Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-08 / 10. szám
1 14. oldal A BORURBON ÜTCA KAPLANJA Irta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Dohn&nyln* Zachár Ilona Amerika számos nagy városában szabadon dúl a bűn, az emberek minden szemérem, szégyenérzet, lelkiismeretfurdalás nélkül vergődnek ebben a fertőben. Banditák, prostituáltak, homoszexuálisok és Lesbiaiak, pénzemberek és nyomorgók, kik lelkűket is eladják néhány fillérért és még hírből sem ismerik Istent vagy a Tiz parancsolatot, lakoznak ezekben a városokban és főleg New Orleansban, az “Amerikai Páris”ban, amleynek Bourbon utcája talán talán főfészke az egész büntanyának, ahol meztelen nők és részeg férfiak garázdálkodnak, és ahol szabadon fetrengenek férfiak és nők és ahol korlátlanul fogy a kábítószer, alkohol és más méreg. Nem csoda, ha Bob Harrington evangélista hős számba megy, mivel éppen ezen az utcán ütött tanyát, hogy itt terjessze az Evangéliumot, felszólítva az embereket arra, hogy bűnös életükkel felhagyva Krisztust kövessék. Bob Harrington valamikor maga is bűnös életet élt. Egy biztositó vállalat számára dolgozott, sokat keresett és nagy kényelemben élt. De egy napon ráébredt, hogy kicsoda az Ur Jézus és akkor otthagyta állását, mindent, ami idáig olyan fontos volt számára, hogy mint evangélista hirdesse az igét az emberiség számára. Csodálatos dinamikus egyénisége, páratlan szónoki képessége és végtelen odaadása annyira alkalmassá tették őt az igehirdetésre, hogy a templomok mindenfelé megteltek, valahányszor ő beszélt; ő azonban a nehezebb utat választotta. Egy hónapos szobát bérelt a Bourbon utcában és mivel ilymódon alig birta megszerezni a mindennapi kenyeret, bizony szegényes volt a hivatal, de ott volt aztán a Biblia és ez mindent pótolt. Innen kezdte meg hadjáratát Istenért, melyet még most is szakadatlanul folytat. Eleinte kikacagták, kicsufolták mindenfelé, még bántalmazták is. Vandál módra törték öszsze azt a néhány bútort, amely a hivatalában állt. De aztán kezdtek felfigyelni rá. Nemsokára számos tisztelője és követője akadt: banditafőnökök, kábitószer-árusok, magasrangu pénzemberek csatlakoztak hozzá, nemcsak anyagilag támogatva őt, de alkalmat adva neki arra, hogy közel juthasson a büntanyákhoz és ilymódon segítsen a bűnözőkön és megtérítse őket. Bob Harrington, akit a polgármester azzal tüntetett ki, hogy hálából egy dicsőítő proklamációban a Bourbon utca káplánjának nevezte el őt, önéletrajzában beszámol egyik napjának teljesítményéről, amely nagyon hasonlatos a többi nap leforgásához. HETI NAPTÁR MÁRCIUS 12— Hétfő: Gerő 13— Kedd: Rozina 14— Szerda: Matild 15— Csütörtök: Nemzett ünnep 16— Péntek: Vidor 17— Szombat : Gertrud 18— Vasárnap: Nagyböjt vas. ftwwwmwwwwwvwwmwwnnwwwm1 Este Kilenckor szerinte “az utca hemzseg a forrongó ember-áradattól, fulladásig megtömve kéjkeresőkkel, kik nyugtalanul bolyonganak a keskeny sikátoron, ahol a teremtés minden bűne megsarkalható, ha megfizetik az árát. Elmondja, hogyan lép be minden egyes helyiségbe, hogy az Ur Jézust hirdesse. Többek közt bevetődik egy Spaghetti házba egy csésze kávéra, a tulajdonos boldogtalan ember, mert a felesége megszökött, hogy valahol a közelben prostituált lehessen. — Káplán! — mondja a szerencsétlen ember —, Ön és én láttuk, hogy ez az utca hogyan pusztítja el az embereket. Akárki jön ide, kellene, hogy oly megrázkódtatáson essen át, hogy rátérjen a tisztességes életre. — Mikor esik át ön oly megrázkódtatáson, mely arra indítaná, hogy kereszténnyé legyen? — veti szemére Bob Harrington. Mire az ember csak vállat von és nagy busán tovább megy. Mindenféle stripperek állják el az utat, majd titkos kábítószer-kereskedők. A lelkész fertőbőlfertőbe megy, mindenfelé hangoztatva Isten tanait és már-már elcsügged, mert pont ezen a napon nem sikerült egy lelket sem megtérítenie. Ekkor hozzálép egy rendőr és mondja, hogy az egyik szálloda tizedik emeletén egy lány áll az ablakpárkányon, ugrásra készen. Talán még meg tudja menteni őt, ha szól hozzá. Bob Harrington szinte repült fel a tizedik A MADARAK ÉNEKESE: ÁPRILY LAJOS Tanulmányok egész sora emlékezik meg Áprily Lajos költői és emberi tisztaságáról. Azt hiszem, éppen abban is tetten érhetjük makulátlanságát — tettenérésről van szó, csak tettekben a tisztaság! —, hogy minden érzelmét ki tudta fejezni a madarak képszerű megjelenítésével, mert nem volt olyan érzelme, amelyet ne mondhatott volna ki egy madárhasonlattal, metaforával. Ha életöröm árad el szivében, mint egyik legismertebb költeményében, a Márciusban, igy hangzott a dal: “Zeng a picinyke szénfejü cinke vig dithyrambusa: dactilusok.” Ha szomorú volt, s a múlandóságon borongott, “az ősi jajt”, a “páncélfényü őszi várják” károgását idézte föl: “rikácsolnak nagyélü csőrrel”. Mostohább napokban igy biztatta bokoralji barátját, a rigót: “Torkod remegve és ujjongva sírja, / hogy lira — lira — lira — lira — lira!” Háború, ha fenyegette hazáját, házát, akkor is madarak zúgását hallotta ki a légiveszélyből: “Háború van, gőzölve dől a vér, zokogva húznak fenn a vadlibák”. Tavaszi reményeit pintyek, pirókok, cinkék, őszapók csengő, cserregő, csettegő, fuvolázó dalával szólaltatta meg, s a természetet járva koncertként hallgatta a “kasztanyettázó” tarkaharkályt, “gyurgyalagok fuvolafüttyét”, a rigótrillába bele-belebugó gerlét”, a kakukk “részeg s rekedt” szavát, “vadkacsa szárnya-füttyét”, a “szajkó rikoltását”, a tengelicét, ökörszemet, bubosbankát, fülemülét, sőt a latinból költésen magyarított nevű “leánykamadarat”: a motacilla albát, a magyarul talán nevesincs jynx torquillát és a parasztos nevű csicsörkét is. Assisi Ferencről jegyezték föl, hogy kezéhez szelídültek az ég madarai. Áprily Lajosnak a verseivé szelídültek és emberi hangon énekelnek halhatatlanul. Alföldv Jenő emeletre. A szobába lépett, melynek ablakában a lány állt. Könyörgött, kérlelte, minden hiába. Yégülis kimászott ő is a párkányra, nem törődve vele, hogy az esetleg leszakad a súlya alatt és úgy mondta a lánynak: “Én lelkész vagyok...” — Majd mikor látta, hogy a lány tiltakozva fordul feléje, esedezve tette hozzá: “Vegye a Bibilámat. Ha mindenáron le akar ugrani, legalább azt vigye magával!” A lány még egy ideig lázadozott, aztán kíváncsian fordult a különös ember felé, majd végülis engedett. Lejött az ablakból és elmondta Bob Harringtonnak, hogy meg akar halni, mert a boyfriendje tehererbe ejtette. A lelkész beszélni kezdett néki Krisztusról. A lány mély áhítattal hallgatta, 'majd megigérte, hogy élni fog, az Urnák szenteli életét, gyermekét világrahozza és majd kiadja örökbefogadásra. Azt is megigérte, hogy rendszeresen eljár Bob Harrington hivatalába, hogy még többet tanulhasson Istenről. MISZLINOV APÓ ÚJSÁGHÍR: Nemrég orvosdelegáció járt a világ legöregebb emberénél: Siral Miszlomovnál. A 167 éves aggastyán Barzavu faluban él. Meglehet, a kétezer méteres magasság, az is lehet, hogy a rendkívül egészséges életmód teszi, tény azonban, hogy az orvosok Miszlimov apó állapotát kielégítőnek találták. Fogazata akár az unokájáé, szive, tüdeje kifogástalanul működik, vérnyomása normális. A látogatásról szóló beszámolók megjegyzik: Azerbajdzsánban minden százezer lakosra 84 olyan férfi és nő jut, aki százévesnél idősebb. Szívből sajnálok mindenkit, aki mogorván néz a világba, gondolatait lefoglalják a saját bajai,7 érzéketlen mások örömei iránt. Áldom a sorsot, hogy engem nem ilyen természettel vert meg, igy annak is tudok örülni, ha a világ valamelyik pontján ötösikrek születnek. Hát még ha arról értesülök, hogy különböző hegyi falvakban micsoda matuzsálemek élnek. Márpedig az ilyesmiről újabban gyakran értesülhetek, mert hála a tiszta hegyi levegőnek, a száz éven felüli emberek gomba módra szaporodnak sajtónk hasábjain. Legutóbb is, mint délutáni lapunkat forgattam, csaknem felkiáltottam az elragadtatástól, mivel szemembe ugrott egy rövid, ám annál örvendetesebb tudósítás, azzal a címmel, hogy Miszlimov apó makkegészséges. Ez remek hir, megérthetik, hogy remek kedvvel láttam hozzá elolvasásához. Annál is inkább, mert mostanában szükebb környezetem tagjaitól mást sem hallok, mint azt, hogy fáj a hátuk, szúr a mellük, zsibbadtak a végtagjaik, emelkedik a hőjük, nehezen másznak ki az influenzából. — Hát persze, hogy jólesik tudni Miszerint Miszlimov apó viszont makkegészséges. Miszlimov apó különben valószínűleg a világ legöregebb embere, tekintve, hogy 167 éves. Teljes neve Sirali Miszlimov és az azerbajdzsáni Barzavu faluban él, ahol nemrég orvosküldöttség kereste fel. Nemhiába dicsérjük a szocialista egészségügyi ellátást, lám a doktorok házhoz mentek, holott, mint kiderült, Miszlimov apó tökéletesen egészséges, szive és tüdeje kifogástalan, vérnyomása normális. Mégis, ha Miszlimov a hegyek közül nem megy az orvosokhoz, akkor ők mennek a hegyek közé Miszlipiovhoz. Ádám Gyula Heti fohász Óh, Urunk, újítsd meg lelkünket és vond magadhoz szivünket, hodgy munkánk ne legyen teher számunkra, adj belénk Te irántad oly nagy szeretetet, mely engedelmesség lelkületét gerjeszti fel szivünkben. Add, hogy szolgáljunk Néked, nem mint rabszolgák a félelem lelkületével, hanem a gyermekek boldogságával, gyönyörködve Te benned és örvendezve áldásaidnak. Ámen.
