Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-05-10 / 19. szám
16. oldal HORTOBÁGYI MUZEUM: AHOL HELYET KAP A SUBA, CUBA, i i BUNDA DEBRECEN — A Hortobágyon létesülő Nemzeti park egyik érdekes és látványos része lesz a pusztai muzeum, melyben helyet kaptak a magyar népviselet érdekes darabjai is, többek között a suba, guba, szűr és bunda. A sajátosan magyaros, népi felsőruhák közül a közömbös szem is megakad a téli időkben viselt felöltők különféle fajtáin, mert nemcsak anyagukkal, hanem méreteikkel és díszítményeikkel is könnyen magukra vonják a figyelmet. Az idegen szemlélőnek is ezek tűntek fel elsősorban. Már Róbert Townson magyarországi útleírásában (Travels in Hungary 1797) külön figyelmet szentel a népi felsőruháinknak, s egyiknek-másiknak készitésmód járói is tüzetesebben emlékezik meg. Gyakran emlegetett népi felöltőink a szűr, a suba, a bunda, és a guba. A néprajztudomány kutatásai tisztáz-Emlékezés Bocskaira A Szerencsi Bocskai István Gimnázium tanárai és tanulói megemlékeztek az iskola névadójáról, valamint az álmosdi csata 368. évfordulójáról, amikor is Bocskai István seregei legyőzték a császári hadakat, ezzel biztosították a szerencsi országgyűlés ossz ehivását, ahol Bocskait Erdély és a magyarországi részek fejedelmévé választották. Az évforduló alkalmából a gimnázium parkjában dr. Ladányi József, a Borsod megyei tanács elnöke felavatta Bocskai István mellszobrát ,ifj. Pál Mihály szobrászművész alkotását. ták e ruhadarabok közötti különbségeket. A felsőruházat anyaga őseinknél is a bőr és a gyapjú volt. A magyar pásztorságnak a szomszédos népek pásztoraival szemben éppen ez a bőr-felhasználás egyik legfontosabb néprajzi meghatározója. Jubőrből készült bunda és suba. Kezdetleges ilyen ruhadarab volt a ma már kiveszett hátbőr, vagy kacagány. Szabatlan jubbőr, viselője hátára vetette s a nyaknál összekötőül szolgált a bőr két első lába. A 18-ik században az Alföldön nem volt ritkaság. Ez van illusztrációk szerint Ludas Matyi vállán is a döbrögi vásáron, amikor a földesur hatalmaskodó szavaira félvállról felelget “bényomván süvegét s megrázintván kacagányát”. Egy fajtája a hortobágyi pásztorok között is megmaradt. A gyapjumunka ismerete is visszanyulik a honfoglalás előtti korba. A gyapjú bolgártörök jövevényszó. Ugorkorabeli a szőr. A céhek megalakulásakor mindjárt az elsők között találjuk a gyapjumüvesek, szőrmemivesek céhét. Gyapjúból készült felöltő a szűr és a guba. A bunda vagy juhászbunka hosszuszőrü, juhbőrből összeállitott, nagy téli felöltő. Anyagában, szabásában igen egyszerű készítmény. Nincsen sem ujja, sem gallérja, sem díszítménye. Hideg szél, eső ellen ez a legalkalmasabbnak bizonyult darab. A nóta azt mondja róla: “A bundának nincs galléra, mégis bunda a bunda.” A szamosháti mondás szerint: “A hideget a szűr szűri, a guba rekeszti, a bunda nem ereszti”. Szekéren, szánon járók mindig szűrével kifordítva viselték; a puszta földön háló pásztornak ágy és takaró is egyben. A suba szintén juhbőrből készült, bokáig is érő palástszerű ruhadarab. Ennek sincs ujja. Leginkább szőrével befelé fordítva viselik. Bőrös oldalát színes ékítményekkel, hímzésekkel díszítik és igy, miként a cifraszür, a népi díszruha szerepét is betölti. A suba az Alföld jellegzetes ruhája. A szűr a magyarok egyik ősi, jellegzetes ruhadarabja, melyet az idő az ősi magyar szürszabó mesterség gél együtt menthetetlenül pusztulásra ítélt. A szűr sima szürposztóból, aba posztóból varrt újakkal és nagy gallérral ellátót, hosszú felöltő. Díszes kivitelű formája az úgynevezett cifraszür, a magyar szürornamentika páratlanul szép és gazdag virágzásának bizonysága. A pazar pompájú hímzéseket újabb keletüeknek mondják, a rátét-szegélydiszitések azonban ősi, honfoglalás-előtti diszitő elemek. A másik nevezetes, gyapjúból készült felsőruha a guba. Térdig, néha lejjebb is érő, ujjas felöltő. Nyakkivágását színes posztóval szegték be. Diszitménye a színes nyakszegélyen kívül legfeljebb az a szemnek nevezett két színes posztógomb szokott lenni, amelyeket elől kétfelől a nyakra varrtak. Vastag gyapjúszövetből, úgynevezett gubapokrócból ősi módon, rendkívül egyszerű szabással szabták ki s úgy varrták öszsze, hogy a kiszabott anyagból semmi se vesszen kárba. Van fürtös guba és sima guba. Készitették fehér, fekete, daruszürke szinben. Vállra vetve viselték ezt is, miként a szűrt. A guba a 18-ik században keletről terejdt el a magyarság között s rohamosan nagy területeken vált népszerűvé. A guba a magyar juh gyapjából készült. A gubacsapó céhnek országosan jó hire volt. A pusztai múzeumban ezekben a jellegzetes magyar népviseleti tárgyakban is gyönyörködhetnek majd a látogatók. Kodály emlékére Kodály Zoltán halálának hatodik évfordulóján rekviem volt ar budavári Mátyás templomban. Az egész országból összesereglett mintegy 500 énekes ajkán a gregorián rekviem hangzott el. A szentmisén megjelent Kodály Zoltánná is. Szabolrsmegyei lelet A Szabolcs megyei Méhtelek határában, gátépítés közben, régi cserépedényeket vetettek ki a földgépek. A megyei muzeum felkérésére a Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézete a jelzett területen leletmentő ásatásokat folytatott, és a munka eredménnyel jár. A régészeti szakemberek a föld felszíne alatt 30-150 centiméter mélyen korai uj kőkori, azaz kétezer éves település nyomaira bukkantak. A lelőhelyről — többnyire törötten — 34 vallásos tárgyú, női istenséget ábrázoló szobor került elő. Hasonló leleteket ebből a korból Dél-Magyarországon találtak. A szakemberek eddig úgy vélték, hogy a korai uj kőkori kultúra felső határa Bihar megye. A most előkerült leletek azt bizonyítják, hogy e korban ettől 150 kilométerrel északra is voltak már emberi települések. ÓHAZAI RIPORT: HOVA TŰNT EL 25 KÖZSÉG? KÉPESLAP- NYÍRBÁTOR Ismét város Nyírbátor. 1330-ban I. Károly nyilvánította mezővárossá ezt a nyírségi települést. A múlt évszázadban Nyírbátor rohamosan fejlődött, gazdagodott, s most — április 15-től — az Elnöki Tanács ismét várossá nyilvánította. Felvételünkön a város egy részlete látható. BUDAPEST — Huszonöt esztendő alatt huszonöt község “tűnt el” Magyaország térképéről. Egy 1945-ben kelt statisztikai felmérés még 3223 községről tud, a legutóbb közzétett KSH-jelentés szerint viszont a magyar falvak száma csupán 3198. A magyarázat egyszerű: jó néhány községet összevontak, másokat szomszédos település olvasztott magába. Akadt, amelyik nevet változtatott s többet várossá nyilvánítottak. A két staiszikai vizsgálódás “végösszege” közötti különbség egyébként csalóka: az igazgatási tudósítások ez idő alatt nem 25, hanem több mint 600 községet érintettek. A legtöbb névváltozást — szám szerint hatvannégyet — Bács- Kiskun megyében jegyezték fel, Pest megyében 59-et, Csongrádban és Somogybán 48-at, illetve 47-et tartanak nyilván (“Listazáró” Komárom és Nógrád megye 11-11 névcserével.) A Borsod-Abauj-Zemplén megyei Borsodbóta például csak 1954 óta szerepel a címtárban, az addig Bótaként ismert község ekkor illesztette neve elé a megyerész jelzőjét. Mint ahogy Borsodszentgyörgy sem büszkélkedett mindig hangulatos nevével: korábban Disznósd állt a faluhatárt jelző táblán. Izsófalva lakói 1950-ben tartottak névadót s viselik azóta is uj nevüket a régebbi Disznóhorvát helyett. Többször élt a névcsere lehetőségével a mai Serényfalva. Az egykori Máié nevet először Serényimáira, majd Serényifalvára változtották, s azt 1954-ben igazították mostani formájára. Az egykori Csórva ma Rúzsa, Oszentiván 1955 óta Tiszasziget, s Kincsesbányára címezze levelét az, aki Guttamásira szeretne hirt küldeni. Az egyszerű névcserék mellett egy sor csereberéről is tudunk. A Borsod-Abauj-Zemplén megyei Sajólád és Sajópetri például 1950-ben Ládpetri néven egyesült. A közös élet 1957-ig tartott, ekkor — eredeti nevüket visszakérve — különváltak. A Csongrád megyei Apátfalva és Magyarcsanád házassága — Csanád néven -— 1951-től 1953-ig tartott, s csak 13 esztendeig létezett Szolnok megyében Szandaszőllő nevű község. (A Szolnok, illetve Törökszent- miklós területéből 1950- ben kivált Szolnok 1963-ban újra magába olvasztotta.) A közigazgatási krónika az említetteknél még kacifántose'bb eseteken is föl jegyzett. A Győr-Sopron megyei Bágyog és Rágaszovát például Bágyogszovát néven egyesült, majd a két községet 1947-ben szétválasztották. Négy év sem telt el, s a falvakat újból összevonták. Ide kívánkozik egy Fejér megyei példa is: az 1951-ben Mezőhidvég néven egyesitett Mezőkomáromot és Szabadhidvéget 1955-ben ismét két igazgatási egységre tagolták. Az eset érdekességé, hogy Szabadhidvég már eleve hármas társulás volt: Faluhidvég, Szabadbegy és. Városhidvég egyesüléséből keletkezett.
