Magyar Hiradó, 1973. január-június (65. évfolyam, 1-26. szám)
1973-02-15 / 7. szám
11. oldal SZERELEM JELIGE — Kedves Erzsébet, az öcsém nőtlen fiatalember, nálam lakik és minden gondját-baját elmondja nekem. Fülig szerelmes egy nőbe, a nő azonban nem szereti. Próbálnám lebeszélni róla, magyarázom, hogy ennek nincs értelme, de hiába beszélek neki, mégis szereti. Nem tudom megérteni, hogyan szeretheti, ha nem kap viszont-szeretet. VÁLASZ — Platóra, az ókori görög bölcsre bízom a választ. Plato nagyon szerelmes volt a szép Phrynébe. Egy barátja megkérdezte, hogyan szeretheti Phrynét, holott az őt nem szereti ? Plato, aki éppen halat vacsorázott, ezt felelte: “Hiszen a hal sem szeret engem, de azért én szeretem a halat.” * ❖ ❖ MRS. O. B. — Kedves Erzsébet, a férjem nyugdíjas és egészen mániás lett, gyüjtőszenvedélvt kapott. Szalvétákat gyűjt, bemegy a vendéglőkbe, coffee shopokba, mindenhová és szalvétát kér. A másik mániája az, hogy gyufaskatulyákat szed ősze. Még a repülőtérre is kijár és ott is szerez teli vagy üres gyufaskatulyákat. Bélyeget is gyűjt, megy érte a szomszédokhoz és üzletekbe, irodákba. Otthon aztán órákig rendezi, rakosgatja azt a sok szemetet. Százszor veszekedtem vele, hogy hagyja abba, de nem hallgat rám. Már gondoltam, hogy egyszer, amikor nincs itthon, kidobom az egész szemétdombot. Dobjam ki? Vagy talán szóljak az orvosnak, hogy a férjem ilyen mániás lett? VÁLASZ — Eszeágába se jusson sem a kidobás, sem az, hogy szóljon az orvosnak. Ellenkezőleg, örüljön neki ,hogy a férje ilyen. Nyugalomba vonult idős emberek általában valami elfoglaltságot keresnek, amivel csendben, békésen eltöltik az idejüket. A férje gyűjtöget, ez a hobbyja. Nála sokkal fiatalabbaknak is rendszerint van valami hobbyjuk. Ne akarja megfosztani ettől az ártalmatlan szórakozástól hiszen sem magának, sem önmagának, sem másnak nem tesz vele kárt. Bélyeget pedig milliók gyűjtenek, attól még senkinek semmi baja nem lett. Ne házsártoskodjon vele, mert ezzel elkergeti a háztól és maga lesz, aki pórul jár. Mert tudok olyan nyugdíjasokról, akik egyik bárból a másikba járnak inni. Ez sokkal rosszabb, ártalmasabb és költségesebb szenvedély, mint a gyűjtögetés. Egészségileg is hasznos neki, mert járkál, mozog, mint Írja, még a repülőtérre is kimegy, ez jobb, mint ha rnagábaroskadtan, egész nap otthon ülne. Hagyja békében. Jj: *J; -lg SZOMSZÉDASSZONY — Kedves Homoki Erzsébet, egy különös dolgot irok meg. öt évvel ezelőtt költöztem ebbe a házba. A szomszéd lakás egy amerikai házaspáré. Nagyon kedves asszony, mint szomszédok köszöntünk egymásnak, aztán összeismerkedtünk és megbarátkoztunk. Ezen az emeleten lakik egy elvált férfi is. Én igazán nem szoktam senki után kémkedni, azonban akaratlanul is észrevettem, hogy az asszony és a férfi nemcsak szomszédok, hanem titokban jóba is vannak egymással. Én egy szót sem szóltam, nem tartozik rám. Az asszony azonban más természetű. Magától kezdett beszélni a házasságáról. — Mondta, hogy nem szereti a férjét, a férfi állandó barátnőt tart, azzal van és ők már négy éve nem is élnek házaséletet, csak azért nem válnak el, mert katolikusok. Mesélte, hogy én vagyok az egyetlen, akinek elmondja, mert a rokonok, az ő szülei és a férje szülei nem tudnak róla, titokban tartják előttük. A férj hat hónappal ezelőtt szívrohamot kapott és meghalt. Az asszony és a férfi azóta többet van együtt, a férfi egész héten át ott alszik nála, csak korán reggel megy vissza saját lakásába. Én napközben gyakran vagyok az asszonynál. Sokszor jönnek őt meglátogatni volt férjének szülei és sógornője. Ezek semmit sem tudnak a régi viszonyokról, s persze folyton a férjről beszélnek és mint szokás, vigasztalják az özvegyet. Nem tudom másként mondani, csak úgy, hogy ez nekem nagyon komikus, néha nevetni tudnék, amikor hallom, hogyan vigasztalják a szegény özvegyet, akinek a barátja két ajtóval odébb lakik, nála szokott aludni és azt is tudom, hogy öszeházasodnak. Mi a véleménye erről, kedves Erzsébet és mit tanácsol, hogy mit csináljak? VÁLASZ — A véleményemet kérdi. Négy évig éltek házaséletet, mindketten külön - külön utón FÉRFI SAROK: SZERET? NEM SZERET? Már egy hete nem beszéltem vele. Nem adott rá alkalmat. Helyesebben: minden alkalom elől elzárkózott. Ugyan mit jelent ez? Taktikázik? Hétfőn este karonfogva ment egy férfival a Körúton. Úgy tett, mintha engem nem látott volna. Másnap a nővérével üzentem neki, azt üzentem, hogy okvetlenül beszélni akarok vele. De ő azt üzente vissza, hogy az unokabátyja volt. Elhiggyem ezt? Ostoba vagyok, ha elhiszem? De hátha akkor vagyok ostoba, ha nem hiszem el ? Mert igenis tudomásukra hozom a túl okosoknak, hogy volt már rá eset, amikor egy nő az unokabátyjával ment az utcán. Másnap este, tehát kedden, egy másik férfivel láttam karonfogva menni a Körúton. Ez kövérebb volt, mint az előző napi és alacsonyabb is. Ő most a köszönésemet bájos mosollyal fogadta. Tehát az előző napon csakugyan nem látott volna? De hisz rám nézett, s mikor tekintetünk találkozott, hirtelen elfordította a fejét. No, de ha akkor látott engem, és mégsem akart látni, miért nem tett másnap ugyanúgy ? Szóval hiába, lehetségesnek kell elfogadni, hogy csakugyan ma látott. De visszatérek a második férfira. Bizonyos távolságban utánuk mentem. A kapu elé érkezve sokáig beszélgettek, s váláskor megcsókolták egymást. Iszonyú az, ami szivembe nyilallott. Szerdán délelőtt megint üzentem neki a nővérével. Mi az ,ki volt az a férfi, tudni akarom. Különben is beszélnem kell vele. Azt üzente vissza, hogy szamár vagyok, az a férfi ugyanaz volt, akivel egy nappal azelőtt láttam. Szóval az unokabátyja. Hogyan? Káprázott volna a szemem, amikor a keddi férfit kövérebbnek és alacsonyabbnak láttam? Vagy ez a leány . . . Nem! Itt nincs szó, nincs minősités. Itt egyszerűen megáll az ész. Most már talán nem is szeretem őt, csupán megvetem, de érteni akarom. Tisztán akarok tudni mindent. Mert éppen ez az, amit nem bir el az ember, ez a bizonytalanság, illetve, hogy az embernek fogalma sincs semmiről. Csütörtökön legalább tiz órán keresztül sétáltam a házuk előtt, csakhogy lássam őt. Nem mutatkozott. Halálos aggodalom gyötört. Talán beteg szegény; vagy ami még borzasztóbb: nincs otthon! Üzenetváltás. Azt üzente, hogy azért nem mozdult hazulról, mert tudja, hogy lesem, s nem akar látni. Mi ez megint? Újabb trükk? Most már hogyan állok vele? Szeret vagy nem szeret? Pénteken megint a házuk elé mentem s följártak. Ez már akkor sem volt házasság, ha vallási okból nem is akartak válni. De az nem helyes, ha az asszony elhallgatja a szülők előtt a tervét és tűri, hogy mint bánatos özvegyet sajnálgassák. Ezzel becsapja és például maga előtt is nevetségessé teszi szegényeket. Kérdi, hogy mit csináljon. Egy jót tehet. Beszélje rá az asszonyt, hogy tapintatosan, de őszintén mondja meg a férje szüleinek, hogy férjhezmegy és ne bujkáljanak, tartsák meg az esküvőt minél előbb. * * * ÜZENETEK. — 1. Mr. Garai. A szombatos szekta úttörője Eőssi András, megalapítója Bethlen Gábor erdélyi fejedelem kancellárja, Pécsi Simon. — 2. Telefon. A telefonok számarányában Európában Nyugat-Németország vezet. — 3. R. J. Tévedés. Összekeverték a két nevet. Szabó László (Tápai) publicista és történész, az Estlapokban csillagokkal jelzett cikkei nyomán Csillagos Szabónak is hívták. Cs. Szabó László iró és műfordító jelenleg Nyugaton él. alá sétáltam. Egyszer csak kinézett az ablakon. Fölmentem a lakásukig és az ajtón becsöngettem. A cseléd azt mondta, hogy nincs otthon. — De hiszen láttam kinézni az ablakon! — kiáltottam. — Várjak — mondta a cseléd és bement. Amikor kijött, azt mondta: “A kisasszony azt üzeni, hogy nincs itthon.” Érthetetlen! Tévedtem volna? Nem, ez szinte lehetetlen. Nem mentem el. A lépcsőházban megálltam és vártam. Egyszer csak jött. Ment el hazulról. Tehát otthon volt, s egyszerűen letagadta magát. — “Ó, hát maga keresett?” — csodálkozott sajnálkozva. — “Azt hittem, hogy a Lajos” — mondta. És méghozzá a Lajos én vagyok! Hála Istennek. Tehát mégiscsak van reménységem. Mert csak a nevemet tévesztette el, engem magamat fogadott volna. Tehát lehetséges, hogy szeret. Mentem vele, lefelé a lépcsőn. — Kisérjen el — mondta lent az utcán. És ebben a pillanatban odaintett egy taxit, beült, köszönt, s elrobogott. Nagyon kedvesen integetett vissza: Pá-pá! Mégiscsak szeret! Hurrá, szeret! Autótaxiba hirtelen bizonyára csak azért ült, mert sürgős dolga volt, de viszont végtelenül kedvesen integetett. Ó, meghasad a szivem! A boldogságtól, illetve . . . nem is tudom, hogy mitől. Ma, azaz vasárnap, végre beszéltem vele, mert a taxiesetet nem számítom beszélgetésnek. Azt mondta, hogy nagyon terhére vagyok már. Később pedig: hogy legjobban szeretné már, ha egyáltalán békén hagynám. Tehát szeret, csak titkolja még! Túlságosan szemérmes az angyal. Igen, ez természetes, ösztönös női ellenállás. Ezt végiggondolva annyira megörültem ,hogy a nyakába akartam borulni és megcsókolni. Ő ellökött és ijedtében segítségért kiáltott. Hiába, a nőkön nem lehet eligazodni. A nő rejtély és pont. Ilyen misztikus viselkedést azonban még nőknél sem láttam. Most itt állok az utcán, az ablaka alatt. Éjjel két óra van. A függöny le van eresztve. A villany ég, néha-néha a függönyön megjelenik az ő éles árnyéka. Imádom őt! De egyszerre csak egy másik árnyék is látható, magasabb, mint az övé, határozottan férfi. Összeborulnak és megcsókolják egymást. Mi ez? Mi ez már megint? Megcsal? Vagy megint valami rettentő uj trükk? Végleg meg akar őrjíteni, hogy szerelmemről igy szerezzen bizonyságot? (Nem tudok eligazodni rajta, tanácstalanul állok itt az utcán, bámulok föl az ablakára, nézem az összeforrott két árnyékot, és szavamra mondom, már szinte hülyén kérdezem mellényem gombjait tapogatva sorra: Szeret? Nem szeret? Szeret? Nem szeret? Nagy Lajos
