Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-08 / 10. szám
) 12. ol<üű BORBÉLY-SZTRÁJK HUMORESZK: TRAGACS Irta: HALÁSZ PÉTER Halász Péter Büszke vagyok Dennisre! Hogy ki az a Dennis és miért vagyok büszke rá? Amióta Londoni lakos vagyok, Dennis vágja a hajamat s most azt olvasom az újságban, hogy az Ivan - féle borbélyüzletben, a Jermyn Streeten, kitört a sztrájk, tizenegy alkalmazott, 8 férfi és 3 nő letette szerszámait és meghatározatlan időre kivonul az üzletből. Az ok: hajvágáson kívül villanyszerelési és bolt-takaritási munkálatok végzését is megkövetelték tőlük. Ez azt jelenti, hogy egyiküknek talán közeli vizsgálat alá kellett vennie egy üzemképtelenné vált hajszárítót és a takarítónő távollétében talán föl kellett seperniük a szalon parkettáját. Dennis azonban a parancsnoki hídon termett, olvasom a lapban, átvette a manageri szerepkört és hűséges adjutánsával, Mr. Leonarddal nyitvatartja a boltot. Szerintem Dennis karrierje szempontjából ennek beláthatatlan következményei lehetnek. — Dnnisnek egyébként teljesen véletlenül lettem a törzsvendége. Röviddel Londonba érkezésem után a Jermyn Streeten sétálva megakadt a szemem a borbélyüzlet cégtábláján: “Iván”. Minthogy hajdanában Pesten az Andrássy-uti •Japán-házban Stark Iván borbélyüzletének voltam a törzsvendége, úgy éreztem, hogy szegény Iván integet felém a túlvilágról, beléptem tehát a boltba. Nem tudtam azonban, hogy az itteni Ivánnál, aki különben sem Iván, hanem Ájván, napokkal előbb kell telefonon fogadási időpontot kérni, érthető, hogy elhülten tekintettek rám. Ekkor termett a színen Dennis: mivel éppen volt néhány ráérő perce két kliens között, jólelküen védelmébe fogadott. Olyan hálás voltam ezért, mint a lowoodi árva, aki jó szót kapott rideg magányában. Azóta minden hónapban egyszer — most már természetesen telefonon előzetesen rögzített időpontban — Dennis levágja a hajamat. Sokat beszélgetünk és csöppet sem zavar bennünket, hogy egyikünk sem érti a másik szavát. Dennis cockney-angolsággal beszél, amiben én még mindig kezdő vagyok, tehát csak sejtem, hogy mit mond és Dennis is csak gyanítja, hogy én mit mondok, igy a biztonság kedvéért minden második mondatom után jót nevet, mert azt hallotta egyszer, hogy a magyarok vicces emberek. Néhány dolgot azonban megfejtettem. Dennis tavaly megnősült és egy kis családi házat vásárolt, ezt már tudom. Azt is megértettem, amikor mesélte a múlt év júniusában, hogy a dalmát tengerpartra megy nyaralni. Felhívtam figyelmét az általam kitűnőnek tartott jugoszláviai slivovicára. Amikor visszajött, megkérdeztem, tőle, hogy ivott-e slivovicát? Azt mondta, hogy hozott egy üveggel, de a kocsijába használja benzin gyanánt, emeli a motor hatásfokát. Ha inna belőle, belehalna. Azt is elmondta már, hogy az idén hová megy nyaralni, de ennek megfejtésén még dolgozom. Most tehát Dennis az újságban szerepel. A dolgok élére állt, ketten vezetik Leonarddal a sztrájk hullámain hányódó hajót. Hogy Ájván hol van, arról nincs hir. Ebben is emlékeztet a pesti Ivánra. A sztrájk kapcsán azt is Írja a lap, hogy az Ájván borbélyüzlet törzsvendégei olyan ismert személyiségek, mint Lord Snowdon, Lord Harewood, Harold Fielding, a producer, Sir John Gielgud és Ian Carmichael színművészek. Megjegyzem Stark Iván üzletének is jólismert törzsvendégei voltak. Odajárt például Gyenes ur, a férfi-divatáru kereskedő, aki a pesti színigazgatók manónak tartották és kitiltották a premierekről. Azt mondták, hogy az a darab, amit Gyenes ur megnéz a bemutatón, holtbiztosán megbukik. Gyenes ur mindezen rekedten nevetett és ha csak egy mód volt rá, beszökött már a főpróbákra. Ezeknek a daraboknak rendszerint bemutatójuk sem volt, A törzsvendégek legnagyobb részét a lóverseny érdekelte mindenekfölött és igy csaknem kizárólag arról folyt a szó. Az üzlet tőszomszédságában volt egy bukméker iroda, az értesülések tehát mindig a legfrissebbek voltak. Lord Snowdon ugyan nem járt Stark Iván boltjába, sem Lord Harewood, de azért ott is borotváltak egy Herczeget. Herczeg Jenőt, a kitűnő színészt, a felejthetetlen Hacsek alakitóját. És persze odajárt Sajó is, a szegény Komlós Vili. Sir John Gielgud és lan Carmicael helyett. Stark Iván boltjában soha egyetlen alkalmazott sem sztrájkolt, csak a tulajdonos. Iván a kasszában ült, a turflapot olvasta és megvetette az ollót és a pemzlit. Ha legközelebb bemegyek Ájvánhoz, ezt elmesélni Dennisnek. Biztos, hogy jót nevet majd rajta. Jobban csak akkor nvetne, ha meg is értené. UTASSY JÓZSEF: HURRÁ! Szaladj, ha akarod látni, fuss! Kitört a fák forradalma! Megjött a száműzött Március! Jégkirályt lincsel a Tárná! Március! Március! Március! Lángol a fény a faágon! Láng, lobogó, lila láng! Fiuk, dobjuk rá a nagykabátom! Március, gyönyörű Március! Szeretlek százezer éve! Ki merne utadba állni?! Fuss! Március, szerelmem, érj be! A micisapkás zsebretett kézzel ácsorog az autó előtt, amikor egy szikár, magas férfi rádörrent: — Vegye tudomásul, hogy a lakásom ablakából már napok óta figyelem magát! A késő esti órákban itt ólálkodik a kocsim körül, nézegeti jobbról, nézegeti balról, aztán legyint egyet és tovább megy. Ne is próbálja taga'dni. — Beismerem . . . — Gazember! — kiáltotta dühösen a szikár férfi. — Maga miatt vásároltam egy méregdrága riasztókészüléket. Egy kis vagyonba került. Maga pedig annyi fáradságot sem vesz, hogy megpróbálja feltörni az ajtót! Csak egyetlen kis mozdulat és a vészjelző fellármázza az egész utcát. Pillanatokon belül egész embertömeg venné körül a kocsimat. S én becsületszavamra nem is haragudnék a lopási kísérlet miatt. Elengedném magát, fusson, amerre lát. A lopási kísérlet visszaadná az önbizalmamaté, mert mindenki csak gúnyolódik velem; mit akarok ezzel a vacak tragaccsal, legjobb, ha eladom ócskavasnak. Szerin' tűk ilyen kocsival csak mellékutcában szabad közlekedni. Magának is ez a véleménye? — Szó sincs róla, ez egy remek kis szerkezet. Még ötvenezer mérföldet simán lefut. — Úgy, akkor mért nem próbálta ellopni? Addig nézegette, amig elment a kedve az egésztől. Vallja be, hogy semmire sem becsüli az én autómat. — Kérem .tisztelettel, én csak a legnagyobb elismeréssel . . . — Ne hazudjon! Ne alakoskodjék! Kikérem magamnak, hogy maga is lenézi a kocsimat! Igazhogy nem nyerhet szépségversenyt, de a motorja kitűnő, remekül bírja a strapát. — Én kérem, csak azért bámultam, mert egy ilyen kis autóra vágytam — dadogta a micisapkás. — Úgy? Akkor miért nem próbálta eltulajdonítani? — érdeklődött gúnyosan a tulajdonos, majd választ sem várva folytatta: - Nem szeretem az ilyen becstelen alakokat, akiknek egyetlen céljuk, hogy megalázzák az embertársukat. Az én kocsimat még arra sem éremesiti, hogy ellopja? Ezt a minősitetlen viselkedést kikérem magamnak és most gyorsan tűnjön el, mert rendőrt hívok! . . . Galambos Szilveszter MIÉRT LETTEM VEGETÁRIÁNUS VALAHOL AMERIKÁBAN Először megdrágult a marhahús, aztán megdrágult a sertéshús, később drágább lett a bárányhus, végül felment a csirke ára is . . .
