Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-17 / 20. szám
14. oldal Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Mivel a Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint megengedtetik az abortus gyakorlása és a törvény engedi elpusztítani a meg nem született kisdedeket, mozgalom támadt abban az irányiban, hogy oly törvény jöhessen létre, melynek értelmében azok, akik gyógyíthatatlan betegek, nyomorékok, magukkal tehetetlenek, elmezavarodottak, orvosilag elpusztíthatok legyenek, azaz, hogy hiva- Dohnányiné talosan eltehessék őket láb alól. Zachár Ilona «Mercy Killing” - (irgalmas gyilkosságának azaz “kegyelemdöfés”-nek nevezik ezt a műveletet, melyet még nem szentesített ugyan a törvény, de melynek igen sok hive van. A Tíz Parancsolat szerint ölni bűn. Viszont az emberek, még a keresztények is azzal a kifogással élnek, hogy a háborúban is emberölés folyik, mégis engedélyezi az Egyház. Az is igaz, hogy milliók tengődnek elmegyógyintézeteikben, kórházakban, akik orvosi szempontból gyógyíthatatlanok és csak terhére vannak a társadalomnak — ennek következtében a ‘kegyelemdöfés” törvényét támogatók úgy vélekednek, hogy ezektől megszabadulni mindenkinek csak előnyére szolgálna. Aztán meg milyen megkönnyebbbülés lenne számos családnak, ha nem kellene ápolni azokat, akik valamilyen gyógyíthatatlan kórbban szenvednek, sőt nekik maguknak is előnyükre lenne a halál. Ez mind elfogadható érv és mégis — egy súlyos ellenérv hozható fel ennek a megdöntésére, mely nemcsak keresztényi, de egyszerűen humanitárius felfogás szerint lehetetlenné teszi az effajta törvény létesítését. Mert ki döntheti el azt, hogy az illető, akit el akarnak tenni láb alól, valóban megérett-e a halálra? Hiszen annyi haldoklóról tudunk, aki egy csoda vagy akár orvosi szer révén egyszeriben felépül, annyi nyomorékról, aki egyszercsak felkel ágyából vagy tolószékéből és jár. És ha terhére vannak is a társadalomnak, ismerek nyomorékokat, aakiktől sokat tanulhatnak az egészségesek. Van egy béna asszony, a fején kívül semmilyen tagját nem tudja mozgatni. Mégis mindig mosolyog és a kórházi betegek hozzá zarándokolnak „vigaszért, tanácsért, ha baj szakad rájuk. Ismerek egy idős hölgyet, aki szívrohamot kapott. Fiatalasszony leánya kórházba szállította, hol még két szívroham érte és az elméje is megzavarodott. Mikor felajánlottam a fiatalasszonynak, hogy imádkozom az anyjáért, haragosan mondta, hogy inkább azért imádkozzak, hogy meghaljon, hiszen ha soká tengődik igy, rámegy az a kis vagyona és akkor ő tarthatja majd el és tönkremegy bele. Orvosai már úgyis lemondtak róla. Néhány hét múlva azonban egyszercsak makkegészségesen betoppan hozzám az idős hölgy. Valamilyen uj gyógyszert próbáltak ki rajta és felépült. Visszatért otthonába és boldogan él tovább. Leánya viszont a sok izgalomtól szívrohamot kapott és belehalt. Aztán meg ki döntheti el azt, hogy embertársa éljen vagy meghaljon? Kinek van joga arra, hogy a másik élete felett döntsön? Még az is tévedhet, akit legjobb akarat vezérel. Már pedig tudjuk, milyen kevés jóakaratra találhatunk a mai világban. Nézzünk csak körül, hogyan bánnak az öregekkel, tehetetlenekkel, akik a fiatalokra rászorulnak? Hány asszony és férfi tenné el ilymódon láb alól házastársát, ha az útjában áll? “Ágnes asszonynak” nem kellene mosnia véres leplét — elintézné azt maga az orvosi injekció. De még a gyermekek élete se lenne biztonságban. Egyre több szülővel találkozom akiknek terhére vannak gyermekei. Hátmég ha betegeskednének! Milyen készséggel szabadulnának meg tőlük! Megint az tehát a helyzet, hogy az éremnek két oldala van. És az én szerény véleményem az, hogy Élet és Halál felett bízzuk a jó Istenre a döntést! EMLÉKEZZÜNK . . . JUHÁSZ GYULA- IDÉZÉSÉ Kilencven éve született a huszadik század egyik jelentős, tragikus alakja, Juhász Gyula, akit tehetsége, robbanó temperamentuma Ady közvetlen utódának ígért, sorsának alakulása azonban másként hozta: egész életében a “vidéki költő” kicsit lenézett, kicsit kesernyés kenyerét kellett ennie. A magyar lira történetének mégis jelentős fejezete szól róla, s aki meg akarja imi a vallásos ihletésű irodalom történetét, bizonyára ugyancsak tekintélyes helyet szán majd neki. Mert Juhász Gyula “istenes” költő volt, ugyanúgy, mint Balassitól kezdve, oly sokan irodalmunkban. Nem Ady lázadó gesztusával idézte az Urat, hanem a hivő esendes, szerény egyszerűségével. Egyik szép, ilyen tipusu versével emlékezünk rá az évfordulón: Isten kezében HETI NAPTÁR MÁJUS 21— Hétfő: Frida 22— Kedd: Júlia, 23— Szerda. Dezső 24— Csütörtök: Vince 2i5—Péntek: Orbán 26— Szombat: Zsófia 27— Vasárnap: Béla A júniusi napnak záporában, Mely aranyat nyilaz álmatagon, Lyukas nadrágban és kehes kabátban Öreg csavargó alszik a pádon. Körülötte az élet dele forr, zug És robognak a ringó gépkocsik, Ő lógó fejjel más világba fordul És egy boldog májusról álmodik. Elnézem én gyöngéden és irigyen. Az élete és padja oly kemény, De ő most végtelen puhán, szelíden Bizton pihen az Isten tenyerén. EMLÉKEZÉS VAS GEREBEN, NÉP BARÁTJA Százötven esztendeje, 1823. április 7-én született a Tolna megyei Fürgédén Vas Gereben, az 1850 — 60-as évek — Jókai mellett — legolvasottabb prózairója. — Családi neve Radákovics József. Apja a főhercegi uradalom ispánja. A fiút papnak szánta. Veszprémben, Pécsett taníttatta. A diák azonban nehezen tűrte az iskolai fegyelmet, kicsapták. Egy ideig gazdasági gyakornok volt, majd Győrött a jogakadémia hallgatója. Itt kéziratos élclapot, Két garasos tárat szerkesztett. 1846-tól jurátus Pesten, Petőfi hive, barátja. Vas Gereben Harapófogó Dániel álnéven Irodalmi deres cimü, Kecskeméten kinyomatott röpiratában leleplezte Pettőfi méltatlan ellenfelét, Zerffit. — Vas Gereben szatirikus írásait közli a Pesti Divatlap és a Jelenkor. 1848-ban a kormány megbízásából — Arany János társaságában — a politikai néplap, a Nép Barátja szerkesztője. Az újságot német, román, szlovák és szerb nyelven is terjesztették. A világosi fegyverletételt követően tiz hónapig bujdosoott. Elfogták, fogságba vetették ügyvédi diplomájától megfosztották. Kiszabbadulása után évente több kötete is megjelent. Népszerű volt — egyebek mellett — a Nagy idők, nagy emberek: a kezdődő magyar irodalom legendája, és A nemzet napszámosai, a Nemzeti Színház építésének története. Rendszeresen kiadott kalendáriumokat, füzetes regényeket. Megindította a Két Garasos Újságot. — Korrajz tekintetében hűségre törekedett, írásait konkrét történelmi eseményhez kötötte. Bemutatta a falusi bírótól a megye alispánján át Széchenyi Istvánig világa jellegzetes alakjait. Stílusa egyszerű, humora népi. Jurátus élet cimü könyvéről irta Krúdy Gyula: “A régi rendi Magyarország vádirata . . . Jószemü iró volt Vas Gereben. Ügyésze, vádlója, teli torokból szenvedője korának.” 1868 januárjában Bécsböl tudósította lapja olvasóit. Az osztrák fővárosban érte utói a halál. Budapesten temették el. ALKONY Kiülnek a bársonyszárnyu fecskék, keleten az ég alja veres-kék. Rám köszönnek csendesen: “Jó estét!” S mintha izzó arany hídon mennék. Szinte érzem: Isten lelke leng szét. S elborít a fénylő végtelenség. Ölbey Irén Heti fohász Urunk, Te szolgálatra rendeltél minket erre a világra. Szolgálnunk kell elsősorban Téged, minden erőnkkel azon lenni, hogy a Te akaratod uralkodjék a földön is. Szolgálnunk kell embertársainkat, családunkat, népünket és az egész emberiséget minden Tőled kapott tehetségünkkel. Adj nekünk erőt és kegyelmet kötelsségeink teljesítésére, add meg a kegyelmet, hogy munkánkat örömmel végezzük és mások boldogitása által lehessünk mi is boldogabbak. Emberi természetünk gyarló és hajlik a rosszra, de a Te kegyelmeddel nemcsak emberek, de emberséges, igaz, jobb emberek lehetünk. Ezért a jobbá-válás kegyelméért könyörgünk ma Hozzád, mert jó emberként tudunk jobban szolgálni Neked és embertársainknak is. Ámen.
