Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-14 / 24. szám
13. oldal AZ ÖRÖK EMLÉKŰ "KIS" SERESS Irta: SZÉKELY MOLNÁR IMRE Mintha villám szaladt volna végig rajtam, olyan ütést éreztem a szivemen, amikor az évfordulók rovatában megakadt a szemem ezen a pár soron: “Seress Rezső zeneszerző — számos slágere ma is közismert — öt éve halt meg”. A harmincas években a “kis” Seress legtermékenyebb időszakában nap mint nap vele voltam, a legjobb barátom volt. Akkor bugyogtak fel a szivéből ezek a felejthetetlen slágerek: “Hiába Székely-Molnár van palotád Budán”, “Szeres- Imre sük egymást gyerekek”, “Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat”, “Mindenki asszonya lett”, “Nem az a fontos, hogy az ember hány éves, csak a szive legyen fiatal” és természetesen megemlítem a legnagyobb sikert jelentő “Szomorú vasárnap”-ot. Seress nem szerette ezt a szerzeményét, zeneileg is a gyöngébbek közé sorolta, de a nótaszerzőt egy ügyes újságíró világszenzációnak reklámozta be. Képzeletemben visszaidézem a Miksa utca és Dohány utca sarkán levő vendéglőt, a Kulacsot. Minden rendű és rangú ember megfordult ott a kis Seress kedvéért. Lélektani remeklés volt az, amivel oda tudta vonzani az embereket. Alakra nézve nem egy dalia benyomását keltette, mégis — és ezen a kötőszón van a hangsúly — bolondultak utána a nők. De nem akármilyen hölgyek, hanem csodálatosan szépek, bájosak, kedvesek, akik puszta megjelenésükkel meghódították a férfiakat és mégis, figyelemre sem méltatták a daliákat, a kis Seress kellett nekik. A nők kapták fel és a nők csináltak belőle országos hirü zeneszerzőt — mert az volt, megérdemelten is. Megmagyarázhatatlan volt ez a varázslatos vonzás, amellyel hódított. Pedig valójában énekelni se valami nagyon tudott, kréta-rekedt hangjával, csak utánaszaladt a versek ritmusának. De a zongorakottával is sok baja volt. Mégis tömve volt minden este a vendéglőnek az a része, ahol a kis Seress játszott. Egy-egy pillanatra megjelenik előttem annak a kornak a rejtélye, amiért egy-egy művészi nagyság érvényesülni tudott. A hibák és az erények ugylátszik egyformán sokat számítanak a tehetség életében. Jászai Marinak az volt a hire, hogy dinamikusan teátrális volt, mégis a legnagyobb tragika lett belőle. Blaha Lujza megjelenése szakácsnősen harsány volt — olvasom egy jellemzésében —, mégis a legnagyobb népszínmű énekesnő volt. És itt van Pethes Imre, szürke nyárspolgárnak tűnt, mégis egyike volt az ország legnagyobb drámai művészeinek és Bajor Gizi barokkosán szépelgő volt, de ha megmozdította a kisujját, egyetlen mozdulatával izzóvá tette a légkört a színpadon. Hát ez a mégis . . . jellemezte a legjobban a kis Seresst, az énekest, a slágerszerzőt, magát az embert. Emlékszem, a bejáratnál, a dobogón állt, a zongora, mellett egy kis asztal, rajta borosüvegek sorakoztak. Karcsunyakuak, széles szájú kancsók, a vendégek küldték, hogy igyon. A kis Seress csak módjával kóstolgatta, egy-egy pohárral ivott a borból, a zenére, a slágereire összpontosította a figyelmet, s én azt hiszem — legalábbis azt volt a benyomásom —, legtöbbször csak a maga szórakoztatására játszott, és csak egészen ritkán és kivételesen muzsikált a vendégek kedvére. Milyen drámai hangulatot teremtett ezzel a versével: “Volt egy szőke asszony, fehér mint a rózsa, ennek az asszonynak halálos a csókja”. Szinte szótagokra tördelte a zenét és a mondatokat, ahogy belekiáltotta ezt a melodrámát a feszülten várakozó csöndbe, a vacsorázó vendégek közé, a mámort megelőző hangulatba. Minden héten legalább egyszer bejárt hozzá a törzsközönsége az irók éppúgy, mint a művészvilág csillagai, de ott hódoltak előtte az éjszaka színes pillangócskái, akiknek a lelke szerint, a szivükből dalolt, mikor rázendített erre a nótára: “Gyere Bodri kutyám, szedd a sátorfádat, Téged bottal vertek, engem kacagással, Gyere Bodri kutyám, megleszünk egymással”. S mikor eljött a záróra, a kis Seress a zsebébe gyűrte a tálcáról a pénzt, intett, hogy menjünk. S az ég csillagsátora alatt elballagtunk legtöbbször az E'mkébe, ahol színesen kavargóit Budapest éjszakai élete, majd onnan továbbmentünk az Akácfa utcai “Három huszár” reggelig nyitvatrató lokálba, ahol maga a gazda, a fiatal Raposa mosolyogva várta vendégeit. Ezen a helyen mindenkivel lehetett találkozni, aki valamit is számított Budapest éjszakai életében. Itt kaptak ihletet a versfaragók, nótaköltők, éppúgy mint a zeneszerzők. Ebben a lokálban születtek meg a nagy slágerek, amelyeket aztán felkapott az utca, azt fütyülte a suszterinas, a kis kukta, az újságárus, s ezt húzta a cigány a vendég fülébe. Aztán elszakadtunk egymástól 1949-ben. Én megszöktem, s a hírek sokáig nem jutottak el hozzám. A Kádár-kormány fokozatosan liberalizálta a helyzetet, előbb a családtagokat egyesítette, aztán megindult a hazalátogatás. Ilyen előzmény után a múlt kisértő megszállottságában érkeztem meg Budapestre, s amikor beültem az autóba, elbeszélgettem a sofőrrel, akitől megtudtam, hogy a kis Seress most a Kertész utcai kis kocsmájában zongorázik. Megörültem a hímek, s odavitettem magam. Épp szünetet tartott, amikor beléptem. Rezsőké rámmeredt, a szeme kitágult, majd gépiesen felugrott, odaszaladt hozzám, s a nyakamba borult. “Csakhogy mégegyszer látlak”. . . Sokáig beszédesen néztük egymást és csak jóval később mondta: — Tudod, vannak olyan percek az életünkben, amikor a szavak kevesek. Aztán sirtunk, de* nem zokogva, csak épp a szemünk rándult meg és könnyeztünk. NEMZEDÉKEK Lehajtom csöpp kezére arcomat s meglepődöm: így is lehet, mikor nem a kéz simogat, hanem az arc — kezet Egy simogató^; bárcsak mint a rozs egy szeme, véletlenül elvetett s el is felejtett, mégis százszoros termésével áldana, lepne meg. E kéz, mint arcomhoz hajolt kalász, talán majd visszasimít csöndesen, régi tarlón az éló folytatás, nyurga hajtás a fán, az öregen. I Az öregnek bizony jól esik, most érzem, most, hogy nézem a fiam. S én is valakié vagyok pedig. Épp így tarthatott a karjaiban. SIMON ISTVÁN MINDEN CENTET A FOGÁHOZ VER A BILLIOMOS GETTY (Folyt, a 12. oldalról) Már 1934-ben — mint mondani szokták, “bagóért” — ajánlatot kapott az akkori iraki kormánytól egy nagyobb koncesszió átvételére. Ezt az ajánlatot azonban visszautasította, mert a kockázatot túlságosan nagynak Ítélte. A Fortune szerkesztőségének adott nyilatkozatában nemrégiben azt mondotta, hogy körülbelül 30 százalékkal gazdagabb lennék, ha akkor nem vagyok gyáva ...” A tényékhez minden esetre hozzátartozik, hogy a gyakorlatban Getty és érdekeltségei sem a , nemzetközi politikában, sem az amerikai belpolitikai befolyásban nem játszották szerepet. Getty 70 esztendős kora után is minden energiád ját a pénzszerzésnek szentelte. Tankhajóflottát szervezett és az amerikai Delaware államban körülbelül 200 millió dolláros beruházással felépítette a világ mindmáig legjobban automatizált olajfinomítóját. A legutóbbi években tevékenységét Nyugat-Európára is kiterjesztette: Olaszországban egy nagy olajfinomítót építtetett, s ez lett a bázisa a később Nyugat-Eürópában nagy üzleti sikert arató Veedol márkájú olajkészitményeknek. így alakult ki a Getty-birodalom, amelynek délelőttjén 1960-ban Getty Calif óraiéból Angliába, a Surrey grófságban levő Sutton Place kastélyba költözött. Voltaképpen e költözködés óta került a mindig visszahúzódó, gyanakvó Getty az érdeklődés középpontjába, s ekkor kezdődött körülötte a nyugati világ lapjainak ostroma.' Ettől kezdve a különböző képeslapok társasági és pletykarovataiban sűrűn bukkantak fel a Getty életstilusáról és családjáról szóló hírek. Ezek — noha szülőanyjuk a szenzációhajhászás — a maguk összességében mégis olyan képet nyújtanak, amely társadalmilag és emberileg sem. nevezhető érdektelennek. Gettyről mindenekelőtt azt mondják el ezek a hírek, hogy reszket az öregségtől és betegségtől és ennélfogva általában csak főtt sárgarépát, fügét és datolyát fogyaszt, noha arany tányérból. Igazi, bőséges ebédet és vacsorát legfeljebb havonta kétszer fogyaszt. Étkezés előtt jogalélegzési gyakorlatokat tart. Orvosai tanácsára minden egyes falatot 33-szor rág meg és hetenkint legalább egy napig böjtöl is. Amikor a parkban sétálni megy, lábára szerelt kilométeróra jelzi az orvosilag előirt és “elfogyasztott” kilométerek számát. Ehhez az örömteli élethez az is hozzátartozik, hogy Getty közismerten fukar. Akiknek alkalmuk volt vendégeskedni a Sutton Place kacsalábon forgó kastélyában, azok elmondták, hogy a kastélyban összesen két telefonvonal van. Egy közvetlen vonal Getty számára. Egy másik a vendégeknek — ez azonban csak pénzbedobásra működik. A billiomo s (néhány testőrtől eltekintve) egyedül él a Sutton Place 34 háló és 14 fürdőszobájában. Néhány héttel ezelőtt ismét fogadott egy újságírót, aki megkérdezte: “Mit akarhat még az élettől a világ leggazdagabb embere?” A válasz: “Továbbra is üzleti ügyekkel kívánok foglalkozni.” Wayne Burton NEVESSÜNK Két barát azon vitatkozik: kik tüzesebbek, a szőke nők, vagy a feketék? — Én azt hiszem, ez mindegy — szól közbe a harmadik. — Miért? — Mert az én feleségem például fekete és én éppen olyannak találom, mint tavaly, pedig akkor még szőke volt.
