Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-14 / 24. szám

10. oldal LONDONI LEVÉL: A STRATFORD-HILTON Irta: HALÁSZ PÉTER Tíz nappal a Stratford-on-Avoni tavaszi Shakes­peare fesztivál kezdete előtt, a halhatatlan Bárd szülővárosában megnyílt Anglia legújabb luxus­­szállodája a ‘ Stratford Hilton.” Négy emelete van, 261 szobája, minden szobának külön fürdő­szobája, telefonja, rádiója, szí­nes televíziója és mindnek hő­mérsékletét légszabályozó ké­szülék temperálja, a Globe­­szinház hajdani törzsvendégei és színészei, akikre kedvezőtlen időjárás alkalmával eső zuho­gott előadás közben, ugyan­csak nagyot néznének, ha átmeneti látogatásra visszatérnének, mint Hamlet atyjának szelleme. A hotelra nagy szükség volt, mert az elmúlt esz­tendőben közel egymillió látogató kereste föl Stratfordot, az egykor csöndes kisváros minden évben több idegent vonz. A Stratford Hilton har­monikusan simul a tájba, homlokzata tökéletes összhangban áll a közelében lévő Memorial Szín­házzal, ahol a Royal Shakespeare Társulat tartja előadásait. “Célunk nem az volt Stratfordon, hogy im­­presszionáljunk”, mondotta a megnyitón Curt Strand, a Nemzetközi Hilton-vállalat elnöke, “de az, hogy emeljük a környezet szépségét.” Ennek az elhatározásnak szellemében ellenálltak min­den kisértésnek és a hotel vendéglőjének étlap­ján nem szerepel hamburger helyett Othellobur­­ger, sem “Falstaff Jumbó-szendvics”, nem töre­kedtek arra, hogy életrekeltsék az Erzsébet-kora­­beli Anglia archaikus külsőségeit, Stratford-on- Avonlban ez valóban szükségtelen, mert a shakes­­peari légkör lépten-nyomon érzékelhető. A sző­nyegek egyikét-másikát azonban korabeli díszí­téssel terveztették és a hálószobák falain színházi kosztümöket ábrázoló nyomatok függnek, a ho­telt körülvevő parkot pedig úgy képeztetik ki, ahogyan Tudor kertészek művelték volna és a park közepén jévő virágágyban csupa olyan vi­rágot ültetnek, amilyen már a négyszáz évvel ezelőtti Angliában is virult. Shakespeare ehh^z bőséges útmutatást nyúj­tott: darabjaiban összesen kétszázféle növényre utalt. Azonkívül a hotel bárját ‘‘Szinész-bár”-nek nevezték el, remélwe, hogy a Shakespeare-tár­­sulat művészeit átcsábítják a színház szomszéd­ságában lévő kocsmából, ahová hagyományosan térnek be előadások után egy pohár italra. De ezektől a motívumoktól eltekintve a Strat­ford Hilton valóban nem tett erőfeszítést arra, hogy különbözzék a világszerte ismert Hilton­­hotelok jellegétől. Áraiban sem. Egyágyas szoba napi tiz fontba (tehát körülbelül huszonöt dol­lárba) kerül főszezonban és kilenc fontba no­vembertől márciusig. A kétágyas pedig napi két fontsterlinggel többe. Shakespeare magánéletéről nem sokat tud az utókor, de annyi kétségtelenül kiderült fenn­maradt végrendeletéből, hogy hitvesére mind­össze “második legjobb ágyát” hagyta örökül. Te­hát nem is a legjobbat, csak a második legjobbat. Finom megkülönböztetés. Vagyonával nem gaz­dálkodott rosszul, amiből arra lehet következ­tetni, hogy őmaga nem a Stratford Hiltonban szállna meg. A hotel vendéglőjébe (kíváncsiság­ból) talán betérne jó színészeivel. Enni, vagy nem . . . De nem! Méltón a Stratford Hiltonhoz, az ol­csó szójáték eme csábításának magam is ellen­állok. Halász Péter SÉTA A KÉTSZÁZ ÉVES SZABADSÁG ÖSVÉNYEN Boston, 1973 junius hó . . . BOSTON. — Az utazó, aki úgy gondolja, hogy a legjobb ut egy idegen város megismerésére gya­log végigbolyongani a városon, menjen el Boston­ba, az amerikai szabadságharc és függetlenség 200 éves évfordulója alkalmából. Boston uj “já­tékot” talált ki a “Város-játékot” (City-game), sok sok rövid, gyalog is megtehető úttal, hogy mindenki kedve szerint sétálhasson a városban, ahol a szabadság bölcsője ringott. A Város-játékhoz szükség van jó sétacipőre, egy csomó érdeklődésre és időre a sétához. A 200 éves Boston adja hozzá a látnivalókat. Boston 200 éves. A jubileumi év 1975 április 19-én kezdődik, azon a napon, mikor két évszá­zad előtt Paul Revere vágtatott át az éjszakán, hogy hírül adja az angol csapatok érkezését Lexingtonba és Concordba. A város-játék történelmi ösvényei gyakran keresztezik majd egymást a város fekvése sze­rint és a látogató érdeklődési köre szerint válo­gathat, melyik utón induljon sélájára. Ha elindul a Commercial Trail-en, megtudja, hogy az első bankot Bostonban alapították és az kezelte a Kelettel létesített hatalmas kereskedelmi kap­csolatokat. Amellett megnézheti az American China Trade múzeumát és végigsétálhat a State Streeten, a 200 év előtti kínai kereskedők nyo­mában. De felkapaszkodhat a Beacon Hill-re, ahol a gazdag kínai kereskedők leszármazottai­­nak elegáns házai sorakoznak. Amit egy látogatónak sem szabad elmulasz­tani, az a séta a Szabadság ösvényen, hiszfn Boston az amerikai szabadság szülőhelye. A Sza­badság ösvény a Mayflower Comps®t-tól indul és csigavonalba vezet az Old North Church-höz, ahol Paul Revere lanternája függ és ahol Wil­liam Lloyd Garrison mondta hires beszédeit a rabszolgaság ellen. A piros téglával kirakott Szabadság ösvényen váltakozik a jelen és a múlt. Végigvezet a bel­város felhőkarcolói között, de ott van az első nyilvános iskola, a régi piac, a Quincy Market és a legrégibb ház Bostonban: Paul Revere háza, Bunker Hill, meg a 44-ágyus fregatta-hajó, az Old Ironsides. Az utazó, aki végig akarja járni a múlt emlékeit, a törénelmet, követheti Paul Revere útját, de elsétálhat — kiindulva az Old South Church-től — mely a Boston Tea Party-t kieszelő radikálisok találkozóhelye volt, le a víz­partig, ahol ott áll a Brig Breaver, az angol tel­szállító hajó hü reprodukciója. A Pearl Street és Purchase Street találkozásánál ha valaki to­vább megy a Griffins kikötő felé, már csak kép­zelőerejére kell támaszkodnia, ha a ma ott futó forgalmas express ut helyén fel akarja fedezni és visszaidézni 1773-at, és újra átélni a hajó tea­rakományának eltulaj donitását. Aki pedig a forradalmároknál jobban kedveli az írókat, forduljon rá az Irodalmi ösvényre és böngéssze végig az Old Corner Bookstore-t, mint tette Emerson és Thoreau, Hawthorne és Mel­ville. Vagy a versek rajongói meglátogathatják a házat, ahol Longfellow élt és irta halhatatlan költeményeit. A Fekete Örökség Ösvénye elvezet a Bostoni Vérengzés helyére, ahol Crispus Attucks, a me­nekült rabszolga az elsők egyike volt, akik meg­haltak Amerika szabadságáért. Útba esik a Char­les Street Meeting House is, mely 1853-ban a rab­szolga felszabadító mozgalom vezetőinek gyüle­kező. helye volt. AZ ÖRDÖG BIBLIÁJA! MAKK ÁSZ. BETL! ÉS A TÖBBIEK A grafika korai mesterei kártyákat is rajzol­tak. Már a lí5.—16. században számontartották a kölni P. W. mestert: Jehan de Dale lyoni műhe­lyéből már 1500 táján olyan kártyák kerültek ki, melyek ma is mestermunkának számítanak. A Rákóczi-féle szabadságharc idején a bécsi kártyá­kon magyar harcosok is szerepelnek. Kobl Jenő­nek a régi kártyáról szóló könyve említ egy ese­tet, amely szerint az 1568-as évet megelőző idők­ből való magyar kártyák kerültek elő Pesti Gá­bor szótára könyvtáblájának szétáztatásakor. Va­lamelyik lapon H. R. jelzésre bukkantak; Hoff­­halter Rafael vagy annak Rudolf fia névbetüje lehet. Apa is, fia is vándornyomdász és fametsző volt. Az öreget, mert szatirikus kártyafigurákat készített fejedelmi személyekről, 1568-ban Gyula­­fehérvárott lefejezték. Jó kis kártyatörténet. Még szerencse, hogy rá­adásként megismertem Kobl müvéből olyan jeles magyar kártyafestők nevét, mint az 1860. körül Debrecenben tevékenykedő Kutasi Imre, az 1724- től Pesten dolgozó Giergl család, valamint a győ­­rött munkálkodott Unger família. Tehát a mun­kához is köze van a kártyának. Nem késlekedtem, hogy beszélgetést kezdjek erről a Játékkártya­gyár igazgatóéval. A direktor szobájának falán romantikus olajfestmény viharban hányódó hajó­ról. Jelkép volna? . . . Partnerem szavai azonban jövedelmező gazdasági tevékenységet tükröznek. Eszerint nincs okunk panaszra a kártya-ellátást illetően. Belföldre évi 1,200,000 paklit gyártanak. Ebből mintegy 300,000 csomag a romi-, ugyanannyi az oktató-, vagy gyermekkártya, és 600,000 pakli a magyar kártya. Ennek a mennyiségnek a sok­szorosát exportálja a cég, kereken évi 10 millió csomagot. Az Egyesült Államok és Japán kivételé­vel, a Föld szinte minden nagyobb országába el­jut a magyar kártya. — Milyen anyagból készülnek termékeik? — Külön erre a célra gyártott, kasírozott anyagból. A kártyakartont a diósgyőri papírgyár­ban állítják elő, rongyot is kevernek bele, hogy ellenállóbb legyen a kopással szemben. — Sűrűn változik a kártyák külső kiállításának divatja. — A kártya eléggé konzervatív. Időnkint tör­ténnek kísérletek a hagyományostól eltérő grafi­kai megoldásokra, de azokat is nehéz elfogadtat­ni. A lényeges módosulásoktól idegenkedik a kö­zönség. — Hányán dolgoznak üzemükben és mennyi az egy dolgozóra jutó nyereségrészesedés? — Háromszáznegyvenen vagyunk. A nyereség­­részesedés egy havi keresetnek felel meg. Tehát kiderül: van Budapesten háromszáznegyven em­ber, aki biztosan nyer a kártyán. Azt, hogy legendás nyereségek volnának ma­napság is, nem hiszem. Olyan semmiképp sem (Folytatás a 11-ik oldalon) Ha pedig a látogatót mindez nem érdekli, meg­próbálhatja a Nevelés ösvényét, a Vallások ös­vényét, a Tudományok, az Ipar, vagy a Keres­kedelem ösvényeit. És elmehet a város déli vé­gébe, ahol 41 nemzetiség leszármazottjai élnek vagy északra, egy vizparti sétára. Aki pedig több időt akar eltölteni a történelmi Bostonban annak 200-ik születésnapján, jó lesz, ha már előre gondoskodik szállásról, mert leg­alább 20 millió látogatót várnak a jubileumi ün­nepségekre a városba, mely ma is büszkén a Vi­lágegyetem Közepének vallja magát. BERTALAN ÖDÖN

Next

/
Thumbnails
Contents