Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-14 / 24. szám

14. oldal >­A FENEVAD BÉLYEGE Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Ezekben az izgalomtól túlfűtött, viszontagsá­gok által sújtott napokban számos templomiban halljuk, ahol Isten igazi szolgája prédikál, hogy már közel van az idő amikor az Ur Jézus beváltja Ígéretét és eljő, titokban, mint a Tolvaj, hogy magával ragadja azokat, akik hisznek Benne és hűek Hozzá. Az emberek nagy része azonban kételkedik. Számukra ez mind olybá tűnik, mint vala­mi tündérmese. Ez igy volt Krisztus születéskor is. Mikor titokban megszületett egy istál­ló jászolában, a pásztorokon, keleti bölcseken és két jövőbelátó személyen kívül senki se hitt is­teni mivoltában, csodálatos származásában. Ez az eset megismétlődik, mikor az Ur Jézus valóban eljö az övéiért és, mint Ernest W. Ang­­ley megrázó “RAPTURED” cimü könyvében megírja, csak nagyon kevesen hisznek igazán Benne és igy csak ezek számára jut az a kegye­lem, hogy az Ur magával viszi őket. Angley két templomot említ — az egyik nagy bazilika, ahol előkelő lelkész — úgynevezett liberális, modern pap — gúnyosan csúfolja azokat, akik ostobán hisznek ilyen tündérmesében és Krisztust visz­­szavárják. Alig néhány házsorral távolabb egy kicsiny templomban áhitatos hívők hallgatják az ifjú lelkész szónoklatát, aki mély meggyőződéssel beszél nekik Urunk eljöveteléről, intve őket, hogy készüljenek fel erre a nagy eseményre, mely va­lóban csakhamar be is következett. Egy regge­len mindenfelé hirdetik az újságok, rádió, tele­vízió, hogy több mint ezer ember eltűnt az éj­szaka a föld színéről. Mivel valamennyien mé­lyen vallásos egyének, világos, hogy az Ur Jézus vitte magával őket. Azok, akik hátramaradtak, mivel az élet forgatagában megfeledkeztek Is­tenről, most kétségbeesetten verték a mellüket és vádolták papjukat, hogy félrevezette őket, nem készive őket elő erre a sorsdöntő eseményre. Azok között, akik hátramaradtak, volt a Wil­son család: apa, anya és tizenhét éves leányuk, Hester. Jól hallották ők is a kis templomban, hogy mit mond a Szentirás Krisztus eljövetelé­ről, de akkor ők is tündérmesének minősítették a pap szavait. Most azonban kétségbeesve látták, hogy minden igaz és hogy ők itt maradtak. Hama­rosan tapasztalták, milyen rettenetes korszak következett: az Antikrisztus, a Fenevad uralmá­nak kora. A Fenevad regimje kiadta a paran­csot, hogy aki nem viseli homlokán vagy leg­alábbis jobb kezén a Fenevad Bélyegét, sem­milyen üzletben nem vásárolhat, semmilyen >vwwvvwwwwwwwwvvvwwwwwvwv*wvww»\ || HETI NAPTÁR j junius : < ► < jl 18—Hétfő: Márk i 19— Kedd: Julianna ! 20— Szerda: Flóra ; j; 21—Csütörtök: Űrnapja < jj 22—Péntek: Tamás ! 23—Szombat: János ! j! 24—Vasárnap: Vilma ; ✓wvwwwwwwv* wwwwvwvwwv* vvwwvwwwW bankba vagy középületbe nem léphet be, még or­vosi segélyre se számíthat, sőt börtönbe kerül, ahol kegyetlen kínzások közepette kivégzik. Azok, akik a bélyeget magukra vették, lélekben is egy­szeriben átalakultak — káromkodtak Isten ellen, elégettek minden Bibliát, ördögi módon bántak embertársaikkal és kéjjel ölték halomra Isten híveit. Az üldözöttek közé tartozott a Wilson csalid is. Visszautasították a Fenevad Bélyegét és ezért az apát és anyát élve darabolták fel leányuk je­lenlétében. Hester elveszítette eszméletét, de az­tán áthatotta őt Krisztus szelleme és megőrzött Bibliáját szivéhez szorítva bátran ment fel a vér­pad lépcsőjén. “Egyenesen lépkedett, mint a ka­tona, fejét magasratartva. Nyugalom szállta meg és már nem rettegett többé. Ajka imát rebegett, mialatt a máglyához láncolták . . . Az őrök fatus­­kokat halmoztak fel körülötte, és aztán még egy­szer felszólították, adja meg magát és fogadja el VALLÁSI ÉLET: FABBRETT! ATYA A GYÓNÁS VÁLSÁGÁRÓL Róma, 1973, junius hó . . . Óriási vihart kavart Olaszországban Norberto Valentini és Clara Di Meglio könyve, a Szex a gyóntatószékben. A könyv, mint ismeretes több mint 600 gyónás titokban magnószalagra rögzí­tett szövegét tartalmazza. Az egyházi hatóságok kiközösítéssel sújtották a szerzőket, a bíróságon pedig vallásgyalázásért folyik per ellenük. Hogyan vélekednek az egész botrányról, a könyv anyagáról, általában a gyónás és a bűn kérdéseiről az egyház haladó képviselői? Naza­­reno Fabbretti atyával beszélgetünk erről. A ne­ves katolikus iró és gondolkodó a II. Vatikáni Zsinat eszméinek szószólója. Fabbretti atya, mi a gyónás? Miért mondják hogy a gyónás válságban van? — (Sokan ma is igy fogják fel a gyónást: me­gyek, felsorolom a bűneimet, megkapom a felol­­dozást, aztán kezdek mindent élőiről. A gyóná­sok száma rohamosan csökken. Olaszországban a katolikusaknak átlag 5 százaléka jár gyónni. Ez fájdalmas a plébánosnak, de ugyanakkor gya­korlatilag nagy megkönnyebbülés is. Hogyan bgl­­dogulna, ha az egyházközséghez tartozó tiz-husz ezer lélek rendszeresen gyónna? A gyónás intéz­ményét meg kell reformálni. Ez persze nem megy egyik napról a másikra. A lelkész szerepe a hívők közösségében általá­ban válságban van, igy a gyóntatópap szerepe is. A legtöbb gyóntatópap továbbra is csak “meg­ítél”, “feloldoz”, ‘‘megbocsát”, holott a gyónók konkrét tanácsokat kérnek: szabad-e nemi kap­csolatot folytatni a házasság előtt, szabad-e fp­­gamzásgátló tablettát szedni, szabad-e csókolóz­­ni. sőt hol és hogyan. A legtöbb gyóntatópap kép­telen lépést tartani az erkölcsök és szokások vi­haros változásával, nem tudja megadni a hívek által kért konkrét tanácsokat. Az átlagos gyónta­tópap magatartása egyrészt a hivatalos erkölcs lemaradását tükrözi napjaink bizonyos problé­máiban, igy a szexuális kérdésekkel kapcsolatban, Dohnányin* Zachár Ilona a bélyeget. Halotti némaság ült a tömegre, amint lélekzetvisszafojtva leste, mit válaszol a szép leány. Szeme gyémánt fényben ragyogott és fe­jét dicsfény övezte. Nem habozott azon, hogy mit feleljen. Kedves hangján, mely olybá tűnt mint valami mennyei zene, kijelentette: ‘‘Nem — és ezerszeresen nem! Hamarosan azzal leszek, Aki meghalt értem. Hálát adok Istennek dicső Fiáért, Jézusért, Aki vérzett és meghalt a Kál­várián, hogy én életet nyerjek.” Hestert mg sokan követték a vérpadon, majd a Jelenések Könyvében felsorolt borzalmak sza­kadtak a Fenevad által megbélyegzett sokaság­ra. Irtózatos dolgok következtek be és a megkín­zott rettegők még öngyilkosságot se követhettek el, mert képtelenek voltak meghalni. Végre fel­tűnt az égen a nagy Felszabadító: “Megnyílt az ég és ime egy fehér ló jelent meg és aki rajta ült, annak neve: Hü és Igaz. Ő igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a tüzláng és fején sok­ágú királyi korona ... És ruháján, a csípőjénél, ez a név volt odairva: Királyok királya és Urak­nak Ura.” Heti fohász Uram, tőled kaptuk az életet és te méred ki éveink számát. Add meg nekünk, hogy úgy él­jünk, úgy dolgozzunk, mintha örökké élnénk ezen a földön és úgy imádkozzunk, mintha már holnap a Te kezedbe kellene ajánlanunk lelkün­ket. Ámen. másrészt viszont az egyház bölcs mérsékletét is a túlzó és szélsőséges magatartásbeli divatokkal szemben. — Fabbretti atya, itt van a két ujásgiró könyve. Lapozzuk át a gyónásokat és a papok válaszait. Mondja meg: egyetért-e ezekkel a válaszolkkal? Egy gyónó leány például a házasság előtti nemi kapcsolatról beszélt és a gyóntatópap azt felelte: “Ne engem próbáljon meggyőzni, hogy helyes dolog házasokként együttélni a házasság előtt; próbálja meggyőzni Istent, mert Isten adta eze­ket a törvényeket.” — Én nem adnék ilyen választ, túl dogmatikus­nak találom. Isten egyáltalán nem mondott ilyes­mit, sőt éppen az ellenkezőjét. Isten a totális sze­retet törvényét adta nekünk Krisztus utján. A szeretet parttalan kapcsolatait korlátozó és ko­difikáló törvényeket pápák, püspökök, teológu­sok, moralisták dolgozták ki, mégpedig csaknem mindig a hívek megkérdezése nélkül. Szerintem normákra szükség van, de azokat alapos kutatás után lelkipásztorok és hívek közös megegyezé­sével kell kidolgozni a kölcsönös bizalom alap­ján. Általában az a baj, hogy mindig hamis prob­lémákról van szó, a hagyományos erkölcs sze­rinti “bűnökről”. Napjainkban uj bűnökről kel­lene beszélni, elsősorban az igazságosság ellen, az ember ellen, a szeretet ellen elkövetett bűnök­ről — fejezte be a beszélgetést a kiváló katolikus történész. ZSOLT PÉTER Kerítés Mostanában kerítést építek, sürü sövényt ültetek mellé tüskét olajfüzből, szelíd cirokból. Zárható kaput, j ólforgó zsanérral, reteszelhetőt, biztonságosat, hogy elzárjam magam a gonoszok elől, hogy áz emberiség igaz hírnökének legyen mit sarkig kitárnom. Sipos Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents