Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-04-26 / 17. szám
8. oldal LINCOLN HOLTTESTÉNEK ELLOPÁSA Irta: VASVÁRY ÖDÖN Nemrég- nagy szenzáció volt, hogy ellopták Pétain tábornoknak, a franciák “Görgey”-jének holttestét. A tettesek, akiket nemsokára elcsíptek, “igazságot” akartak szolgáltatni az öreg katona emlékének, akit “haazáruiás” címén halálra ítéltek azért, mert annakidején a német megszállás alatt, a Vichy-kormány élén állva, együttműködött az ellenséggel. A halálos ítéletet később örökös száműzetésre változtatták. így érte a halál egy kis szigeten, ahol el is temették. A holttestrablók szándéka az volt, hogy a holttestet a Nemzeti Temetőben hántolják el. Ez a bizarr eset arra jó, hogy emlékeztessen bennünket egy másik hasonló kísérletre, amikor ugyanígy akarták ellopni, majdnem száz évvel ezelőtt, Lincoln Ábrahám holttestét. Az esemény igy alakult ki: A múlt század hetvenes éveiben egy hírhedt pénzhamisító banda működött az Egyesült Államokban. A banda igen sok fejfájást okozott a kormánynak, mert a hamisitott papírpénz kiválóan sikerült, főképpen azért, mert a kliséket egy A Watergate-ügy és Cambodia bombázása köti le úgy a Fehér Ház, mint a kongresszus és természetesen az amerikai közvélemény figyelmét. A Watergate-ügy, amelyet egy John Sirica nevű gerinces szövetségi biró kényszeritett a nyilvánosság reflektora elé megszűnt pártközi viszály lenni. Most már az egész amerikai nemzet ügye. A lavinát nem lehet megállítani. Nixonra teljes mértékben lehet alkalmazni a könyörgést: ‘Ments meg Uram, a barátaimtól, az ellenségeimmel magam is elbánok’. Cambodia bombázása meglepetésszerűen érte azokat a honatyákat, akik még Vietnammal kapcsolatban is kétségbevonták az elnök azon jogát, hogy kongresszusi beleegyezés nélkül légi haderőnket idegen földön akcióba rendelje. A sajtóban egyre gyakoribb az a nézet, hogy Nixon nem veszi figyelembe a kongresszus hatáskörét és önállóan cselekszik. Az energiahiány még nem érezhető a nép életében. Azonban a nehéziparban már mutatkoznak az olaj és a gázszolgáltatás csökkenésének hatásai. Kertész István tragikus halála minden idők egyik legnagyobb zenei óriásától fosztotta meg a világot. Amerikai zenei körök Ormándy utódját látták az aránylag fiatal Kertészben, akinek kivételes tehetsége egyformán érvényesült opera vagy szimfonikus együttesek dirigálásában. Frank Sinatra, a gengszterek barátja, a Fehér Házban énekelt az olasz miniszterelnök tiszteletére rendezett vacsorán. A Metropolitan Opera legalább egy tucat világhírű olasz énekese, nem beszélve a Sinatránál sokkal tehetségesebb amerikai—olasz előadóművészekről, méltán sérelmezheti a Fehér Ház kitüntetésnek tekinthető meghívását. A hivatalos kimutatások szerint az életstandard költsége kilenc százalékkal emelkedett. Mondanunk sem kell, hogy minél jobban emelkednek az árak ,annál jobban süllyed az életstandardunk. nagytehetségü vésnök készítette. Ennek az embernek Ben Boyd volt a neve, a banda főhadiszállása pedig, stílszerűen, egy Lincoln nevű kisváros volt Illinoisban. 1876 elején ezt a Boydot sikerült elcsipni, ami súlyos csapás volt a Big Jim Kinealy bandára, amely a pénzhamisítás mögött állott. Ekkor már alig volt hamis pénz a banda birtokában, amit Boyd nélkül nem tudtak szaporítani. Elhatározták, hogy bármilyen áron is, de kiszabadítják a börtönből. A banda feje, Kinealy eszelte ki a tervet, hogy el fogják lopni Lincoln holttestét és a bizonyosan jövő országos felzúdulásban felajánlják a kormánynak, hogy Boyd szabadonbocsájtása ellenében visszaadják a holttestet a nemzetnek. Emellé még egy csomó szinaranyat is fognak követelni. Az összeesküvők Kinealy chicagói kocsmájában találkoztak. Ebben a helyiségben egy Swegles nevű ember is sűrűn megfordult. Ennek az embernek, aki többszörösen börtönviselt tolvaj volt, sikerült megismerkedni a Kinealy banda tagjaival, akiknek azzal is eldicsekedett, hogy az egész országban nincs még egy ember, aki olyan szakértelemmel és sikerrel folytatná a halottrablás mesterségét, mint ő. ő látja el a környék orvosi iskoláit holttestekkel, boncolás és tanulás céljaira. Ezeknek az iskoláknak már akkor küzdeni kellett a problémával, hogy honnét szerezzenek holttesteket boncolási célokra. A halottrablás ezért volt holtbizonyos üzlet, mert az iskolák keresletét sohasem lehetett teljesen kielégíteni. Swegles összeült a bandafőnökkel és kidolgoztak egy tervet, hogy hogyan rabolják el Lincoln holttestét, amit a lehető leggyorsabban át akarnak vinni Indiana államba és ott a Michigan-tó partján levő homoksivatagban elrejteni. Lincoln holtteste a mártír elnök régi városában, az illinoisi Springfield egyik temetőjének mauzóleumában pihent. Kieszelték azt is, hogy a gaztettet november 7-én, pontosan az elnökválasztás napján fogják végrehajtani, mikor a lakosság figyelmét teljesen az erős választási küzdelem köti le. (Ez a választás lett az Egyesült Államok legerősebben harcolt választása: a győztes, Rutherford B. Hayes egy elektor szavazattal győzött Samuel Tildennel szemben, 185—184.) A banda tagjai éjszaka kimentek az Oak Ridge temetőbe, ahol a mauzóleum vas ajtajáról a lakatot lefürészelték. Bent felfeszitették a szarkofág márvány tetejét, úgy, hogy magát a koporsót félig ki is tudták emelni belőle. Swegels feladata lett volna, hogy a lovasszekeret odavigye, s aztán lóhalálában vágtatnak Indiana felé. Swegels azonban nem jött, mert a mauzóleum külső termében elrejtett nyolc Secret Service ügynök, harisnyás lábakkal előrerohant, hogy lefülelje a társaságot — de azokból már akkor egyetlen egy sem volt ott. Valami megmagyarázhatatlan módon sikerült elmenekülniök. A koporsó azonban, félig kihúzva, ott maradt. Átkutatták a temetőt is, de a rablóknak nem akadtak nyomára. Tíz nap múlva azonban elfogták valamennyit Chicagóban és átvitték őket Springfieldre. A felháborodás természetesen országos volt és Lincoln fia, Robert, a legjobb ügyvédeket fogadta fel, hogy a bűnösök elvegyék büntetésüket. A legfőbb baj az volt, hogy Illinois államban nem volt törvény a halottrablás büntetésére. Ha a gazemberek ellopták volna a koporsót, ezen az alapon törvény elé állíthatták volna őket. De nem lopták el, a koporsó ott maradt, s igy legfeljebb a 75 dollárt érő fakoporsó ellopásának kísérletéért emelhettek volna vádat ellenük. Ennek legmagasabb büntetése öt esztendei bötön volt. Nyolc teljes hónapig tartott a törvényes huzavona, ami alatt a publikum megunta a dolgot, a felzúdulás megszűnt. Tárgyalást azonban tartottak, amelyen az első szavazásnál négy esküdt a felmentés mellett szavazott. Még néhányszor szavaztak, végre a 12 esküdt abban állapodott meg, hogy a tetteseket egy évi börtönre Ítéljék. Lincoln tisztelői, attól való félelmükben, hogy a halottrablási kísérletet meg fogják ismételni, a holttestet egy vaskoporsóban elrejtve tartották ké esztendeig. Erről senki sem tudott. A springfieldi mauzóleumot látogató ezrek két évig üres síremlékhez zarándokoltak. Különböző okok miatt nem kevesebb, mint 17 esetben vitték Lincoln holttestét más helyre. Az utolsó ilyen szállítás 1901-ben történt, amikor a koporsót ki is nyitották — hogy soha többé emberi szem ne láthassa a halott mártír elnököt. Lincoln már 36 éve volt halott, de meglepetésre, holtteste kiválóan konzerválva maradt. A balzsamozók kiváló munkát végeztek: Lincoln a koporsóban olyan volt akkor, mint az életben volt, csak az arcszine volt valamivel sötétebb és nyakkendője egyik sarkán látszott némi penész. A koporsó most, a végső pihenési helyen, Springfielden, bele van olvasztva nagy tömeg vasba és cementbe, hat lábnyira a síremlék padlója alatt. Onnan semmiféle gonoszság ki nem emelheti. GONDOLATOK SZÁRNYÁN . . . VAKABLAK Keress meg engem itt az idegen városban, találj meg. Arcnélküli, vastag tömeg hömpölyög, de rádismerek a sűrűjében, rád, akit sohase láttam. Kabátod alatt rejtve hozod a gyermekkorodat, átlátok a kabátodon, megismerem a cifra üveggolyókat, az ólomkatonákat, emlékszel annak a csipkés levélnek árnyékára a homokon? Ablakok, fémtömbök, tüztáblák, rákalapálva a sötétségre. Mögöttük uborkásüvegek, haldoklók, szonáták, újszülöttek. És vékony arany csíkban előszivárog az a kis ének, magamnak találtam ki egyszer, amikor megkivántam a szomorúságot: vakablak világolok magamnak — Ha itt rámtalálnál, megtudhatnád, mi a szerelem, vagy talán a testvéred lennék, igen, inkább az, de hiszen ezek csak részletek. Árnyékok suhannak, évezredek szaladnak — vakablakban egyszál gyertya, világolj magadnak — Üres az utca, mitől kong az aszfalt? Behúzódom egy falmélyedésbe; sötét van, elsistereg arcomon a korai hó. Lassan emelkedem, felszív a fal, mint az itatós, fönt egy kis üreget találok, sorsok, üres szemgödrét, vakablakot, beléhuzódom, és újra megtalál az a kis ének, a régi: világvégi vakablak, egyszál lélek, lobogj csak, vakablakban egyszál gyertya, lobogj, olvadj magadnak. RAB ZSUZSA
