Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-14 / 24. szám
9. oldal A FELESÉG FOGLALKOZÁSA Irta: PAPP VARGA ÉVA "... Nemcsak a közéletben és tudományos pályán érvényesülhet egy nő, hanem anyaként és feleségként ás megtalálhatja életcélját és betöltheti feladatát a társadalomban.” A fenti néhány sort lapunk múltkori cikkéből idézem. Hozzátartozik mőndanivalómhoz, amely azzal kezdődik, hogy ép e napokban láttam az egyik magazinban annak a fiatalaszszonynak a képét, akit “Mrs. Texas”-nak választottak és aki most pályázik a “Mrs. America” VARGA ÉVA cimre is. “Ugyan mit tud ez a nő?” így kérdeztük volna jó pesti stílusban valamikor. Mit tudhat amiért kijár neki az ünneplés, a cim és rang, amire magunk is csodálkozva mondtuk volna: csak főzni, sütni tud, bizonyára nem jobban mint ahogy a mi édesanyáink tudtak és amiért NEKIK nem járt ki több mint a férjük dicsérete, no meg a baráti kör elismerése. Ez azonban Amerika, ahol a tehetséget, bármilyen téren mutatkozik is meg, állítólag értékelik azok, akik illetékesek annak elbírálására. Mig ezek a gondolatok foglalkoztattak, eszembe jutott egy budapesti megtörtént eset. “Diplomás Nők Egyesülete” címen alakult Budán egy társaskör a háború előtt. Gyűléseiket egy Pálffy-téri vendéglő különtermében tartották. Egyik este véletlenül abban a vendéglőben vacsoráztunk barátainkkal. Velünk volt egy orvosnő, aki alapitó tagja volt a fentebb említett egyesületnek és igy a vacsora végeztével át akart menni a külön-teremben tartandó gyűlésre. Minket is invitált: “velem bejöhettek, igen érdekes és kellemes társaság van ott.” Mikor tiltakoztunk, hozzám fordult: “Neked különösen ott van a helyed. Meglátod milyen jó cikket írhatsz majd erről”. Szívesen indultam volna, de a velünk lévő másik két nő tiltakozott, kivált Mariska barátnőnk. ő csak úgy volt hajlandó bejönni, ha a férje is csatlakozik. így azután mindnyájan bementünk. A teremben egy nagy asztal körül ültek a tagok és amikor beléptünk, az egyik hozzánk jött a vendégkönnywel. Beírtuk a nevünket és helyet foglaltunk. Az elnöknő épen az alapszabályokat ismertette, melynek egyik pontja volt, hogy tag csak diplomás nő lehet. Elhangzott egy-két hozzászólás, azután a titkár megkérdezte, akarunkbelépni az egyletbe. Legnagyobb meglepetésemre a mindig csendes és szerény Mariska nyilatkozott: “Sajnálom,” — mondta kissé zavartan, de határozottan, “én nem óhajtok csatlakozni a többiekhez. Nekem diplomám nincs, állásban sem voltam, soha nem kerestem pénzt. Én egyszerű háziasszony vagyok . . . itt, áhol orvosnők, ügyvédnők, tanárnők tömörülnek, nekem nem lehet helyem.” Erre, hasonló meglepetésként, szót kért az elnöknőtől Mariska férje és ezzel kezdte: “Abban igaza van a feleségemnek, hogy ő csak háziaszszony. De abban nincs igaza, hogy soha nem keresett pénzt. Sokat keresett, de ő nem számolta. Csak én számoltam -.titokban, hogy mennyi pénz kellene nekem, ha ő nem osztaná be olyan gondosan a keresetemet. Mennyit kellene keresnem, hogy társadalmi helyzetemnek megfelelően öltözködjünk, ha ő nem varrna magának és a gyerekeknek ?” “A feleségem diplomát érdemelne mint főkönyvelő, mert az én szerény tanári fizetésemet neki sikerült úgy beosztania, hogy állásomnak megfelelően élhessünk. Lehetne diplomás tanítónő is, olyan példásan végzi négy gyermekünk nevelését. Mint pedagógus, állíthatom, hogy a gyermek nevelése, jellemének kialakulása elsősorban az édesanyától függ. Sem az iskola, sem az élet nem irányíthatja kellően a fiatalságot, ha nincs a háttérben szerető anya. Az ilyen egyszerű aszszonyok, akik praktikus tudásukat viszik a házasa női Ékszer uj szerepe NEW YORK. — Az ékszer ma talán divatosabb, mint valaha, de a modern idők ékszert viselő hölgyei már nem azt nézik, hogy milyen értékes az ékszerük, hanem azt, hogy minél több szép és divatos ékszerük legyen. Mikor társadalmilag vezető pozícióban lévő személyek feleségeit megkérdezték, hogy a nagy bálokon viselt ékszereik valódiak-e, “Természetesen nem” — volt a felelet. “Ez manapság igazán nem fontos.” A nagymamák még hires, drága ékszereket viseltek, hogy megmutassák gazdagságukat és társadalmi állásukat. A mai nő öltözete szerint választja meg ékszereit. Különböző stilusu ruhákhoz különbözően tervezett ékszereket visel és arra is gondol, hogy az ékszerek megfeleljenek egyéniségének. Ezért fordul tanácsért ékszerészéhez, ha drágább ékszert akar vásárolni. És kitűnőnek tartja a műköveket, ha azok finom aranyban vannak foglalva. De a nőnek, aki ma ékszert vásárol, tudnia kell, hogy a szintétikus kövek éppen olyan valódiak, mint a természetben bányászott és talált kövek. A kémiai analízis teljesen azonosnak mutatja azokat. > »> MTKES MARGIT: A csillagtalan ég alatt Átéltem a hadjáratot, láttam vért, hullahegyeket, láttam megtébolyodott nőket, prédaként hurcolták el őket és az erőszak röhögött: láttam az Embertelenséget mikor pőrére vetkőzött . . . Mint egy villámsujtotta tájon a perzselt, csonk ágak között még itt-ott lobbannak tüzszikrák —, úgy villózik, úgy foszforeszkál az éledő emlékezet: a csillagtalan ég alatt oly óvatosan, félve lépek, Diogenes-lámpa kezemben, Embert keresek, Emberséget! s az aknavelő vad világ robbant, szaggat uj sebeket és véreznek a tört hitek és jajongnak a roncs remények: csak ennyit ér az emberélet? s már nem tudom kik a halottak, akik meghaltak vagy akik élnek? New York, 1973, junius hó . . . életbe, diplomát érdemelnének háztartástanból is. Szerintem az ilyen sokoldalú nők bármely tudományos körbe beillenek.” “Köszönöm önöknek, hogy alkalmat adtak mindezek elmondására és kérem, bocsássák meg, hogy ezúttal nem a tanulást és annak végeredményét, a diplomát méltattam, amit tőlem, mint tanártól elvárhatnánk. Én férj vagyok és most, hogy ilyen alkalom adódott, el kellett mondanom amiről soha nem beszélünk, hogy milyen érték a jó háziasszony, aki több pénzt hoz a házhoz mintha állásban lenne, pedig hát ő csak egy egyszerű nő.” Tanár barátunkat lelkesen megtapsolták. A felesége csak a kezét nyújtotta felé, mert a könnyektől nem tudott szólni. Az ülés azzal zárult, hogy Mariskát tiszteletbeli tagnak választották be a tudományos társaságba. Nixon nem az első elnök, akinek nevéhez botrány fűződik (Folyt, a 8. oldalról) lyek hasznából az elnök is részesült. Grant második terminusát élte, amikor kipattant az 1872- as Bécsi Világkiállítással kapcsolatos botrány. Néhány magasabb összeköttetéssel rendelte®) egyén jelentős összeget vett fel a kiállításon létesítendő amerikai pavillonok költségeire, és az összeg tetemes része magánzsebekbe vándorolt. Harding idején tombolt minden idők legnagyobb “Fehér Házi botránya”, a Teapot Domeügy, amelynek részletei azonban csak az elnök halála után pattantak ki. A botrány a kormányvezetés legmagasabb régióit súrolta lerántva a leplet az elnöki adminisztrációban résztvevők korrupcióiról. Titokban haszonbérletbe adtak magánszemélyeknek két nemzeti tulajdonban lévő, hatalmas kiterjedésű olajmezőt, a wyomingi Teapot Dome-t és a califomiai Elk Hills-t, amelyeket a kormány a nemzeti biztonság érdekében a haditengerészet céljaira tartalékolt. Százmillió dolláros haszonrészesedésekről lehetett hallani és a korrupció szövevényeiben magas funkciókat betöltő személyek nevei bukkantak fel. A kivizsgálást — amikor már elkerülhetetlen volt — akkor is azok végezték, akiknek legtöbb vaj volt a fején. Egymást érték a megvesztegetések és megfélemlítések. A felelősség alóli kibúvásnak s a bűnök elhárításának addig még soha nem tapasztalt láncolata előtt szájtátva bámultak az ország becsületes adófizető polgárai és a közvélemény haragja meg az igazságszolgáltatás bizonyára Harding elnököt is elsöpri, ha idejében el nem költözött volna az élők világából. Mert Hardingra már ráfröccsent egyéb sár is elnökségének évei során. Ezeknek fénypontjában egy könyv, az emléikezetes “The President’s Daughter” a legintimebb csemegéket szolgáltatta a szoknyavadász elnök múltjából. Szerzője, a gerinctelen, de jó üzleti érzékkel rendelkező Nan Britton, maga is szeretője volt valamikor az elnöknek . . . Sokan nem adtak hitelt a könyvnek, de magasrangu tekintélyes egyének állították, hogy Britton nem túlzott. És sorolhatnánk még tovább a közelebbi múlt ügyeit, a Truman adminisztráció adóvisszaéléseit, az Eisenhower körében burjánzó meggazdagodási kísérleteket, árcsalásokat és egyebeket, amelyek közepette — a rossz nyelvek szerint — az akkori alelnök Richard Nixon neve is fel-felmerült. Az azóta elnökké lett Nixon maga is megismerhette mit jelent egy országos botrány viharában vergődni. Talán azzal vigasztalódhat, hogy a Fehér Házban nem ő az első, aki ilyen gondokkal küzd. Spectator
