Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-14 / 24. szám
10. oldal LONDONI LEVÉL: A STRATFORD-HILTON Irta: HALÁSZ PÉTER Tíz nappal a Stratford-on-Avoni tavaszi Shakespeare fesztivál kezdete előtt, a halhatatlan Bárd szülővárosában megnyílt Anglia legújabb luxusszállodája a ‘ Stratford Hilton.” Négy emelete van, 261 szobája, minden szobának külön fürdőszobája, telefonja, rádiója, színes televíziója és mindnek hőmérsékletét légszabályozó készülék temperálja, a Globeszinház hajdani törzsvendégei és színészei, akikre kedvezőtlen időjárás alkalmával eső zuhogott előadás közben, ugyancsak nagyot néznének, ha átmeneti látogatásra visszatérnének, mint Hamlet atyjának szelleme. A hotelra nagy szükség volt, mert az elmúlt esztendőben közel egymillió látogató kereste föl Stratfordot, az egykor csöndes kisváros minden évben több idegent vonz. A Stratford Hilton harmonikusan simul a tájba, homlokzata tökéletes összhangban áll a közelében lévő Memorial Színházzal, ahol a Royal Shakespeare Társulat tartja előadásait. “Célunk nem az volt Stratfordon, hogy impresszionáljunk”, mondotta a megnyitón Curt Strand, a Nemzetközi Hilton-vállalat elnöke, “de az, hogy emeljük a környezet szépségét.” Ennek az elhatározásnak szellemében ellenálltak minden kisértésnek és a hotel vendéglőjének étlapján nem szerepel hamburger helyett Othelloburger, sem “Falstaff Jumbó-szendvics”, nem törekedtek arra, hogy életrekeltsék az Erzsébet-korabeli Anglia archaikus külsőségeit, Stratford-on- Avonlban ez valóban szükségtelen, mert a shakespeari légkör lépten-nyomon érzékelhető. A szőnyegek egyikét-másikát azonban korabeli díszítéssel terveztették és a hálószobák falain színházi kosztümöket ábrázoló nyomatok függnek, a hotelt körülvevő parkot pedig úgy képeztetik ki, ahogyan Tudor kertészek művelték volna és a park közepén jévő virágágyban csupa olyan virágot ültetnek, amilyen már a négyszáz évvel ezelőtti Angliában is virult. Shakespeare ehh^z bőséges útmutatást nyújtott: darabjaiban összesen kétszázféle növényre utalt. Azonkívül a hotel bárját ‘‘Szinész-bár”-nek nevezték el, remélwe, hogy a Shakespeare-társulat művészeit átcsábítják a színház szomszédságában lévő kocsmából, ahová hagyományosan térnek be előadások után egy pohár italra. De ezektől a motívumoktól eltekintve a Stratford Hilton valóban nem tett erőfeszítést arra, hogy különbözzék a világszerte ismert Hiltonhotelok jellegétől. Áraiban sem. Egyágyas szoba napi tiz fontba (tehát körülbelül huszonöt dollárba) kerül főszezonban és kilenc fontba novembertől márciusig. A kétágyas pedig napi két fontsterlinggel többe. Shakespeare magánéletéről nem sokat tud az utókor, de annyi kétségtelenül kiderült fennmaradt végrendeletéből, hogy hitvesére mindössze “második legjobb ágyát” hagyta örökül. Tehát nem is a legjobbat, csak a második legjobbat. Finom megkülönböztetés. Vagyonával nem gazdálkodott rosszul, amiből arra lehet következtetni, hogy őmaga nem a Stratford Hiltonban szállna meg. A hotel vendéglőjébe (kíváncsiságból) talán betérne jó színészeivel. Enni, vagy nem . . . De nem! Méltón a Stratford Hiltonhoz, az olcsó szójáték eme csábításának magam is ellenállok. Halász Péter SÉTA A KÉTSZÁZ ÉVES SZABADSÁG ÖSVÉNYEN Boston, 1973 junius hó . . . BOSTON. — Az utazó, aki úgy gondolja, hogy a legjobb ut egy idegen város megismerésére gyalog végigbolyongani a városon, menjen el Bostonba, az amerikai szabadságharc és függetlenség 200 éves évfordulója alkalmából. Boston uj “játékot” talált ki a “Város-játékot” (City-game), sok sok rövid, gyalog is megtehető úttal, hogy mindenki kedve szerint sétálhasson a városban, ahol a szabadság bölcsője ringott. A Város-játékhoz szükség van jó sétacipőre, egy csomó érdeklődésre és időre a sétához. A 200 éves Boston adja hozzá a látnivalókat. Boston 200 éves. A jubileumi év 1975 április 19-én kezdődik, azon a napon, mikor két évszázad előtt Paul Revere vágtatott át az éjszakán, hogy hírül adja az angol csapatok érkezését Lexingtonba és Concordba. A város-játék történelmi ösvényei gyakran keresztezik majd egymást a város fekvése szerint és a látogató érdeklődési köre szerint válogathat, melyik utón induljon sélájára. Ha elindul a Commercial Trail-en, megtudja, hogy az első bankot Bostonban alapították és az kezelte a Kelettel létesített hatalmas kereskedelmi kapcsolatokat. Amellett megnézheti az American China Trade múzeumát és végigsétálhat a State Streeten, a 200 év előtti kínai kereskedők nyomában. De felkapaszkodhat a Beacon Hill-re, ahol a gazdag kínai kereskedők leszármazottainak elegáns házai sorakoznak. Amit egy látogatónak sem szabad elmulasztani, az a séta a Szabadság ösvényen, hiszfn Boston az amerikai szabadság szülőhelye. A Szabadság ösvény a Mayflower Comps®t-tól indul és csigavonalba vezet az Old North Church-höz, ahol Paul Revere lanternája függ és ahol William Lloyd Garrison mondta hires beszédeit a rabszolgaság ellen. A piros téglával kirakott Szabadság ösvényen váltakozik a jelen és a múlt. Végigvezet a belváros felhőkarcolói között, de ott van az első nyilvános iskola, a régi piac, a Quincy Market és a legrégibb ház Bostonban: Paul Revere háza, Bunker Hill, meg a 44-ágyus fregatta-hajó, az Old Ironsides. Az utazó, aki végig akarja járni a múlt emlékeit, a törénelmet, követheti Paul Revere útját, de elsétálhat — kiindulva az Old South Church-től — mely a Boston Tea Party-t kieszelő radikálisok találkozóhelye volt, le a vízpartig, ahol ott áll a Brig Breaver, az angol telszállító hajó hü reprodukciója. A Pearl Street és Purchase Street találkozásánál ha valaki tovább megy a Griffins kikötő felé, már csak képzelőerejére kell támaszkodnia, ha a ma ott futó forgalmas express ut helyén fel akarja fedezni és visszaidézni 1773-at, és újra átélni a hajó tearakományának eltulaj donitását. Aki pedig a forradalmároknál jobban kedveli az írókat, forduljon rá az Irodalmi ösvényre és böngéssze végig az Old Corner Bookstore-t, mint tette Emerson és Thoreau, Hawthorne és Melville. Vagy a versek rajongói meglátogathatják a házat, ahol Longfellow élt és irta halhatatlan költeményeit. A Fekete Örökség Ösvénye elvezet a Bostoni Vérengzés helyére, ahol Crispus Attucks, a menekült rabszolga az elsők egyike volt, akik meghaltak Amerika szabadságáért. Útba esik a Charles Street Meeting House is, mely 1853-ban a rabszolga felszabadító mozgalom vezetőinek gyülekező. helye volt. AZ ÖRDÖG BIBLIÁJA! MAKK ÁSZ. BETL! ÉS A TÖBBIEK A grafika korai mesterei kártyákat is rajzoltak. Már a lí5.—16. században számontartották a kölni P. W. mestert: Jehan de Dale lyoni műhelyéből már 1500 táján olyan kártyák kerültek ki, melyek ma is mestermunkának számítanak. A Rákóczi-féle szabadságharc idején a bécsi kártyákon magyar harcosok is szerepelnek. Kobl Jenőnek a régi kártyáról szóló könyve említ egy esetet, amely szerint az 1568-as évet megelőző időkből való magyar kártyák kerültek elő Pesti Gábor szótára könyvtáblájának szétáztatásakor. Valamelyik lapon H. R. jelzésre bukkantak; Hoffhalter Rafael vagy annak Rudolf fia névbetüje lehet. Apa is, fia is vándornyomdász és fametsző volt. Az öreget, mert szatirikus kártyafigurákat készített fejedelmi személyekről, 1568-ban Gyulafehérvárott lefejezték. Jó kis kártyatörténet. Még szerencse, hogy ráadásként megismertem Kobl müvéből olyan jeles magyar kártyafestők nevét, mint az 1860. körül Debrecenben tevékenykedő Kutasi Imre, az 1724- től Pesten dolgozó Giergl család, valamint a győrött munkálkodott Unger família. Tehát a munkához is köze van a kártyának. Nem késlekedtem, hogy beszélgetést kezdjek erről a Játékkártyagyár igazgatóéval. A direktor szobájának falán romantikus olajfestmény viharban hányódó hajóról. Jelkép volna? . . . Partnerem szavai azonban jövedelmező gazdasági tevékenységet tükröznek. Eszerint nincs okunk panaszra a kártya-ellátást illetően. Belföldre évi 1,200,000 paklit gyártanak. Ebből mintegy 300,000 csomag a romi-, ugyanannyi az oktató-, vagy gyermekkártya, és 600,000 pakli a magyar kártya. Ennek a mennyiségnek a sokszorosát exportálja a cég, kereken évi 10 millió csomagot. Az Egyesült Államok és Japán kivételével, a Föld szinte minden nagyobb országába eljut a magyar kártya. — Milyen anyagból készülnek termékeik? — Külön erre a célra gyártott, kasírozott anyagból. A kártyakartont a diósgyőri papírgyárban állítják elő, rongyot is kevernek bele, hogy ellenállóbb legyen a kopással szemben. — Sűrűn változik a kártyák külső kiállításának divatja. — A kártya eléggé konzervatív. Időnkint történnek kísérletek a hagyományostól eltérő grafikai megoldásokra, de azokat is nehéz elfogadtatni. A lényeges módosulásoktól idegenkedik a közönség. — Hányán dolgoznak üzemükben és mennyi az egy dolgozóra jutó nyereségrészesedés? — Háromszáznegyvenen vagyunk. A nyereségrészesedés egy havi keresetnek felel meg. Tehát kiderül: van Budapesten háromszáznegyven ember, aki biztosan nyer a kártyán. Azt, hogy legendás nyereségek volnának manapság is, nem hiszem. Olyan semmiképp sem (Folytatás a 11-ik oldalon) Ha pedig a látogatót mindez nem érdekli, megpróbálhatja a Nevelés ösvényét, a Vallások ösvényét, a Tudományok, az Ipar, vagy a Kereskedelem ösvényeit. És elmehet a város déli végébe, ahol 41 nemzetiség leszármazottjai élnek vagy északra, egy vizparti sétára. Aki pedig több időt akar eltölteni a történelmi Bostonban annak 200-ik születésnapján, jó lesz, ha már előre gondoskodik szállásról, mert legalább 20 millió látogatót várnak a jubileumi ünnepségekre a városba, mely ma is büszkén a Világegyetem Közepének vallja magát. BERTALAN ÖDÖN
