Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)

1973-02-22 / 8. szám

IT. oldal MONTREAL KÉSZÜL: A kaiadaí konoány és parbnent az olimpia mellett . LAUSANNE, Svájc. - A Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság végrehajtó bizottsága az elmúlt szombaton az 1976-os nyári olimpia rendezőinek jelentését hallgatta meg. A tárgyalások után sajtóérte­kezletet tartottak. Lord Killanin, a NOB elnö­ke közölte, hogy a végrehaj­tó bizottság elfogadta a ka­nadaiak jelentését az előké­születekről. Csupán az olim­piai falu mielőbbi megnyug­tató megoldására hívta fel a figyelmet. Roger • Rousseau és Louis Chatigny, a montreáli szerve­ző bizottság elnöke és elnök­­helyettese magabiztosan szá­molt be az előkészületekről. Kijelentették, hogy Trudeau miniszterelnök teljes támo­gatásáról biztosította a szer­vező bizottságot, és a parla­ment is mindent rendjén va­lónak talált. A szervezők elmondották, hogy különös 'hangsúlyt fek­PÁRISI RIPORT: Fodor mester és a magnetoszkóp. A dolog egyszerűnek tű­nik. Az edző szépen elmagya­rázza a fiatal baj nők jelölt­nek, hogyan kell fogni a te­niszütőt, milyen mozdulatok­kal kell végrehajtani a te­nyerest, vagy éppen mit je­lent a tiszta élben való kor­csolyázás a tükörjégen. Né­hány próba után kezébe ve­szi a felvevőgépet, lefilme­zi és a következő pillanatban a magnetoszkóp segítségével a tanítvány látja saját moz­dulatait a kis képernyőn. Sa­ját maga jöhet rá, hogy eset­leg hol mit csinált rosszul, avagy máris tökéletes-e a mozdulat. “Ez a Fodor újra kitalált valamit, hogy kevesebbet kell­jen dolgoznia” mondogat­ta a magnetoszkóp egyik első alkalmazójáról a konkuren­cia. De csak az irigység be­szélt belőlük. Egy idő után ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a több évtizede Francia­­országban élő Francois Fodor egy tekintélyes lépéssel újra megelőzte kortársait. A mäg­­netoszkópos oktatás segítsé­gével a tanítványok nemcsak lényegesen gyorsabbak, ha­nem kevesebb hibával sajá­títják el a helyes mozdulato­kat. így azután nyáron Ca­­burgban, télen pedig Vincen­­nesben valóságos rohamot m­ditanak a teniszezni, illetve korcsolyázni vágyó fiatalok, csakhogy bekerülhessenek Fodor mester tanítványai kö­zé. Az említett két sportot, a teniszt és a műkorcsolyát, Fodor Ferenc maga is ver­senyszerűen űzte Budapes­ten a harmincas években. Mi­után életútja külföldre veze­tett, igy a magyar tenisze­zők és műkorcsolyázók Pá­­risba érve igazán jó patró­­nusra lelnek. Nincs lelkesebb és szakértőbb szurkolójuk Fo­dor Ferencnél. Az ujitó mes­ter jó szemét, szakértelmét egy tavalyi jóslata is bizo­nyítja; “Meglátjátok, ebből a gyerekből nagy bajnok lesz” mondta, amikor Tarnóczi Ba­lázs az ifjúsági fedett-pályás viadalon diadalmaskodott Pa­risban. Nos, a most éppen Ausztráliában turnézó Ba­lázs a legjobb utón halad a jóslat valóraváltása felé. Leg­utóbb Madridban a Király Kupa fedett-pályás torna döntőjében neki Ítélték a leg­jobb játékos címet, s a lapok azt írták, hogy megtalálták a román Nastase, Európa je­lenlegi legjobb teniszezőjé­nek utódját. Hadd tegyük hozzá: — bizonyára Fodor Ferenc örömére! . . . kormány számottevő anyagi segítsége nélkül a montreáli olimpia kö myen csődbe jut­hat. Éppen ezért olyan hely­zetet akarnak teremteni, — amelyben már nincs ut visz­­szafelé. így szeretnék kény­szeríteni a központi kor­mányt a segítségnyújtásra. Kanadában is nagy érdek­lődéssel várják a versenyek színhelyeire és az olimpiai falura vonatkozó részleteket. A versenyzőket és a veze­tőket ugyanis állítólag négy kisebb olimpiai faluba sze­retnék elhelyezni. De vajon ehhez a tervhez hozzájul-e a NOB? A vitorlás-, az evezős-, és a kajak-kenu versenyeket ki akarják adni “albérletbe” az Ontario-tó partján fekvő Kingstonnak. Itt azonban a kikötő rendbehozása és a pá­lyák elkészítése mintegy 50 millió dollárt emésztene fel. Elkészült az uj olimpiai sta­dion terve is, de az építkezé­seket még nem kezdték meg. A terveket egy francia mér­nök dolgozta ki, s azt rebes­getik, hogy a francia kor­mány ajándékként bocsátja Montreal rendelkezésére. Más létesítményekkel még több a nehézség. Kanadában egyébként vál­tozatlanul sok ellenzője akad a montreáli olimpiának. Hozzájárul ehhez, hogy a közelmúltban francia Kana­da legnagyobb városa már rendezett egy “nagysikerű” világkiállítást A ráfizetés­ként jelentkező mintegy 800 millió dollárt a központi kor­mánynak kellett magára vál­lalnia. Az adófizetők tarta­nak attól, hogy a franciás könnyedséggel vállalt nyári olimpiát követőleg tetemes összeget vesznek majd ki a “zsebükből”. Denver lemondása után so­kan követelték Kanadában, hogy náuk is tartsanak a nyári játékok rendezése cél­jából népszavazást. A kormány elhárította eze­ket az igényeket, Trudeau miniszterelnök többször is hangoztatta, hogy a nyári olimpia nem kerülhet egy fil­lérjükbe sem az adófizetők­nek. A szervező bizottság leg­újabb költségvetésének vég­összege 310 millió dollár. A szövetségi kormány elfogad­ta a költségvetést, de a bevé­teli tervben szereplő akciókat (bélyegsor, sorsjegy, emlék­érem) nem hagyta jóvá. —1 Egyébként is emlékezhetünk rá, hogy a müncheni költség­­vetés végösszege a megvaló­sítás időszakában kereken négyszeresére emelkedett. Ezért az aggodalom a szer­vezők kozmetikázott költség­­vetése ellenére jogos. SPORTARCOK: LORD KILLANIN PORTRÉJA Amikor 1972. aug. 23-án délután 2 órakor kinyílt a müncheni Maximilianeum. konferencia termének ajta­ja, a kint várakozó újságírók megkérdezték: “Habemus pá­pám?” Igen, odabent megvá­lasztották a NOb uj elnökét, egy &8 éves ir férfi, Lord Killanin személyében. 13 esztendős volt Michael Morris, amikor apja, a má­sodik Lord Killanin, elesett az első világháborúban. A fi­úra maradt a cim, igy lett Killanin harmadik lordja. Ezt a címét sohasem vetette le, még akkor sem, amikor di­vattá vált az ilyen rangról való lemondás az ir főrendek között. Ha megkérdezték, tréfával ütötte el a dolgot: “Túl sok munkát adna a fe­leségemnek, hogy a családi címert valamennyi ingemről és pizsamámról lefejtse!” Az is igaz viszont, hogy sohasem csupán “lordságából” akart megélni, hanem szellemi ér­deklődése után ment. Útleve­lének foglalkozási rovatában ez áll; iró. Sokáig volt ri­porter, s ez biztató jel arra nézve, hogy az újságírókkal, egykori kollégáival jobb s megértőbb kapcsolatban lesz, mint elődje, chicagói mág­nás, a 85 éves Avery Brun­­dage volt. Irt könyveket és filmforgató-könyveket, ren­dezett is filmeket és mindig érdeklődött a sport iránt. A sportközvélemény főleg azért üdvözölte a változást, mert azt reméli — jogosan, hogy Lord Killanin személyé­ben sokkal rugalmasabb és praktikusabb gondolkodású vezetője lesz az olimpiai bi­zottságnak, mint amilyen Brundage volt. Jogos a re­mény, irtuk, mert Killanin már bemutatkozó beszédében közölte: “A múltban talán túl sokat foglalkoztunk mel­lékes dolgokkal, és elfelejtet­tük a politikai fejlődést fi­gyelemmel kisérni, emiatt értek minket kellemetlen meglepetések”. Killanin itt elsősorban arra célzott: ha nem Brundage merevsége do­minál, s már eleve “elfelej­tik” meghívni Rhodesiát az olimpiára, akkor nem az utol­só percben kellett volna, a fe­kete-afrikai államok egyéb­ként indokolt nyomására — visszavonni a részvétel jogát Salisburytól. Killaninban azért is bíznak azok ,akik közelről ismerik, mert jó humorérzékü, rugal­mas, pragmatikus-liberálisan gondolkodó férfinak tartják, aki bizonyosan nem fog olyan Kari Schranz-féle botrányt okozni, miként Brundage tet­te Sapporóban. E bizalmat hadd támasszuk alá Lord Kil­­laninnak egy másik kijelen­tésével : “Alkalmazkodnunk kell a politikához, és az olim­piai játékokat nyitva kell tartanunk mindenki számá­ra, aki nem kifejezetten pro­fesszionista sportoló”. A hangsúly itt nyilván a kifejezetten szóra esik, mig Brundage mindig a profi szót hangsúlyozta, állandóan a “tiszta amatőrségről” beszélt, figyelmen kívül hagyva az élet változásait, amelyek ezt a fogalmat — igy, a maguk desztillált és steril tisztasá­gában —, a gyakorlatban már régen megsemmisítették mindenütt. További különbség a két ember között, hogy Brundage imádta a “one-man-show”-t, saját személyének előtérbe állítását, mégpedig lehetőleg provokativ módon: akkor volt boldog, ha olyan sajtó­­nyilatkozatot adhatott, mely viharos ellenkezést váltott ki. Killanin ezzel szemben a vé­leménykülönbségeket és a vi­tákat a kulisszák mögött sze­retné lefolytatni, a különbö­ző bizottsági fórumokon, a sajtó és a közvélemény pro­­vokálása nélkül. MAGYAR VILÁGBAJNOK Balczó András, aki világbajnoki aranyérmei, az olim­piákon csapatban elnyert első helyezései után, pálya­futásának mintegy megkoronázásaként lett az egyéni­ben is olimpiai bajnok. Méltán nevezhetjük a világ leg­jobb öttusázójának. tetnek majd az olimpia biz­tonságára. A sajtóközpont­tal pedig közölték, hogy a turistáskodó újságírók kizá­rásával a valóban dolgozó új­ságíróknak, rádiós és televí­ziós riportereknek igyekez­nek megfelelő munkafeltéte­leket biztosítani. MONTREAL _ L. Chat­­inghy, az olimpiai bizottság alelnöke a legutóbbi sajtótá­jékoztatóján nem volt haj­landó megnevezni az olimpiai kiadások várható végössze­gét. Azt hangoztatta, hogy a müncheninél sokkal szeré­nyebb keretek között lezajló olimpiát Montraál saját ere­jéből, az olimpiai sorsjáték, a kormány engedélyével ki­bocsátásra kerülő érmék és bélyegek várható hasznából képes megrendezni. Egyesek ugyan azt állítják, hogy Chantighy, de maga Drapeau, Montreál ismeri , polgármestere is tudja, hogy ■ a tartománya és a központi

Next

/
Thumbnails
Contents