Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-07 / 23. szám
1 8. oldal AZ ELLSBERC-ÜGYRŐL Irta: ACZÉL BENŐ A Pentagon aktákat nyilvánosságra hozó két közhivatalnokot, Dr. Daniel Ellsberget és Anthony J. Russot az ellenük megindult bünperben felmentették. Helyesebben, ■ jogi értelemben nem hoztak felmentő ítéletet, hanem az esküdtszéki tárgyalást vezető bíró végzéssel beszüntette a bünpert, ami lényegében azonos a felmentő ítélettel. Az indokolás az volt, hogy a kormány törvényellenesen viselkedett.- ACZÉL BENŐ A szövetségi a biró a beszüntető végzésben ugyan kimondotta azt is, hogy a végzés nem fejez ki ítéletet a kormány akcióiról, de ez csak jogi értelemben igaz, mert, igenis, kifejezett egy elitélő véleményt. Jogosan, vagy jogtalanul viselkedett-e a kormány, erről még nincs birói Ítélet. De akármi volt is az esküdtszéki tárgyalást vezető biró véleménye, mégis tény, hogy a két vádlott kiadta HASZNOS AKARAT Rácegresen tisztelik az írót: mint holmi föllebbviteli birói. Ha minden szó esik már hasztalan —: “A vers — gondolják — az még hátra van. a Múzsa!” — ha épp nem is ezt a szót használják, körülfogván az Írót. Tisztélik a verset Rácegresen: attól várják, hogy villanyuk legyen. Úgy várják, de úgy, hogy — ha az segit — a filológiát is tisztelik. írtak ez ügyben tízszer is! ... De tán, ha te is Írnál valamit, Gyulának . . Verset, prózát, zordat vagy simát, mindegy, akár egy sorstragédiát. Ut is, de főleg villany kellene, ígéri három éve a megye. “Legyen a költő hasznos akarat . . .” Nézem iskolapajtásaimat . . . — Mi az megírni néked? De nekünk! . . . Egy hang: — Napunk lenne! Más (igy): — Egünk! Mindegy nekik forma és külalak, a lényeget, azt harcolja ki csak. — Hatvan faduc meg tudna oldani! ... — S mi minden lenne itt: Lányhang: — Mozi! Ha ezt meg tudnád Írni, te! De úgy, hogy Szekszárdig föl jusson a szavunk! “Legyen a költő hasznos akarat . . .” Azt gondolom, hogy itt a pillanat. Dics, bér, babér — rég tudom én, mit ér. Az ér valamit vers, mely földet ér. Gyökeret ereszt és gyümölcsöt ad — Adjon, ha lehet, minél hamarabb! ILLYÉS GYULA az aktákat az újságoknak. A biró szerint ez nem volt bűn, tehát a bizalmasnak minősített aktákat szabad közzétenni, ha az aktákhoz hozzáférő közíhivatalnok véleménye szerint a nyilvánosságra hozatal közérdek. Én minden birói ítéletet tisztelek és eszembe sem jut politikai elfogultsággal gyanúsítani a bírót, mindaddig, mig ítéletét meg nem változtatják. De a tény tény marad, akármi is a biró véleménye. Az egyik sajtóügynökség beszámol arról, hogy az esküdtek többsége — 12 közül 7 — különben is a felmentés felé hajlott. Az esküdtek verdiktjéről már nincs olyan jó véleményem, mint a birói Ítéletről. Az esküdtek, igenis, befolyásolhatók, a közvéleménytől, a tanúvallomások helytelen megítélésétől, sőt a védőügyvéd ékesszólásától is. Volt egy időszak, mikor Magyarországon is völt esküdtszék, — ha még jól emlékszem (ami egyáltalában nem biztos) a törvényt 1914-ben hozták és később hatályon kívül helyezték. De ennek a törvénynek volt egy szakasza, amely nagyban enyhítette az esküdtek befolyásolhatóságának káros következményeit. Ez a szakasz kimondta, hogy ha az esküdtek verdiktje “nyilvánvalóan téves,” a Kúria, — a magyar Legfelsőbb Bíróság, — megsemmisítheti a verdiktet.' Emlékszem is egy kirívó esetre: egy Haverda Mária nevű nő a kedvesével, akit Jánosi-nak hívtak, (a keresztnevére már nem emlékszem,) agyonlövette gazdag édesanyját, hogy örökölhesse a vagyonát. A gyilkossági perben esküdte szék ítélkezett, de a nő ügyvédje, Lengyel Zoltán országgyűlési képviselő, ékesszólásával annyira védence javára fordította az esküdtek hangulatát, hogy bűntársával együtt felmentették. Nagy volt a diadal, de nem sokáig tartott, mert a Kúria a “nyilvánvaló tévedésre” hivatkozva, megsemmisítette a verdiktet és a második esküdtszéki tárgyaláson már bűnösnek mondták ki mindkét vádlottat és ha jól emlékszem, (ami megint nem biztos, hisz’ olyan régen volt) — Haverda Máriát életfogytiglani fegyházra ,a gyilkos Jánosit halálra ítélték és ki is végezték. Szóval Ellsberg és Russo urak megnyerték a pert, de nem szüntették meg a tényeket. Már most mi lesz velük? Közhivatalnoknak semmiesetre sem veszik fel őket, hát milyen jövő vár Tavaszi fáradtság — Már erőm sincs, hogy kinézzek az életbe! rájuk? Elképzelem magamat, hogy ha volna valami fatelepem, felvenném-e őket éjjeli őrnek? Lojalitásukra nem számíthatok azután, hogy a kormányhivatalt is elárulták, mihelyt az volt a véleményük, hogy az országnak használnak vele. Az indok kétségtelenül nemes, de ki bízta rájuk annak megítélését, hogy mi áll az ország érdekében és mi nem? De ha én nem merném felvenni őket, más is igy gondolkodik és nem fogja azt képzelni, hogy a szövetségi kormányt elárulták ugyan, de őket egész biztosan nem fogják elárulni . . . Szóval dacára a pernyerésnek, határozottan aggódom a jövőjük miatt. Mit fognak csinálni? Abban bizakodnak, hogy pert indítanak a kormány ellen és a felmentésre hivatkozva pénzbeli kárpótlást kapnak? De a beszüntető végzés kimondta, hogy az indokolás nem perdöntő a kormány eljárásáról, szóval a pernyerés nem biztosítja a nyertesek számára a sikert a második, a polgári, perben. Közhivatali állást többé az életben nem kaphatnak, magánhivatalok és vállalatok pedig nem bizhatnak bennük. Persze, Írhatnak könyvet sikeres bünperükről s talán lesz kiadó, aki elfogadja és olvasó, aki az agyonkoptatott ügyre még mindig kiváncsi. A perbeszüntető végzés mindent megállapíthatott, de azt nem állapíthatta meg, a hogy a “szigorban bizalmas” aktákat nem adták ki a lapoknak és nem juttatták nyilvánosságra. Hogy ezzel használtak-e a közérdeknek, az vitatható. De nem vitatható, hogy jogot formáltak maguknak belekapni a kormánykerékbe és közügyek intézésébe, holott ezt senki rájuk nem bízta. A következményeket tehát viselniük kell. Mint mondani szokás, a pokolhoz vezető ut jószándékkal van kikövezve. Perüket megnyerték, de én nem nagy jövőt jósolok nekik . . . Nixon elnök izlandi útja a Watergate-ügy és Yorty bukása mellett csak mérsékelt érdeklődést keltett. Pedig Nixon fontos missziót teljesített, amikor Pompidou francia elnököt meg akarta győzni arról, hogy a francia nemzet, amely olyan sokat kapott és kap az Egyesült Államoktól, a nemzetközi gazdasági és politikai egyensúly kritikus óráiban nem fordíthat hátat legnagyobb jótevőjének. A franciáknál a hála ismeretlen fogalom. Sok amerikai vér folyt a francia állam fennmaradása érdekében mindkét világháborúban. Néha úgy tűnik fel, ahogyan a költő mondotta: “hiába onta vért...”, mert a franciák szótárában az a szó, hogy “hála” nem létezik. =•= Los Angeles polgármesterének, Sam Yortynak kibuktatása sokkal több, mint helyi politikai szenzáció. Uj korszakot, politikai érettséget jelent az ország harmadik legnagyobb városa életében. Azt jelenti, hogy a Yorty-féle, teljesen öncélú politikusoknak befellegzett. Az uj generáció, és ebbe a második generációs etnikek is beletartoznak, nem dől be a politikai frázisoknak. Yorty, aki 12 éves adminisztrációja alatt soha be nem teljesült ígéretekkel szédítette a polgárságot, köztük a nemzetiségieket, miközben teljesen elhanyagolta városának problémáit, ebben a választásban nem tudta becsapni Los Angeles fehér választóit, akik megérdemelt nyugalomba küldték a politikusok élősdi fajtájának egyik utolsó képviselőjét. Akik pedig Yortyra adták szavazatukat, ne aggódjanak miatta. Eleget gyűjtött össze 12 év alatt ahhoz, hogy a legnagyobb luxus-kényelemben élje le hátralévő éveit. Good bye Mr. Yorty!
