Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-03 / 18. szám

8. oldal A VISSZAUTASÍTOTT "OSCAR" Irta: ACZÉL BENŐ Az “Oscar”, mint mindenki tudja, a legnagyobb kitüntetés a filmiparban. Kaphatják írók, rende­zők, színészek, színésznők, igazgatók, mindenki. Az ipar története alig mutat fel a egy-két esetet, amikor a kitün­tetést bárki is visszautasította. De az idei díjkiosztáson volt ilyen eset. Marlon Brando, aki a “Godfather” cimü film fősze­repéért, mint “a legjobb film­színész” kapta volna meg az Os­­car-t és a vele járó aranyozott ACZÉL BENŐ szobrocskát, a kitüntetést nem fogadta el, azzal az indokolással, hogy az amerikai filmek az indiánokat mindig sértő színben tüntették fel. A tudósításból nem derült ki, hogy Marion Brando indián-származásu-e, de ha igen, akkor is oktalanul cselekedett. Az indiánokról elterjedt képet, akár Amerikában, akár Európában, nem lehet megváltoztatni. Filmek még nem is voltak a világon, amikor már mindenki tudta, hogy az indiánok skalpolnak, ami nem szép dolog, mert a közhit szerint eleven emberek fejbőrét nyúzták le késsel. Azonkívül ölték a fehéreket, ahol ér­ték, nemi és felekezeti különbség nélkül. Cambodia bombázása Vietnam legcsunyább emlékeit idézi fel. A közhangulat még nem for­málódott ki, de nem vitás, amint megint elkez­dődik a hősi halottak és sebesültek listájának a közlése megindul a vita úgy a kongresszusban, mint a közvéleményt irányitó fórumokon. Ezt a háborút nehezebb lesz lenyeletni a nemzettel, mert a cambodiai nép békeszeretete és minden vé­rengzéstől irtózó lelki beállítottsága köztudo­mású ... A Watergate-ügyben végleges véleményt még nem lehet formálni és amit eddig el lehetett mon­dani a szereplőkről, már el lett mondva. Ami azonban elszomorító, hogy Nixon adjutánsai nem, is meakulpáznak, nem is szánják,bánják tettei­ket, hanem csak affelett keseregnek, hogy raj­takapták őket... A néhai J. Edgar Hoover bizonyára forgoló­dik a sírjában, ha a túlvilágra is eljutott utódja, L. Patrick Gray tragikomikus viselkedésének hire. Gray belátva helyzete tarthatatlanságát, lemon­dott állásáról. Utódja, William D. Buckelshouse személyében Nixon elnök job bembert nem állít­hatott volna Gray helyére, azonban az uj FB1- főnök csak átmenetileg vállalta a megbízást... A szenátus ratifikálta az amerikai—magyar konzulátusi egyezményt és igy a budapesti kor­mány rövidesen az Egyesült Államok minden na­gyobb magyarlakta városaiban is felállíthat kép­viseletet ... New York Lindsay polgármester alatt a bűnö­zés terén az egyáltalában nem irigylésreméltó he­lyet vívta a világvárosok között. A legutolsó ször­nyű rablótámadás, amelynek áldozata meghalt, egy kőhajitásnyira történt Lindsay palotájától, a Gracie Mansiontól. A “playboy” polgármester operettbe illő városvezetésének katasztrofális kö­vetkezményeit New York polgársága sokáig meg­fogja sinyleni . . . Nixon elnök kegyeibe sok arra nem méltó em­ber férkőzött. Régi tétel: minél magasabbra viszi valaki a politikai életben, annál nagyobbat bukik. Az elnök nem lehet elnéző azokkal szemben, akik visszaéltek bizalmával. A washingtoni égbolton nagy csillaghullás lesz a következő hetekben ... Már kisfiú koromban láttam képeket, amelye­ken vastag facövek-keritések mögül kétségbeeset­ten védekező fehérek lövöldöznek támadó indiá­nokra, akiknek érthetően nincsenek jó szándé­kaik. Fennimore Cooper indiántörténetei minden nyelven el voltak terjedve, nem is szólva May Ká­rolyról, aki ugyan, mint később kiderült róla, so­hasem járt Amerikában, de könyvei, legalább is Európában, népszerűbbek voltak, mint az irodal­­milag értékesebb Cooperéi. Egyik népszerű iró sem tüntette fel az indiá­nokat ellenszenves színben, a skalpolás dacára sem. Holott csak kevesen tudtak arról, hogy a “rokonszenves” fehérek milyen gyalázatosán bán-Kevés olyan intézményünk van, amely 19-56 óta Nyugaton fenntartaná magát. Talán egyedüli kivétel a “Philharmonia Hungarica”, amely Bécs­­ben alakult meg a “nagy mene­külés” után. Nem tudom, kinek K az ötlete volt, bár igen kézen­fekvőnek látszott, hogy össze­fogva a magyar zenészeket, be­lőlük nagy jövőjű zenekart ala­kítsanak, de bárki volt is, na­gyon jót tett a zenészeknek, de Klamár Gyula még jobbat, a magyarságnak. Tizenkettedik esztendeje tartja fenn magát és évről-évre növek­szik a jelentősége a Philharmonica Hungarieá­­nak. Még emlékszem az indulásra. Abban a városban, ahol olyan zenekarok találhatók, mint a bécsi Phil harmonikusok és a vele egyenrangú Szimfo­nikusok. Úgy tűnt, hogy a magyar zenekarnak szinte semmi esélye sincs egy fiatal, Nyugaton úgyszólván teljesen ismeretlen karmester, Rozs­­nyai Zoltán vezetése mellett. Baden bei Wien, ez a kis osztrák fürdőváros adott menedéket a zenekarnak és ott kezdődtek meg az együttes próbái is. Kétségtelen, hogy sok kitűnő zenész verődött össze a Philharmonia Hun­­garica-ban, de a sok jeles szólista együtt még nem zenekar. Rozsnyai Zoltán érdeme, hogy az lett belőle; egy kitünően muzsikáló, sikert sikerre halmozó zenekar, amely alapítása után nem sokkal már mutogatta oroszlánkörmeit. (A rossz nyelvek sze­rint “ennek köszönhette”, hogy nem kapta meg Bécsben a remélt támogatást és mennie kellett...) A Philharmonia Hungarica az elmúlt több mint másfél évtized óta sok változáson ment keresztül. Tagjai jórészt kicserélődtek; zenészek mentek el, újak jöttek helyükbe, s közben teljesen meghono­sodtak abban a kis német városban, Marl-ban, ahol végleges hazát találtak. Ma már a zenekar tagjai ugyanolyan fizetést kapnak, mint a német zenekarok tagjai, nyugdíj­­jogosultak, szép lakásai rendelkeznek, de ami en­nél jóval fontosabb: a zenekar ma már számotte­vő része az európai zenei életnek. Volt a zenékar életében válságos szakasz, nem is egy. Ezek a szakaszok mindig egybeestek a vezető-karmester változással. így volt akkor, amikor az alapitó Rozsnyai megvált a Philhar­­monia Hungarieától, majd később, amikor Miltia­tak az indiánokkal, ami a történetről irt újabb könyvekből kiderül. Az amerikai hatóságok számtalan szerződést kötöttek az indián törzsfőnökökkel és egyet sem tartottak be. Ez magyarázza meg, hogy mikor a közelmúlt­ban néhány harcias indián elfoglalt« egy Wounded Knee nevű falut, az amerikai hatóságok nem na­gyon erőltették a falu visszafoglalását és a tör­vénysértő indiánok megbüntetését, mert az ame­rikai nép az indiánokkal rokonszenvezett. A tör­ténelmi bűntudat még ma is eleven. De egy bizonyos: az indiánok legkisebb baja is nagyobb, mint az, hogy a vadnyugati filmek jó, vagy rossz színben tüntetik-e fel őket. A kép, ami az úgynevezett “vörösbőrüekről” élt bennünk, annyira kész volt már régóta, hogy nekem ma­gamnak is személyes háborús élményeim közé tartozik. Amikor az első világháborúban Szerbiában va­des Caridis, fiatal bécsi görög karmester vissza­tért Bécsbe. Volt egy hosszabb időszak, amikor a zenekar sorsa teljesen megpecsételődöttnek lát­szott. Ezt a válságos periódust is átvészelték és ma már ismét a régi nívón, sőt azon is jóval felül emelkedtek. Nincs ugyan állandó karmesterük, de van olyan, aki patronálja őket: Doráti Antal, a jeles magyar dirigens. És van azonkívül uj in­tendánsuk, aki korábban a bayreuthi Wagner-ün­­nepségek adminisztratív vezetője volt: Gerhard Hellwig. Az ő munkája erősen érezhető a zenekai nemzetközi megbecsülése terén. Dorátival a múlt év végén fejezte be a zenekar Haydn összes szim­fóniáinak a felvételét a DECCA megbízásából. Ezek a felvételek sok sikert, dijat, elismerést jelentettek a magyar zenekarnak, mint a világ egeytlen olyan zenekara, amely Haydn mind a 107 szimfóniáját játszotta! Azóta nincs koncert Haydn nélkül, a rendezők mind kérik egy-egy Haydn-mü beiktatását a műsorba. Dorátin kívül állandó vendég-karmesterek: Georges Sebastian, azaz Sebestyén György, Hans Wallat, Reinhard Peters, Wolfgang Rennert, Lee Schaenen, Yuval Zalionk, Berizlav Klobucar, stb. Nemrég a zenekar “beugrott” Amsterdamban a holland rádió “Hires zenekarok—hires dirigen­sek” ciklusában a lemondott Orchestre de Paris (Solti György zenekara) helyett. Az eredmény: tomboló siker és szerződés a következő szezonra, de most már “saját jogon” . . . Wetzlarban a “20. Industrie Festival” kereté­ben a londoni balett-tel volt két estéje a zenekar­nak, a montreauxi fesztiválon két koncerttel vett részt. A kölni opera mellett a düsszeldorfi “Oper am Rhein” is szerződtette a Philharmonia Hun­­garicát szezononként 10—15 operaestre. Wies­­badenben a Mozart Társaság jubileumi ünnepi hangversenyén a magyar zenekar játszott; azon­kívül koncertjei voltak Hamburgban, Detmold­­ban, Emdenben, Cuxhavenben, Bonnban, Düren­­ben, stb. Idén nyáron gazdag program vár a Philharmo­­nia Hungaricára. Részt vesz a Vence-i (Cannes mellett) és az athéni ünnepi játékokon három koncerttel. A CBS római kirendeltsége ezzel a ze­nekarral vette fel a magyar Peskó Zoltán vezény­letével Petrasi (az olasz Kodály) két igen nehéz zenekari Concerto-ját. Azt hiszem, fölösleges folytatni a felsorolást. A zenekar a legtöbbet tette máris a magyarság jóhirének öregbitése terén világszerte. (Folytatás a 12-ik oldalon) SOKSZÓLAMÚ MAGYAROK Irta: KLAMÁR GYULA

Next

/
Thumbnails
Contents