Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-14 / 24. szám
12. oldal A TÖRTÉNELEM NYOMÁBAN: MAGYAROK AMERIKÁBAN WASHINGTON ELŐTT IRTA: KAPÓTSY BÉLA (Befejező cikk) Az első magyar, akiről történelmi bizonyossággal tudjuk, hogy Amerika földjén járt, Budai Parmeniusz István. Róla nemrég jelent meg egy külön könyv, David B. Quinn és Neil M. Chesire szerzésében, e címmel: Parmeniusz István újonnan felfedezett földje; Egy magyar költő élete és Írásai, aki Newfoundlandból való elutazása során vízbe fűlt 1583-ban (The New Found Land of Stephen Parmenius; The Life and Writings of a Hungarian Poet, Drowned on a Voyage from Newfoundland, 1683). A Torontói Egyetemi Nyomda adta ki a könyvet 1972-ben. Ki volt ez a bátor budai utazó? A 16. század derekán született Budán. Első nevelését deák nyelven kapta, majd Oxfordba megy tanulni. Ott egy előkelő angol megkedvelte, majd összehozta Sir Humphrey Gilbert-tel, Erzsébet angol királynő bizalmasával, aki tőle patent-et kapott “ismeretlen földek” tulajdonba vételére. Miután Budai Parmeniusz István egy latin nyelvű írásban dicsőítette Sir Gilbert-et, ő felkérte, hogy jöjjön vele egy újabb newfoundlandi felfedező útra, mint verses krónikás. Erre a vállalkozva a mi Budai Parmeniuszunk, 1583-ban utrakeltek három hajóval és meg is érkeztek a Kanada északkeleti f-észében levő Newfoundlamdba. Innen fenn is maradt egy l^tin nyelvű levél Parmeniusztól. Visszafelé menet azonban ő és Sir Gilbert is hajóstól vízbe fúltak. Csak egy hajó menekült meg a vállalkozásból, melynek kapitánya igy emlékezett meg Parmeniuszról: “A vezérhajón csaknem 100 lélek pusztult el. Akik között vízbe fula egy nagy tudós is, egy magyar, aki Buda városában születvén, Budainak nevezteték. ő kegyességből és jó tettek iránt való hajlandóságból véve részt a vállalkozásban, szándékában lévén, hogy latin nyelven megörökítse az ezen felfedezésben arra érdemes cselekedeteket és dolgokat . . . Szónok volt és ritka tehetségű költő.” A Budai Parmeniusz Istvánról szóló könyv egyébként azért is jelentős, mert ki akarja mutatni, hogy a kanadai nemzetiségek milyen fontos szerepet játszottak Kanada nemzeti történetében. Ennek amerikai hasonmását is persze megtaláljuk; rövidesen meg fog jelenni Dr. Reisch Frigyestől egy könyv Bölöni Farkas Sándorról, aki 1830-ban járt Amerikában. Erről az útról irta Utazás Észak-Amerikában c. könyvét, amely rendkívül nagy hatással volt a magyar reformkorra és annak vezetőire, s amely végülis 1848- hoz vezetett. Utána az első magyar a 17. században Washington előtt Sövényfalvi Dániel volt. Róla csak azt tudjuk, hogy az erdélyi fejedelem “étekfogója”, ételkóstolója volt. Bejárta az Indiákat, vagyis Amerikát. 1627-ben Konstantinápolyban vesztette életét. Az előbb említett Bölöni Farkas Sándor nyomozta ki Amerikában jártát. Sorban a második, de Kende Géza szerint “az elsők elsője” Kelp János, vagy latinul Johannus Kelpius volt, “a pennsylvaniai remete”. Emlékét ma is őrzi Philadelphiában a Roxborough városrész és utca. ő is erdélyi volt. Dályán született 1673-ban. Később Németországba megy, ahol a hittudományban magiszteri cimet szerzett Altdorfban. Több munkát irt. A németországi vallási villongások, üldözések következtében Londonba megy; innen 1694-ben Amerikába indul s köt ki a mai Philadelphiában. Kende igy ir róla: “Nem egyedül vándorolt ki Amerikába. Németeket is vitt magával, szentéletű, egymással testvéri szeretetben élő németeket, akik lemondván hivságos földi gyönyörűségekről, barlangszerü kunyhókban laktak, Biblia olvasással és ájtatos imádkozással, Krisztusról való elmélkedéssel töltvén napjaikat készültek a nagy útra, mely a túlvilágba vezet.” Ez a szekta a ma is élő Germanopolisban (Germantown) telepedett le; ezek lelki atyja, prófétája volt Kelp János. Philadelphiában halt meg 1708-ban. Remete életének emlékét megőrizte az utókor: a városrészt, ahol lakott, “The Hermitage”-nak hívják, az utca, ahol szerény házacskája volt: “The Hermitage Lane.” Mindezekre kellő amerikai történelmi adatokat is találunk. Utána egy vidám magyar jött Amerika földjére: Sárossy Nándor Izsák. Tanult ember, olyan segédtanár féle volt egy német professzor mellett. Állítólag szeretett a diákjaival a kocsmákban iddogálni, s ezért professzora 1696-ben “Amerikába küldte megjavulni és kegyes életet élni.” ő azonban két év múlva visszatért az ő kedves Európájába. Ő volt a magyar peregrinusok őse. A sorban következők magyar jezsuita misszionáriusok voltak, akik • sokat tettek az amerikai indiánok megtérítésére. Legtöbbjük azonban nem az Egyesült Államok mai területén működött. Két jezsuita misszionáriusról tudunk, akik New Mexico és California területén működtek: báró Rátkai Jánost 1680-ban küldték ki New Mexicoba. Itt ölték meg az indiánok. Konsag vagy Konschak Ferdinánd atya viszont 1723-ban jött EGY AMERIKAI “KRŐZUS” . . . MINDEN CENTET A FOGÁHOZ VER A BILLIOMOS GETTY London, 1973 junius hó . . . A világ vezető pénzügyi lapjai, mindenekelőtt a Fortune, időnként statisztikát készítenek a világ leggazdagabb embereiről. Jó néhány év óta ebben a statisztikában nem a Ford-, Rockefeller-, vagy Rotschild-család valamelyik tagja, hanem egy viszonylag ismeretlen amerikai olajmágnás, Jean Paul Getty szerepel az első helyen Ő maga azt állítja, hogy nem tudja, mennyi pénze van. Mint a Fortune tudósítójának nyilatkozta: “Aki meg tudná számolni a pénzét, annak még egybillió dollárja sincsen.” Getty a statisztikák szerint — amelyek egymásnak ellentmondanak — körülbelül három— három és félbillió dollárnyi vagyonnal rendelkezik. A pontos összeg már csak azért is nehezen állapítható meg, mert — mint minden “korszerű” vagyon esetében — a pénz részvényekben fekszik és ezeknek értéke természetesen ingadozik. Jean Paul Getty egy ir származású család sarjaként született az amerikai Minneapolis városában. Apja ügyvéd volt és csakhamar bekapcsolódott a századforduló nagy amerikai olaj üzleteibe. Az 1900-as évek elején már milliomos volt és az ifjú Getty ennek megfelelően a legjobb amerikai és külföldi egyetemeken tanult. A “végső simításokat” röviddel az első világháború előtt Oxfordban kapta meg. A családi hagyományokhoz híven azonban nem annyira a tudományok, mint a pénz érdekelte és kétségkívül tehetséges pénzembernek bizonyult. Több mint fél évszázaddal ezelőtt Getty apjához hasonlóan, az olaj üzletbe vetette magát és egyike azoknak, akik Oklahoma állam első olajmezőit feltárták. Már ekkor látszott, hogy afféle “magányos farkas” lesz a pénzvilágban: ócska Ford-kocsival járta az olajvidéket és a geológiai feltárástól a rob-Amerikába. Később a californiai Szent Ignác misszió vezetője lett, majd pedig az összes californiai missziók vi?itátora. 1746-ban elkészítette ez állam térképét. 1759- ben halt meg. Róla egy amerikai szerző, N. Bancroft is megemlékezett History of California című könyvében (New York, 1882, v. 1). íme a Kolumbusz és Washington előtti magyarok története kevesebb mint dióhéjban. Érdekességként még meg lehet említeni, hogy nemrég találták meg az esztergomi érsek rezidenciáján azt az 1599-ből való térképet, amely Vinlandiát (amely a feltevések szerint Newfoundland északi részében van) mutatja, A térkép szövege magyar rovásírás. (Megemlítve Geoffrey Ashe et al. The Quest of America. New York, Praeger, 1972, pp. 107—108.) Bevezetőmben mondtam, hogy ha e Kolumbusz és Washington előtti magyar Amerika-járást nem kutatták alaposabban szerénységből, az becsülendő dolog. De nékünk, magyar-amerikaiaknak jól eső tudat, hogy e földrész, ez ország történetében oly korán megjelentünk. Egyenes lánc vezet tehát a ‘‘legkorábbiaktól” azokig a sok százezer múlt századbeli magyar bevándorlókig — gondoljunk csak a sok magyar származású pennsylvaniai magyar bányászra —, akik tulajdonképpen a mai Amerika alapját bizony verejtékesen rajták le. S innen ismét szakadatlan lánc vezet azokig a magyarokig, akik a két világháború majd 1956 után jöttek ide, elsősorban gyarapítván az országot és talán csak aztán önmagukat. Ez az irás az ő emléküknek óhajt adózni, akiket esetleg a krónikás sem jegyzett fel, csak talán ott fenn az Élet könyve tartja őket örökre számon. New York, 1973, junius hó .. . banószerek kezelésén át a jogi teendőkig mindent egyedül végzett. Huszonhárom éves volt, amikor nem egészen két esztendő alatt, apja segítsége nélkül megkereste első millió dollárját. A “magányos farkas” jelleg kialakulását ebben a korai időszakban alighanem az is elősegítette, hogy az idősebb Getty nem volt hajlandó folyósítani fiának azokat a kölcsönöket, amelyek megkönnyítették, vagy legalábbis meggyorsították volna a többi millió megszerzését, sőt, az öregur halálos ágyán módosította végrendeletét és egész vagyonát feleségére hagyta. A billiomos életrajzírói feljegyezték, hogy az ifjú Jean Paul ekkor kölcsönért fordult anyjához, az öreg hölgy azonban egy centet sem adott. Getty ezért 30 évig nem beszélt a mamájával, s amikor egy újságíró nemrégiben megkérdezte tőle, hogy tudta ezt megtenni, a ma 80 éves billiomos ezt válaszolta: “Anyám tehet róla, hogy nem tiz esztendővel korábban lettem billiomos” Az igazi nagy vagyon megszerzése felé voltaképpen az 1929-ben megkezdődött nagy gazdasági válság nyitotta meg az utat Getty számára. Az általános irányzattal szemben — amelynek soarán a tőkések széles rétege szabadulni igyekezett vagyonától — Getty felismerte, hogy ez az időszak különösen kedvező alkalom a viszonylag olcsó vagyonszerzésre. A második világháború befejezése után megkezdődött Getty “magánbirodalmának” terjeszkedése az Egyesült Államok határain túlra. Felismerve a közel-keleti olajüzletben rejlő lehetőségeket, 1949-ben mindössze 12 és fél millió dollárért megszerezte a koncessziót ama semleges ssna felére, amely Kuwait és Saudi Arábia között fekszik. Ez a terület termeli ma a tőkés világ teljes olajtermelésének 2 százalékát, ami természetesen mesés hasznot jelent Getty számára. Az olaj üzlettel kapcsolatos egyébként üzleti tevékenységének jóformán egyetlen kudarca is. (Folyt a 13. oldalon)
