Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-22 / 12. szám

8. oldal

TRACI KA A HÁZTETŐN

Irta: SÁGI PÁL

Lelkem rajta, hogy nem vagyok a budapesti kormánynak sem filmügynöke, sem filmpropagandistája, de azért nem utolsó dolog, hogy februártól májusig New Hungarian Cinema, vagyis “Uj magyar film” címmel Los Angelestől Washingtonig és Berkeleytől New Yorkig az utóbbi 10 évben készült magyar filmeket mutat be közösen a Az Amerikái Film Intézet és a Hungarofilm óhazai vállalat. Mégiscsak tudnak valamit a magyar filmesek. Nem szólván a régiekről, az újakat sem tudta végleg elrontani még a művészeti bürokrácia sem.

719 éves a film. 33 éves koráig csecsemő volt: nem tudott beszélni. Akkor megszólalt s úgy megjött a hangja, hogy teli lett vele az egész világ. A magyarok már ott álltak a bölcsőjénél és akkor is lépegetni tanították, amikor még gyermek-A nemzetközi színtéren a választások álltak az érdeklődés középpontjában. A peronisták győzelme Argentínában diktatúra árnyékát veti előre. Az argentinok számára ugyan a diktatúra nem uj dolog, hiszen a jelenlegi kormány is a hadsereg segítségével került hatalomra. Peron, a kivénhedt diktátor, aki a munkásszervezetek bálványa volt, amig korrupt adminisztrációja a csőd szélére nem vitte Argentínát, most hősként térhet vissza, hogy a tömegáhitattal visszaélve felfrissítse londoni, párisi és svájci bankbetétjeit.

A francia választásokon nem buktak ki a gaullisták, de meggyöngitették őket. Az északirországi választások forma szerint és a protestáns többség szolidaritása folytán azokat igazolta, akik nem akarják, hogy Észak-Irország elszakadjon az angol birodalomtól.

Washingtonban Nixon elnök és a kongresszus között elmérgesedett a viszony. A kongresszus egyes tagjai úgy érzik, hogy az elnök semmibe sem veszi a törvényhozókat. Nixon viszont az adminisztratív osztály alkotmányos szuverenitására való hivatkozással nem hajlandó megosztani a felelősséget.

A dollárkrizis tovább tart a nemzetközi pénzpiacon, azonban az átlag amerikait ebben a pillanatban nem a nemzetközi, hanem a belföldi piac aggasztja. A szegény kiskereskedő két tűz között van, mert neki kell továbbítani a nagykereskedők és termelési szövetkezetek napi áremeléseit a fogyasztókhoz. A mészáros, a piaci gyümölcs- és zöldségárus lassanként kifogy a magyarázatokból. A megélhetési költségek emelkedése ebben a pillanatban a Nixon adminisztráció legnagyobb fejfájása.

A vietnami hadifoglyok hazatérése a megállapodás alapján a vége felé közeledik. Washington pillanatnyilag leállította az amerikai haderők visszavonását, mert meg akar győződni arról, hogy nem kezdődik-e egy uj észak-vietnami offenziva, amint az utolsó amerikai katona is elhagyja Dél-Vietnamot.

A magyar delegáció meleg washingtoni fogadtatása arra enged következtetni, hogy Magyarország rövidesen megkapja a baráti nemzetek által élvezett “most favored”, vagyis legkedvezőbb kereskedelmi kedvezményeket.

cipőben járt. Nem keveset köszönhet nekünk. Különösen az amerikai filmipar, vagy hogy meg ne sértsük Hollywoodot, az amerikai film-miivészet körül bábáskodott annyi magyar színész, iró és rendező, hogy a 30-as években a tehetségtelen irigyek táblát is függesztettek az egyik stúdió kapujára:

— “Nem elég magyarnak lenni, tehetségesnek is kell lenni — ezt mázolták a táblára, ahelyett, hogy versenyre keltek volna a tehetséges magyarokkal.

Akármilyen furcsán hangzik, Magyarországon Jókai Mór volt a film első propagandistája. Párisban nyílt meg az első mozi. Néhány hét múlva Nizzában is vetítettek filmet. Jókai akkor éppen ott járt és egy levéléiben ezt irta haza:

— Csodálatos egy valami ez a mozgófénykép, mint a bogár, a falon mászik. Nagy kár, hogy nem színesek, akkor többet tudnának mutatni. Nagyon szeretném, ha ezek a falon mozgó képek Pestre kerülnének. Ezek a csodálatos képek, melyek Verne Gyula fantáziáján is túltesznek, valószínűleg Amerikában találnak a leghálásabb talajra. Ott ezeket az ördöngős képeket értékesíteni fogják. A képekből az amerikai dollárokat varázsol elő . . .

Jókai Mór, aki akkor még nem is álmodhatta, hogy féltucatnyi regényét filmre viszik, nemcsak propagandistának volt jó: jósnak is bevált. A film valóban elkerült Amerikába, valóban dollárt varázsoltak belőle, mégpedig megszámlálhatatlan dollármilliókat.

Az első Budapesti mozielőadást 1896-ban a Milleneum esztendejében tartották a Royal szálló kávéháztermében. Egy francia mérnök mutatta be a magával hozott “élőképeket”, ahogyan nevezték. Még ugyanabban az évben magyar vállalkozó is akadt. Sziklai Arnold rendezett előadásokat az Andrássy ut 41. számú házban. Két évre rá pedig rendszeres előadások folytak a Kerepesi úti, azaz ma Rákóczi-uti Velence kávéházban és a Wekerle mulatóban. Aztán egymásután tucatjával nyíltak a mozik, akkori szóval projectographok. Pásztor Mihály publicista a villamosszínház nevet javasolta és igy irt róla:

— Ugylátszik, hogy a villamos-szinház lesz a jövő szinháza. Csak egy hibája van, az, hogy néma.

Pásztor Mihály elnevezése nem ragadt meg, később Heltai Jenő keresztelte el mozinak a mozit. De a hibát, amit Pásztor Mihály tett szóvá, pár

Nem egy város...

Én nem egy város, de minden város honos lakója vagyok e Földön.

Házam a világ, széles és tágas minden dolgával kedvemet töltöm.

Lakhelyem körül nem kerítettem — milyen palánk meg kapu az ottan?

De van barátom sok, véghetetlen, s ez az én hírem, nevem, hatalmam.

És a Föld minden tája, vidéke

saját birtokom, enyém lett végleg.

Hát, minden tájnak nyelvét megértve, zárt kaput tárok, bárhol betérek .. .

Anyám és apám, bocsáss meg nékem,

s te, nővérem, hogy nem ülök otthon, s ház közeiére úgysem cserélem a messzi távolt, kerget a dolgom;

hogy megyek egyre, szélben, viharban, bármilyen terhet vállalva élek, s a szerelmet, mit tőletek kaptam, mind annak adtam, ki utamba tévedt!

Garai Gábor

évtized múltán kijavították: megszületett a hangosfilm.

Az első magyar film — persze még néma —, amelyet már valóban ennek lehetett számítani, a Tánc cimü film volt. A Fiddler on the Roof, vagyis “Hegedűs a háztetőn” mintájára ennek a fejezetnek “Tragika a háztetőn” cimet lehetne adni.

A Tánc, a 2212 méter hosszú óriásfilm, 72 évvel ezelőtt készült, mégpedig szabad ég alatt, a Rákóczi úti Uránia Színház tetején felállított ideiglenes kis színpadon. Márkus Emilia, a Nemzeti Színház nagy tragikája ott a háztetőn táncolta el Salome táncát. Utóbb még három táncfilmet forgattak: Blaha Lujza csárdást, Pálmay Ilka toborzót, Fedák Sári angol számot táncolt.

Az első magyar filmhíradót az Apollóban mutatták be. A nagy lóversenyről készült, a Király Díjról, amelyen szokás szerint felvonult az egész magyar arisztokrácia. Egyik este egyszerre 130 arisztokrata és arisztokrata hölgy váltott jegyet az Apollóba, Pálffyak, Esterházyak, Bethlenek, Andrássyak és a többiek. Mikor a film elkezdett peregni, a főrangú hölgyek és urak nevetgélve kiáltoztak egymásnak :

— Nini, a Niki! . . . Ohó, hiszen az Tini kontessz ... az meg Tasziló . . . szervusztok, szervusztok . . .

A közönség nem botránkozott meg a hangoskodáson. Velük együtt mulatott. Azt is meg kell vallani, hogy ez volt az első magyar film, amit azután külföldi mozikban is vetítettek.

A magyar filmgyártás hőskorának legszebb fejezete azonban nem Budapesten, hanem Kolozsváron zajlott le. Janovics Jenő, a kolozsvári Nemzeti Színház akkori igazgatója titokban Koppenhágába utazott. Abban az időben nem Hollywood volt a világ filmfővárosa. Janovics Koppenhágában tanulmányozta a gyártást és otthon filmstúdiót építtetett.

Előbb a Cigány, utána a Falurossza cimü népszínművet vitte filmre. Mindkét filmváltozatot az akkor még fiatal Harsányi Zsolt irta. Szentgyörgyi István nagy jellemszinész játszotta a Cigány főszerepét. A Falurossza női főszerepét a 20 éves Berky Lilire bízta Janovics, hősét pedig Várkonyi Mihály, korának legideálisabb magyar színésze alakította, aki később Hollywoodba került. Kolozsvár: Erdély. És ha már Erdélynél tartunk, Désy Alfréd a némafilm egyik későbbi sztárja is erdélyi születésű. Pályafutásának a hangosfilm vetett véget. Tudott volna beszélni a hangosfilmen, de olyan izes székely szólással, ejtéssel beszélt, hogy emiatt nem mertek neki szerepet adni.

Nem lexikont irok, egy ilyen kis Írásba nem lehet, nem is akarom belegyömöszölni nevek és adatok kötegét. De egy adat és hozzá egy név mégis idekívánkozik. A magyar film játszás kezdetén sátormozik járták az országot. Egyik elvetődött a Zemplén megyei Riese községbe. Látogatásáról a ricsei csendőrőrs esemény-naplójában tanúskodik egy feljegyzés. Az első előadáson 7 felnőtt és 19 gyerek ült a padokban. Mikor a film peregni kezdett, a gyerekek a sötétben úgy megijedtek a némán mozgó, hadonászó figuráktól, hogy rémülten rohantak kifelé. Közben leszakították a tartó-kötelet és a sátor összedőlt. Szerencsére senkinek sem történt baja, de a mozis összecsomagolt és sürgősen otthagyta a községet.

Innen, ebből a kis faluból származik Amerika egyik filmcézárja, Zukor Adolf, az amerikai film magyar úttörője. Most ünnepelték születésének 100-ik évfordulóját. Ritkán adatik meg embernek, hogy ott legyen 100-ik születésnapi bankettjén. Zukor ott volt. Vajon eszébe jutott-e a bankett nagy fényében-pompájában a szülőfalu, ahol megbukott a mozi ? ...