Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-22 / 12. szám
t. oktel ÉLETEK, SORSOK Irta: MIKES MARGIT Mikes Margit génykorában a — Fölhívjam? Ne hivjam föl? — tépelődött Feri a Gellért-szálló egyik szobájában az ágyán heverészve. A tegnap esti vacsora után bágyadtan nyújtózott és visszagondolva elmosolyodott, hogy a régi barátai valamennyien borjúhúst, bécsiszeletet rendeltek. Ez ugyanis itt Budapesten csak az előkelő külföldi vendégeknek van fenntartva, egyébként sehol sem kapható. — Mi történik, ha felhívom? Csak tán nem lesz olyan elutasító, mint a férje? Bözsi férje, Bandi volt lelegjobb barátja, festőművész, a tegnapi vacsora meghívást azért mondta le, mert banketten ünnepelték művészbarátai, abból az alkalomból, hogy huszonöt évi munkássága után kitüntették a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel. Kezdő éveiben szegény fiú volt, neki a legjobb barátja, aztán amikor a karrierje fölfelé kezdett ívelni, Bandi egyre jobban elhidegült tőle, a Kossuth-dijas művésznek már kellemetlen volt a Közért-üzletvezető, végül már nem is érintkeztek, minden közeledését visszautasította. Akárcsak a tegnapi vacsorameghívást, igaz ,hogy ez nem volt egyszerű kibúvó, de bezzeg ifjúkorában a baráti kölcsönök jók voltak, most már, hogy nincs rászorulva, ő se kell neki, hát persze, a művészbarátainak csak nem mutathat be egy Közért-üzletvezetőt, egy kereskedőt . . . Keserűség öntötte el a szivét. Pedig azért jött haza látogatóba, mert remélte, hogy még egysze" találkoznak. Hiszen ő se a régi üzletvezető már, hanem New Yorkban kiterjedt delicatessen-kereskedés hálózat tulajdonosa, kétmillió dollár bankbetétje van, a kocsiját is magával hozta, illetve hajón küldte előre, (ötszáz dollárjába került) de azt akarta, hogy lássák itt az előkelő Cadillacjét. Körül is állták a bennszülöttek a szálló előtt és megcsodálták, ilyen amerikai kocsit itt ritkán látnak. Szerette volna, ha Bandi is észreveszi a főbejárat előtt parkoló impozáns autót, mikor a saját kocsiján megérkezik a szálló elé, mert feltételezhetően van neki valami Volkswagenje vagy Wartburgja ... De nem jött el, a régi barátai ellenben mind eljöttek, az unt arcok, megöregedve, némelyik mintha álarcot viselt volna, amely mögül a régi vonások itt-ott felderengtek. Borzasztó az öregség! őt még aránylag fiatalnak találták a haverok, mondogatták ,hogy olyan, mint amikor kivándorolt . . . Kérdekősködtek is, hogyan sikerült megőriznie fiatalos külsejét ? Hja persze, Amerika! A milliók! Ettől olyan üde, friss, fiatalos. A jóléttel spanyolfalat vont maga köré a testi romlás ellen . . . Talán az is segítette ebben, hogy elvált a feleségétől. Érdekes történet volt a házassága is. ő és Bandi ifjúkoruk delén egy vasárnap moziba mentek és a nézőtéren két lányt fedeztek föl, — mindkettő szemrevaló fruska volt, mindjárt fölosztották maguk közt, ő a magasabbat választotta, Bandinak hagyta az alacsonyabbat. Megvárták őket mozi előtt az előadás után és hazakisérték Zuglóba. Rövid udvarlás után házasság, aztán részéről válás, viszont Bözsi még most is a Bandi felesége. Odament a telefonhoz és föltárcsázta a noteszében megőrzött telefonszámot, Bözsi vette fel a kagylót. — Maga az, Feri? — hallotta a csicsergő hangját —, örülök, hogy felhívott. Tegnap este nem mehettünk el vacsorára, mert . . . hiszen tudja ... Bandit ünnepelték a barátai. — Tudom, tudom ,a Munka Vörös Zászló Érdemrendje ... De arra gondoltam, ha már a Bandi nem jöhetett el, talán maga igen ... Ha már a régi barátommal nem sikerül találkoznom, akkor magát szeretném látni. Nem akarok úgy viszszamenni New Yorkba, hogy valamelyiküket ne lássam ... — Hirtleen elhatározással, maga is csodálkozott rajta, azt mondta: — Jöjjön el ide a szállómba, meghívom reggelire, itt egy remek terasz van, gyönyörű kilátás a pesti oldalra, dehát maga már bizonnyal látta, ma kellemes nyári meleg van, jó lenne magával itt elbeszélgetni. Eljön ? — El, — hangzott a vonal másik végéről, ez a beleegyező hang vidám volt, mintha megcsendült volna bennük kezdeti ismeretségük üde tavasza, a fiatal évek visszfénye, — Bandi úgysincs itthon, a minisztériumba kellett mennie, tárgyalnivalója van . . . Hát várjon ott a teraszon, magamrákapok valamit, egy óra múlva ott leszek. Feri jókedvűen kezdett öltözni, megborotvál-ROMANTIKA Romantikus lélek vagyok, akkor is, ha ez mostanság nem divat. Ezért is szeretem oly forrón és nem teljesen reménytelenül Lujzikát, aki szintén hajlamos volt a mély lelki életre, a szentimenatlizmusra és a romantikára. — Nézd csak Jenő, milyen szép este van! Puhán hullik a hó és fehér lepelbe vonja a csodás természetet — mondta, mert ilyen szépen tudott beszélni. — Valóban — feleltem. — Nézd azt a lámpát, olyan, mintha egy fehér hósipkát húzott volna a fejére —, mert egy kis költészetért nem kell a szomszédba szaladgálni. — Tudod mit? Sétáljunk egyet a parkban! — Fogjuk egymás kezét és elgyönyörködünk a halott természet fenséges pompájában. Erre már nem tudtam mit mondani, csak vadul, "émán megfogtam a kezét és elindultunk a park felé. — Látod, ezt szeretem benned. Más fiú ilyenkor füstös presszókba invitál, vagy egyenesen a lakására akar felvinni. De neked van érzéked a szépség, a kedves hangulatok iránt. — Ez csodás este és te, örökké felejthetetlen emlékem marad — mondtam lelkesen és felhajtottam a gallérom, mert rajtunk kívül a park néptelen utjain csak a szél rohangált. — Szeretlek! — mondta és hozzám bujt. Ez kellemesen érintett, mert elfogta előlem a szelet. kozott, amerikai ruhái közül gondosan kiválasztotta a legjobb szabású zakóját, hozzá fehér nadrágot húzott, a tükör előtt megállapította, hogy Amerikában tényleg megőrzött valamit a régi külsejéből, amit, ha itt marad, rég leadott volna a szürke robotban ... A teraszon letelepedett az egyik asztalhoz (a szemközti panoráma tényleg elragadó) és pontosan egy óra múlva belibbent Bözsi, nem változott sokat, csak amennyit a kozmetikai szerek nem tudnak elhárítani . . . Pazar reggelit rendelt és Bözsi rögtön azzal kezdte: — Láttam a bejárat előtt egy remek kocsit, az csak a magáé lehet, kisebb csődület áll körülötte, ilyet itt ritkán lehet látni. — Jó kocsi, kényelmes, — mondta Feri némi büszkeséggel, — Cadillac. — Nekünk is van egy kis tragacsunk, egy Trabant . . . Magának sikerült odakünn, nem úgy, mint nekünk itt. . . — No, azt nem mondhatja. Nekem van Cadillacem, viszont nincs Kossuth-dijam, Munka Vörös Zászló Érdemrendem. Van ugyan némi vagyonom .házam, New Yorkban jól menő üzleteim. De mégis csak kereskedő maradtam. (Folyt, a 15. oldalon) — Üljünk le erre a padra — ajánlotta később. — Ugye nem fázol? — Egyáltalán nem! Melletted fázni? Hogy is kérdezhetsz ilyet — feleltem és lesepertem a havat a pádról. Leültünk. Lujzika hótól csatakos haját az arcomhoz dörzsölte, ettől kicsit kocogni kezdtek a fogaim. Átöleltem. — Hiszen te reszkedsz! — A vágytól — ziháltam a fülébe. — Kicsi, tüzes bolondom! — csivitelte. — Hiába, ez az igazi férfi! A dicsérettől kihúztam magam, igy a galléromról leolvadt hóié akadálytalanul folytathatta útját a gerincem vonulata mentén. — Nem kellene még menned? Anyád haragudni fog — atyáskodtam. — Mit bánom én! Nem érdekel semmi, ezért a szép estéért mindent vállalok. Ugye, te is igy akarod? — Ho-ho-ho-ho-hogyne. Természetesen — biztosítottam és lázasan mozgattam a lábam ujjait, nehogy lefagyjanak. Aztán eszembejütött egy mentőötlet: — Nincs kedved egyet kergetőzni a fák között, a néptelen utakon? — Nem méltó az hozzánk. A filmeken viselkednek igy. Inkább üljünk itten és gyönyörködjünk ebben a halott fehérségben. Élvezzünk a csendet.. — Pompás — hagytam rá és nyelvem a fogaim közé tettem, nehogy a kocogás elrontsa az áhitatot. Végre, egy óra múlva hajlandó volt felállni. Fülem már lila volt, lábam érzéketlen és hallani véltem apró üvegcsengők csilingelősét, amely tudvalevőleg a fagyhalál előjele. — Ugye, máskor is eljövünk ide? — Természetesen . . . Amikor hazaértem, a feleségem a fürdőszobában mosta kiskorú gyermekem szennyesét. A kádból és mosógépből vastagon szélit a forró viz párája. — Segítek neked — mondtam és máris a viz fölé hajoltam. Beledugtam a kezem . . . — Vigyázz! Forró! — Semmiség — legyintettem és lázasan dolgozni kezdtem. — Szegénykém — mondta a nejem. — Ilyen sokáig bent kell lenned a hivatalban, és még utána itthon is dolgozol . . . Köszönöm, szivem . . . Rendes asszony az én feleségem. Csak az a kár, hogy nincs érzéke a romantikához . . . ősz Ferenc
