Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-24 / 21. szám

4. oldal ÉVFORDULÓ: SZÁZÖTVEN EVES AZ OXFORD UNION, A SZABAD SZELLEM KÜZDŐTERE ÉDESAPJA EMLÉKÉRE LONDON — A hét végén ünnepli fennállásának százöt­venedik évfordulóját a hires Oxford-egyesület, ez a jelle­gében és célkitűzésében vi­lágviszonylatban egyedülálló angol intézmény. Néhány esz­tendővel idősebb nála a Cam­­bridge-egyesült, amely azon­ban hírben és presztízsben (valamilyen oknál fogva) so­hasem érte utói az Oxfordot. Diákok hívták életre, diákok a tisztségviselői, minden év­ben előadásokra kérik fel a politikai, az irodalmi, az aka­démiai és társadalmi élet ve­zető személyiségeit és az elő­adások után egyenlőként szállnak vitába velük. Az Oxford Egyesület vita­fóruma valóságos szellemi ki­képző-terepe a jövő állam­­férfiainak, összecsapva a ki­magasló egyéniségekkel, az Oxford Egyesület diákjai megtanulnak vitázni, érvelni, szónoki fogásokat alkalmaz­ni, hatást kelteni, a viták so­rán elegánsan győzni és még elegánsabban veszteni. A más­fél száz alatti tisztikar­ból hat miniszterelnök ke­rült ki: Gladstone, Salisbury, Asquith, Bandaranaike (Cey­lon miniszterelnöke volt) Ha­rold Macmillian és Edward Heath. (Tagja volt oxfordi diák korában Harold Wilson is, de tisztségre nem jelöltet­te magát.) Országgyűlési képviselők, egyetemi tanárok, egyházi férfiak, diplomaták, tudósok hosszú sora köszörülte szel­lemi szabályáját az Oxford Egyesület nevezetes vitadél­utánjain. Minden vitáról jegy­zőkönyv készül, minden elő­adás, állítás, érv- és ellenérv fennmarad, a szó tehát nem száll el, ami a részvevőket na­gyobb felelősségre és követke­zetességre szoktatja. Amit Gladstone 1831 má­jus 19-én, mint egyetemi hall­gató mondott az oxford-egye­sület vitáján egy reformtör­vény-javaslatról, 1866-ban mint miniszterelnöknek ol­vasta fejére a Parlamentben Disraeli. Az Oxford Egyesü­letben nemcsak az nyom a latban, hogy mit mond valaki, de az is, hogy hogvaan mond­ja. A legjobb szónokiskola. Lloyd George, Churchill, Chamberlain, Macmillan — mind résztvettek az Oxford Egyesület vitán karrierjük csúcspontjain. De a vita-dél­utánok középpontjában ter­mészetesen nemcsak politikai kérdések, államügyek állanak. 1892-ben vendégelőadó volt Sir Wilfred Lawson, az ön­megtartóztatás életelvének nevezetes hirdetője. Lawson édesapjától a kastéllyel együtt hetedhétországban hires bor­pincét is örökölt, de leüttette az üvegek nyakát és kiöntöt­te a bort. F. E. Smith, az egyesület diákelnöke ezekkel a mondatokkal fejezte be Lawsonnal vitázó beszédét: — Megsemmisítette a ko­roknak azt a felbecsülhetetlen értékű örökségét, amely Dél napjának tüzét őrizte karcsú palackjaiban! Megsemmisítet­te, méghozzá oly könyörtelen barbársággal, hogy szive nem esett meg a legszikkadtabb torkon sem! Bizony mondom önnek, uram, hogyha eljő majd az idő, amikor Ábrahám kebelén nyugszom és ön elém járul pohárnyi vízért esedez­ve, imigyen felelek: — Nem eddig uram, nem, egyetlen cseppet sem, Ön nemesebb nedűt ítélt kárhozatra! Krónikások szerint Smith­­nek ez a beszéde teremtette meg azt a hagyományt, amellyel a diákvitázók hety­ke, kihívó, tekintélyt nem tisztelő módon szállnak szem­be a vendégelőadával. Ami, persze, nem azt jelenti, hogy az oxfordi diákokiban ne vol­na lovagiasság. 1829-ben vi­tadélutánra hívták meg a cambridgei egyesület tagjait. Az volt a kérdés, hogy Shel­ley volt-e a nagyobb költő, vagy Byron. Az egyesület korabeli jegyzőkönyvéből ki­derül, hogy a vitának csak­nem minden részvevője Shel­ley felé hajlott. De Byron Cambridget végezte és az oxfordiak —r a cambridgei vendégek iránti udvariasság­ból — 33 szavazatos több­séggel Byront jelölték ki a nagyobb költőnek! E hét végén tehát 150-esz­­tendős az Oxford-egyesület. Szónoki stílusának modorá­ban szólva: nemes jubileuma a szabad emberi szellem szép hagyományainak! Mrs. Margaret Truman Daniel, édesapja, néhai nagy elnökünk, Harry S. Trutman emlékezetére kiadott 8 centes bélyegből megvásárolja az első sorozatot. CAMBODIA: Elsikkasztják az amerikai segélyt PHNOM PENH, Cambo­dia. — A Nemzeti Bank előtt a homokzsák-barikádok védel­mében mindenkit, aki be akar lépni a bankba, őrök ellen­őriznek, hogy nincs-e nála fegyver. Ezt az ellenőrzést nemrég vezették be, miután katonák azzal próbálkoztak, hogy a banktisztviselőkre szögezett pisztollyal hajtsák be rég esedékes zsoldjukat. Mindennapos jelenség, hogy a hadsereg parancsno­kai elsikkasztják a katonák zsoldját. Közismert tény, hogy a köztársaság 200,000 főnyi fegyveres erejének har­madrésze csak a papíron léte­zik, és a nemlétező katonákra eszközölt kiadások a táborno­kok magánkasszáját töltik meg. Vezető beosztású katonák gyakran abból finanszírozzák külföldi autójukat, hogy fegyvereket és lőszert adnak el az ellenségnek. Ezzel ma­gas beosztású politikusok pél­dáját követik, akik közül Kang Keng tábornok, volt ke­reskedelemügyi miniszter a korrupció csúcsteljesítmé­nyét hajtotta végre. Eredeti­leg Lón Nol tábornok magán­orvosa volt, és a súlyosan be­teg elnök helyzetét arra hasz­nálta fel, hogy kereskedelem­ügyi miniszterré neveztette ki magát. Miniszteri minőségben ta­valy nyáron állítólag eladta a főváros egész rizskészletét az ellenfélnek. Kétségtelen, hogy a miniszternek le kellett mon­dania, amikor a sajtó szellőz­tette ezt a botrányt, de min­denesetre távozásakor még kitüntették és megengedték neki, hogy kivándoroljon Hongkongba, és ott elszóra­­kozza milliós profitját. Időközben százszorosára emelkedett azoknak a száma, akik nagystílű korrupciós ügyekbe bonyolódtak, és az il­legális ügyletekben részt vevő valamennyi politikus és kato­na a meggazdagodásnak ezt a formáját a legcsekélyebb lel­­kiismeretfurdalás nélkül jo­gosnak ítéli, sőt sokszor az ég különleges kegyének tekinti. A cambodiai establishment még morbidabb, mint a fran­cia forradalom előtti ancien regime: a vezető rétegeknek ez a belső rothadása a nem kommunista Cambodia szá­mára nagy veszélyt jelent. A Lón Nol-rendszer csúfos gazdálkodása áldozatainak ma nyolcszor annyit kell fizet­niük a rizsért és más alapélei-Telefonkémkedés Franciaországban PÁRIS —A törvény sze­rint tiltott, hivatalosan nem létező telefonkémkedés Fran­ciaországban is széleskörűen folyik, és nemcsak a törvény által előirányzott három kivé­teles esetben. (Veszélyes bűn­cselekmény esetében a vizs­gálóbíró utasítására, kábitó­­szerkereskedők lefeplezése vagy feltételezett külföldi kém leleplezése végett.) A telefonkémkedés azon­ban nem maradt kivételes eset Franciaországban, ha­nem általános szokássá vált. Nemcsak ellenzékiek állítják ezt, például Francois Mitter­rand, a szocialista párt főtit­kára, aki 1971 májusában a parlamentben és legutóbb La rose au poing cimü könyvé­ben leleplezte ezeket a vissza­éléseket (“A lehallgatás nem kiméi egyetlen területet sem: a politika, a közigazgatás, a fegyveres erők, a sajtó tele­fonvonalait egyaránt lehall­gatják, de még a miniszte­reket egymással összekapcso­ló különleges telefonhálózatot is” — irta Mitterand.) Ha­sonlóképpen nyilatkozott Mi­miszerekért,. mint három év­vel ezelőtt. Az amerikaiak gazdasági segítségükkel akarják áthi­dalni azt a nagy rést, amely az évi hatmillió dollár érté­kű export és a 90 millió dol­lár értékű import között tá­tong, és az Egyesült Államok által nyújtott katonai segély értéke eléri az évi 200 millió dollárt. chel Poniatowski, a gaulleis­­ták legerősebb szövetségesei­nek, a független köztársasá­giaknak a főtitkára is. A GIC (Társaközi Ellenőrző Csoport) nevű titkos szolgálat ügynökei a Hotel de Invali­­des-ben tevénykednek, Eu­gene Caillaud tábornok pa­rancsnoksága és a katonai biztonsági szolgálat irányítá­sa alatt. A telefonközpontok­ba titokban bekapcsolt vona­lakat magnetofonokhoz kö­tik, amelyek automatikusan működésbe lépnek, amikor az ellenőrzött személy felemeli a kagylót. Más szakemberek a feljegyzett beszélgetések le­hallgatásával foglalkoznak. Különleges esetektől eltekint­ve, sohasem hallgatják le va­lamennyi magnószalagot. Ennyi idejük nem lenne. Szú­rópróba-módszerrel dolgoz­nak: itt-ott belehallgatnak a felvételekbe, néhány mondat erejéig, és ha valami érdeke­set hallanak, meghallgatják az egész beszélgetést. A francia lehallgató rend­szer régi, de bevált: a GIC azokat a lehallgató berendezé­seket újította fel, amelyeket a Gestapo szerelt fel Francia­­országban a megszállás ide­jén. ELLSBERGET TŐRBE AKARTÁK CSALNI? LOS ANGELES — Az Ellsberg-tárgyalás pénteken drámai módon ért véget: Matt Byrne Jr. szövetségi biró Da­niel Ellsberg elleni vádakat elutasította és a tárgyalást befejezettnek nyilvánította. A bírói megokolás: a szövetsé­gi hatóságok törvénytelen eszközökkel próbálták törbe­­csalni a vádlottat.

Next

/
Thumbnails
Contents