Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-17 / 20. szám
It. oldal TORONTÓI ÉLETKÉP: HALADUNK A KORRAL Irta: PAPP VARGA ÉVA VARGA ÉVA Barátnőimmel a hires hollywoodi Brown Derby étteremben találkoztunk. Engem a hely érdekessége vonzott, őket — mint bevallották —, inkább a közismert és elismert ‘hamburger dinner’. Valamenynyien azt rendelték, csak Elsa volt kivétel, ő ‘cold plate’-et kért. Csodálkozva néztem rá; — Fogyókúra? Arra igazán nincs szükséged. Elsa halkan és magyarul mondta: — Egy idő óta látni sem bírom a hamburgert! Majd ha kettesben leszünk, elmondom az okát. Később ő hozott kocsiján haza és elmesélte az alábbiakat: — Tudod, hogy egy időben leginkább művésztársaságba jártam. Ennek oka nemcsak az volt, hogy szerettem azt a kedves, szellemes, bohém hangulatot, hanem az is, hogy legjobb barátnőm- Lilian filmszínész férjet szerzett magának. A sokat kereső filmszínész mellett nagy házat vezetett Lilian. Pompás, kastélyszerü .Beverly Hills-i lakásukban sok vonzó dolog adódott a vendégek számára: az exotikus swimming pool, a gazdagon felszerelt ital-bár és nem utolsó sorban a főúri konyha. Lilian abban élte ki tettvágyát, ambícióját, — mivel másféle szerepet még befolyásos férje által sem tudott kapni. Ha meghívott, tudtam, hogy nagy lakoma, hozzá kellemes társaság is. Egy különösen forró napon tizen jelentünk meg Lilian fogadónapján. A meghívás déli 12-re szólt és a vicces szövegű meghívó közölte, hogy egy órai úszás kötelező, nemcsak fogyás miatt, hanem mert lunch-időben fejedelmi étel lesz felszolgálva számunkra, tehát az étvágy felfokozása fontos ... A kánikulai hőségben élvezet volt két órát töltnei az úszómedencében, s utána tényleg farkasétvágyat kaptunk és csak épp hogy napozóruhába bújtunk, már jelentkeztünk is a szépen terített asztalnál a fedett verandán. Lilian türelemre intett bennünket, mondván, hogy azonnal tálalják az általa művészi módon készített hamburgert, addig csak a gyümölcsfélékből csipegethetünk ... Az asztalon Ízléssel felhalmozott gyümölcsök voltak, de felfokozott étvágyunk most a húst kívánta, amelyből csak egyféle szerepelt az étlapon: a Lilian-féle hamburger, melynek különleges készítési módját a barátnői előtt is eltitkolta. Türelmetlen pillantásokkal néztünk a konyha felé, amelynek ajtajában nemsokára megjelent Lilian. Mellette egy szobalány, óriási ezüsttálcán hozta a mág párolgó hamburgerek tömegét és mögöttük jött egy fekete inas, aki az illatos, gőzölgő kávét szolgálta fel. Filmre illő jelenet volt. Kivált amikor az éhes nők nekiestek a hússal töltött zsemléknek és valósággal eltüntették azokat egymásután ... Én épp, hogy beleharaptam az egyikbe, amikor a telefonhoz hívtak. Férjem közölte, hogy nem jöhet értem, amint azt Ígérte volt. Sietve ültem vissza az asztalhoz és mohón nyúltam az előbb letett hamburger után, de amint beleharaptam, rögtön le is tettem és szóltam a háziasszonynak: — Drágám, bocsáss meg az őszinteségemért, de ez a hamburger nem jó. Lilian, aki orvos-előirta diétán van, elszántan rágta a sárgarépát és ingerülten fordult felém: — Mi az, hogy nem jó? Igaz, hogy most nem kóstoltam meg, de mindig egyformán a legfinomabb húst veszem ... Erre a többiek szinte egyszerre kezdtek beszélni : — Különös ize van — mondta Melitta. — Én is észrevettem, hogy nem olyan ize van, mint máskor, de nem akartalak izgatni — mondta Baby és erre egy harmadik is közbevágott: — Túl éhesek voltunk, olyankor az ember nem kritizál...” Mikor még néhányan hasonló véleményt kockáztattak meg, akkor Lilian sértődötten vette fel az asztal mellett álló készülékről és dühösen tárcsázta a hentes számát: “Tegnap rendeltem magánál elsőrendű őrölt húst a mai diszebédre és most a vendégeim azt mondják, hogy a hamburger rosszízű ... A készülékből hallottuk a választ: — Mindig a legfinomabb húst daráljuk az ön részére, de nem lehetetlen, hogy a szakácsnő felcserélte a csomagot, ugyanis az egyikben a kutyuskának pakoltunk őrölt húst, cégünk ajándékát! Szegény Lilian formálisan rosszul lett a felháborodástól és a szégyentől, a vendégek pedig attól lettek rosszul, amit nem annyira a gyomruk, mint a tudatuk diktált. Rohantak a fürdőszobába, néhányan humorosan fogták fel a dolgot és nevettek a háziasszony rovására ... Én egyiket sem tettem, de azóta nem eszem hamburgert, kisért az emlék . . . # Ezt a történetet a múlt nyáron mesélte el nekem Elsa. Szándékom volt akkor Írni róla, de a zajló élet mindig más témát adott, mig aztán már nem is gondoltam rá. Most azonban olvastam egy kis cikket: “Az ügynök, aki kutyaeledelt eszik’’. A cikk tartalma mindössze annyi, hogy Mr. Fred Tessider üzleti sikerét azzal fokozza, hogy vevői előtt elfogyaszt egy-egy kutyaeledelt, ezzel akarván bizonyítani annak Ízletes voltát. Mivel a hirt az angliai Reuter iroda jelentette, szeretném nekik ezúton visszajelenteni”, hogy mi itt nem szorulunk ilyenirányú megnyugtatásra. A televízión ha akarjuk, ha nem — minden nap halljuk, hányféle tápláló eledel készül ebben a ÁLLATI DOLGOK — Ha a feleségem lesz, a Kanári szigetekre viszem nászútra .. . — Későn kukorékolsz. Vizsgáltasd meg magad egy órással... boldog mai világunkban a kutyuskák számára. Tudomásul kell vennünk, hogy ma már nemcsak hogy orvosi előírás szerinti vitaminok vannak a kutyaeledelben, hanem az állatkák ízlésének is megfelel. Ha ilyen tempóban haladunk a fejlődés terén, eljutunk odáig, hogy valóság lesz a viccből, mely szerint a kislány azt mondja a hentesbácsinak. Tessék adni ötven centért kutyásak való húst, de ne legyen nagyon kövér, mert apukám a múltkor is elrontotta tőle a gyomrát... A nemesszivü emberiség igazán a maximumot produkálja az állatok védelmében, de azért mi sem panaszkodhattunk, hogyan varázsolhatjuk vissza a fiatalságunkat és a szépségünket ... Ez aztán nagyon érdekel és mig válogatom az állomásokat, remélem, arra is rákapcsolok majd egyszer, hogy mit tegyünk a puszta életünk védelmében . . . Tündér Kizöldült a domb. A hegycsúcs sem havas. Megjött a kedves kis tündér: a Tavasz! Ibolyacsokrokat hint a földre szét s kék virágszőnyeggel ünnepel a rét. Napsugár-ruhában száll a tájon át, halk ibolyaillat jelzi a nyomat Szívem is érzi, hogy tündér csakugyan: kivirágzik, amint rajta átsuhan. Bődás János H-U-M-O-R Éjszaka London külvárosában. Két gentleman találkozik az utcán. — Bocsánatot kérek uram, látottba közéiben rendőrt? — Nem. Még eddig nem találkoztam eggyel sem. — Köszönöm, uram, akkor legyen szives ideadni a pénztárcáját. * * * * Természetrajzórán a tanító felteszi a kérdést: — Kik látnak a sötétben, éjszaka? Karcsi azonnal jelentkezik: — A macskák látnak éjszaka és Manci, a nővérem. — A nővéred? — Igen. A saját fülemmel hallottam ma éjszaka, amint épp azt mondta az albérlőnknek: “Mondja, miért nincs maga megborotválkozva?” * * * Felirat egy dél-francia városka templomának gyű j tőpersely én: — A pénzedet úgysem' viheted magaddal a túlvilágra. Hát akkor miért ne küldenéd előre? * * * A főnök nyugtalanul tér haza este. Feleségének is feltűnik, hogy férje rendkívül ideges, nyugtalan, gyakran maga elé mered. — Volt valami kellemetlenséged a hivatalban? — Nem, nem. — De mégis, mi bánt? ? — Rossz érzésem van, hogy ma valamire azt mondtam, hogy “igen” . . . * * * S» — Mondja kisasszony — fordul a repülőgép egyik utasa a stewardesshez —, szabad itt pipáznom? — Természetesen, uram, ha nem háborgatja a hölgyeket. — Nem tudtam, hogy választók is van — derült fel az utas. — Tudja mit, akkor mégsem pipázom, inkább a hölgyeket háborgatom.
