Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-01 / 9. szám
i. oldd LONDON — Tom Keen yorkshirei üzletember a közelmúltban déltengeri sétahajózásra indult a Mikhail Lermontov nevű szovjet óceánjárón, hogy kipihenje fáradalmait. Utazási ügynöke ajánlotta a hajót, mondván, hogy az ár mérsékelt, az élelmezés elsőrangú és a 26-napos cirkálás során a Karibitenger legromantikusabb kikötőiben vetnek horgonyt. Tom Keen leküzdötte ellenérzését, ami akkor kerítette hatalmába, amikor a fedélzeten állva a sarló- és kalapácsoslobogót lengette feje felett a sósizü tengeri szél. Később azonban mind inkább elveszítette türelmét, mert mire a nyílt tengeren úszott a hajó, rádöbbent arra, hogy a személyzet és utitársainak egy jelentős része is: politizál. Tom Keen később sem nyújtott részletes beszámolót arról, hogy hogyan politizált a személyzet, mit mondtak neki a stewardok és az éppen ráérő matrózok, vagy a korlátnak dőlő és a delfinek jászadozását figyelő utasok egyike-másika, fölfedezését ebben ben az egyetlen mondatban összegezte: “Az egész hajó nem más, mint úszó propaganda-platform !” Részletek híján képzelőerejére van utalva az ember. Mi történhetett? Hozta a teát a steward és Tom Keen megjegyezte talán: — Mi angolok és maguk oroszok abban hasonlítunk egymásra, hogy egyformán szeretjük a teát. Mire a steward esetleg azt felelte: — Ez igaz, de nem volt mindig igy. Az elnyomatás évszázadaiban az egyszerű dolgozónak csak a szamovár gőze jutott. Ma már más a helyzet. A dolgozó népé a csája! Lehet, hogy igy pergett le a rövid dialógus, léhet, hogy nem egészen igy. Dehát mitől bokrosodhatott meg annyira a derék yorkshirei, hogy mozgó propaganda-platformnak nevezte a habokat szelő Mikhail Lermontovot? Talán amikor rggelenként megkérdezte a rádióstisztet, jó hirek vannak-e a világban, a tiszt igy válaszolt: — Jók a szocializmust építő népeknek, »-osszab az imperialistáknak ! Dehát az azért mégsem valószínű, hogy délelőttönként Pravda-félórára kellett gyülekezniük az utasoknak a haj ószalonban és a kapitány ilymódon vezette volna a szemináriumot : — Testvéri szelek duzzasztják hajónk vitorláit és szélsebesen repülünk a békés népek szabad, országépitő horizontja fel . . .! EMBEREK ÉS ESETEK: EGY ANGOL UTAS ÉS AZ “USZÓPROPAGANDA...” Á, ez azért nem valószínű. Vagy talán igy tették ki reggelenként a hajó faliújságjára a meteorológiai jelentést: — Nyugaton beborult az ég és komor felhők gyülekeznek, keleten viszont süt a nap, ragyog az ég és semmi se állja útját a jövőt fürkésző tekintetnek ? Ki tudja, mi történt? Tény az, hogy amikor a Mikhail Lermontov horgonyt vetett Las Palmas kikötőjében, Tom Keen elhagyta a hajót és nem tért vissza reá soha többé. Repülőgépre ült és hazaszállt Angliába .Különös boszszut forralt. E hét végén, amikor a Mikhail Lermontov Southampton felé suhant a habokon, Tom Keen is megérkezett Southamptonba. Bérelt egy jachtot és kidekorálta. Sarló- és kalapács lobogót húzott az árbócrudra, megafont szereltetett a fedélzetre és kifutott a Mikhail Lermontov fogadására. Aimkor a hajó közelébe ért, teljes hangerőre álltotta a megafont és ekkor Tom Keen viszszapolitizált. Mindazt, amit el kellett viselnie Las Palmasig, most visszafeleselte a Mikhail Lermontov-nak. Persze, a Mikhail Lermontov sem volt rest. Rázendített a hajózenekar és bekapcsolták az összes hangerősitőket. Buzdító muzsika és a holnapok diadalmas ígérete zengett a megafonokból. Különös hangpárbaj volt. Tom Keen a kis hajó fedélzetén állva bömbölte a maga politikai érveit, a Mikhail Lermontov pedig mozgalmi melódiákat harsogott. A Times és a többi lapok jelentéseiből nem derül ki, hogy milyen érveiket kiabált Tom Keen és milyen mozgalmi muzsikát harsogott vissza a Lermontoiv, csak a képet idézik a nagyközönség elé: A yorkshirei Tom Keent, szemben a húszezer-tonnás Lermontovval. Később Jevgenyij Kunitsin, a hajó élelmezési tisztje azt mondotta a sajtó munkásainak: — Politikai kérdésekről sem beszélünk többet, mint bármi másról. De barátságos emberek vagyunk és amit az utasok kérdeznek, arra válaszolunk ! Valószínű, hogy ez igy is van. Ki tehet arról, hogy a legtöbb utas a karangandai szénmedencéről, a balkazsi rézleletekről és a csircsiki kémiai kombinát felől kérdez? Végeredményben minek cirkálnának az emberek a karibi tengeren, ha nem ezért. Miről beszélgessenek ? Las Palmasról ? TOKIÓI RIPORT: JAPÁN FÁJÓ PONTJA Statisztikai kimutatások szerint a japán orvostudomány világviszonylatban az élenjárók között van, fejlettségi színvonalára büszkék lehetnek a Felkelő Nap országának polgárai. Az orvosok számát illetően a legelőrehaladottabb nyugati országokkal vetekszik. Ennek egyenes következményeként az átlagos életkor 73 év, vagyis egyike a legmagasabbaknak a világon. (A USA életkor-átlaga 71 év). Mozgékony nagymama Mrs. Elmer Broders 77 éves nagymama, aki korát meghazudtoló precizitással korcsolyázik és a legnehezebb figurákat vágja a Kansas City jégpályán. De — és itt kezdődik az, amire címünkben utaltunk, ami Japán egyik égetően fájó pontját képezi — ebben a távolkeleti szép országban, ahol a személyi tisztaság a legszembeötlőbb nemzeti hagyományok közé tartozik, a legtöbb kórház elhanyagolt és mocskos. Japánnal kapcsolatban még talán elképzelni is nehéz ilyen megállapítást, no de ezt a tényt ottani megbízható forrásból közük. A mentőszolgálat ugyancsak hiányosan működik nemcsak minőségi, hanem mennyiségi téren is. Szinte érthetetlen, hogy a modern Japán technológiai és ipari színvonalához, valamint az ezeket működésben tartó energiatermelő telepek fejlettségéhez mérten hogyan maradhatott ennyire le az egészségügyi ellátás. Az ósdi kórházakban a beteg csak elvétve kaphat speciális szakkezelést. “Az egészségügy egy elfelejtett aspektusa a mi rohamos fejlődésünknek” — állapította meg nem kis keserűséggel Dr. Hiroshi Kuroiwa, egy fiatal sebész, aki 3 évi amerikai tanulmánya után nemrég tért vissza Tokióba. “És ez a helyzet bizonyára nem maradna igy — folytatta Dr. Kurowa — ha egészségügyi szisztémánk bizonyító adatait is ugyanazokon a nemzetközi kiállításokon kellene mutogatnunk, ahol ipari termékeinket megcsodálják.” A probléma már az alapfokú egészségügyi iskoláknál kezdődik. A kiképzés hangsúlya elsősorban a kísérleti kutatásokon nyugszik, háttérbe szorítva az ennél sokkal fontosabb klinikai gyakorlatot. Ezenkívül az iskolák — beleértve a főiskolákat is — túlzsúfoltak, a tananyag pedig már nem felel meg a mai követelményeknek. Emellett pedig az elégedetlenkedő diákok viharos tüntetéseken juttatják kifejezésre a helyzetről alkotott elitélő véleményüket. Ha egy végzős orvostanhallgató szakképesiteni akarja magát valamilyen speciális ágon, havi 300 dollárt kitevő támaszon kívül nem várhat többet a kormány, vagy valamely egyetemi klinika részéről. Nem ritka eset, amikor az uj doktor kölcsönpénzből kénytelen megvenni a saját rendelője megnyitásához szükséges minimális berendezést és műszereket. A kormány rendelete értelmében bizonyos pontrendszer van érvényben Japánban, amelynek alapján központilag szabják meg, hogy egy orvos bizonyos tevékenységekért mennyi jövedelemre tehet szert. Az országban létező betegbiztosítási terv alapján a páciens átlagosan jövedelme 6.9 százalékát fordítja egészségügyi célokra. Az első vizitért a páciens 200 yent fizet (67 cent) a saját zsebéből, amelyhez a biztosító hozzájárul 27 centtel. Ezután pedig minden úgy megy, mint ahogy a kormány által kidolgozott pontrendszer előírja. A második vizitért az orvos körülbelül 16 centet kap. Ha ad egy injekciót is, akkor elér 11 pontot, amelynek ellenértéke 37 cent. Egy vakbélmütét Japánban 1,290 pontot tesz ki a műtétet végrehajtó orvos számára, amiért jár neki 43 dollár. Hasonlóképpen növelheti a pontszámot különféle receptek előírásával és gyógyszerek beszerzésével is, amely nem a legáldásosabb állapot és sok viszszaélésre ad okot. Még sorolhatnánk, de ennyi is elég ize-A nem-dohányzókat veszélyezteti a dohányfüst KÖLN, Ny.-Németország — Német tudósok nyilatkozatot adtak ki, mely szerint a cigarettafüst nemcsak a dohányzók egészségére ártalmas, de még ártalmasabb lehet a füstös helyiségben tartózkodó nem-dohányzók számára. Kimutatták hogy az égő cigarettából szálló füst több rákokozó elemet tartalmaz, mint maga a füst, amit a dohányos lesziv. Most a körül folyik a harc, hogy megtilthatják-e a dohányzást hivatalokban és egyéb munkahelyeken. A kormány szerint a dohányzást nem lehet törvényekkel szabályozni. A kormányhivatalokban végzett vizsgálat szerint a német hivatalnokok közül a nem-dohányzók 67 százaléka és a dohányzók 42 százaléka előnyben részesítené a cigarettázás megtiltását a kormányhivatalokban. A nyugatnémet dohányipar önkéntesen visszavonta cigaretta-hirdetéseit a televizióból. i Városrendészet! PÁRIS —Ahol nemrég még a “Les Halles”, Páris gyomra terült el, ott most bulldózerek dolgoznak, s nemsokára a fény fővárosának szivében uj városrész alakul ki. Ma még kopár a föld, két és fél év alatt azonban azt hiszik, felépült az uj negyed. ütőül annak bizonyítására, hogy Japánban az egészségügyi ellátás még gyermekcipőben jár.
