Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-17 / 20. szám
6. oldal — ÚTI RIPORT: A MAI Ha repülőgéped leszállt Szingapúr korszerű repülőterén és sétálva megteszed az utat a két három utcával beljebb fekvő neonreklámos üzletnegyedig, azonnal tapasztalhatod mennyire tévesen informáltak azok, akik azt állították, hogy ez a szépfekvésü szigetváros még ma is matrózok kereskedők és kalandorok nemzetközi találkahelye, akik a tengerpart füstös, gyengén világított és agyonzsufolt kocsmáiban tartózkodnak naphosszat. Ma már merőben más a helyzet, a város belépett a modern kikötővárosok sorába, sőt, ha a repülőgép ablakából észrevetted azt a rengeteg hajót, amelyek a kikötőt heringek módjára megtöltik, már leszállás előtt is fogalmat alkothatsz arról, hogy a város óriásit fejlődött az utóbbi időben. Naponta 700 hajó fordul meg itt, s ezzel Szingapúr a világ négy legnagyobb kikötői közé zárkozott fel. Ellőtte csak három nagy kökötőváros — Amszterdam, New York és Hong Kong — áll. Szingapúr város mintegy háromnegyedét foglalja el a 26 mérföld hosszú és 14 mérföld széles szigetnek és 2 millió lakosnak ad otthont, amelynek javarésze kinai származású. A kikötőt körülölelő negyedben számos felhőkarcolót építettek, közöttük kis parkocskákkal. Szingapúr alig 100 mérföldre fekszik az Egyenlítőtől, amelynél fogva hőmérsékletében a nappali meleget felváltó friss esti hűvösség délköri kiimája uralkodik. Az utcákon járva azonnal szembeötlik az angol befolyást őrző, baloldali menetirányu közlekedés. Ezenkívül ami még azonnal szembetűnik: az utcák rendkívüli tisztasága, amelyre szigorú törvények vigyáznak. Egy szingapúri lakosnak 400 dollárjába kerülhet, ha rajtakapják, hogy elszívott cigarettájának végét eldobja. Ezzel szemben a külföldit nem bírságolják, mivel azok . . . vendégek. Viszont a nagy tisztaságon megilletődve a turista talán még jobban ügyel az utcák és terek makulátlanságára, mint a benszülött- szingapúriak. Az ember aztán csak anynyit mond a taxisnak, hogy vigye valami elfogadható szállodába. Az ilyen kérelem vége rendszerint az, hogy a taxis — kiválasztva a se nem tul-tul . . ., se nem nagyonnagyon . . . szállodákat — megáll a 40 emeletes, 700 szobás Mandarin Hotel előtt, De vannak sokkal drágább szállodák is, úszómedencével, szanunával, fodrász és kozmetikai szalonokkal, női- és férfiruiha szabósággal, üzletekkel, stb. ahol elkérnek napi 30 dollárt is. Szingapúrban a szórakozás nem kizárólag este kezdődik. A turista már reggel betérhet az “Instant Asia” szabadtéri folytatásos előadásra, amelynek keretében megcsodálhat kinai, malaéziai és indiai táncosnőket, kigyóbü• *£ völőket és más mutatványosokat. Aztán lesétálhat a botanikus kertbe, ahol gyönyörű orchideákat láthat. A látnivalók “izét-zamatat” a kinai negyed nyújtja. Olcsó és kitűnő vendéglők, szállodák és üzletek tarka-barkaságában az ember nem győz fényképezni. Kis fejtörést csak az okoz, hogy a kínaiak idősebbjei, főként a nők, idegenkednek a fényképezőgéptől és nem kis fáradságba kerül meggyőzni őket, hogy ne fordítsanak hátat a lencsének. Meghökkentő, de érdekes látnivalóval szolgál a Halottak Utcája. Idős kínaiak, akik már közeledni érzik haláluk óráját, ide vonulnak vissza. Agóniájukkal nem terhelik hozzátartozóikat, hanem kibérelnek egy szobát a hátralévő néhány hétre, elintézik ami földi teendőik még akadt, elrendezik a temetésükkel járó formalitásokat, koporsót rendelnek és csendes belenyugvással várják elmúlásukat. Elgondolkoztató szokás... Különben nagy gondja a hatóságoknak az elnépesedés. Ennek meggátlására hatékony intézkedéseket foganatosítottak. Például egy négygyermekes családot 120 dollárra adóztatnak meg. A magzatelhajtás pedig rendkívüli olcsó, mindössze 24 dollár. Ezzel szemben a külföldi 200 dollárt is fizet hasonló operációért. Befejezésül egy eredeti szingapúri sling-recept: félrész gin, negyedrész cherry brandy, negyedrész narancscitrom-ananászlé, hozzáadva néhány csepp Cointreau és Angostura gyomorkeserű és jég. Díszítésül ananász-szelet és cseresznye. Ez egy olyan souvenir, amelyért nem kell Szingapúrba menni. Leonard Scandur AZ IFJÚSÁG: Keményebben dolgoznak jobban öltöznek de politikailag passzívak NÄSZ A FORD CSALÁDBAN BOSTON — A mai amerikai fiatalok közömbösek az ország ügyei, a politikai élet iránt, Indochina csak annyiban érdekli őket, hogy ott Amerika hadat visel és azt el akarják kerülni, nem akarnak katonáskodni. Szeretik a szabad, vidám életet, hamarabb fel világosodnak, koravénekké válnak és cinikusan beszélnek mindenről amit a felnőttek csinálnak. — körülbelül igy jellemzi a mai amerikai fiatalságot a közvélemény. Lehet vonatkoztatni ezt a megállapítást a fiatalság jelentős részére, de mint mindenben, ebben is vannak eltérések. Az azonban már inkább általánosítható — amint azt egy főiskolai tanárokból álló tanulmányi csoport megállapította —, hogy a mai amerikai fiatalságot sokkal inkább érdekli a pénz és az élvezetek, mint mondjuk 10-15 évvel ezelőtt. S hogy p^nze legyen, a mai fiatal nenjzedék képes kemény munkát vállalni érte. A tanuló ifjúságnál is változott a helyzet. Mig azelőtt az egyetemeken inkább a humán tantárgyak iránt nyilvánult meg a fő érdeklődés, addig ma a jobb jövedelmi lehetőségeket biztosító jogászi, orvosi, üzleti, mérnöki tárgyak felé irányul az ifjak figyelme. Ami pedig mind a két rétegre vonatkozik, az a bel- és külpolitikai események iránti közömbösség, olykor cinizmus. — Mi ez a sok ihühó Watergate körül? — kérdezi egy egyetemista a keleti partvidékről. — Cseppet sem tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget, mint mondjuk Kambodzsa bombázásának. Az még a jövő titka, hogy mi lesz a beállítottsága a fiatalságnak 10-15 év múlva. Tény azonban, hogy fiatalok mindig voltak, mindig lesznek és gondolkodásmódjuk sosem egyezik a felnőttekével. Moszkva még gazdag templomokban MOSZKVA — Az orosz fővárosba érkezett külföldi látogató még ma is elgyönyörködhet a város vallásos múltját idéző templomokban. Mint az orosz ortodox egyház székhelye, Moszkva a napóleoni időkben “Uj Jeruzsálem” néven volt ismeretes. A bolsevista forradalom évében, 1917-ben a városban 657 templom volt. Amint a moszkvai patriárchátus jelenti, 45 ortodox templomban még ma is misét celebrálnak. Sok szép templomot leromboltak Sztálin és Nyikita Hruscsov idején. De nagyon sokat átalakítottak; múzeumok, akváriumok, filmszínházak, clubok, bútorgyárak, laboratóriumok, hivatalok és lakások lettek belőlük. Néhány templomot teljesen magára hagytak, üresen és gondozatlanul. A zaklatott időket tíítélő^templomok királynője a gyönyörű díszítésű, hagymakupolás St. Basil katedrális a moszkvai Vörös Téren. A ma muzeumul szolgáló templom az idegen turisták szemében Moszkva szimbóluma. Rettenetes Iván cár rendelte el a St. Basil katedrális építését 1554-ben. A templomot 1557-ben szentelték fel, de építése csak 1679-ben fejeződött be véglegesen. A Komszomolszkaja Pravda nevű szovjet újság nyilvánosságra hozta 1965-ben, hogy Sztálin idején ez a világhírű templom és történelmi emlékmű lebontásra volt ítélve, hogy ne akadályozza a Vörös Tér növekvő autóforgalmát. Charlotte Ford, az autódinasztia 25 éves tagja férjhez ment' J. Anthony Forstman new-yorki Tözsdéshez. A Ford-lánynak ez a második házassága, csakúgy mint apjának, Henry Ford H.-nek. Európa lázad az autók ellen LONDON — Egész Európában mind több és több támadás éri az autóforgalmat. London körül két autóutat terveznek, melyeknek építési engedélyét most hagyta jóvá a kormány. Már 133 nagyobb európai város belvárosából kitiltották az autókat, több más városban is csak autóbuszok és taxik közlekedhetnek a belvárosokban. A 60-as években csúcsot elért automobil üzlet hanyatlik, az autóipar becslése szerint, az 1970-es évek végére 5 százalékos hanyatlás várható. Az autó elleni lázadás legfőbb oka Európában a torlódó forgalom. Bár Amerikában 2.2 emberre jut egy autó, mig Európában csak 4.9-re, az utak mégis kétszer olyan forgalmasak. De a széles amerikai utóutakon jobban megoszlanak a kocsik és mig itt csak 16 autó jut egy kilométerre, Olaszországban és Hollandiában 30, Németországban 32 és Angliában 40 kocsi szalad. Angliában a kocsik száma úgy megnövekedett az utolsó 10 évben, hogy minden kocsinak csak 42 láb hely jut az utakon. De nemcsak a forgalommegnövekedése, hanem Európa régi tradícióinak, kulturális emlékeinek megőrzése is az autóforgalom ellen tüzel sok európait. Európa sok városában a város történelmi karakterét veszélyezteti az autók inváziója. Páris, Rouan, Róma, Firenze, Verona és Salzburg voltak az elsők, melyek gátat vetettek a város sok területén az autóforgalomnak. Az üzletemberek tiltakoztak is ellene, mondván, hogy üzleti forgalmuk lecsökkenéséhez vezet, ha leállítják a feléjük vezető kocsikat, de Londonban például ennek éppen az ellenkezője bizonyult igaznak. Az Oxford street novemberben tilos utca lett az autósoknak, mégis nagyobb karácsonyi forgalmat értek el az üzletek, mint akármelyik más üzlet-negyedben.
