Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-22 / 8. szám
16. oldal ÓHAZAI ARCOK: BÉLA BÁCSI... A vendéglőben egy öregur telepedett az asztalomhoz. Bocsánatkérően köhintett, beleegyezően bólintottam: — tessék. Az öregur Vilikémnek szólította a pincért, s a törzsvendégek otthonosságával cserélte ki a linzerkoszorút mákostésztára. Néhány perc múlva egy gömbölyű kis nő üdvözölte az öregurat, melléje húzta a székét, s megkérdezte : — Szombaton hol volt, Béla bácsi? — Randiztam. — Azzal? — Azzal. — És milyen volt? — Hát . . . nagyon szép a lakása. A Lenin körúton. A hely megfelel. Négy nagy s?oba, szárnyasajtók, maszsz'iv falak. A régiek tudtak építkezni. Vilikém, nem kaphatnék mákostészta helyett kompótot? Tudja, az ulkuszom . . . egyszóval prima lakás. Két szobát kiad az Ibusznak. Ez havi négyezer forint, kiszámítottam. Havi négyezer forint munka nélkül és hozzá a nyugdíj. — S az asszony? — Arról beszéljen. — Rendesnek látszik. Úgy 65 körül lehet. De még jól tartja magát. — Maga hány éves, Béla bácsi ? Hetvenhét múltam. Ha nem fájnának az Ízületeim . .. Innen sugárzik ki a fájdalom. — Az abroszra fektette a kezét, amelyen lötyögött a bőr, mintha két számmal nagyobb kesztyűt húzott volna. — Ja, az asszony ... Jól főz, prímán. Húsleves volt májgombóccal, libasült, krumpli, párolt káposzta, kétféle rétes. És bor és feketekávé. Amig kiment kávéért, bevettem egy kanál szódabikarbónát. Hogy miről beszélgettünk ? Mindenféléről . . . Koncertbérlete van, a lánya építészmérnök, a veje belgyógyász. Lenne egy háziorvosom. Az SZTK-ban úgyis túl sokat kell várni. Koncertbérlete van. Vagy azt már mondtam ? Mostanában kihagy a memóriám. Folyton keresek valamit. A kulcsaimat, a golyóstollam, a szemüvegemet. Hát igen . . . múlik az idő. Az asszony még egész jóformáju. Lelkileg összepasszolunk. Szereti a természetet. Tele virággal az erkélye. Szereti az utleirásokat, akárcsak én. Tud még vágyódni, hevülni, akárcsak én . . . — Akkor minden rendben! Mikor kéri meg a kezét? A kezét? Ja, persze. — Az öregur összehúzza ráncokkal összefirkált homlokát. — Harmadik emeleten lakik. S milyen magas emeletek! Lift persze nincs. Lift nélkül nem 'nősülök! Palotai Boris MESÉL A MÚLT: IELKY ANDRÁS. KALANDOR-VILÁGJÁRÓ Ne tagadjuk, elsősorban bizony kalandor volt Jelky András. Utazóvá nem a tudásszomj, vagy magasztos célok szolgálata tette, csupán — a kalandkeresés. Viszont ebben alig akadt hazánkfiai közül olyan, aki mérkőzhetett volna a bajai szabólegénnyel. A jó mesterséget tanult ifjú, aki 1730-ban született a dunaparti városban, amint segéddé lett, Bécsbe költözött. Épp hogy csak megmelegedett a császári székhelyen, már indult Párizs felé. Ám nem volt olyan erős a francia főváros vonzása ,hogy miközben a németországi Aschaffenburg egyik korcsmájában, ahol harcosokat toboroztak a porosz király emberei, föl ne csapjon katonának. Aztán még aznap éjjel a kéményen át megszökött a katonaélet várható megpróbáltatásai elől. Nem sokáig maradt szabadon, mert azután a hannoveri fejedelem fogságába került, aki 40 tallérért eladta a boldogtalant, hogy Anglia újvilági gyarmatára szállítsák. Emberünk nem nyugodott bele sorsába — egy folyót átúszva menekült meg sanyarú helyzete elől. Hová? Egyenesen egy holland rabszolgakereskedő karmaiba. Szerencsétlen társaival együtt hajóra rakták, hogy elszállítsák örök rabsága színhelyére. — Útközben viharba jutott a hajó. Utitársai a hajótöröttek szomorú végzetének áldozataivá lettek. Jelky viszont megkapaszkodott egy hányódó árbóedarabban. Ilyen módon jutott el Angliába. Ott átmenetileg — szabadabb, békésebb életre lelt. Vitorlaszabói minőségben elszegődött egy olyan hajóra, amely a mai Indonézia vidékére indult. Bejárta ennek révén Hollandia gyarmatait. Európába visszatérve összekülön- 1 Jzött a hajó kapitányával. A z bosszúból Lisszabonban hagyta egy krajcár nélkül. Ha akkor az ottani koldusok nem szánják meg, nagyon siralmas végzete lett volna Jelky Andrásnak. A tengerparti városból aztán egy Málta szigetére induló hajó fedélzetére távozott. A vitorlás újabb megpróbáltatás felé siklott. Kalózok kezébe került ezen az utón s azok a mai Algériába hurcolták. Rabszolga lett Jelky és szakadásig dolgozhatott egy rizsültetvényen. Amikor egy tengeri haj ócskára parancsolták többedmagával,— vizbe taszították felügyelőjüket és megszöktek. Négy napi hányattatás következett a tengeren étel és ital nélkül. Végül a jó szerencse utjukba vitt egy portugál hajót, s az fölvette őket. Innen a Föld tulfelére került, — Kínába. Az előtte ismeretlen kínai szokások miatt hamarosan nagy bajba sodródott. Akaratlanul megsértett egy nagy urat. A büntetés halál — lett volna. Életét egy szakácsnő mentette meg. Nagy szoronga^ottsága színhelyéről Kantonba jutott, ahonnan Jáva szigetére került. Ott várt rá é’etében először megállapodottság . . . Végre meg is nőriilt. Mint holland katona, résztvett a véres holland ázsiai gyarmatosító hadjáratokban. Ezek során hadveze+*i erényeket is tanúsított, 'zooban ott is rájárt a rúd: fogságba került és halálra Ítélték. Talán legnagyobb kalandja következett ezután. Három pápua társával együtt 6 évig élt egy lakatlan szigeten. A robinsoni élet sem törte meg életkedvét, — azonban a kalandok korszaka végétért számára. Otthagyta Ázsiát és Amszterdamot majd Bécsen keresztül visszatért Bajára. Utazásainak története 1771- ben jelent meg. És az nyilvánvalóvá ^teszi, hogy a Budán, 1783-ban elhunyt Jelky András nem a Kőrösi-Csoma vagy Vámbéry Ármin-féle tudós utazók fajtájából való, teljesítménye azonban igy is megérdemli az utókor elismerését. MAGYAR VIDÉK: A Bakony, az erdőrengetegek felfedezésre váré világa Bakony. Erdőrengetegek, kies fekvésű völgyek, hegyi patakok, meredek hegyek, lankás dombsorok — az országnak még mindig olyan vidéke, amely sok tekintetben felfedezésre vár. Napjainkban egyes vidékeire már korszerű ipar költözött, ám az idegenforgalmi hasznosítása még csak a kezdetén tart. A Bakonyi Intéző Bizottság pontos terveket dolgozott ki e szép vidék fejlesztésére. Elsőként a Magas Bakonyt kívánják gazdagítani. Ez a terület foglalja magába a cseszneki várat, a Cuha-patak festői völgyét, s a jellegzetes bakonyi hegyi falvakat: Bakonyszentlászlót, Bakonyszentkirályt és Bakonybélt. Bakonybélen már korszerű SZOT-üdülő van, uszodával, kényelmes felszereléssel. Az üdülő kiesik a nagyforgalmu utak hálózatóból, a szó szoros értelmében a Bakony közepébe építették. E vidék központja Zirc, ’tt van az ország hires arborétuma. Zirc a Bakony-kutatás központja is. Franciavágástól Városlődig 17 kilométer hosszúságban vasút szeli át az ősbakonyi tájat. Fele utón, a Király-forrásnál, szép pihenőhelyet építettek. Jelenleg főleg fát szállítanak a kisvasuton, de régi terv, hogy a vasutat az idegenforgalom szolgálatába állítják. A másik, fejlesztésre kijelölt rész, a Pápa—Veszprém közötti közlekedési ut környéke. Itt vannak a tapolcafői források .amelyek vizének hasznosítása már megkezdődött: csónakázó tavakra jelentős összeget költöttek az elmúlt években. Ezen a vidéken sok községben vannak értékes műemlékek. A természetes központ Farkasgyepü, a Bakony, s egyben a Dunántúl legmagasabban fekvő települése. Több mint 400 méterre az Adriai-tenger szintje fölött emelkednek a kis falu házai, fenyvesek és sziklafenyők között. E vidékhez tartozik a történelmi emlékekben gazdag Városlőd és Herend. A herendi porcelánmúzeum megtekintése már elmaradhatatlan a Balaton északi partján lévő téli üdülők vendégeinek programjából. A Bakony érdekes, fejlesztésre váró vidéke Nagyvázsony és környéke is. A Kinizsi - vár helyreállítása megtörtént, s évről-évre nagy sikerrel rendezik meg a lovasjátékokat. A Bakony nyáron kiegészíti a Balaton vendégeinek pihenését, szórakozását. A Balaton-felvidék nagy területén parkerdők gondozását kezdték meg. Balatonfüred közelében a múlt szezonban kilátót építettek, az idén Keszthely környékén épül egy másik. A festői fekvésű bakonyi falvakban nagy ütemben fejlesztik a kereskedelmi és vendég'átóipari hálózatot. A Bakony rengetegét városok gyűrűje veszi körül — Győr, Székesfehérvár, Pápa — s aki nem sajnálja az idejét. Budapestről hamar elérheti a hegységet. Igazi, hamisítatlan természeti környezetet. Közép-Európa közepén. EMBERI UH, MINT MÚZEUMI PREPARÁTUM BUDAPEST — Tizenöt éve hunyt el Kittenberger Kálmán, a neves Afrik-kutató, a zoológiái gyűjtő, a hires vadász. Hatszor járt expedícióval Afrika egyenlítői vidékén. Több mint tiz évet töltött a dzsungelekben. Több tízezer páldányból álló anyagot gyűjtött: a gyűjtemény mintegy háromszáz állatfajt mutatott be. Több mint kétszáz nagyvadat, oroszlánt, elefántot, kafferbivalyt, leopárdot, orrszarvút ejtett el. A Magyar Nemzeti Múzeumban nemcsak a preparált állatokat őrzik: van itt egy spirituszba tett emberi ujj is. Az ujj Kittenberger Kálmáné volt. Egyik legveszélyesebb vadászkalandjának emlékét idézi: első lövéssel leteritett egy támadó oroszlánt, de az ismétléskor puskája csütörtököt mondott. Az agonizáló fenevad a vadászra ugrott, s neki csak élet-halál harcban sikerült a puskaagyat az oroszlán szájába nyomnia. A vadállat azonban egyik ujját is átharapta. A végülis szerencsés küzdelem után ezt az Ujjat spirituszba tette, majd elküldte a Magyar Nemzeti Múzeumnak.
