Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-05-03 / 18. szám

4. oldal LONDON — A Westmins­ter! Apátságban az idei Nagy­csütörtökön is sor került az ősi szertartásra: II. Erzsébet királynő negyvenhét idős asz­­szonynak és negyvenhét idős férfinek egyenként átnyutot­­ta a kis bőrerszényekbe helye­zett nagycsütörtöki szeretet­­adományokat: minden er­szényben egy-, két-három- és négy penny névértékű ezüst­pénzek, összesen 47 penny. Valójában azonban ezek az ezüstpénzek sokkal többet ér­nek, mivel a világ legérdeke­sebb, legritkább pénz-érméi, mig törvényes fizetőeszköznek és az ország hivatalos pénzé­nek számítanak, minden esz-NEGYVENHÉT EZÜST: KIRÁLYI ALAMIZSNA tendőben, külön erre az al­kalomra, összesen 1,500 dara­bot vernek a négyféle érmé­ből. Ez a pénz ugyanis a hi­vatalos nagycsütörtöki ki­rályi alamizsna — annyi, egy­szerű sorban élő nyugdíjas asszony és ugyanannyi nyug­díjas férfi kap minden nagy­csütörtökön az uralkodó kezé­ből pontosan olyan névértékű ezüstpénzt, amennyi az ural­kodó éveinek száma. Erzsé-Ujia teljes pompában ragyog a magyar vandál által megrongált Pieta VATIKÁN VÁROS — A tetet használtak, negatívot hibbant agyú Tóth László ál- véve a sérült szoborról, az önt­­tal 10 hónappal ezelőtt meg- vénybe a javításra használt rongált Pieta, mely a New anyagot befecskendezték, és Teljes pompájában ragyog a Pieta York-i világkiállításon is ta­lán a legnagyobb sikert arat­ta, újra a régi szépségében látható a római Szent Péter templomban. De a látogatók számára mégis csalódást oko­zott, mert az enyhe sárgás fénnyel megvilágított remek­művet elbarrikádozták egy 15 láb magas golyóálló üveggel és a látogatók 26 láb mesz­­szeségből szemlélhetik csak a nagyon magányosnak ható szobrot. “Hidegnek és érinthetet­lennek látszik — mondja egy kanadai látogató. — Én már láttam előzőleg és akkor meg­volt a kapcsolat a szobor és az emberek közt. Most messzi van és nem látni jól, távol marad a szivektől is.” A szobor helyreállításánál egy 30 éve készült minta-ön­kitöltötték vele, amint a fogorvos tölti ki cementtel a lyukas fogakat. Legnehezebb volt a szem és orr helyreállí­tása, de azt is sikerrel bevé­gezték. A vandál rombolás­nak két pozitív eredménye, hogy felfedezték a titkos M betűt, melyet Michelangelo vésett a Madonna tenyerébe— és hogy ezentúl megerősítik a biztonsági őrséget a Vati­kán többi műkincsei fölött. A pápa meleg dicséretben részesítette a restauráló cso­portot és imádságnak nevezte munkájukat, mellyel ezt a csodálatos művészi munkát is­mét lehetővé tették a világ csodálatára. 1489-ben mondta valaki a 24 éves Michelangelo Pietájáról, hogy a leggyönyö­rűbb márványmunka Rómá­ban. És ez a vélemény még ma is megállja a helyét, bet királynő Husvétvasárna­­pon tölti be 47-ik esztendejét — ezért kapott kilencvennégy asszony és férfi egyenként 47 ezüst-pennyt. A Westminster­­apátságbeli ceremónia min­den bizonnyal a világ leg­ősibb szertartásából fejlődött, történészek és etimológusok szerint abban a meghagyás­ban gyökerezik, melyet Krisz­tus bizott tanítványaira ke­­resztrefeszitése előtt. Ango­lul a Nagy csütörtöknek Ma­ii ndy-Thursday a neve, a sze­­retetadománynak maundy­­gift — a maundy-szó a latin mandátumból ered — Krisz­tus utasítása, mandátuma ta­nítványainak. Angliában sok­száz évre nyúlik vissza ez a hagyomány, az első uralkodó azonban, aki személyesen vett részt a szertartásban I. Erzsé­bet volt, az 1572-es esztendő­ben, Greenwichben. Az össze­gyülekezett szegényeknek elő­ször az udvari mosónő mosta meg lábait, majd a királyi alamizsna-osztó, utána a ki­rályi fő-alamizsnaosztó s ami­kor a lábak) már tisztábbak nem lehettek, maga Erzsébet mosta meg és illette csókkal a szegények lábait. Azután kel­mét osztott szét közöttük, hogy abból ruhát varrhassa­nak maguknak, kenyeret, ha­lat és bort — nyilvánvaló uta­lásként a kenyércipók és ha­lak szaporításának csodájára. Végül a törülközőket, ami­vel lábaikat megszáritották és a szertartást végzők köté­nyeit is odaadták a szegé­nyeknek. Mire a ceremónia végétért, beesteledett. A szer­tartásnak ez az aprólékos vég­zése minden nagycsütörtökön, több mint egy évszázadig fennmaradt, az angol uralko­dók időről-időre résztvettek benne, az utolsó lábmosó és lábcsókoló ceremóniát 1685- ben tartották. Attól kezdve kelme helyett kész ruhákat osztott szét az uralkodó a sze­gények között, ezt azonban 1724-ben abba kellett hagyni, mivel az asszonyok nyomban íelpróbálták ruháikat, hogy jó-e a méret, egymás között a helyszínen csereberélni kezdtek és a jelképes ünnepi esemény inkább zsibvásárra kezdett emlékeztetni. Bevezet­ték az ajándékok helyett a pénz adományozását — 1873- ven IV. Vilmos volt az első angol király, aki fejenként 30 shillinget adott a nyugdí­jasoknak lábmosás, lábcsóko­­lás és ruhaneműk helyett. Hosszú ideig a Whitehall kápolnája volt a nagycsütör­töki szertartások színhelye, mig a múlt század végén a Westminsteri Apátság kated­­rálisába helyezték. A mai an­gol uralkodó módosított a ha­gyományon és évről-évre más­más város katedrálisában fo­gadja a szegénysorsu, idős polgárok szimólikus csoport­ját, hogy olyanok is megje­lenhessenek, akik koruk, gyöngélkedésük miatt nem tudnak Londonba utazni. A bőrerszényekben a ritka ezüstpénzek mellett minden esetben meghúzódik néhány bankó is és egy egykoronás arany. így ajándékozott meg ki­lencvennégy idős polgár 47 jelképes ezüst-pennyvel az idei Nagycsütörtökön is a 47-éves angol királynő. MAGYAR TUDÓSOK ELGONDOLÁSA ALAPJÁN: Az elsüllyedt Titanic kiemelését tervezi egy angol harisnyagyári munkás LONDON — Douglas Woo­­ley azzal a fogadalommal em­lékezett meg a Titanic elsül­lyedésének 61-ik évfordulójá­ról, hogy legkésőbb ez év vé­géig felszínre fogja hozni a hajóroncsot. A 38 éves Wooley egy harisnyagyáriban dolgo­zik, még soha nem utazott tengerjáró hajón s soha nem keresett 50 dollárnál többet hetente. “Semmi kétségem nincs afelől — mondotta Woo­ley — hogy ebben az évben a Titanic felszínre kerül hul­­lámsirjából.” Többen kérdezték, honnan lenne Wooley-nek pénze, tech­nikai felkészültsége és törvé­nyes joga a feladat végrehaj­tásához? Wooley megnyug­tatóan válaszolta, hogy mind­ezzel nincs semmi probléma, az ügy kivitelezhető. “Tudom, hogy az emberek nevetnek rajtam, de az nevet legjob­ban, aki utoljára nevet — mondotta Wooley. A harisnyagyári munkás 20 évvel ezelőtt jegyezte el magát ezzel az álommal és ez­alatt az idő alatt kitartó szor­galommal gyűjtögette az ada­tokat a 46,328 tonnás Titanic­­ról, amely New-Foundland-nél jéghegybe ütközve elsüllyedt, fedélzetén 1,153 emberrel. Az utasok között sok gazdag személy volt. A hajón maradt ékszerek és más értéktár­gyak összértéke meghaladja a 200 millió dollárt. Ez a te­kintélyes vagyon azonban 3 mérföldnyi mélységben nyug­szik az Atlanti Óceán fene­kén. Wooley két budapesti ma­gyar tudós, Dr. Balázs Am­brus és Szászkői László el­gondolása alapján kívánja felszínre hozni a Titanicot. Az eljárás lényege: légüres plasz­tik tankokat rögzíteni a roncs köré, amelyekben elektrolizis révén hidrogént szabadítanak fel. A roppant könnyű faj­súlyú hidrogénnel telítődött tankok a felszínre emelnék a roncsot. A TÚLÉLŐ A. »: . -“Teljesen bolond voltam, mintha démonok szálltak volna meg akkor ...” — mondja Henry Harrington, miközben ujjal mutat a san francisco-i Golden Gate hid 247_láb magas pillérére, ahonnan 1971-ben öngyilkossági szándékból leve­tette magát. Harringtont szerencsésen kimentették. A ha­talmas hid eddigi 474 öngyilkosa közül ő a hatodik túlélő.

Next

/
Thumbnails
Contents