami aznap éppen a közelben friss, szép és olcsó. Befejezésül talán ennyit: az élelmiszeripar mai fejlettsége, az uj technikai eszközök ma már lehetővé teszik, hogy valaki igazi gasztronóm legyen anélkül, hogy fél életét és fél napját a konyhában töltse, vagy hónapszámra kizárólag a szakácskönyv-irodalmat tanulmányozza. Tehetség, veleszületett érzék nélkül ezt a mesterséget is meg lehet tanulni, jó szakács azonban sohasem lesz enélkül senkiből. De türelem, kitartás nélkül sem mert mindennek meg kell adni a módját. Sokan el sem hinnék, hogy egy kevés só, cukor, ecet vagy citrom milyen ugrásszerűen javíthatja meg “a már kész” étel összhangját. Gundel Imre
