Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-15 / 7. szám
12. oldal SZTÁROK RAGYOGÁSA ÉS ALKONYA — II.: A "TERMÉSZETFELETTI" KERTÉSZLECÉNY Irta: MÁRER GYÖRGY Nem minden moziszinész és színésznő volt “sztár”, vagyis ragyogó csillag a filmművészet firmamentumán. Művész és sztár nem azonos fofalmak. Sok nagy művész sohasem lett sztár és sok sztár sohasem volt igazi művész. így Rodolfo Gugueleimi sem .akiből viszont a legsztárabb hollywoodi sztár lett. Rodolfo Dél-Olaszországban született olasz apától és francia anyától. Tizennyolv éves korában Párisba került, majd egy év Már®1 °Yörgy muiva New Yorkba. Itt sok változatos foglalkozást űzött. Dolgozott mint tájkertész, tányérmosogató és fizetett táncpartner, magyarul: “zsigoló”. Később alkalmi szerepeket kapott vaudevillei színházakban, rendszerint, mint valamelyik nevesebb táncosnő partnere. Könnyelmű fiatalember volt, költséges passziókkal, úgyhogy egyik napról a másikra élt, mindig az adott lehetőségekhez képest a legjobban. Egész életében nyakig úszott az adósságban, hol egy dollárral tartozott, hol százezerrel, aszerint, hogy éppen milyen volt a társadalmi helyzete. Meg volt győződve arról, hogy természetfeletti hatalma van, tehát semmitől sem kell tartania. Ezt a különös fiatalembert senki sem ismerte valódi nevén, sem Amerikában, sem a nagyvilágban (mert gyorsan világhírű lett), annál inkább művésznevén, amely nem volt más, mint Rudolph Valentino. A világhír útja Hollywoodon keresztül vezetett. Eleinte itt is fizetett parkettáncosként kereste kenyerét, majd kisebb filmszerepeket kapott, — rendszerint, mint egy genszter. A figyelem először akkor terelődött rá, amikor egy argentin tangótáncost alakított “Az apokalipszis négy lovasa” cimü filmben. E’kkor szerződtette le először őt Zukor Adolf a Paramounthoz, a “Sejk” főszerepére. Ezt a némafilmet (hiszen akkor még csak 1921-et irtunk, hangosfilm még nem volt) nagy propaganda harangozta be: “Leányvásár az algériai fejedelem részére! — Barbár szerencsejáték-orgia a csillogó biskrai kaszinóban! — A hősnő álruhában a beduinok titkos rabszolgaszertartósába lopózik! — Ahmed sejk elfogja a karavánját és magával viszi őt sátrába! — De ő elköti a sejk arab paripáját és elvágtat a szabadságba! — A banditák azonban elrabolják és a főnökük rabszolganője lesz! — Vad harcban Ahmed sejk emberei kiszabadítják őt a banditák karmaiból! — A sejk bosszúja! — Vihar a sivatagban! — A büszke hősnő szive meglágyul! — Példátlan jelenetek! — Vad, szabad élet és szerelem! — Az év legizgalmasabb filmje”! — igy a lapok hirdetései. Ennyi gazdag ígéretnek persze nem lehetett ellenállni, s a közönség özönlött a filmhez, de nem az ismeretlen Valentino kedvéért, hanem a népszerű Agnes Ayres miatt, aki a női főszerepet játszotta. Valentino akkor még csak 26 éves kezdő moziszinész volt, a Paramount nem várt sokat tőle, gondolták, a szerepre jó lesz és senki sem sejtette előre, ami bekövetkezett. A közönség, főleg a nők, valósággal elözönlötték a film előadásait, a Paramount már a pszichológuáokhoz fordult az orkánszerü siker magyarázatáért. A legegyszerűbb oknak az bizonyult, hogy az amerikai nők nagy tömegében feltámadt a vágy, hogy a lovas sejk elrabolja őket és magával vigye a sivatagba, ha csak rövid időre is . . . A fiatalság utánozni kezdte őt külsejében és viseletében, különösen a “Vérző aréna” bemutatása után, ahöl egy spanyol toreádort játszott, fejére tapasztott sima fekete hajjal, pofaszakállal, gombos nadrággal és széles karimáju' somberoval. Ha ma valaki megnézné újra a filmet, bizonyára halálra nevetné magát, különösen Valentino heves mozdulatain, bűvölő tekintetén és szenvedélyes orrlyjuktágitásán. De senki sem tagadhatná, hogy volt egyéniségében valami, ami egy másik világnak a légkörét varázsolta a filmre. Kétszer nősült. Először Jean Acker színésznőt vette el, majd beleszeretett a gyönyörű Winifred O’Shaughnessybe, aki azonban nyilvánosan csak úgy szerepelt, mint Natasa Rambova. Bizonyos tekintetben nagyon összeillettek, minthogy Natasa is azt hitte magáról, hogy természetfeletti hatalma an. Amikor összeházasodtak, Valentino még nem kapta kézhez az első házassága felbontásáról szóló hivatalos végzést. Erre bigámiáért letartóztatták, de amikor meggyőzte a bíróságot arról, hogy második házassága még nem “konszumáltatott”, kiengedték. Második házasságát azonban újra meg kellett kötnie, hogy érvényes legyen. Úgy látszik, Valentino találkozása a másik “természetfölötti erő”-vel, nem hozott rá szerencsét. Annál kevésbé, mert Natasa ereje bizonyult a nagyobbnak. Elkezdtek önállóan filmezni. Natasa irta a darabokat és ő is rendezte, de a filmek megbuktak. Az újságok kikezdték, gúnyt űztek a “kertészlegény” bepuderezett arcából, lenyalt frizurájából és azt is kisütötték róla, hogy “rabszolga-láncot” hord a csuklóján. Ez igaz is volt, Natasa ajándékozta neki. S miután egy verseskötetet is kiadott “Álmodozások” címmel, ezt is tollhegyre tűzték, különösen ,amikor kiderült, hogy Valentino, sőt Natasa szerint is a verseket tulajdonképpen egy “felsőbb hatalom” diktálta Rodolfonak. Mikor aztán a sok sikertelen filmbe belebuktak, a United Artist karolta fel őket és megcsinálta Valentinoval “A sejk fiát”, amelyben Bánky Vilma volt a női főszereplő. Egyébként ez volt az egyetlen film, ahol együtt szerepeltek. Ezután nemsokára szakított Valentino és Natasa. Ez 1925-ben történt, Natasa Párisba utazott, Va-MADÁCH IMRE: Nép szava A nép szava fenyitő üstökös Feltűnik olykor — elhalaványul Kigunyolják — de egyszer visszatér S kihányja a földet sarkaibul. Egy demagóghoz Mint uj Mózes hozod pusztákra népedet, Szép szóval tartod azt az ó manna helyett. Elhalt Mózes, de a népé lett Kanahán; Célt csak te érj, a nép elveszhet pusztán. lentino pedig New Yorkba. Itt hirtelen vakbélgyulladást kapott, kórházba került és pár nap múlva hirtelen meghalt. Mindössze 31 éves volt. A Broadwoy és a 66. utca sarkán levő Campbell temetkezési kápolnában ravatalozták fel. Amikor ennék hire ment, 30,000 nő rohamozta meg a ravatalt. Törtek, zúztak. Rendőrszázadokat vezényeltek ki, de a nők beszappanozták az utcát, hogy a rendőrlovak elcsússzanak. A gyászszertartás napján már százezerre nőtt a tömeg. Ott volt a koporsónál az első feleség, aki elájult és ott volt az uj szerelmes, Pola Negri, akit úgy kellett támogatni, hogy ne essen össze. Natasa azonban Párisban maradt. A tragikus hir egyébként világszerte szedte áldozatait. Londonban egy táncosnő öngyilkosságot követett el, New Yorkban Valentino képei előtt lőtte főbe magát egy lány. És világszerte történtek hasonló dragédiák társadalmi különbség nélkül. Los Angelesben temették el. Kultusza hosszú évtizedekkel túlélte halálát. A virág sohasem fogyott el sírjáról, amely sokszor megható, sőt szenvedélyes jeleneteknek volt a tanúja. A sir azonban, mint mondani szokás, néma. A temetőőr viszont el tudna mesélni egyet-mást, ha még él. HAZALÁTOGATÁS (Folytatás a 9-ik oldalról) utolérte a tagbaszakadt temetőőrt, — de legyen szives várjon, és ne csukja be a kaput! Egy barátommal ittragadtunk és a szerencsétlen beleesett egy nyitott, üres kriptába. — Biztosan abba, amit a Peilipek urnák csináltattak — hökkent meg az öreg. — Gyerünk, van erős kötelem, majd csak együtt kihúzzuk. Odaértek a kriptához és Jenő lekiabált: — Ne félj, Ede, kiszabadítunk! Leeresztünk egy kötelet, kapaszkodj bele! Odalentről semmi válasz. — Mi az, Ede? Nem hallod? Süket csönd. Ez a szerencsétlen talán szívrohamot kapott az ijedtségtől. Lehajolt a sírbolt üregébe és fülelt. Alulról mély, hosszuhangu horkolás hallatszott. — Ez elaludt — szólt elképedve Jenő. Leeresztették a kötelet és addig ordítoztak, mig felébredt. Végül is, nagy nehezen kihúzták. Mikor Jenő visszatért Amerikába, kérdezték, hogy mit tapasztalt Magyarországon. — A temetőket rendben találtam — felelte komoran. — Van fejlődésben levő sirkert, mely női, növekszik a sok halottól, pl. a farkasréti, fölfelé terjeszkedik a domboldalon. A parcellák a helyükön vannak, mindig lehet virágot venni a bejáratnál. A kerepesi temetőből nemzeti pantheont csináltak, a nem odavaló elemeket kitelepítik. A rákoskeresztúri a jó levegőjével a legegészségesebb. Viszont vannak nyugalmazott temetők, ezeket kivonták a forgalomból. Pl. a Csörsz utcait. Barátai megrökönyödve néztek rá és elképedve kérdezték: — Már csak a temetői viszonyokat tanulmányoztad ? — Még egy megdöbbentő eset is történt velem. a farkasréti temetőben, — folytatta Jenő nem is felelve a kérdésre. — Mikor barátomat kellett kimenteni az egyik üres sírboltból, mely nyitva várta már a halottját. Belezuhant. — És mi lett vele? — A temetőőrrel kihúztuk. Nehezen ment, volt vagy száz kiló. Egyszer, nagyon régen, ő is megmentett attól ,hogy belezuhanjak egy sötét verembe, — és mosoly futott át az arcán.
