Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-11 / 2. szám

I

18. oMaI

JÁSZAI MARI HARCA A "TENGER ASSZONYÁVAL"

Irta: SZÉKELY-MOLNÁR IMRE

Jászai Mari . . . s itten álljunk meg egy pillanatra. A legérdekesebb színészi egyéniség volt, a nagy magyar tragika, akihez fogható talán csak egy volt még, a tragikusan elhunyt Bajor Gizi. Jászai 10 éves korában Győrött pesztonka volt, majd Bécsben és Pesten cseléd. A Königraetz-i csatatéren markotányosnő. A nagy művésznő valóban kijárta a legsötétebb nyomor iskoláját.

1872-ben Laborfalvy Róza utódaként a Nemzeti Színház tagja lett. Elsőként alakította az antik tragédiák hősnőit, Shakespeare húsz nőalakjának volt a leghivatottabb tolmácsolója. Madách “Az ember tragédiájáénak ő volt z első Évája. A versmondás nagy művésze, aki leggyakrabban Petőfi müveit adta elő. Mint iró is megállta a helyét, novellákat, elbeszéléseket irt és több színdarabot lefordított magyarra. Megtanult franciául, angolul, németül és görögül, hogy kedvenc költőit eredetiben olvashassa.

Sokoldalú tehetségét felhasználta arra is, hogy valósággal falja a férfiakat. Alig volt olyan tehetséges írója, vagy költője az országnak, akire ki ne vetette volna a hálóját. Szomory Dezső is imádói közé tartozott. Ez azért volt érdekes, mert a csinos, szőke és nyúlánk fiatalemberen megakadt a szeme a kor legnagyobb színésznőjének.

A sikerei csúcsán lévő Jászai Mari belszeretett a fiatal hirlapiróba, aki jóformán kamasz volt még, 18—19 éves, amikor a tragika kedvese lett. Csekélység, néhány hónappal egy Reviczky és a Reviczky Rezeda versei után — mond háttá volna Szomory.

Történt pedig, hogy rövid ismeretségük után a művésznő lement Nagyváradra vendégszerepelni. Közben persze kihasználta az alkalmat és Püspökfürdőn üdült. Onnan irta a szerelmes leveleket Szomorynak. Ilyeneket, hogy: “gyere le hozzám boldogságom, imádlak, Te kis fülesbaglyom, Te kis csacsim !” Ugyanakkor a művésznő az éjszakáit a nagyváradi fiatal hőszerelmes társaságában töltötte el. Két légyott között irta rajongó leveleit Szomorynak.

Mint utólag ezt megállapították, Jászai Mari életének legnagyobb szerelme Feszty Árpád, a festőművész volt. Ezt bizonyítja a Prielle Kornéliához, a Nemzeti Színház másik nagy művésznőjéhez irt néhány szavas levele:

— Az Istenért asszonyom! Ha bajom talál történni, gátold meg Árpádka megkárosodását. — Most is 1200 forintot adott és 1800-ért jótállt. Most látom, hogy milyen lelketlen vagyok, hogy mennyit elfogadtam tőle, mindenem — rossz vég esetére —, mindenem az övé. Ne feleddJ Jászai.

A kiváló festőművész beleszeretett Jókai Rózába és bármily titokban tartották kapcsolatukat, mégis kitudódott és Jászai fülébe jutott a hir. A nagy tragika vad kétségbeesésében hol öngyilkossággal, hol hármas gyilkossággal fenyegetőzött, Feszty dühöngött, Jókai Róza pedig kétségek között szenvedett. S akkor történt, hogy végzetes lépésre szánta el magát Jászai. Feszty Masa, Feszty Árpád leánya még ma is feldúlt izgalommal beszél erről.

— Vasárnap délután volt, anyám egyedül volt otthon. Csengettek. Anyám sietve nyitott ajtót, at hitte, Káldy Gizella jön, a legjobb barátnője, akit várt. Megdermedve ismerte fel az ajtóban Jászait. Fekete ruhában, tragikus arccal, mint maga a végzet állt, s mereven nézte anyámat. Aztán anélkül, hogy a hívást várná, lassan, méltóságteljesen, de szinte fenyegető léptekkel ment be a lakásba.

— Róza, beszélnem kell veled.

— Kérlek, itt vagyok.

— De nem itt, hanem nálam.

Anyámmal egyet fordult a világ. Nincs itthon senki, aki segítségére jöhetne, egyedül van, teljesen kiszolgáltatva Jászai indulatainak. Kiabáljon? Nem, ez közönséges volna. De ereje sincs hozzá.

— Megyek, Mária — felelte és indultak.

Ez abban a Sándor utcai házban történt, mely szemben áll a Vass utcával, ahol akkor laktak, s ahol ma is megvan ez az udvar fölötti folyosó, amelyen szerencsére ott állott az egyik ismeretlen szomszédasszony. Anyám odasugta neki: Fussatok át Káldyékhoz, Giza azonnal jöjjön ide, s ha zárva van az ajtó, törjétek fel. Aztán mentek tovább, elől Jászai, utána anyám. Bementek Jászai lakásiába. A nagy művésznő bezárta az ajtót. Majd odalépett Íróasztalához kivett a fiókból egy revolvert. Arra rátette a kezét, s úgy beszélt. Először gonosznak, lelketlennek nevezte anyámat, aki nem is szereti apámat, csak őt akarja tönkretenni. Aztán könyörgésre fogta a dolgot, letérdelt, úgy kérte, könyörüljön, mondjon le apámról.

Anyám minden hidegvére ellenére is remegett belülről. Úgy érezte magát, mint az oroszlán ketrecébe, csak arra ügyelt, hogy le ne vegye réla egy pillanatra sem a tekintetét. Aztán, amikor már kifáradt Jászai a nlagy jelenettől, amit ez egyszer nem játszott, de tragikus szenvedéllyel és szenvedéssel valóban átélt.

— S akkor, mintha csak drámairó rendezte volna a jelenetet, a végső feszültségnek ebben a féellmetes csendjében megszólalt a csengő. Jászai nem akart ajtót nyitni, de a csengetés makacsul újra és újra megismétlődött. Jászai izgalomtól támolyogva kiment, ajtót nyitott. Apám, Feszty Árpád állt előtte. Hogy mi mehetett végbe Jászaiban, ki tudná ma már megmondani? De abban a pillanatban megváltozott. Hirtelen szerepet cserélt, s mint remek színésznő a legnyájasabb, legkedvesebb hangon üdvözölte:

— Nézd Árpád, micsoda öröm, a mi kedves Rózánk van itt! Nagyon jól elbeszélgettünk.

Apám egy szót sem szólt, csak megfogta édesanyám kezét és elvezette. Attól kezdve apám soha az életben nem találkozott többet Jászai Marival. Jászaira roppant hatással volt az ügy, mindenki, aki levelezését áttekinti, látja, hogy utána milyen zaklatott és nyugtalan. A soron következő összes szerelmes társakat hamarosan vérig sérti és kidobálja.

— Ja igen — folytatja Masa — az édesanyámat azért nevezték a “Tenger Asszonyának”, mert a szemében volt valami különös, ami a tengerre emlékeztetett. Hol világos, hol sötét, hol szürke, hol kékes, hol pedig zöldes, mintha mindig a tenger végtelenségét bámulná.

Kell a csönd

A. csönd, mint kon nyüszárnyú felhő, remeg a fásult szív fölöii.

Tompítja sóhaját a sebnek. és megszűri az örömöt.

Ö, kell a csend, hogy meghalljuk a hangot a mélységes-mély kútból feltörött De kell a visszhang, mégoly elhalón is. új csöndekhez, hogy gyújt síink új erőt

l akos Eta

HUMORESZK:

BÉKEFINOMITÁS

— Mi újság Párisban, Henry?

— Oh, nagyon kellemes, elnök ur. A Folies- Bergéreben uj műsor van és . . .

— Én a béketárgyalásokat kérdem, Henry.

— Á, persze! Én azt hiszem, hogy a béke csak egy karnyújtásnyira van. Már csak néhány pont finomítása az egész.

— Well. Tehát Le Dúc Tho elfogadta a tüzszüneti egyezmény megváltoztatását.

— Nem. Azt mondta, hogy eredeti kilenc pontot tervez, és abból nem fog egy jottányit sem engedni.

— Értem. S mit mondanak Thieu emberei?

— Azok azt mondják, hogy Saigon egy csöppen sem hajlandó előrelépni, hacsak nem írják újra az egész egyezményt.

— Nekem úgy tűnik, hogy a holtponthoz érkeztünk.

— Nekem is.

— Hát most mit csinálunk, Henry?

— Én azt hittem, hogy önnek már van valami ötlete, elnök ur.

— Én meg azt hittem, hogy neked van, Henry.

— Persze, miért ne mehetnék én vissza Párisba, ott a hanoiaknak azt mondhatnám, hogy ha nem változtatjuk meg az egyezményt, kénytelenek leszünk tovább támogatni Thieu elnököt.

— Ez egy jó ötlet.

— S akkor már miért ne mondhatnám Thieunak, hogy ha nem hajlandó elfogadni az egyezményt a jelenlegi megszövegezésben, kénytelenek Hanoit támogatni.

— Próbáljunk világosan látni, Henry. Az észak-vietnamiaknak azt mondjuk, hogy megkell változtatniuk az egyezményt, s a délvietnamiaknak pedig azt, hogy fogadják el változtatás nélkül, ugye?

—' Pontosan.

— Ez nekem teljesen zavaros, Henry.

— Ha ez önnek zavaros, képzelje el, milyen

zavaros lesz nekik . . . Art Buchwald

SZILÁNKOK

VIRÁG

Komor tekintetű férfi lép be a virágüzletbe. Mindenki fogadni merne, hogy szegény ember koszorút rendel majd. De nem. Ezt mondja:

— Nagyon szép csokrot kérek. Házassági évfordulóra.

— Rendben van.

— És mikor volt az évforduló?

A férfi fájdalmasan mondja:

— Tegnap.

* ❖ *

KÉRÉS

Este a vacsoránál elmondja a feleség:

— Nézd szivem, tudom, hogy egész nap különköző emberekkel, sokféle ügyben tárgyalsz. De egyre kérlek: legalább itthon mondj igazat.

— A szomszédok nem engedik, hogy kutyát tartsak, de a papagájomat megtanítottam ugatni!

Síikaly-Molnir

Imr*