Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-10 / 19. szám
15. oldal "MARTINOVICS NAPJA" Irta: Dr. FÁBIÁN SÁNDOR Május 20. Martinovics Ignác napja. 1795 május 20-án a császári önkény a budai Generálistéren (ma: Vérmező) kivégeztette Martinovics Ignác ferencrendi szerzetest és négy társát. Tragikus dátum. Kötelező gyászos örökségem. Emlékezem és emlékeztetnem nem kell. A VÉRTANUK Martinovics, Hajnóczi, Laczkovics, Szentmarjai és Sigray a jogegyenlőség gondolatának első magyar hirdetői. Kossuth Lajos a “Századok” 1877. évi albumában ekként emlékezik meg Martinovicsékról: “A francia szabadságeszmék hajnalhasadásának pacsirtái voltak ők. Előhírnökei annak a diadalnak, mely 1848-ban szerencsésebb utódoknak jutott osztályrészül.” Martinovics Ignác a magyar jakobinusok vezére. Szekularizált ferencrendi szerzetes: cimzetes szászvári apát; káprázatos tudásu, zseniális polihisztor; a lembergi egyetem professzora. Pestre szeretett volna kerülni, de pályázatát a pesti tanárok elutasították ,mert nem találták “elég tudományos embernek”. Dominit választották meg helyette, aki igen tudós volt, s irt egy értekezést “A harangozás befolyása a villám elhárítására” címmel. A vezetők neveit fentebb felsoroltam. Nem szabad megfeledkeznem a két héttel később kivégzett két “közkatonáról” sem: Szolárcsik Sándorról és őz Pálról. Mi volt a fiatal Szolárcsik bűne? Fraknói Vilmos történelemkönyve igy tanítja: “Nem volt más vétke, mint hangos sóhajtása. Amikor a vesztőhelyre hurcolták és a pap az Üdvözítő példájával vigasztalta, igy kiáltott fel: “Vajha nemzetem Krisztusa lehetnék és megválthatnám szenvedését.” Őz Pált, a népszerű ügyvédet azért juttatták a bakó kezére, mert “védőbeszédéből a bírák kiérezték az irántuk való mélységes megvetését.” Kortársa, Berzeviczy Gergely feljegyezte róla: “Csak a szabadság eszméje hevitette szivét s mint szeplőtlen ifjú halt meg a vérpadon. Sohasem ismerte nő szerelmét.” KORRAJZ Milyen volt az a korszak, amelyben Martinovics megszervezte az “összeesküvést”? II. József császár alkotmányellenes, germanizáló uralmát II. Lipót váltotta fel. Utána Ferenc következett. A császárok uralkodásával elégedetlen szabadelvű férfiak a jogegyenlőség irányába kívánták megváltoztatni a politikai helyzetet. Martinovics Ignác vezette a mozgalmat. Nem jártak el kellő óvatossággal és a titkos társaságot három hónapi fennállás után leleplezték. Martinovicsot és társait letartóztatták. HAMIS VÁDAK 1796. április 20 án fejezték be a vizsgálatot és annak alapján Martinovicsot azzal vádolták, hogy “a császári méltóság és a közjó ellen irányzott összeesküvésnek a vezére, kinek célja a császárt a tróntól megfosztani és a népet fellázítani.” A gyalázatos perben a reakció vádjai hamisak és hazugok voltak. Martinovics nem vérről és tűzről álmodozott és társai az abszolutizmus és a rendi alkotmány ellen indítottak harcot. Ideáljuk: a jogegyenlőség és a jobbágyság felszabadítása. Hiába tagadták az otromba vádakat : a loyális, meghunyászkodó biróság Martinovicsékat fő- és jószágvesztésre ítélte. Felülvizsgálatra a hétszemélyes tábla elé került az ítélet. Ez a magas bírói fórum nem súlyosbíthatta, hanem csak enyhíthette a már kiszabott ítéleteket Ámde ... mi történt? A megalázkodásnak, talpnyalásnak, konclesésnek nincs határa. Mi történt? A Hétszemélyes Tábla szolgalelkü tagjai a császárhoz folyamodtak: “kegyesen engedélyezni méltóztassék, hogy a Martinovics elleni ítéletet súlyosbíthassák”. Hát nem szörnyűség? A halálos ítéletet súlyosbítani’ . . . A fenséges ur “kegyesen” teljesítette a kérelmet. És a bírói elfogultság örök szégyenére akként súlyosbították a Martinovics elleni ítéletet, hogy végig kellett néznia társai mártiriumát és utolsónak kerül a hóhér kezére. Petőfi “Vérmező” cimü költeményében ekként zokog: Május hónapja volt. Hajnal volt az égen. Rózsa a kertekben, vér a vesztőtéren . . . ... Az éj sötétjében ismeretlen helyen gödörbe ásták el a holttesteket. Hajnalban áldott kéz a kivégzés színhelyén rózsákat ültetett. SZOBROT A VÉRTANUKNAK Hosszú időn át a piros rózsák hervadó emléke jelképezte a gyászoló nemzet kegyeletét. 1905 május 21-én Vázsonyi Vilmos, a Pesti Hírlapban megjelent vezércikkében indítványozta : “Állítsuk fel Budapesten a vértanuk emlékszobrát. Hiszen e nemeslelkü férfiak a jobbágyság és a polgárság osztályharcának apostolai, mártírjai voltak. A szobor álljon az ország szivében. Hadd lássa a jövő nemzedék, hogy Martinovics és társai feláldozták az életüket az elnyomottakért.” Vázsonyi azt is javasolta, hogy május 20-át nyilvánítsák “Martinovics Napjá”-nak. Egyben bejelentette, hogy az elnöklete alatt álló Központi Demokrata Kör minden év május 20-án gyászünnepélyt fog tartani és a Kör helyiségében felállítják Martinovics érc mellszobrát. így történt. AZ UTOLSÓ GYÁSZÜNNEPÉLY “Martinovics Napjá”-n minden esztendőben Vázsonyi tartotta az ünnepi beszédet. Egyetlen kivétel: 1926. május 20. Vázsonyi ugyanis április elsején Baden bei Wienbe utazott, hogy az ottani Gutenbrunn szanatóriumban keressen gyógyulást tönkretett idegei és beteg szive számára, így aztán távollétében Ugrón Gábor volt belügyminiszter szónokolt helyette: — Ne felejtsük el mártírjainkat —, mondotta. Martinovics és társai nevét áldva kell emlegetnünk. A mi apáink mérhetetlen szenvedései hatották meg lelkűket. A rendi alkotmány rettenetes igazságtalanságait akarták eltakaritani. Ugrón Gábor beszéde után Pethes Sándor, a Nemzeti Színház kitűnő művésze szavalta el Karinthy Frigyesnek erre az alkalomra irt versét. Egy strófát idézek: Kuszáit, sima haja. Sovány gyermekieje Rácsuklott csendesen a hóhér mellére, s melyet nyirkos pirossal az alvadt vér elöntött, Két karja átölelte szelíden a fatönköt. . . . Ugrón, Karinthy, Pethes és drága régi barátaim, akikkel csaknem félszázaddal ezelőtt együtt ültem: valamennyien meghaltak. Egyedül maradtam . . . Egyébként ez az 1926. május 20.-i gyászünnepély számomra az utolsó volt, amelyiken résztvettem. Miért? A dátumok kergetőznek, kapcsolódnak. íme: Hat nappal később, május 26-án, Edith és én házasságot kötöttünk, két nap múlva, május 28- án nászutunk első állomásáról, Bécsből meglátogattuk a szomszédos badeni szanatóriumban Vázsonyit. Igen rossz állapotban volt. A következő nap reggelén szobájában halva találták. Amikor nászutunkról visszaérkeztünk Pestre, egyik első' teendőm: lemondtam a Demokrata Körben viselt ügyészi tisztemről azzal az indokolással, hogy ezt a pozíciót Vázsonyinak köszönhettem: ő eltávozott, nem kívánom megtartani a tisztségemet. Továbbá: soha többé nem léptem át a Kör küszöbét. Megszoktam, hogy nap-nap után kettesben érkeztünk és kettesben távoztunk. Nélküle árvának éreztem magam. A “Martinovics Napja” hagyományát azonban hűségesen megőriztem. A gyászos örökség kötelez. A május 20.-i évforduló alkalmából most is: emlékezem és emlékeztetek. Félbenmaradt szimfónia... — KERTÉSZ ISTVÁN HALÁLÁRA — Siratja a Család és siratjuk mi, magyarok, de a világ is gyászolja őt. Kertész István halott . . . Kertész István halott . . . Kihullt a bot a kezéből, mellyel összefogott csodás harmóniába hangokat, amikor megszólalt a zenekar vezénylete alatt. Sötétebb lett a föld, sápadtabbak a csillagok: Kertész István halott ... Kertész István halott . . . Művészete csillámlott, zengett, tündökölt, s aki csak egyszer látta, egyszer hallotta őt, alázattal hajolt meg karmesteri pálcája előtt. Uj dirigenst nyertek a mennyei zenekarok, de a föld sötétebb, hidegebb a világ s szegényebbek lettünk mi, magyarok. Kertész István halott . . . Kertész István halott . . . Cleveland, 1973. április ... , Magvary Stella A valódi szépségről “Hány férfi és nő főgondja a szépség. Hogy gondot fordítanak rá ,az helyénvaló, de hogy megszállottjai legyenek, az már beteges tünet. És különösen sokan tévednek a test szépségápolásának természetét illetően. Mindez a törekvés, amivel kívülről igyekeznek hangsúlyozni, javítani, növelni testüknek s főleg arcuknak harmóniáját és báját, csak nagyon korlátozott eredménnyel jár. Senki sem vonhatja ki magát gondolatainak, érzelmeinek, egész belső énjének hatása alól. A valódi szépség a bensőből fakad, a szellemből ered és az Istennel áthatott lélek sugárzásával bontakozik ki. Ha a kegyelem akadálytalanul átjárja az emberi természetet, akkor megvalósul a legteljesebb szépség, amely vonzó és lenyűgöző hatást gyakorol az emberekre. A test szépsége ut, mely a lélek szépségeihez vezet, a lélek szépsége pedig Istenhez.” Ft. Michel Quiost Dr. FABIAN SÁNDOR
