Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-26 / 17. szám
9. oldal FÖLDALATTI MOZGALOM Irta: MIKES MARGIT Sietek kijelenteni, hogy most nem afféle földalatti szervezkedésről lesz szó, melynek célja a mindenkori fennálló társadalmi rend erőszakos megdöntése, hanem nagyon is épitőszándéku mozgalomról. És ami különösen érdekes számunkra ,hogy ez az uj dolog Magyarországról indult ki, hazánk az a terület, ahol a jövő beláthatatlan perspektívái először bontakoztak ki, itt figyeltek föl rá, sőt mondhatnám a kormányzat részvételével történik sorsának további kibontakozása. Világos, hogy a kormány nem vesz részt holmi felforgató tevékenységben, ha leszáll a föld alá, annak csak épitő jellege lehet. Mert hiszen óhazánkban állandóan építenek, most például szocializmust, tehát nem zárkózhatnak el egy épitő célzatú mozgalomtól, amely olyan nagy horderejű, hogy idők múlva kitör az ország keretei közül, átlép a határain és világviszonylatban közhasználatúvá válik. Hogy ne csigázzam tovább az olvasó kíváncsiságát, hogy mi lehet ez a korszakalkotó esemény, elárulom, hogy nem más, mint barlanggyógyászat. Mi az a barlanggyógyászat? Talán az orvosok a betegekkel együtt valami közös megállapodás folytán rendelőikből levonulnak a föld mélyébe és ott folytatják prakszisukat ? Nem egészen ez, de ilyesféle . . . Lapunkban olvastam egy cikket, amely hírül adja, hogy Magyarországon egy barlangkutató, dr. Jakucs László, az aggteleki barlang igazgatója szenzációs kísérletet folytat. Mégpedig nagyon kedves, mondhatnám szinte apailag, mert nem tesz mást, mint hátizsákjába dugva egy szamárköhögésben szenvedő gyermeket, kötélhágcsón leszállt vele a barlangba. Nem azzal a céllal, hogy a feltárt Béke-barlangot megmutassa neki, hanem hogy ott kigyógyitsa a szamárköhögésből. Akármilyen fantasztikusan hangzik, a zsákjában kenguruként cipelő orvos a gyereket uj kísérleti gyógymódnak vetette alá. Kétszer-háromszor levonult vele a mélybe és a szamárköhögés múlófélben van. Amit itt, a szennyezett levegőjű föld felszínén nem lehet elérni, hogy a beteg hamarosan kigyógyuljon a szervezetét összerázó, megviselő, öklendeztető köhögésből, amely hónapokig kínozza, azt ott az egyszer.kétszeri hátizsákban való levonulás megszünteti. Erre az eredményre a borsodi szénbányász szakszervezet és az ózdi kórház főorvosa is fölfigyelt és anyagilag támogatták a földalatti terápiát. Most már a barlang bejárata mellé kunyhót építettek, amelyben a páciensek tömege várakozik, hogy valamelyik transzporttal lejussanak a mélybe, persze már nem dr. Jakucs hátizsákjában, hanem turnusonként. A járási székhely, Edelény tüdőgyógyintézetének szakemberei is csatlakoztak a mozgalomhoz, sőt Veszprém megyében is üreges barlangra bukkantak, ezt is pártfogásukba vették és kényelmes lejáratot építettek a nyílása elé, ebben a barlangban viz is van és ma már a Balaton-környék egyik nevezetessége. Mindezt a sok sikert azért emlitem, hogy bizonyossággal állapíthassam meg, hogy dr. Jakucs úttörő zsenialitásával elindított hátizsákos expedíciója máris meghozta a gyümölcsét: nagy apparátussal indult meg a gyógyászat az ő kezdeményezésére. Tevékenysége némileg hasonlatos a sarkkutatók elszántságához, azzal a különbséggel, hogy nem a pólusok föltérképezetlen üres foltjait kutatja, hanem a föld belsejébe indult az egészség védelmében. A barlangokban a levegő az oldott mész láthatatlan szemcséivel telik meg, a koromtól, portól, kórokozóktól csaknem teljesen tiszta barlangüregben. A tavalyi nemzetközi barlangterápiai konferencia meglepetéssel látta, hogy a megnyitón az ünnepi beszédet az egészségügyi minisztérium illetékes osztályvezetője tartotta. No, ez a konferencia valószínűleg mérlegelés tárgyává teszi, hogy ezt a nagy horderejű felfedezést hogyan hasznosítsa az emberiség érdekében. És itt kezdődik az én prófétikus jövőbelátásom. Ez a terápia nem fog megállni a szamárköhögésnél, ez kiszélesedik az egész emberiség üdvére! Ezt a gyógymódot beütemezik a jövő perspektívájába, mi tagadás, ne kerteljünk sokat, rájönnek, hogy a szennyezett levegőben fuldokló emberiség számára nem marad más hely, mint a föld mélye. Hova menéküljünk a halál tokozó civilizáció elől ? A rousseaui elképzelés, hogy vissza a természethez, idejétmulta. Hiszen már ott tartunk, hogy maga a természet öl meg mindent az emberek által bepiszkolt levegővel, melynek belélegzése nemsokára halálos lesz. A nagy álmodozó francia idejében persze még nem volt olyan átütő sikerű civilizáció, nem voltak üzemek, füstöt ontó kazánházak kéményei, gépek, autók, amelyek napjainkban gondoskodnak arról, hogy a légkör minél förtelmesebb legyen. <5 még a lombos fákról, ózondus ligetegről, hegyekről álmodozott, oda hívta vissza a természettől elrugaszkodott embert, neki már a 18. század életformája is túl sok volt. Ha ma élne, elképedve uj könyvet Írna, azt hirdetné, hogy nincs menekvés, a ligetek, berkek napsütötte levegője hajítófát sem ér... Hát hova meneküljünk? A tengerbe se mehetünk vissza, ahol a tudomány szerint az egész emberiség valami ős csiga alákjában megfogamzatt és ahonnan már mint a múlt ködében elmerült élőlény alakjában mászott elő, nem bizony, oda sem mehetünk, mert a tengert is lakhatatlanná tettük még a halak számára is, hasukkal fölfelé fordulva, döglötten úsznak a felszínen, nemhogy az ember mint őshazájában menedéket kereshetne benne! A jó Rousseau se ajánlhatná, hogy merüljünk újból a hullámok közé. A barlanggyógymód hírére frontot változtatva fennen hirdetné hogy már csak egyetlen járható ut van az emberiség számára: vissza a barlangokba, ahol őseink tanyáztak, s ahol még romlatlan a levegő, ahol az ember kulturális tevékenysége közben évezredek óta elhanyagolta, a föld mélyét kifelejtette piszkitó munkája akciórádiuszából, kiköltözött, barlanglakó őseinek rezidenciájából, amely igy még szűz maradt a barbárságától és utolsó menedéke lehet a veszélyeztetett emberiségnek. Illetve azoknak, akik még nem távoztak egy végleges emigrációban a Holdba, vagy valamelyik lakhatóvá tett égitestre. A vállalkozó szelleműek bizonyára elhagyják összeronditott planétájukat és uj honfoglalásra indulnak a világűrbe. A konzervatívok inkább a kényelmes megoldást választják: le a barlangokba! Ott birtokba véve az ősember megüresedett lakásait, a falra festett bölényvadászat-freskókkal együtt, eltengődhetnek jóidéig, gondosan őrködve azon, nehogy a gép ott is elszaporodjon és a barlang levegőjét élvezhetetlenné tegye. Féltékenyen őrködnének, nehogy valaki az egészséges barlanglevegőt kiszellőztesse és a zárt helyiségbe bejusson a felszínen kóválygó miazmás atmoszféra. Az élők és a halottak közti kapcsolat is megváltoznék. Az élők költöznének a föld alá és az elhamvasztott holttesteket szórnák ki az egészségtelen levegőbe, mert hisz már azoknak úgyis mindegy . . . És hogy jusson az életadó napfény a barlangokba? A feltalálók dolga lesz ez! Tehát úgy látszik, sorsunk itt az öreg Földön, illetve a földben még jó ideig biztosítva van nekünk, magyaroknak, külön öröm és dicsőség, hogy uj életlehetőséget adunk az embereknek. Azt eddig is tudtuk, hogy az óhaza berkeiben egy jobb társadalmi jövőt építenek, de hogy ezen felül még az egész Föld számára uj lehetőséget adnak a megélhetésre, ezt már nem hittük volna! De ime, a csoda valóra vált, ott már tömegesen elkezdik a föld alá való menekülést, egyelőre a gyógyulás céljából, de később a népvándorlás egyre jobban földuzzad és a világ ámulva látja, hogy Magyarország népessége eltűnt, levonult a barlangokba és ott építi a boldogabb jövőt. Bízom benne, hogy a világ minden más nációja követni fogja példájukat és lassan elnéptelenedik a föld felszíne. Az ember odalent folytatja áldásos működését . . . LONDONI SZÍNFOLTOK: FÜTTYENT A MOZDONY, INDUL A BAKTERHÁZ Akinek gőzmozdonyra volna szüksége, kétszáz jóminőségü és kitűnő állapotban lévő lokomotív közül választhatja ki a kedvére valót a Woodhamfivérök barryi ócsavas-telepén. Mozdonyt azonban nemcsak Woodhamék tartanak raktáron, de más telepek is, szerte Angliában. Legalább hatszáz gőzmozdony kapható. Nem olcsók, darabonként körülbelül ötezer fontsterling az áruk, de aki venni akar, gyorsan cselekedjék, mert naprólnapra drágul a mozdony, a nagy kereslet arányában. Vasúti szárnyvonalak is kaphatók a British Railwaystől, összesen körülbelül ötszáz kilométernyi vonal, jó állapotban lévő sínekkel, talpfákkal és korszerű jelzőberendezésekkell. A Brit Vasúttársaság kiárusít, magánosok pedig vásárolnak. Váratlanul, sőt, úgyszólván észrevétlenül: jó üzlet lett a gőzmozdony vontatása vasút, rövid távon, nem utazásra, de vontatásra, husz-huszonöt kilométeres útszakaszokon, vagy valamivel hosszabb-rövidebben, hegyek között és völgyek között, fehér gőzfellegeket eregető vasút, olyan, ami sistereg, pöfög, zihál, szikrázik is egy kicsit és elől ül a masiniszta “ki a mozdonyt, ki a mozdonyt igazítja.” Sajátságos tünemény, amint a nagy, nemzetközi vasúttársaságok mind nagyobb ráfizetéssel működnek és arra kényszerülnek, hogy egyes szárnyvonalaikon megszüntessék a forgalmat, úgy tér vissza a színre a régi, multszázadbeli gőzmozdony és örvend mind nagyobb népszerűségnek. A vasúttársaságnak nem kifizetődő az üzemeltetésük, de magánembereknek, kicsiny, erre a célra megalakult csoportoknak: igen. Megveszik te(Folyt. a 11. oldalon) Le sem tagadhatja
